Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-09 / 186. szám

2 Szombat, 1975. augusztus?. GERALD FORD TÁVIRATA LOSONCZI PÁLHOZ Gerald R. Ford, az Ame­rikai Egyesült Államok elnö­ke táviratban fejezte ki kö­szönetét Losonczi Pálnak, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa elnökének a Szojuz—Apollo közös űrre­pülés sikeres befejezése al­kalmából küldött jókívánsá­gaiért. (MTI) HAZAÉRKEZETT PÁRIZSBÓL A SZAKSZERVEZETI DELEGÁCIÓ Gáspár Sándornak, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a SZOT főtitkárá­nak vezetésével tegnap haza­érkezett Párizsból a magyar szakszervezeti delegáció, amely Benőit Frachon-nak, az FKP Politikai Bizottsága tagjának, a CGT tiszteletbe­li elnökének, az SZVSZ alel­nökének temetésén vett részt. (MTI) KOSZIGIN LENGYELORSZÁGBA UTAZIK Alekszej Koszigin, az SZKP KB Politikai Bizott­ságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke, a Lengyel Egyesült Munkás­párt KB Politikai Bizottsága és a lengyel Minisztertanács meghívására augusztus kö­zepén baráti látogatást tesz Lengyelországban. (TASZSZ) TRIPOLIBA REPÜLTEK A JAPÁN TERRORISTÁK Több mint 12 órás repülés után pénteken, a hajnali órákban, Tripollba érkezett a japán terroristákat és tú­szaikat szállító DC—8-as ja­pán repülőgép. Nem sokkal a megérkezés után az öt ja-» pán anarchista és a követe­lésükre szabadon bocsátott öt társuk elengedte a gép kilencfőnyi személyzetét és a négy túszt. A terroristá­kat három zárt kocsiban Is­meretlen helyre átszállítot­ták. Líbiai részről nem vol­tak hajlandók közölni, hogy a támadókat letartóztatták-e. Egy kormányszóvivő csu­pán annyit mondott, hogy Líbia ntm tett semmiféle Ígéretet nekik, csak azt, hogy „tiszteletben tartja őket". Ér­tesülések szerint a japán terroristák Líbiából egy meg nem nevezett más országba kívánnak távozni. (Reuter) HÉTFŐN TÁRGYALJA A BT A KÉT VIETNAM ENSZ-TAGSÁGÁT Hétfőn ül össze az ENSZ Biztonsági Tanácsa, hogy döntsön: javasolja-e a köz­gyűlésnek a Dei-vietnami Köztársaság és a Vietnami Demokratikus Köztársaság felvételét a világszervezetbe. A Biztonsági Tanács illeté­kes bizottsága pénteki ülésén elfogadta a testület elé ter­jesztendő jelentést, amely felvételre ajánlotta a két köztársaságot. Az Egyesült Államok és Costa Rica kép­viselője nem értett egyet a javaslattal. (AFP) A VENUS—9 ÉS VENUS—10 FOLYTATJA ÜT JÁT A moszkvai kozmikus táv­irányítási központ pénteki jelentése szerint a Venus—9 és a Venus—10 szovjet automata bolygóközi állomás . folytatja repülését. A Venus —9 és a Venus—10 — mint ismeretes — ez év jú­nius 8-án, illetve 14-én star­tolt a Szovjetunióból. A két bolygóközi állomással eddig összesen 76 alkalommal léte­sítettek rádiókapcsolatot; ezek során pályaméréseket hajtottak végre, ellenőrizték a berendezések munkáját, és begyűjtötték a tudományos és telemetrikai információ­kat. A két bolygóközi állo­más a tudományos berende­zések segítségével a bolygó­közi térség fizikai jellemzőit vizsgálja. Mindkét állomás berende­zései kifogástalanul működ­nek. A Venus—9 és a Ve­nus—10 ez év október 22-én, illetve 25-én éri el a bolygó körzetét. fTASZSZj Megalakult a portugál kormány Goncalves határozott fellépést ígért az újfasisztákkal szemben • Lisszabon (TASZSZ) t Megalakult Portugália új, Ideiglenes kormánya. Minisz­terelnök Vasco Goncalves tábornok. Az új kabinet tag­jai penteken délben letették a hivatali esküt a Fegyveres Erők Mozgalma háromtagú direktóriuma előtt. Az ünnepélyes beiktatáson Costa Gomes és Vasco Gon­calves beszédet mondott. Az elnök közölte, hogy az ideig­lenes kormány olyan átme­neti kabinet, amelynek az a feladata, hogy biztosítsa a rendet, a fegyelmet, kedvező légkört teremtsen a munká­hoz és egy „véglegesebb kor­mány" megalakításához. Goncalves kijelentette: az új kormány megalakítása körül támadt nehézségek tükrözik azokat a társadal­mi problémákat, amelyek egyre bonyolultabban me­rülnek fel á portugál forra­dalomban. „Ezek