Délmagyarország, 1975. augusztus (65. évfolyam, 179-204. szám)

1975-08-17 / 193. szám

10 Vasárnap, 1975. augusztus tO. MAGAZIN Egy kutya Havannából Picinek hívták, ami elég kö­zönséges neve egy modern ku­tyának. Magyarországra kerülé­sét a Gallusz-együttesnek kö­szönhette, akik Kubában ven­dégszerepelve saját, Seriff nevű kutyájukat nem vihették maguk­kal beatkonc ertjükre. Seriffetegy kiküldetésben levő magyar há­zaspár vette ideiglenesen pártfo­gásába, akiknek két gyermeke nem tudott belenyugodni távo­zásába. Vigaszdíjul es a vendég­szeretet viszonzásaképpen szerez­ték meg Galusszék Picit, aki ak­kor öklömnyi gombolyag volt, és nem lehetett előre látni, hogy fe­kete kcwcs lesz belőle. Pedig ez lett, és így nevétől eltekintve sem volt benne semmi olyan, ami státuszszimbólummá avat­hatta volna, bár a szörzetében található fehér foltok elhelyezke­dése némi eleganciát kölcsönzött külsejének. Négy lábán papucsot, nyakán gallért, mellső részén kö­zépirányban lefelé bárom gombot kepezett a fehér szór. Mindez olyanná tette, mint egy Jól öltö­zött gimnazista fiút a régi világ­ban, amikor még nem volt divat a sokat és feleslegesen kárhoz­tatott farmer. Pici tehát Kubában, közelebb­ről annak híres fürdőhelyén: Va­radéróban született kék szemmel, amely csak később változott hű­séges kutyubarnává. Magyaror­szagra érkezesük után ennek el­lenére sem volt benne semmi fensőbbség, nem éreztette ma­gyar testvéreivel külföldi, világ­látott voltát. Sőt, bizonyos alá­zattal próbált közeledni a ma­gyar nagy kutyákhoz, a talán éppen meghunyászkodása miatt végződtek ezek a barétkozások több-kevesebb kudarccal. Sajnos, be kell vallanunk: Pici kutyához méltatlan módon gyáva volt, és ez a család részére még kedve­sebbé, mulatságosabbá tette őt, ha váratlanul és minden ok nél­kül felbátorodott éa harciassá vált. Jelleme kialakulásának előz­ményei azok a keserű tapaszta­latok voltak, amelyeket még Ku­bában, kölyökkorában szerzett az erósebbek jogáról. A varadé­ról fürdőhelyen foglalkoztatott életmentő kutyák, mint a strand­ra betolakodó idegent, hivatásuk­hoz cseppet sem illően, orvul és egyszerre többen támadták meg. Mire a felügyelők közbeléptek, Pici a kapott sebek miatt műtét­re szorult. Felépülése után nem sokkal az iskolából érkező gyere­kek hazajövetele feletti örömte­li ugrándozása közben a lengőaj­tóhoz csukták a hátsó felét, a még ezen a napon a fejére esett a tévéantenna. Ilyen előzmények után nem csoda, hogy félénksége fokozódott azoktól a verésektől, amelyekkel itthon — fájó kényszerűségből — leszoktatták az ugatásról. Pld soha nem hallett a sajtóban ás a rádióban zajló kutyavitákról, de az ellenszenvet lépten-nyomon ta­pasztalta. Rossz néven vették azt a pár falat húst, amihez szinte lehetetlen volt hozzá nem nyúlni az apró kis konyhákban. A la­kók árgus szemekkel figyelték, felkeresi-e a folyosó valamelyik sarkát, s nemegyszer rákenték más, kifejezetten kóbor kutya bűneit, Naphosszat ült hát hangtalanul a/, ablakban, nézte a lenn hal­mozódó homokhegyet, amit — bár erről nem tudott — a gye­rekek részére építendő úszóme­dencéhez tartalékoltak, s amely körül annyiszor megkergették barátságtalan kutyatársai. A ten­gerre gondolt, a nagy kék vízre, amit annyira utált, mégis állan­dóan beledobálta őt valaki. Gyorsan kiúszott, dühösen rázta le magáról a vizet, meghempere­dett a homokban, a napsugarak alá feküdt, és ismét boldog volt. Emlékezett a rákokra ls. Kitűnő­en szórakozott velük addig a ré­mületes pillanatig, amíg azok ™ minden normális élőlénnyel el­lentétben —. váratlanul és ter­mészetellenesen hátrafelé meg nem indultak- Mennyivel meg­bízhatóbbak voltak a kuka­radzsák! Szemközt