Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-10 / 187. szám

Vasárnap, f97S. augusztus 10. 3 Textilművészen biennálé Szombathelyen Az ipari textilművészeti "biennálét szombaton Keserű Jánosné könnyűipari miniszter nyitotta meg a szombathelyi Savaria Múzeumban. A Könnyűipari és a Kulturális Minisztérium, az Iparművészeti Tanács, a Magyar Képzőművészek Szövetsége, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság és a Vas megyei tanács védnöksége alatt álló biennálé másodszor teremtett bemutatkozási lehetőséget az öltözködési textíliákat készítő hazai gyáraknak és az ott dolgozó textilművészeknek. Huszonnégy gyár 132 tervezője 390 pályamunkát küldött be. A bíráló bizottság értékelése után húsz gyár hetvenegy tervezőjének 147 munkáját láthatja a közönség. A miniszter megnyitójában egyebek között hangsúlyozta, hogy a tekintélyes textiliparral rendelkező Vas megyében otthont kapott biennálé új alkotásokra serkenti a tervezőművészeket, gyártmánytervezőket. Egyszersmind igazolja, hogy a korszerű nagyipar is képes lehetőségét biztosítani a gazdag és igényes tárgykultúra kialakításához. örvendetes, hogy a második biennálé anyaga már tükrözi az iparági rekonstrukció által megteremtett új gyártási lehetőségeket és bemutatja a jövő feladatait. A biennálé alkalmából szakmai napokra, belkereskedelmi és textilgyártó szakemberek találkozóira is sor kerül. Holnap elutazik Szegedről az odesszai pá rf munkásküldöttség Szovjetunióbeli testvérvárosunk, Odessza pártmunkásdelegációja, amely az MSZMP Szeged városi bizottságának meghívására tartózkodik Szegeden, tegnap délelőtt a textilművekbe látogatott. A küldöttség — amelynek vezetője Docko Pjotr Szemjonovics, a Primorszki kerületi pártbizottság első titkára, az Odessza városi párt-végrehajtóbizottság tagja, tagjai: Bukova Szvetlana Nyikolajevna, az Odesszai Csokoládégyár pártszervezetének titkára, a megyei pártbizottság tagja, Sznyegirjov Nyikoláj Mihajlovics, az Odesszai Hűtőgépgyár párttitkára, az Iljicsovi kerület pártbizottságának tagja — Deák Bélának, az MSZMP Szeged városi bizottsága titkárának és Berta Istvánok, a pártbizottság osztályvezetőjének kíséretében érkezett a textilművekbe. A kedves vendégeket Takács lmréné országgyűlési képviselő, a vállalati pártbi{Sornogyi Károlyné felvétele) Az odesszai küldöttek a textilművekben A lakók megszokták; ha valamikor csöndes a ház, hát napközben igazán az. Szokatlanok a vödörcsörgés kísérte férfihangok, a talpak szapora dübörgése a lépcsőházban. Tájékozatlan lakó, fél szemét a kukucskálóra tapasztva: — Ruhájuk festékes, hónuk alatt létra. Tiszta sor: valaki most végzi, elkésve, a tavaszi nagytakarítást. A már hónapok óta aggodalmaskodó lakó: — Te jó ég, csak nem a garanciások érkeztek meg? Apukám, nekem aztán be ne engedd őket! Az hiányzik nekem, hogy fölfordítsák az egész lakást. A pesszimista: — Hozzám már ugyan hiába jönnek, ki tudta, mikor érnek ide. Én saját zsebre megcsináltattam mindent. És a többség: — Csakhogy itt vannak! — és szélesre tárják előttük az ajtót. Kétéves listával Festők és tapétázók, villany-. és vízvezeték-szerelők, asztalosok csöngetnek be sorba, minden lakásba. Kezükben hosszú lista: a bi zottsag két évvel ezelőtti szemléjén látott hibák sora. V. J.-né nincs idehaza, szomszédasszonya meséli, hogy konyhájában leszakadt a beépített szekrény polca, befőttestől, tányérostól együtt. K. T.-né büszkén nyitja ki a ruhásszekrény ajtaját. — Az én férjem nyomban megerősítette a polcokat, nem vártuk meg ezzel a garanciásokat. A tapétázást azt azért nem vállaltuk. Pedig az eredetileg is hibás falat csak tovább rongálta az azóta csecsemőből gyerekké cseperedett két kis ördögfióka. És az utóbbi időben egyre szívesebben hódolnak a „tapétázás" örömeinek. Az utolsó pillanatban jöttek a garanciások. Es igazán szép munkát végeztek, nezze meg! Valóban, vadonatúj lakás-. zottság titkára köszöntötte, eszmecserére került sor, ame_ lalati KISZ-bizottság titkárazután a textilművek főmér- ,. . . , helv^t-fesí* is nöke, Császár Jenő tájékoz- lyen az odesszai küldöttek helyettese 1Statta őket a gyár múltjáról a vállalat párt- és társadal- Délután a delegáció városés fejlődéséről. A látogatók mi szerveinek munkájáról és nézésre indult, többek kömegtekintették az üzemet is. termelési kérdésekről tájé- zött megtekintették Odessza A fonodaban Voros Imrene, ... , , ,, ° „ a Komarov szocialista bri- kozodtak' A beszelgetesen varosrészt. Esti programjukgád vezetője köszöntötte vi- részt vett Bajza Frigyesné, ban a szabadtéri játékok előrággal a látogatókat. Az a szakszervezeti bizottság adásának megtekintése szeüzemlátogatás után baráti titkára és Gajda Eva, a vál- repelt A program szerint ma, vasárnap, szegedi látogatásuk utolsó napján a vendégek megtekintik a nyári tárlatot, hajókiránduláson vesznek részt, ellátogatnak a füvészkertbe is. Holnap, hétfőn reggel Budapestre utaznak, megismerkednek a főváros néhány nevezetességével, este pedig hazaindulnak. Ezzel testvérvárosunk pártmunkásküldöttségének látogatása véget ér. mondja a briközben igyekban ís ritkán látni ilyen tö- a tapéta is kéletesen felragasztott tapé- gádvezető, tát, mint itt, az előszobában, szik eltüntetni a falra ragadó Sehol egyetlen ránc, ferde tapéta alól a beszorult levevágás, horzsolás, szakadás. gőbuborékokat. — De nem — Persze a mintákban szabadna ilyen szigeteléssel nem dúskálnak a mesterek, beépíteni az ablakokat sem. Ez van, ezt kell szeretni. — Ez a fém vízvető sajnos nem A gyerekszobában két új „veti" a vizet, hagyja, hogy csík: zöld mezőben rózsaszín besétáljon a lakásba. Legsávok. Kissé szokatlan a többször még ezért kell kiszemnek, de hát ezeknek is cserélnünk a tapétákat. csak az lesz a sorsuk, mint , fesSTa ^erekek^mald MÚZ eaészet kitapétáztatiuk Azt mondják a lakók, szé- Biztonság kedvéért itt forsan & tisztán do1" egy kis foltnak való — nyújt 8 " oda a brigádvezető egy mé- — Mi nem szeretünk viszternyi darabot a fiatalasz- szamenni oda, ahonnan már szonynak, búcsúzóul. eljöttünk. Szégyen az, > ha Biimii hc'vmíl futkározik utánunk a lakó, nUlllil llciycll mert valamit nem csináltunk A földszinti lakásban kék- meg rendesen Aztán hozzáké színesedik a csupafehér szoktunk a gyors munkához, konyha, a lecsöppent festé- szorosak a normák. Nekünk keknek rögtön nyomába ered egy délelőttünk van arra, térdenállva a háziasszonv: , , , • , ,, egyszerűbb azonnal eltüntet- hogy egy lakast rendbe hoz" ni a pöttyeket, mint később, zunk: ajtót, ablakot fessünk, amikor rászáradt. Az elő- tapétázzunk, szoba már itt is új burkola- Aztán a létra tetejéről — tot kapott, s csupán az órzi nem kis büszkeséggel — el mondja azt is, hogy ahol a munka nyomait — A takarítással ripszropsz megvagyok. Mire ha- "agyon csúsznak az építők, zaért a férjem, neki csak a oda őket hívják segítségül, gyönyöí-ködés lesz a poszt- A múltkor is másfél nap ™em}S alatt 15 új lakás falait ók hogy ilyen gyorsan és kevés piszokkal dolgoznak a garan- szépítettek meg. Meghozza ciások. Egy festés a régi la- 200 százalékkal tulteljesítetkásban napokig tartó, keser- ték az ottani normát, ves rumlit jelentett _ Mégis késnek a belsö A tapétázók most a har- munkak miatt a hataridők) madikon serénykednek. A , lépcsőházból aprócska mű- 65 a garanciális Javítások is helyt rögtönöznek a meste- már éveket váratnak magukrek. hosszú asztalon éppen ra ragasztóval keni be egyikük a tapétát Társa a létrán áll- . . ... , . „ _ va várja az ajtó túlsó olda- tudom> a vallalat 90 festolán az anyagot A haziak szakmunkást tudna még fogmind otthon vannak, s akad lalkoztatni. ssz ^úiságírót, ^r? a a szó újra és újra. ^^ szeme, a lakok veleme— A szegedi házgyári la- nye