Délmagyarország, 1975. szeptember (65. évfolyam, 205-229. szám)

1975-09-20 / 221. szám

4 Szombat, 1975. szeptember 20. A javító-nevelő munkáról '^S^ F. L. szegedi olvasónkat pár évvel ezelőtt gondatlanságból elkövetett bűncselekménye miatt a bíróság egyévi javító-nevelő munkára itélte, melyet munkahelyén le is töltött. Olvasónk számítása szerint a 25 évi jubileumi jutalomra most vált jogosulttá. Kérelmét azonban munkáltatója elutasította, hivatkozva arra, hogy még nem rendelkezik 25 év munkaviszonyban töltött Idővel, mert a javító-nevelő munkán töltött egy évet az összidő kiszámításánál nem vették figyelembe. Olvasónk, mint írja: a javító-nevelő munkája során, ugyanannál a munkáltatónál, ugyanabban a munkakörben dolgozott továbbra is. A munkavégzésben tehát semmiféle változás nem volt, gyakorlatilag csak a munkabérére hatott ki a javító-nevelő munkára való elítélése. Kérdezi: a javító-nevelő munka időtartamát a munkáltatója jogszerűen hagyta-e ki a jubileumi jutalomra vonatkozó munkaviszonyban töltött Időből? A Munka Törvénykönyve végrehajtásáról szóló 5/1967. (X. 8.) MüM számú rendelet 9. paragrafusa kimondja, hogy a munkaviszonyban töltött időbe nem számitható be munkaviszonynak a megszakítás nélkül 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság miatti szünet, ki-, véve, ha jogszabály a munkaviszonyban töltött idő számítása szempontjából ennek az időnek figyelembevételét rendelte el, valamint a szabadságvesztés büntetés ideje, illetve a javító-nevelő munka ideje. Az igazságügy-miniszter ide vonatkozó rendelkezései szerint is a javító-nevelő munka időtartamát munkaviszonyban töltött Időként nem lehet figyelembe venni. Nincs jelentősége annak, hogy olvasónk a javító-nevelő munka ideje során ténylegesen milyen munkát végzett. Tehát olvasónk esetében a vállalat a rendelkezéseknek megfelelően járt el, jubileumi jutalomra csak később lehet jogosult. Dr. V. M. Berci legyőzte Vitézt A mezőgazdasági kiállítások mindenkori sztárja az óriás disznó. A 68. OMÉK nádfedeles különlakosztályá. ban most is ott lihegett a féltonnás „kiállítási tégy": Nagybajomi Berci, az ország legnagyobb sertése. Bercit a nagybajomi tsz küldte Somogyból Pestre. A kétméteres óriás kemény harcban érdemelte kt a teA mohácsi csatamező titkai nyomában Jövőre, 1976 augusztusában lesz a mohácsi vész 450. évfordulója. Ebből az alkalomból az Országos Levéltár Baranya megyei igazgatóságának gondozásában jelenik majd meg Kiss Béla történelemtanár, a mohácsi honismereti kutatások irányítójának tanulmánya a csata helyszínével kapcsolatos történelmi titkok valószínű megoldásáról. Kiss Béla az ntóbbi időben elsősorban #zt kutatja, hogy hol van Földvár, az egykori csatatér középpontjában állott, s nyomtalanul elpusztult falu. Földvár helyét a kutatók Brodarics István szerémi püspök, az ország kancellárja által adott leírás nyomán keresik. A püspök a csata után fél évvel adta közre az ütközet helyszínének és lefolyásának „tökéletesen igaz leírását". Ebben olvasható, hogy „...a domb lejtőjének aljában kis falu feküdt, templommal. Földvár ezen falu neve; Itt helyezte el az ellenség ágyúit." A szemtanú leírása alapján a kutatók közvetlenül a domb alatt keresték Földvárt. (A falu helyének fellelése a többi között az eddig meg nem talált mohácsi tömegsír nyomára is vezethet. Eddig ugyanis nem került elő a 12 000 hősi halott nyugvóhelye.) Kiss Béla abból a feltevésből indult ki, hogy Brodarics a magyar tábor irányából szemlélte a törökök felvonulását. A távolból természetesen úgy látta, hogy a falu szinte rárajzolódik a mögötte húzódó dombra. Ez azonban csak a látószög miatt tetszett így, a valóságban Földvár a mohácsi síkon, jóval a domb előtt, állott, amire Brodarics leirasanak egy másik részéből következtetni is lehet. A feltételezett helyen Szűcs József nyomdász, a mohácsi honismereti szakkör egyik