repültek és tamadíak, ó fáradhatatlanul po­fozott, és nem hiába! Hullottak körülötte a szárnyasok a család vivátozasa közben. Őszinte lénye viszolygott a homályos dolgoktól. Felbosszantotta és dühös ugatás­ra késztette, ha valaki törülköző­vel vagy más ruhadarabbal leta­karta a saját fejét. Ilyenkor in­dulatosan ugatott, kapkodott, mert az arcnélküliség bosszantot­ta. Félénksége ellenére szembe akart nézni ellenfeleivel még ak­kor is, ha utóbb megfutamodásra kényszerült. Ezért érthetetlen volt számára az a lehangoló változás, ami a család létszámában bekövetke­zett Nem tudta, miért nem jön mostanában haa a gyermekei­hez a negyedik rzemély. Az el­tűnt, mintha magával vitte volna a derűt, a nagy nevetéseket. Unottan és kedvetlenül löktek rajta egyet, ha láb alatt volt. A kisebbik gyerek abbahagyta az esti bokszmérkőzéseket, amelye­ket — bár mindig az 6 vereségé­vel végződtek — annyira várt Hiába ült oda a kicsi karosszé­ke elé, és tartotta pofáját aláza­tosan a puha és kíméletes üté­seket várva.,, Nem került sor semmiféle bo­londozásra. Fázott. A Június hi­degebb lett, mint a havannai tél, amikor karácsonyra készülődve négyen mentek vásárolni, s ő a magára maradottság miatti bána­tában az ezüstfenyő díszítéséhez elkészített színes papírszalagokat apróra tépdeste. H. ARAM IBOLYA TEE EFERE — Mit tud mér a bábot — kérdezi a védőnő, a kedves szomszédasszony és mindenki. Egy pár hónap után a fejlődést nem a heti dekákban, az ébrenlét idejében mérjük kicsinyeinknél. — Már a nyolcadik leckénél tartunk. Nyolcadik lecke: Tevékenységi programok kilenchónapos kortól tizenegy hónapos korig. — £s már mindent tudtok be­lőle? — irigykedik egy kismama. — Mi még... Nem fejlődnek egyforma ütem­ben a bébik. A foguk se egyszer­re nő, nem is ugyanabban az idő­ben állnak-jarnak és gagyog­nak. De ez a két kismama — áruljuk már el — tudatosan ok­tatja és neveli kicsinyét egészen apró kortál, Dajkálás, ölben tar­tás helyett egy nagyon kedves és szellemes könyv — címe mindent megmond: „Tanítsuk a kisba­bát!" — okos tanácsai szerint foglalhatnak velük. A tavaly össze I megjelent könyv — pedig 52 ezer példány­ban adta ki « Medicina Kiadó — napok alatt „sláger" lett, és elfo­Ö iott. Nem hasonlít egyetlen szü­k számára árt könyvhöz sem, más mint az Anyák könyve, vagy dr. Spoek ugyancsak kiváló rna­masegitó vaskos kötete. Ez ki­mondottan a gyermekek értelmé­nek kibontakozását segíti, „As oktatás leghatékonyabb formájá­ul olyan dolgok tanítását tűztük ki célként, amelyek a gyermek jövendő sikeres iskolai teljestt­menyei szempontjából szükséges­nek ítéltünk; éraékszerveik, testi adottságaik — különösen kezük — helyes hasanálatát, a beszéd kifejlesztését, ügyességet bizo­nyos feladatok megoldásában •. •" írja az előszóban dr. Qene­vieve Pointer, aki neves ameri­kai egyetemek kutatócsoportjai­nak segítségével állította össae a könyvet. Egyre több gyermek születik nálunk is, á legfrissebb statiss­zzérisU tavain H ezerrel több új baba érkezett, • az idén várhatóan még több. Sok anyuka kiveszi s hároméves gyermekgondozási szabadságot, sokan legalább egy-két évig ki­csinyükkel vannak. Ha csak elő­ször forgatja is át valaki ezt a könyvet, különösen ha alaposab­bon tanulmányozza, rádöbben: nem írott malaszt, hogy milyen fontot gyermekeink életében az anya által irányított első három esztendő. Eletreszóló. S amikor álmodozunk az apróságok jövő­jéről, eszünkbe-szivünkbe vés­sük-e, hogy rajtunk is múlik, elképzelésünket a „trónörökös" valóra tudja-e majd váltani. Akinek jutott ebből az okos és meleg szivü tanácsokkal, nevelé­si-oktatási programokkal teli könyvből — kölcsönözze jó szív­vel más anyukáknak