Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-07 / 210. szám

4 Vasárnap, 1975. szeptember 7. Kárpótlás a gyermekkorért Elismerés a Vöröskeresztnek . A városi tanács vb üléséről A városi tanács végrehajtó bizottsága legutóbbi ülé­sén megvitatta a Vöröskereszt Szeged városi szervezetének beszámolóját az utóbbi két esztendőben végzett tevékeny­ségéről. A bizottság végül határozatában elismerését fejezte ki a Vöröskereszt városi szervezetének jó munkájukért. Valóban érdemesnek bizo- 400 tanfolyamot szerveztek nyúlt a szegedi Vöröskereszt- ezenkívül a két év alatt, több szervezet erre az elismerésre, mint tízezer résztvevővel. A hiszen tevékenységével szin- népesedéspolitikai határozat te a város egészét átfogja, szellemében összesen 133 alapszervezet tanfolyamaik Házat két ember építhet magának: akinek pénze van és akinek szüksége van rá. Legtöbbször ez a kettő egy, mert hogyan kezdhetne neki valaki pénz nélkül, vagy mi­nek építene az, akinek nem kell. De akkor hol lakjon Tóth József feleségével, Po­korni Erzsébettel és apró gyermekével. Gyermekottho­nok lakója volt egykor az ifjú asszony is, férje is. In­nen kilépve, nehéz mindjárt nekiszaladni egy új ház föl­építésének. Mégis elkezdték. Sze­MÉGSEM Kény MENT két _________ árva — sajnálkoztam én is, ami­kor hallottam róluk. Erzsike nyolcéves korában került először nevelőotthon­ba. Életének fóbb állomását;. Hatvanban volt a legesleg­jobb eddig, Sáabó Lászlóék­nál. Nem volt gyerekük, sze­rették nagyon. Rózmáringék­náj. is volt, szintén Hatvan­nék mondani róla. Anyám­ról csak annyi az emlékem, hogy szép, nagyon szép, hosszú, fekete haja volt. És az, hogy huszárkardoztunk egyszer, elütöttem egy jér­cét. Legszívesebben elszalad­tam volna a világ végére, csak anyám meg ne tudja. Megfőzte, föltálalta, mindet nekem kellett megenném. Később beteg lett szegény, tak velük. A tanács osztott házhelyet, de annak is nagy az ára. Maradt kettő, senki sem vette, mert gödrös, Fél­áron megkapták, ide épült, a szép, új házak közé az dolgozik Szegeden, s tagjaik száma meghaladja a 15 ez­ret. Aktív és jó munkát vé­geznek az üzemekben, intéz­ményekben, annak ellenére, hogy a munkásvándorlás kedvezőtlenül hat az üzemi szervezetek munkájára is. rendezték meg például a fia­tal házasok iskoláját. Szá­mos fórumot és kiállítást is rendeztek a város üzemei­ben egészségügyi témában. Természetesen mindemellett foglalkoznak családvédelem­mel is; a sikeres mupka ér kezdeményezett tisztasági mozgalom is. Az idén pedig a népfront városi bizottságá­val közösen hirdették meg a Virágos Szegedért mozgal­mat. Legismertebb talán a vér­adómozgalom Szervezésében betöltött szerepük. Ez egyik módosítottak legnehezebb, de egyik leg­szebb feladata a Vöröske­resztnek. Hogy munkájukat jól végzik, mi sem bizonyít­hatná jobban annál, hogy 1973-ban a városi szervezet véradási tervét száz száza­lékra, tavaly pedig 125 szá­zalékra teljesítette. Ez ter­mészetesen nem sikerülhe­témáján, így Két esztendő alatt emiatt dekében tavaly családvédel- tett volna 02 emberi segítő­például 25 titkárt és 55 ve- mi munkacsoportot hozott készség és jószándék hianyá­meghalt. Rá nemsokára el- itthoni műhelye az asztalos­zetőségi tagot kellett újjá- létre a városi szervezet, választani. Ennek ellenére Munkájukat egyetlen adat is azonban az üzemi szerveze- jól illusztrálja, az aktivisták tek jól betöltik hivatásukat, évente 200—250 egyedülélő, övék Mée nem ház"'rsnk I javítanivaló elsősorban a bel- idős embert és ugyanennyi . , 1 t„Wi1„ti rsnlnrint Snnrinmak mellekepulet. Három hely­ről szerzett hitelből, a sza­natóriumtól kapott bontás­téglából, szoba-konyha. Ha megépül a nagyobb, ez lesz temettük apámat is. Az Ifjú Gárdában őt is megkérdezték, mi akar len­ni. — Munkácsyra gondoltam. Ha ő asztalosként