is meggyőzi arról: lám, kások jók, higgyék el. Per- szép. gyors és hibátlan munsze hibák itt is vannak. A ka is kikerülhet az építőlegtöbb gondot a rossz tetők . , , , ... ,., okozzák. Néhol beáznak a iparbaT1 dolgozok keze aloL lakások, és ilyenkor lemallik Chikan Ágnes - jegyzem meg. Kevesen vagyunk. Úgy Csongrádi napok Tisza-parti kisvárosunk, Csongrád az idén tizedik alkalommal rendez kéthetes eseménysorozatot az alkotmány napja előtt. A program során számot adnak ipari és mezőgazdasági üzemeik fejlődéséről, kulturális és szórakoztató eseményekkel várják a városba érkező vendégeket. A csongrádi napok elnevezésű programsorozatot szombaton a Batsányi János gimnáziumban ünnepélyesen megnyitották. Augusztus 20-ig több mint harminc kulturális és szórakoztató program lesz a városban. Fehér kenyér V

isszakéredzkedhetünk gondolatban múltunkba, a szűkös esztendők idejére, amikor a fehér kenyér ritka vendég volt asztalunkon. Sodródó történelmünkben megszoktuk már a küzdelmeket, a létért való szívós helytállást, elfogyasztottuk kenyereinket; a barna, fekete, ragacsos, krumplis, pépes kenyereket, a kéménygöhéket, málékat, amíg az első közös kenyér öröméig eljutottunk. Hol vannak már azok a hőskori szövetkezetek, a régimódi lóvontatású aratók, kévekötők, a kis reményű táblák? A szocializmust építő társadalom korszerű mezőgazdasági nagyüzemeket teremtett, ellátta ragyogó, nagy teljesítményű gépekkel, technikával. Mégis, immár nem először és nem egyedülállóan, napjainkban is utánunk nyúlt múltunk, amikor szegényes termelőszövetkezetekben kaszával, marokszedőv^l gyűjtöttük a termést, takarítottuk be mindennapi kenyerünket. Jól emlékszem még az első közösködők nagy, forró nyarára, amikor a szövetkezetbe vitt parcellákon kivirágzott hitük, dúsan ringtak a kalászok, és szép terméssel fizetett a föld reménykedésükért. A közös szekerei vígan hordták a búzaelőleget, s az asszonyok fehér kenyeret sütöttek: A régi idők küzdelmei újultak meg az elmúlt év őszén, amikor a hónapokig tartó esőzés tönkreverte, sivárra pusztította a határt, rabolta a termést; paprikát, szőlőt, kukoricát, cukorrépát. Megmozdult a közösség, a munkásosztály segítségül sietett a szövetkezetieknek, közös erővel áldozatos munkával mentették a termést, az életet. A szomorúvá vert táblákon kínlódva jártak a betakarítógépek, utána a vetőgépek, emberfeletti küzdelem árán került földbe az ősziek magja. Jó munkával. Amilyen kegyetlen volt az ősz, fogcsikorgató a küzdelem, úgy nőtt, kiteljesedett az emberi helytállás, példamutatás, ha késve is, betakarítódott a mezők termése, és megerősödött a vetés. Tavasszal gazdag termést ígért a határ, dús kalászosokat dajkált. És az esők újra megjöttek. Már Péter-Pál előtt megindultak a homoki földeken a kombájnok, vágták az őszi árpát, búzát, és még augusztus elején mindig számon tartottak némi aratnivalót. A szövetkezetiek megálltak a rozsdásra barnult kalászosoknál, nézték a hatalmas erőgépek vergődését, kínlódását. Pusztult a termés. Mára már tudjuk, hogy a szegedi és Szeged környéki földeken, Csongrád megyében, kevesebb kenyér termett, mint az elmúlt esztendőben. Hiába volt az ember akarata, és tisztességgél, példamutatóan vívta meg harcát a természettel, a hosszú és nap nap után ismétlődő esőkkel szemben, veszített a betakarítandó értékekből. Becsület és köszönet illeti a nyári munkák helytállóit, hiszen rosszabb szervezettséggel. kisebb felelősséggel, több érték ment volna veszendőbe. öriási érték. A drága, okos gépek mellé az emberi akarat, tenniakarás társult Példákat sorolhatnánk, szövetkezeteket említhetnénk, ahol látva az eső pusztítását, a belvizeket, az első hívó szóra megkeresték a padlásra, fészerekbe tett kaszákat az öregek, segítettek a gépeknek, vállalták ismét régi mindennapjaikat, kezük, arcuk verítékével keresték kenyerüket. A kenyerünk most is fehér lett. Elegendő. Megszoktuk már asztalunk bőségét, a fehér kenyér örömét, megszoktuk a könnyű aratásokat, a kedvező esztendőket. A nyár tanulsága, a nagy küzdelem után felelősségteljesen készüljünk az őszre. Nyilvánvaló, az ősz sem lesz könnyű. Szigorúbb, okosabb gazdálkodásra int, felkészülésre, minden értéket, ami megterem, takarítsanak be a közös gazdaságokban: szénát, takarmányt, gyümölcsöt, kukoricát, szőlőt. Komoly, nehéz esztendő jár ránk. Azok a gazdaságok, ahol a természeti csapások mellett nem tudják a műszaki-technikai adottságokat kihasználni, a rendelkezésre álló anyagi és szellemi lehetőségeket, ott keserves hónapoknak néznek elébe. Jó hírű gazdaközösség a forráskúti Haladás Tsz. Homoki, négy aranykoronás földeken teremtett mintaszerű nagyüzemet, emberi boldogulást. Ez az év igen-igen próbára teszi a közösség valamennyi tagját, hiszen ami emberemlékezet óta nem fordult elő a tájon, hetekig csillogtak belvizek a homokon. Nem sikerült úgy a burgonya, fűszerpaprika, paradicsom, a kukorica sem, mint. ahogy a határszemlék, termésbecslések, titkolt és hangoztatott remények várták, mégis bizakodó a hangulat, mert amit közös erővel, emberi akarattal megtehetnek, azt megcselekszik, nem akarnak szégyenkezni sem jelenük, sem jövőjük előtt. Az elkövetkezendő napokban kisgyűléseken vitatják meg a nyári munkák tapasztalatait, még inkább az őszi felkészülést, a szövetkezet helyzetét, gondjait, bajait, hogy közös akarattal vezessék eredményre kollektívájukat, mint eddig, az idén is, ezután is találja meg mindenki szorgalmas munkája után a biztos, tisztességes megélhetést. Gondjaikkal nem kilincselnek, nem szaladgálnak, és nem állítják ki előre a bizonyítványt hosszú évekre, inkább többletjövedelmen, terven felüli bevételeken gondolkodnak, hogy a hátralevő híjnapokban javítsanak gazdálkodásuk mérlegén, és sikeres legyen a zárszámadásuk. N

;ncs olyan gazdálkodó közösség, ahol nyugodtan, magabiztosan, hányavetin és felelőtlenül várhatnák a ránk köszönő napokat. Napról napra újra esik. A határban már jövő évi kenyerünkért dolgoznak a gének, készítik a vetőmagágyakat, fertőtlenítik a talajt, hogy idejében elvethessenek. A legnagyobb tapasztalat: napjainkban a gazdálkodás állandó készenlét. Nem csak termelpi kell, hanem felkészülten várni azt is, hogy a különböcő természeti csapások ellen eredménnyel harcolhassanak,^ ugyanakkor megnőttek a követeimenyek, az elvárások, s ezeknek is eleget kell tenni.' Keserű, mégis szép aratás volt az idei. Magtárban a termés. Tapasztalatokkal is gazdagodtunk: az ember küzdelmeiben mindig megújulhat és boldogul. SZ. LUKACS IMRE Ismét csökkentik a pedagógusok óraszámát A Minisztertanács az el- középiskolai tanárok, a kol- vabb mérséklik az általános mult esztendőben határozatot légiumi (diákotthoni) neve- iskolai tanárok a zeneiskolai hozott az alsó- és középfokú lók, a szakközépiskolai mű. pedagógusok, a középiskolai oktatási, nevelesi intézmény- helyfőnökök, valamint a tanárok, a szakközépiskolai ben dolgozó egyes pedagó- szakmunkásképző intézeti műhelyfőnökök valamint a gusok kötelező óraszámának szaktanarok és szakoktatók szakmunkásképző intézeü csökkentéséről. A csökkentés heti kötelező óraszáma. szaktanárok és szakoktatók első szakasza - a határozat- A csökkentés második sza- heti kötelező óraszámát. nak megfelelően — 1974. kaszára vonatkozó rendelke- Csökkentik továbbá a nevelőfIeP,,emK elutJe,V? meSVa" 1975 szeptember elsejen otthonok, a nevelőintézetek losult. Kevesebb lett az óvo- jep hatályba nők, az általános iskolai ta- miniszter és a nárok. a gyógypedagógiai és miniszter most Az oktatási ^ a bentlakásos gyógypedaa munkaügyi gógiai intézetek igazgatóinak megjelent igazgatóhelyetteseinek köteLa zeneiskolai pedagógusok, a együttes utasítása szerint to- iező óraszámát is.