is. Addig i», mig új és új kiadásban meg­kaphatják a mai át a holnapi babák szülei is. Már gyülekeznek a fecskék természet Augusztus első napjai óta ked­ves látványban van részük azok­nak, akik a Klauzál téren járnak. A teret körülvevő házak és a környező utcák molnár fecskéi gyülekeznek a téren. Az első na­pokban mintegy 2000—3000 fecs­ke csivitelt a légvezetékeken, a házak kiálló díszltményein. Ki­•ebb-nagyobb csapatok keltek fel — mintegy vezényszóra —, és egy-egy kört kanyarítva újra le­telepedtek a tér valamelyik al­kalmas helyén. Egy hét elmúl­tával, ha számuk csökkent is, még mindig tart a mozgalmuk. Az eltávozott csapatok most másutt csoportosulnak, hogy nemsokára hatalmas seregekben keljenek útra messzi, afrikai te­lelőhelyeik irányába. A nyüzsgő madértömeg külö­nös hangulatot ad Szeged ide­genforgalmi központjának. Lent « fesztiválra érkezett és a par­kolóhelyen, az úttesten minden talpalatnyi helyet elfoglaló autók és a tolongó emberek. Fent, a magasban — látszólag mindez­zel mit sem törődve — a termé­szet sok százezer éves törvényé­nek engedelmeskedve, a hosszú vándorútra készülő, röpülési gyakorlatokat végző madársereg. A benyomás némileg a velencei Szt Márk teret Idézi, ahol a ga­lambok százai röpködnek. Annál azonban ritkább e látvány, és nekünk, magyaroknak sokkal kedvesebb, hiszen hagyományo­san kedvelt, közszeretetben álló madaraink búcsúznak üyenkor tőlünk. Úgy tűnik, az idén több mol­nár fecske fészkelt és röptette ki fiókáit a Klauzál téren, mint a múlt esztendőkben. Mintha ke­vesebb levert fészek nyoma árul­kodna az emberek pusztításáról, A nemrég megjelent rendelet ér­telmében minden fecske, vagy fecsketojás elpusztításáért 300 forint bírság róható kl. Tekintve, hogy egy fészekben 4—5 tojás, vagy fióka van, egy-egy fészek leverése mindenképpen több mint ezer forintba kerülhet. A ma emberének állatvédelmét nemcsak az érzelmek, de mós, józan számítások is befolyásol­ják. Érdemes-e védeni a fecs­kéket? Ha meggondoljuk, hogy — hozzávetőleges számítás sze­rint — egy fecske egy nyáron kb. I millió rovart fogyaszt el, és tudjuk, hogy városunk terüle­tén legalább 8—8 ezer a fecskék létszáma, könnyen elképzelhető az a káros rovarmennyiseg, ame­lyet madaraink elpusztítanak. (A haaított szájú fecske a lágy szárnyú rovarokat, legyeket, szú­nyogokat röptében, a levegőben kapja el, tehát éppen ott, hol az ember nehezen tud hozzájuk férni.) Hasznos és szép dolog lenne, ha az iskolák, úttörőcsapatok, összefogva valamelyik üzem dol­gozóival, elvállalnák a város egy­egy fecskelakott részének védel­mét. fgy nemcsak beszélnénk a környezetvédelemről, hanem cse­lekednénk is érte. DR, MARIAN MIKLÓS Európai mondák I. Istvánról t István neve a középkor fo­lyamán messze a magyar hatá­rokon túl, Európa-szerte Ismert volt Erről tanúskodnak a korai orosz egyházi évkönyvek, az an­golszász krónikák, a német egy­házi évkönyvek, a német egyházi feljegyzések, és a szinte napjain­kig tovább élő népmondák. (Nép­szerűsítésében nagy szerepe volt az egyháznak, amely a nemzeti különbözőségektől függetlenül va­lamennyi szentjének legendáit terjesztette.) Az államalapító király az an­golszász és orosz évkönyvek mondáinak mellékszereplője csu­pán. Ezek a krónikaszövegek mindössze közismertségének bi­zonyítékai. Határozott — a mi közfelfogásunktól teljesen eltérő — karaktere van I. Istvánnak a német nyelvterületen elterjedt mondákban. A környező szláv népek szóhagyományában gyak­ran István a Mátyás mondakör főhőse. Az orosz egyházi évkönyvekben Az orosz évkönyvek krónikása 1224—1234 közötti eseményeket mond el, amikor V, István ural­kodott. A szövegből azonban nyilvánvaló, hogy I. Istvánról van szó, „aki azután üdvözült és szent lett a magyar földön". A legendában a hangsúly a szerb Szent Szabbas csodatételén van. István, a keményszívű nagy­úr, próbára teszi « szentet, aki követségbe jön hozzá, „...a ma­gyar király legkevésbé sem akar­ná meghallgatni. Június havában nagy forróság állván be. A ma­gyar király pedig nevetve mond­ja a szentnek: — Nagyot meré­szeltél hozzám jöttöddel! Már előbb is hallottam, hogy csodaté­vő vagy, most tehát ha az Isten annyira hallgat rád, mutasd meg nekünk is, hogy magunk is lét­vén, higyjük azt, amit rólad mondanak, s akkor mindent meg­teszek akaratod szerint íme ma nagy a hőség, hozz le jeget az égből, hogy lehűtsük magunkat." Az Űr pedig meghallgatta a szent Imáját „egy nagy darab je­get bocsátott le, melyet a szent nagy ezüst tálra, azaz tepsire té­vén, átküldött a magyar király­nak... a király látván a jeget, hitt és mindent megtett a szent akarata szerint...': Az angolszász krónikákbon I. István, más változatokban csak „egy mugyar király", aki akkor uralkodott, s korai angol­szász és skót krónikákba U be­került. A történeti mag, amely­lyel kapcsolatban Istvánt emle­getik, a krónikák ellentmondó adataiból szinte kibogozhatatlan. Az egymástól erősen eltérő vál­tozatok a szóhagyomány útján való terjedésre mutatnak- A tör­ténet fő motívuma az angolszász folklórban évszázadokig fenn­A nevezetes bambergi lovas feje maradt, és azonos a Hamlet egyik epizód javaL „Vasbordájú" Edmond 1018­ban halt meg. özvegye két kis­fiával maradt magára, Edmund­dal és EdwarddaL Cnutot gonosz tanácsadója rá akarja venni, hogy a két gyermeket ölje meg, nehogy később trónkövetelőként lépjenek föl. Cnut nem akarta nevét gyermekgyilkossággal be­szennyezni, ezért a két kisfiút Svédországba küldte féltestvéré­hez, Olafhoz, azzal a paranccsal, hogy ott öljék meg őket. Olaf azonban megborzadt a gyermek­gyilkosságtól, és a két gyerme­ket titokban elküldte Magyaror­szágra, I, István udvarába. így került be az első magyar király neve a koraközépkorban, egy számtalan változatban élő észak-európai mondába. A német nyelvterületen Változatos ét kiterjedt monda­köre van Szent Istvánnak a né­meteknél. Emlékezete a német folklórban évszázadokig tovább ált Nagy hagyományköre volt Ausztriában, Stájerországban te Csehország német ajkú lakói kö­zött. A vallásos népéletben mint temetőszent és az állatok patró­nusa szerepelt. Bajorországban István szemé­lyéhez egy gazdag, számtalan va­riációban élő mondakör fűződött. Mondanivalója: a németek áldo­zatot nem kímélő térítő tevé­kenysége a pogány, barbár Ke­lot-Európa népei között. Szent István alakja itt, a ha­zai közfelfogástól (és nem a né­pitől, amelyben karaktere elmo­sódott) teljesen eltér. Mint po­gány, lovas harcos jelenik meg, akit II. Szent Henrik térit meg, éa tesz szövetségesévé, feleségül adva hozzá húgát, Gizellát A mondakör minden bizonnyal Bambergben és környékén volt a legintenzívebb, de átvándorolt még néhány bajor székesegyház mondakörébe ls. A bambergi dóm előtt egy ismeretlen eredetű lo­vas szobor áll, amely a néphagyo­mány szerint Szent Istvánt ábrá­zolja. A néphagyomány I. István megkereszteltét és esküvőjét ön­kényesen Bamborgbe helyezte át Bambergben és környékén több mondát jegyeztek fel, amelyek­nek ismétlődő motívuma: a még pogány István paripáján bevág­tat a dómba. Amikor az oltári szentséghez közelít, lova megszó­lal és figyelmezteti, hogy szent tödre lép; ezért István megszé­gyenülten leszáll a lóról. I. István felesége, a bajor Gi­zella hercegnő mindenekelőtt sírhelye, Passau környékén volt népszerű, ahol sok legenda fű­ződött hozzá. DOBOS ILONA

Next

/
Oldalképek
Tartalom