kezdte, nekem is jó lesz a fűrész meg a gyalu. Szívesen ,is adták, elvállaltam. — És a festés? — Arról rég letettem. Gye­rekkori álom volt. Most is test, ge csak pad­lót, más padlójat, hogy le­gyen pénz saját padlóra. . Sorstársak találtak tehát mosni, minden munkát egymásra. Illetlenség új hé- vállal. A férfi szintén, és zasoktól ilyent kérdezni? arr.lt lehet az tíj há«nál is nak. Mikor épül a másik? — Előbb le kell törleszte­nünk minden kölcsönt, az­tán összerakni legalább öt­venezret, hogy újabb köl­csönt kaphassunk. Gondolom én, tíz év rá­megy. — Sajnos, addig mi nem várhatunk. Dolgozunk meg­állás nélkül, de ha másnak van, nekünk is legyen. Nagy akarat. Az asszony, ha végez, megy takarítani, i • „jó házasság", egy lés" könnyebben a volna őket életük új útján.: • Olyan férjet is kaphatott volna Erzsike, ahol autó is van már, és lakás is. — Tudok én is olyanról, aki így próbált szerencsét. Mindene megvan, mégis gyűlöli az urát. Az igaz, hogy mi sokat dolgozunk, nehezen is élünk, de ami | .benősü- — Először azt sem tudtuk, indította' hogyan kell a habarcsot a ban. aztán Eger következett Vagy éppen tőlük lehet? Egy ketten csinálnak, nevelőintézetével, Ipolytar­nóc jött, utána, de itt sokat dolgoztatták, közbelepett tanács,, visszavitték Egerbe, Kis pihenő, Szurdokpüspöki következett, itt lakott a nagynéni, végül Szeged, az Ifjú Gárda zárja a sort. Pásztón született. — Salgóbányát ki is hagy­tam, pedig ott is voltam. Szüleiről félve kérdezem. falra földobni. Akár vizsgá­ra is mehetnénk vele azóta. Más is igyekszik, aki épít­kezik, de ők talán jobban. — Aki mindig anyjára-ap­jára várt, ezép családot sze­retne. Kárpótlásul a gyer­mekkorért. Horváth Dezső ban, de az eredmény nyilván dicséri a szervezőket is. S ráadásul a Vöröskereszt min­dent megtesz a többszörös véradók megbecsülése érde­városi, területi szervezetek családot gondoznak. kében, kitüntetésekkel, erköl­munkájában van. A Tiszta udvar, rendes ház csi elismeréssel. Szerencsére A Vöröskereszt városi szer- mozgalom mellett a vöröske- eSyre tobb vallalat akad, vezete igen sokrétű munkát reszteSek a Hazafias Nép- ,an7e1/ anyagilag, jutalmak­végez. Munkájukban szép front aktivistáival közösen ^ is elismeri a véradókat, számmal találhatók nemzet- szervezik a fásítást és par- Természetesen még sok közi jellegű feladatok is. Ki- kosítást. Többek között az ő más feladata is van a Vorös­váló eredményeket értek el munkájukat is dicséri az az keresztnek, az elsősegély­például a vietnami nép meg- ezer facsemete, amit akció- nyújtás oktatásan, az alkoho­segítésére indított Vért Vi- juk eredményeként ültettek "zmus elleni küzdelmen, a etnamnak akcióban, 8 szép el üzemekben. A vártnál is P°lgan védelmi munkán át eredménnyel zárult a vietna- jóval nagyobb sikerrel zárul­mi nép megsegítésére indí- tak azok a lomtalanító ak­tott gyűjtés is, amelynek be- ciók, amelyeket a vöröske­resztesek az IKV-val közö­sen indítottak tavaly a Bel­város egyes utcáiban, és si­keres volt az üzemekben fejeztével 150 ezer forintot juttattak el a Szolidaritási Bizottságnak. A katasztrófá­val sújtott népek megsegíté­sére a tavasszal indított bé­lyegakció keretében eddig több. mint 320 ezer forint gyűlt össze. Emellett a városi szervezet segítséget nyújt családtagok felkutatáséban és külföldi, gyógyszerek beszer­zésében is. Munkájuk zöme a nevelés­sel kapcsolatos. Két év alatt például majdnem 800 elő­adást tartottak, 25 ezer részt­vevővel. Az előadásokon a családvédelem, a környezet­védelem, a helyes táplálko­zás és más fontos, egészség­ügyi jellegű kérdések szere­peltek témaként. Majdnem az ifjúság körében végzett munkáig. A Vöröskereszt sze­gedi szervezete jól ellátja va­lamennyi feladatát, s terveik is készen állnak arra, ho­gyan kívánják még jobbá és hatékonyabbá tenni