tagja, aki úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét, település maradványainak nyomára is vezette Kisséket. A fellelt hely és Földvár azonosságára utaló tényeket sorakoztatja majd föl a jövőre megjelenő levéltári kiadvány, amely még egy „bujkáló" helység nyomalt is felfedi: a törökök által emlegetett kis falucskáét. Ennek nevét Vámbéry Duszu-Keleszeszinek írta latin betűkkel; jelentése törökül: a „les temploma". A les, vagy cselvetés a krónikák szerint arra vonatkozik, hogy innen indította Knoszrev bég és Bali bég az oldalról átkaroló támadást, amely döntő volt a csata kimenetele szempontjából. Duszu-KeleszeszI azonban templomostól eltűnt az idők folyamán. Kiss Béla feltevése az, hogy a síkság határon túli részében levő erdőségnek — amelyet ma Buziglicának neveznek — elnevezése a Duszu-Keleszeszi, illetve más tudós által Duszu-Kileszeszinek átírt török szó szerb változata. A nagy kiterjedésű erdő körül lakó idősebb emberek emlékeznek is egy azóta építőanyagnak széthordott templomromra; egy méhész, akinek az erdőben van a tanyája, meg is mutatta a széthordott templom és falu helyét. A megjelölt helyen Kiss Bélának sikerült is jellegzetes török, tehát nem téglaalakú, hanem négyszögletes, a miénknél vastagabb, habarcs helyett oltott mésszel megkötött téglákat találni, s ezzel !s bizonyítani, hogy azon a helyen állott a „les temploma". hervonaljegyet: számos gazdaság hízója versengett a kiküldetésért, s még „házon belül" is meg kellett küzdenie Vitézzel, aki a vetélytársak közül legtovább bírta a versenyt. Berci és Vitéz között végül is az döntött, hogy Berci elérte az 5,5 mázsát, Vitéz pedig „csak" 520 kiló lett A győztes Berci személyi kartonjára a tsz-ben a következőket jegyezték; a 6 éves tenyészkan a gazdaság legjobb nagyhús-sertés vonalából való. öt évig volt tenyésztésben, és rácáfolt arra a mondásra, mely szerint „nem vagy legény Bercii". 1970. május 13. és 1975. március 17-e között 229 koca tartozott „háreméhez"; s tagjai közül 158 szült neki utódot. 1475 malac tekinti őt ősének. . Márciusban egyik fia vette át helyét a tenyésztésben, ] Bercit pedig benevezték a hízóderbire. Szilárd csontozata és jó testalkata alapján a tsz-ben és a Somogy megyei MÁF-nál úgy figyelték meg, hogy bírja majd a nagy súlyra való hizlalást. A hízókúra éppen a legnagyobb melegek idejére esett, de Berci állta a kánikulát Persze élversenyzőhöz Illő körülmények között, jól szellőző helyen tartották, és időnként lepermetezték esóztető berendezéssel. A felszáL lítás közben és a vásári forgatagban aztán leadott vagy negyven kilót, de még így is meghaladja valamelyest a fél tonnát. A közszereplés után valószínűleg a szalámigyárak veszik majd meg. Vásári kuriózumból tehát szalámisertéssé lesz, mint a kiöregedett tenyészkanok általában. Csakhogy azok nem 5, hanem csak 3 mázsával járulnak hozzá a népszerű Herz és PIck mennyiségének növeléséhez. Útlevélkezelők Tizenkét Csongrád megyei fiatal teljesíti tényleges katonai szolgálatát a röszkei határállomáson. Útleveleket ellenőriznek, géptávírón különböző információs jelentéseket továbbítanak az illetékes szervekhez, híreszközöket és az utasforgalom megbízható ellenőrzéséhez szükséges technikai eszközöket kezelnek. Pap János törzsőrmestertől, a sorozott állományú útlevélkezelők szakaszparancsnokától tudtuk meg, hogy Csendes Károly szegedi villamoskalauz, Bessenyei Mihály szentesi papírgyári munkás, Buzder Mihály csongrádi állattenyésztő (az egység háromszoros Élenjáró Katonája), Báron Béla hódmezővásárhelyi, Korcsik János és Hajdú László szentesi, Molnár Sándor, Csányi Rudolf, Csordás Imre, Tóth Imre, Ambrus Ferenc, Kispál Ferenc (rajparancsnok, a Határőrség Kiváló Katonája) szegedi lakosok a röszkei határállomáson kiváló eredménnyel végzik a feladatukat. Pedig a határállomáson becsülettel helytállni, a kiés belépésre jelentkező