a gondok a portugál tőkés társadalom felszámolásából, a nemzet­közi kapitalizmus válságá­ból, saját hibáinkból fakad­nak, és összefonódnak az Angolában kialakult súlyos helyzettel, azokkal a fenye­getésekkel és nyomással, amelyek országunk ellen Irá­nyulnak. A reakciós erők kihasználják azt a helyzetet, hogy azok a tömegek, me­lyeknek érdekel objektíve egybeesnek a forradalom céljaival, nem képesek ha­tározottan előrelépni a szo­cializmus felé." A kormányfő szigorú taka­rékossági intézkedéseket he­lyezett kilátásba, és közölte, hogy a kormány figyelme a mezőgazdasági dolgozók élet­színvonalának megjavítására irány uL „Ebben a történelmi pilla­natban minden igazi portu­gál fő feladata, hogy több szövetségest nyerjen meg a forradalomnak" — mondotta Goncalves, majd pedig hatá­rozott fellépést ígért az újfa­sisztákkal szemben, azért, hogy „visszafordíthatatlanná váljék a szocializmus építése Portugáliában, hiszen csak a szocialista társadalomban kü­szöbölhető ki egyszer s min­denkorra a fasiszta elnyomás veszélye." A munkásosztálynak össze kell fognia a parasztsággal, a kispolgársággal és a középré­tegek bizonyos csoportjaival — mondta a kormányfő, majd felszólította a portugál Tegnap letottc az esküt az új portugál kormány. Kö/.ópon Costa Gomes államfő, mellette Vaco Goncalves, az ideiglenes kor­mány elnöke népet, hogy tömörüljön egy- és a tavaly április 25-én el­séges frontba, amelynek cél- kezdődött folyamat vissza­ja a szocializmus felépítése, fordíthatatlanná tétele. Nyílt szakadás az MFA-ban # Lisszabon (MTI) A Portugáliai Fegyveres Erők Mozgalma (MFA) Leg­felsőbb Forradalmi Tanácsá­nak kilenc tagja péntekre virradóra nyíltan szakított az MFA népi, demokratikus vonalával, és szembefordult a forradalommal. Costa Go­mes államfőhöz' eljuttatott dokumentumukban közölték, hogy elutasítják a szocialista társadalom megteremtésének gondolatát, és olyan társa­dalmi formációt akarnak, amelyik a szocializmus és a szociáldemokrácia között he­lyezkedik eL A COPCON péntekre vir­radóra közleményben hozta az ország tudomására, nem igaz az a hír, amely szerint Otelo Saraiva de Carvalho tábornok, a katonai parancs­nokság főnöke is aláírta a szakadár csoport dokumen­tumát. Az MFA szakadár tisztjei­nek dokumentumával egy­időben került Costa Gomes elnök íróasztalára Mario Soares levele is, amelyben a Szocialista Párt főtitkára fel­teszi a kérdést a tábornok­nak: „Megállapodunk-e egy olyan közös politikai terv­ben, amellyel véget vethe­tünk a válságnak, és meg­menthetjük a forradalmat?" Az MFA-ban bekövetke­zett szakadás — lisszaboni megfigyelők szerint — an­nak az ellentétnek a követ­kezménye, • amely a katonai mozgalomnak a munkásosz­tály, illetve a burzsoázia po­litikai platformén álló tagjai között régóta lappangott. A szakadár tisztek akciója rendkívül súlyos, mert olyan történelmi pillanatban vetik fel a hatalom alapvető kér­déseit, amikor a társadalmi haladás minden rendű és rangú ellenfele a demokra­tikus rezsimet veszi össztűz alá. Ebben a helyzetben az alternatíva nem szocializmus vagy polgári demokrácia, hanem demokrácia vagy fa­sizmus. A szakadár tisztek — Soares szocialista párti veze­téséhez hasonlóan — a jobb­oldal útját egyengetik. Gazdasági kapcsolataink a fejlődő országokkal A „Harmadik világ" — így is szokás emlegetni a Föld országainak azt a csoportját, amely földrajzilag a Fülöp­szigetektől Nicaraguáig ter­jed, amelyben helyet foglal az 500 milliós lakosú In­dia és a 300 ezres lélekszá­mú, éppen most függetlensé­géhez jutott Comore-szige­tek. A harmadik világban ott vannak a világ hitelezői­vé vált dollármilliárdokkal rendelkező arab országok és azok az országok is, ame­lyeknek népeit aszály sújtja, éhínség kínozza. Harmadik világ — ez a megjelölés azt jelzi, ami bennük minden különbségük ellenére közös: politikailag általában antiimperialisták, gazdasági struktúrák szem­pontjából nézve pedig már nem tartoznak teljesen a tő­kés társadalmi-gazdasági rendszerhez, de még nem lépték át azt a határvona­lat, ami politikai, . gazdasági rendjüket szocialistává ten­né. Ez a közbeeső állapot miatt nevezik őket „harma­dik"- világnak. Hazánk időben felismer, te, hogy gazdasági, politikai szükségszerűség számára ke­reskedni, tartós gazdasági kapcsolatokat építeni a har­madik világ országaival. Közvéleményünk elismerte és támogatta azt az elhatá­rozását, de ahogy már len­ni szokott, a „közvélemény" hajlik az általánosításokra, az egyszerűsítésekre. Évtize­dekig a harmadik világ gaz­dasági Jellemzője a szegény­ség, a nyomor volt és gaz­dasági kapcsolatainknak ve­lük valamiféle „nyomoreny­hftő akció" ízt adott, mind­azzal az előítélettel, ami ez­zel jár. A gazdasági szük­ségesség, az anyagi értelem­ben vett hasznosság felis­merése valahogy háttérbe szorult. Most mintha az el­lenkezőjét tapasztalnánk: a fantáziát most a sivatagok kincsei gyújtják fel. Az olajtornyok, a finomítók és az olajdollárok valóságát persze nem lehet tagadni, de azért sivatagi délibábokat se kergessünk ott. Mi tehát a valóság? Ml d helyzetünk? Mik a feladata­ink? Viszonylagos tőkesze­génységünk nem teszi lehe­tővé, hogy a harmadik világ minden országával kiterjedt és számottevő kereskedelmet folytassunk. Meg kellett ke­resnünk — és meg is talál­juk — azokat a területeket, ahol lehetőségeink a legked­vezőbbek. A nem szocialista keres­kedelmi forgalmunknak ke­rek 15 százalékát velük bo­nyolítjuk. Az áruösszetétel is kedvező. A magyar gép­ipar legfontosabb nem szo­cialista piacainak tekinthet­jük ezeket az országokat, de kedvezően fejlődik más ipa­ri készáruink és az utóbbi időben élelmiszer-készítmé­nyeink exportja is. Import­ban természetesen a nyers­anyagok és az élvezeti cik­kek (kévé, déligyümölcs stb) játsszák a főszerepet, és a nem távoli perspektívában remélhető, hogy az energia­hordozók importja is nőni fog. Emögött a száraz felsoro­lás mögött azonban renge­teg erőfeszítés, kockázat, ku­darc és fáradság van. Erről is szólni kell. Közíróink ál­landóan visszatérő panasza, hogy a nagyvilág nem Ismer bennünket, hogy íróink, kul­turális, művészeti teljesítmé­nyeink rejtve maradnak a „művelt Nyugat" intellektuá­lis világában. Kis nép szá­mára nemegyszer életkér­dést jelenthet, hogy ismeri-e tudományát, kultúráját, a „népek hazája — a nagyvi­lág". De népünk jólétérc, felemelkedésére az sem kö­zömbös, hogy ismerik-e, és előnyösen ismerik-e ipari termékeinket, márkáinkat. Ez az ismerkedés különösen nehéz olyan területeken, ahol a magyar ember, a ma­gyar áru éppen olyan külön­legességnek számít, mint ná­lunk az egyiptomi hűtőszek­rény, vagy a pakisztáni bú­tor, vagy az indiai szerszám­gép. Végül, és ez a legfonto­sabb, gazdasági kapcsolata­ink legserkentőbb, legigénye­sebb eleme maga az ember, a tudás, a szakértelem és a segítőkészség, amit a több száz áldozatvállaló hazánk­fia képvisel ezekben az or­szágokban. ök a mi új, az üzletek mellett barátságot és bizalmat teremtő követeink. Rájuk vár az a nehéz fel­adat, hogy a tartós gazdasá­gi kapcsolatok szilárd alap­jait, a magyar teljesítmé­nyek iránti bizalmat, szak­nyelven szólva: „good will"-t, azaz a gazdaságilag is gyümölcsöző jóindulatot megszerezzék. Czudar Péter Tóth Béla 73. Élt ez a város nehéz perceket, órákat, éveket, de ennél forróbb időszaka a közelmúltban nem akadt. Udvardi János és Wallisch Pesten jártak ép­pen a Tanácsköztársaság kikiáltásának napján, március 21-én. Látták és tudták mit kell idehaza tenniök. 22-re virradóra összehívták a Munkás Tanácsot, s elrendelték a vörösőrség felállítását. A laktanyákban és utcákon, a munkás otthonban ezrével sorakoztatták fegyver alá a proletáro­kat. A franciák nem akarták érteni miről van szó, fegyveres spahi járőröket cirkáltattak az ut­cákon. a Mars téri laktanya és a börtön közötti piacon óriási lövöldözés támadott, mivel a kom­munista katonák ki akarták szabadítani a fran­ciák által a Csillagba zárt elvtársakat. A Szegedi Direktórium tagjai: Czibula Antal, dr Wallisch Kálmán, Udvardi János. Neuberger Frigyes tengerészkülönítmény pa­rancsnok elfogatási parancsot adott ki a francia tisztek ellen. Március 23. Betrix ezredes vette át a francia katonai parancsnokságot. Letartóztatott harminc szocialista bizalmi férfit és elrendelte, hogy a laktanyákban lévő ötezer baloldali katona ke­zében összesen kétezerötszáz puska és tizenöt géppuska maradhat, hogy a fegyveresen közle­kedő magyar katonákat az utcán lelöveti, az iz­gatókat és agitálókat lelöveti, lezáratja. A régi Friss Újság ezen a napon Vörös Üjság -nevén, a Friss Hírek pedig Proletár néven je­lentkezik. És nem csak nevükbep, de szellemük­ben is igyekeztek a proletár érdekeket szolgálni. Sipos Iván és Hoffmann Ödön az életüket is rá­tették az ügyre, annyira, hogy az utóbbit a francia katonai bíróság ötöd magával halálra ls ítélte, a mostani Tömörkény Gimnázium épü­letében, ahonnét a kommunista elvtársak az utolsó pillanatban sikeresen kiszöktették őket. Közben a francia katonai erők, a Szenegálok és beduinok száma a városban és környékén egyre szaporodik. Lassan kialakul Szeged körül a demarkációs vonal. A Tiszánál a romónok és szerbek, Szatymaznál a francia tüskés drót vá­lasztja el Szegedet a vörös Magyarországtól. Betrix elrendeli, hogy a magyar katonai ha­dianyagot haladéktalanul adja át a Direktórium a francia hadseregnek. Mivel a vörös Magyarország szűkiben volt mindazon felszereléseknek, amit Betrix el akart venni, ezért éjnek idején sok száz katona vago­nírozáshoz látott, és pakolt szekerekre, hogy a demarkációs vonalon átvonszolja a hadifelszere­léseket. Lovas huszárok százai és gyalogosok tö­megei vonultak át a szatymazi átkelőhelyen, mi­re meghajnalodott, Betrix kémei útján hírt szer­zett az eseményekről, és a város lövését helyezte kilátásba Újszegeden állomásozó tüzérei által. A Direktórium Kistelekre tette át működésének színterét, de a városban hagyott egy forradalmi Intéző bizottságot. Betrix 24-én magához hívatta a régi közigaz­gatás elcsapott vezetőit, Somogyi Szilvesztert, Dettre Jánost, és átadta nekik újra a polgári igazgatást. Nagy levegőt vett akkor a régi világ társadalma Szegeden, de félelmük és kényelem­szeretetük csak a duzzogásban és aprehendálás­ban nyilatkozott meg. Otthon, magukban öltö­gették a nyelvüket. A város polgári vezetése egyébként is francia jóváhagyással, a Munkás Tanács ellenőrzése alatt működőit Április 14-én a franciák bevezetik a szegedi sajtó fölötti katonai cenzúrát. Április 16-án indította meg az antant a vörös Magyarország elleni támadását. Negyvenkilenc­ezer katonánkkal szemben tizenötezer támadó­val. A román burzsoá csapatok 27.-ére elérték a Tisza vonalát. A szerbek Makót, a franciák Vá­sárhelyt tartották megszállva. Április 24-én érkezik meg kerülő utakon Gömbös Gyula Bécsből, mint az Antibolsevista Comité képviselője és az ellenforradalom hiva­talos katonai szálláscslnálója. Az ABC azonnal munkába vette a Szegedre menekült fehéreket, hogy fegyveres akciókba lépjenek. Május 1-én a bús híradós laktanyát a proletá­rok szép ünnepség keretében avatták föl mun­kásotthonukkul. Május 1-én a cseh csapatok Salgótarjánt fe­nyegették. A Vörös Hadsereg több tízezer munkást tudott összetoborozni a haza védelmében. Május 21-én általános offenzívával visszavették Miskolcot és a Sajó vonalán feltartóztathatatlanul törtek Lo­sonc—Kassa vonalára. Május 7-én az ellenforradalmár tiszt! külö­nítmények csellel leszerelik a Mars téri laktanya kommunista katonáit és a Csillagba vetik őket. Prónay különítménye a Margit utcai polgári is­kolában szállásol, rémtetteiről sajátkezű, nem­rég kiadott naplója hajmeresztő tényeket közöl. Május 8. Sok ezer munkanélküli Szegeden. Tanárok és tanítók szakszervezete feloszlott, helyette megalakult a Nemzeti Szövetségük. tFolytatjuk

Next

/
Oldalképek
Tartalom