munká­jukat. Nem akarok rossz emléket van, annak legalább örülni idézni. Apja, anyja él, tehát tudunk. Az a miénk, azt nem árva. Vagy árvább az nem kaptuk, azért megdol­árvánál. goztunk. Udvarolt nekem — Amikor az általános is- egy egyetemista is komoly koját befejeztem, eljött szándékkal. Belegondoltam, apam, hogy hazavisz. Az in- meggondoltam: nem va­gyunk ml egymáshoz valók. Ha moziba mentünk, mindig olyan szépen beszélt, felét se értettem. Válaszol a férj is: — Nem én lettem volna az én, ha olyant veszek el, akinek mindene megvan, nekem meg semmim sin­csen. Jobb feleséget keresve TÖRLESZ­TENEK tézeti gyerek minden gondo­lata, egyetlen vágya, hogy előkerül egyszer apja-anyja, megöleli, megcsókolja, és viszi haza. Haza! Oda, ami­ről eddig semmit nem tu­dott. Van ennél nagyobb boldogság? Mégsem mentem vele. Nevelőim azt ajánlot­ták, tanuljak előbb szakmát. Amíg önálló nem lehetek, se találtam volna, addig tanuljak. Így lettem kertész.,. A deszki szanatórium ker­tésze. — Mit tud szüleiről? — Csak apámról tudok, férjem beszélt rá esküvő után, küldjük el legalább az esküvői képünket, vagy hív­juk meg vendégségbe. Még­is csak az apám. Meg is le­pődtünk, mert el is jött utá­na megnézni bennünket. Szép park a deszki kerté­szek birodalma. Szebb , mun­kahelyet talán kívánni sem lehet. — Én ugyan a cserepes vi­rágot, a melegházi kertésze­tet jobban szeretem, de ezen is segíthetünk. Ha elkészül a házunk, kis üvegházat is teszünk mellé. MUNKACSYRA GONUOLT A férj útja Rú­zsáról Pusz­tamérgesen át vezetett a Ri­gó utcai nevelőotthonba, Szegedre. Onnan ped'g az Ifjú Gárdába. — Apámat alig ismertem, <te rosszat semmit nem tud­Még né­hány szó, és az kö­vetkezik, hogy az ő szép szerelmükről külön regényt lehetne írni. Nevetve teszik hozzá: me­lyik szép szerelemről nem lehetne? Találkát kért a fiú először, hiába. Bánatában vett egy magnót. Másodszor is otthon maradt a lány, mert minek menne. Har­madszorra mégis elment, és innen kezdődik a regény. Benne van, hogy még most se várt semmit, de úgy for­dult a sorsa, hogy megope­rálták vakbélgyulladással. Aki intézetben nőtt föl, an­nál nem nagyon váltják egy­mást a látogatók. Ez a fiú meg mindig jött. Jó volt először, hogy jött, később már várta. Házasság lett belőle. Azért hamar, mert minek fizessenek kétfelé albérletet, mikor egyre is kevés a pén­zük. Elkezdtek házhelyet nézni, találtak is egyet öt­venegyezer forintért, összes vagyonuk akkor volt két­ezer forint, szóba sem áll­Az ajánlás hitele Kár az időért Bizonyítékok késztetnek a színhelyére csalták őket. be-, illetve felismerésre: Megragadják az alkalmat, nem tudunk értekezni. A itt és most beszélnek arról, gyanú értekezletről érte- amit máskor, máshol való­kezletre járva szilárdult ban fontos lenne elmonda­meggyőződésemmé. Csak a ni, de itt és most nem. tudatlanság lehet a ma- Pusztán azért nem, mert gyarázata, hogy annyiszor nem tartozik a ^tárgyhoz, rosszul csináljuk. Kor- A sértődékenyek, az int­mányelnököknek, államfér- rikusok az objektivitás lét­ek munkásmivoltára az ég­világon semmi nem utalt. Ellenkezőleg. Sokpénzű em­berek ötletszerűen eltöltött napjairól, életük kissé bo­londos, könnyed-vidám ese­ményeiről kaptunk beszámo­lót. A gegek sem hasonlítot­tak a némafilmekéhez, a sikerült „aprók" szíves ajánló sorokat a hét vagy „nagyok", mert nem­érdekesebb adásairól. Most Igen vehettük észre őket. viszont megtörtént, hogy a Talán attól, hogy Horváth lelkes beajánlás érdemtele- Tibor rendező (Mezei István nül foglalta a helyet. operatőri segédletével) in­Ez lenne a kisebbik gond, a kább koncentrált arra, hogy nagyobb, hogy hatására va- a „némafilmes szituációkat" lószínűleg rengetegen néz- emlékezetbe idézze, mint ar­ték a Nincs többé férfi című ra, amit a korán elhunyt Hányszor biztatják a kri­tikusok, de