sok ezer utas okmányalt megbízhatóan ellenőrizni rendkívül idegfeszítő munka — állapította meg a kérdésre válaszolva Szanka István főtiszt. A röszkei határállomáson ugyanis jellemző, hogy az egyik napon „csak" nyolctízezer, a másik napon meg húsz-huszonötezer útiokmányt kell ellenőrizni a határőröknek. Az idén az utasés járműforgalom rekordja augusztus 1-én volt — mondta a parancsnokhelyettes —, akkor 30 ezer 764 személy és 7610 jármű lépte át a határt. Nyáron a legnagyobb tömegáramlás általában a hétvégi napokon van. Pénteken sok magyar állampolgár özönlik a szabadkai piacra, szombaton pedig a nyugati országokban dolgozó jugoszláv állampolgárok utaznak haza, akik vasárnap este, vagy hétfőn hajnalban újból visszaérkeznek Magyarországra. Az útlevélkezelők szellemi igénybevételét fokozza, hogy a különböző állampolgárságú utasok okmányai nagyon sokfélék. Az első félévben ellenőrzött, közel százféle állampolgárságú utas, csaknem félezer típusú útiokmánnyal rendelkezett. A külföldre utazó magyar állampolgárok részére ls több fajta útiokmány rendszeresített. Más típusú útlevéllel rendelkeznek például diplomatáink, mint a külföldön szolgálatot teljesítő szakemberek. A magánútlevél is kétféle. Az egész világra szóló magánútlevél kék színű, míg az európai szocialista országokba szóló útlevél piros színű. A magyar állampolgárok közül többen rendelkeznek különleges határátlépési engedéllyel (vízügyi és vasúti dolgozók stb.) kishatúrszéli igazolvánnyal, hazatérési vagy kivándorlási útlevéllel. Az útlevélkezelő határőröknek az ellenőrzés során jól oda kell figyelniök, hogy mindenki csak érvényes útiokménnyal léphesse át a határt. Az első félévben is megpróbálták néhányan tisztességtelen célra felhasználni a külföldre utazás adta lehetőségeket. Egy francia állampolgár például az útlevelének érvényességét 1971-ről 1976-ra javította. Több török állampolgár hamis vagy érvénytelen útlevéllel próbálta a határt átlépni. A ki- és belépésre jelentkezők útiokmányai kezelésének ütemét lassítja néhány személy tisztességtelen magatartása. A minap, amikor az egyik angol állampolgártól megkérdezték, mit hozott, sértődöttséget színlelt, miközben a szemfüles ellenőr az angol úr gépkocsijában 218 méter szövetet, 14 gyermekpulóvert, férfikardigánokat és más tárgyakat talált. Egy NSZK-ban dolgozó jugoszláv állampolgár légpuskákat, nagy mennyiségű lőszert próbált engedély nélkül Jugoszláviába vinni. A közelmúltban két fiatalember egy török kamionba elrejtőzve illegálisan akart, Jugoszláviába menni. Legutóbb pedig nyugatnémet állampolgár az utánfutós lakókocsi ágyneműtartójában elbujtatva két NDK-állampolgért próbált klszöktetni. A röszkei útlevélkezelők munkája tehát bonyolult. A tényleges katonai szolgálatukat teljesítő Csongrád megyei fiúk a többi útlevélkezelőhöz hasonlóan megfelelnek a szabályzatokban meghatározott követelményeknek. Gazső Béla a tanyavilágban A tanyai ember szemében a postás régi idők óta a bőrtáskával, lóval vagy kerékpárral közlekedő ember, aki hozza az adóívet, ugattatja a kutyát, és viszi a rádiópénzt. Néha Kincses Kalendáriumot áruL Az elmúlt évtizedben a szocialista fejlődés eredményeképpen a tanyák népe is bekapcsolódott a falusi vérkeringésbe, növekedett mozgási köre, sűrűbben szorult a posta segítségére. A megnövekedett feladatot már a kerékpáron közlekedő postás nem tudta ellátni. Nehéz lett esténként a táska, emberéből kivette az erőt a homok. Nőttek az igények, a gépesítés szükségszerűvé vált. A szegedi járás legnagyobb községében, Kisteleken, ahol a külterület Balástyától Csengeléig, Kömpöctől Pusztaszerig terjed, átálltak a gépjárműves kézbesítésre. Beváltak a pace-makerek Egy ideje már nemcsak az NDK klinikáin működnek a hallei Ultraschall üzemben készített pace-makerek, hanem a Szovjetunióban és Csehszlovákiában is. Egy évvel ezelőtt még valamennyi KGST-állam importálta ezt a fontos orvosi műszert. A szívinfarktusok sajnálatos terjedése tette szükségessé olyan pace-maker kifejlesztését, amelyet az összes szocialista országban alkalmazni tudnak. Az Ultraschall egyik kollektívája, amelyhez haliéi, berlini és karl-marx-stadti szakorvosok is csatlakoztak, 16 hónapi megfeszített munka után adta át kipróbálásra az első példányokat. Két típus készüli, a kisebbik mindössze hat centiméter hosszü és 200 gramm súlyú. Az „Extracard" és a „Minicard" a klinikai próbákon kitűnően megállta helyét. Miután a készülékeket Drezdában és Karl-MarxStadtban is eredményesen próbálták ki, 1974 szeptemberében megkezdődött a szériagyártás. A pace-makerek közben az NDK-ban 197 intenzív osztályon és más orvosi intézményekben jól beváltak, és miután a belföldi igényeket kielégítették, fokozatosan megkezdődött az összes szocialista országok ellátása is. (A pace-maker a szívritmus mesterséges fenntartására szolgáló elektromos ingerkeltő készülék. — A szerkj Fél évvel ezelőtt furcsa kinézetű, „madáretetőhöz" hasonló zöld ládikókat helyeztek el a látogatottabb tanyai centrumokban, boltoknál, iskoláknál, téeszmajorokban. Segítette az átszervezés a kézbesítőket is, hiszen azok, akik eddig hóban, sárban, homokban csatangoltak, most a faluban könnyebben boldogulnak. Helyettük a tanyák között a távolságot az autó kerekei róják. A hivatalvezető információja szerint a gépesítés 500 ezer forintba került. Mint minden újat, ezt is idegenkedve fogadták az emberek. — Hát már a postáshoz se szólhatok: Én biztosan elfelejtem elvinni a kulcsot; — Ellopják a pénzt ebből a kalitkából — ilyen és ehhez hasonló hangok, aggályoskodások alkották a beszédtémát, még az első járat indulása előtt a tanyai emberek között. Az idő könyörtelen, a postaautó elindult Szombat délben a kisteleki határban a Perczeli iskolánál vagyunk, ahová a boltba sok ember jár. Többen várják az olajzöld színű autót, nyugdíjkifizetés ideje van. Sisák Ferenc bácsi kopott kalapját igazgatja: — Igazán jöhetne már, kéne egy kis pénz. Etuskám (ez a boltosnőnek szól), addig is adjál egy féllitert... — Értse meg Feri bácsi, hogy nem- adok, nincs bor. Magának mára elég. Papp Mihály fogatos és Tóth János téesztag néhány kisüveg kevert mellett várakozik. A tanárnő kukucskál a kerítés mögül, kémlel: az utat, gyermekgondozási segélyről kapott értesítést. Most a pénzt várja. Krizsán Mari bevásárolni jött, két kenyér, hajmosó, konzervek a szatyorban. Megvárja • postát, hátha hoz levelet aa udvarlójátóL Porol az út, zörögve közeledik a posta. A boltosnő bezár, borítékba rakja a pénzt. Befordul a csukott autó az iskolaudvarra, majd nyikorogva megáll. Györgydeák Attila és Sántha László jellegzetes postás egyenruhájukban az ismerősöknek odanyújtják az újságot. Bekukkantunk a nyitott hátsó ajtón, nagy, kék szfnű műanyag tepsi, a fakkok tele vannak levéllel és összehajtott sajtótermékekkel. Található itt mindenfajta újság, pénzesutalvány. — Hogyan tudnak eligazodni ezen a rengeteg papíron? Györgydeák Attila, a szökés fiatalember válaszol: — Minden tanyának külön száma van, és már bent, a hivatalban szétválogatjuk a küldeményeket, és beletesszük ebbe a nagy gyűjtőbe. Sorba rakjuk, és ilyenkor a számnak megfelelő rubrikába nyúlunk, és tudjuk, kiről van szó. Ha pénzt hozunk, előtte való nap értesítőt teszünk a ládába. Ha én fizetek, akkor pontosan eljönnek, ha pénzt kell beszednem, akkor már többször kell „üzenni". Sántha Lászlót kérdezem, aki éppen egy színes lengyel folyóiratot helyez el az oszlopra szerelt ládába. — Milyen újságokat olvasnak errefelé? — Leginkább Délmagyarországot, de szép számmal kérnek színes újságot is. Hozunk bőven Szabad Földet is. Becsukják a hátsó ajtót, beülnek az autóba, felmorog a masina, a kihordó megy a major irányéba. A várakozók többsége indul a boltba, bevásárolni. Majoros Ttbos