maguk a tévések is a nézőket: válogassanak! Segítőnek ott a műsorközlő újság — mondjuk —, abból jó előre ki lehet szemezget­ni a kinek-kinek érdeklődé­se szerint való, meg az ál­talános figyelemre számot­tartó műsorokat. Az újság tragédiákról nem az első két oldalon közöl is megtudnunk, hogy fiaknak rövid eszmecsere is elég nagy horderejű nem­zetközi kérdések egyezteté­szatát keltő hozzászólások­ba bújtatják személyes sé­relmeiket. Az anekdotázó filmet — és csalódtak. Jáno­si Antal, a dramaturg ugyan­is azt ígérte, munkásfiata­lokról szól a vígjáték, „akik Sipkay Barna megírt a da­rabjában. Az eredmény: eléggé széteső és nagyon hosszadalmas szituációsoro­ifjúságuk és környezetük el- zat, helyenként tökéletes lentmondásaival állnak üresjáratokkal, helyenként szüntelen harcban". Hogy a azonban valóban könnyed, klasszikus némafilm-vígjé- vld£m pillanatokkal. Ez tékok gegjeihez hasonlókat Xr^ránV^'jSfft látunk, amelyek kozé azon- vánnak> Patkós Irmának, ban „egy-egy apró tragédia Szakácsi Sándornak, Borbás is belopózik". A főszereplőt Gabinak kell köszönnünk, valóban munkapad mellett Csakhogy a mókás kedvű láttuk a film első perceiben, színészek teljesítményei nem igaz, nem dolgozott, csak kisebbítik csalódásunkat. Hi­csibészkedett. Ezen túl azon- szen nem erről volt szó. ban sem az ő, sem a többi- S. E, séhez. Mi a saját munka- jiajlamúaknak a témáról helyünkön messze túlte- hasonló, régi történetek jut­szünk rajtuk. Órákig ülünk, nak eszükbe, kedélyesen el­tárgyadunk, vitatkozgatunk, mesélgetik. Szakmai tudá­közben egyre idegesebben suk csillogtatására néhá­szívjuk a cigarettákat, mert, nyan a tárgytól gyorsan 'télik az idő, Vár a munka, más témára váltanak, bo­A megbeszélés végén, míg nyolult fejtegetésekbe bo­mögöttünk kiszellőztetik a nyolódnak. Akadnak, akik helyiséget, a folyosón per- ilyenkor érzik szükségét, cek alatt összefoglaljuk a hogy elmélyüljenek a „nagy tárgyalás" érdemi részét. Az politikában", megfeledkez­előző órákból ennyi volt a vén, hogy most a munká­hasznosan töltött idő, a töb­bit elfecséreltük. A mun­kaidő alatt tartott munka­értekezlet a munkában gá­tolt meg bennünket. Nem tudunk értekezni, hiszen ha tudnánk, ismer­nénk például az értekezle­tek természetét. Nem felej­tenénk el, hogy minden ta­nácskozás egy vagy több, pontosan meghatározott tó­jukkal politizálhatnának leghatásosabban. A szere­pelni vágyók, mondandó hí­ján is, szólnak, hallatni akarják a hangjukat, ha már ott vannak az értekez­leten. A szerényebbek azért bátorkodnak elő, nehogy sült halnak nézzék őket. És közben telik az idő. Mérgelődünk, feszengünk, de valami rosszul értelme­ma köré csoportosul. Ügy, zett udvariasságból, még­ahogyan azt a meghívók sem szólunk rá egymásra. szabályosan fel is tüntetik. Az értekezlet világosan kö­rülhatárolt tárgya meg­szabja, miről kell beszélni. Nem mellébeszélni, felelős­séget áthárítani, éppenség­gel mentséget gyártani fo­lyamatos mulasztásokra, ahogyan sokan vélik, ök a tudatos félreértők. Több­nyire hosszan fejtik ki vé­leményüket, aggályos szőr­szálhasogatással ecsetelik nehézségeiket, a szüksé­Nagyobb baj, hogy az ér­tekezlet vezetői is hozzánk hasonlóan udvariasak. Nem szakítják félbe a mellébe­szélőket, a fecsegőket, hagyják, hogy az értekez­let kötetlen társalgássá fa­juljon, és elvonja az embe­reket a hasznos munkától. A nagy népgazdasági ház­tartásban is rákényszerül­tünk, hogy beosztóan, elő­relátóan megnézzük a fo­rintok helyét. Takarékosko­ges, mindig másoktól várt dunk anyaggal, energiával, elintézendőket. A furfangosok azt gon­dolják, hogy a meghívón szereplő téma fondorlatos ürügyével csupán a tett más költségekkel, gazdasá­gosabb termelésre törek­szünk. De hát időmilliomo­sok sem vagyunk! Viczián Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom