Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-20 / 169. szám

10 Vasárnap, 1975. július 20. MAGAZIN A gépkocsivezető embersége SZEGEDI FÉNYKÉPE 1919-BÖL ÖNARCKÉP 1918—1919-BÖL Moholy-Nagy László szegedi évei Nyolcvan éve mfllMett a nemzetI kflxl arantgarde egyik legnagyobb hatasd alakja. Viszonylag kövesen tudják, hogy az avantgarde negyedszázada halott világnagyságn, MoholyNagy László (1895—1946) évekig Szegeden élt. A hazai szakmai érdeklődés Kampis Antal — sajnos, fölfedezés számba menő — frása (1963) óta fordult személye felé. Művészi alkotómunkássága páratlanul gazdag: egyforma biztonsággal és napjainkig sugárzó hatással dolgozott — többek között — a reklámgrafika, a tipográfia. a kiállításrendezés, a színpadi díszlettervezés, a film, a fényképezés, és a fotogram, az Ipari formatervezés, a kinetikus plasztika, az építészet, a fény sokoldalú művészi hatásának a kutatása (térmodulátor, fénymobil) és a művészetpedagógia területén. Művel a leghíresebb külföld* múzeumok és galériák büszkeségei közé tartoznak. Moholy-Nagy László 1895. Július 20-án született a Bácsalmás melletti Bócsborsódon. A csnlád vagyonkáját eltékozló apa hajóra ült, hogy Amerikában próbáljon szerencsét. Többé nem hallottak róla. Az édesanya és a három fiúgyermek, Jenő, László és Akos Mohóira költözött, ahol a jómódú nagybácsi, Nagy Gusztáv moholl ügyvéd vette védőszárnyai alá a családot. László ott járt elemibe, és már első osztályos kúrában szívesen rajzolgatta a konyhában látott tányérokat éa bögréket. Moholy-Nagy László 1905-ben — Akos a következő évben — iratkozott be Szegeden az állami főgimnáziumba (ma: Radnóti gimnázium) első osztályába. Jelesen érettségizett, 1013 őszétől kezdve jogot hallgatott Budapesten. (A Mugyar Irodalmi Lexikon tévesen közli, hogy a műegyetemre járt.) Ákos érettségije után (1014) családjuk Budára költözött. A nagybácsi halála (1911) és az első világháború megingatta a család anyagi helyzetét: 1916-ban csak a legkeservesebben tudtak összegyűjteni annyit, hogy a bevonuló Lászlónak egy lovat vehessenek: ez volt ugyanis a föltétele, hogy a tüzérségnél teljesíthessen szolgálatot. 1017-ben megsebesült, Odesszában, majd Szegeden kezelték. (.Szegedi kezeléséi csak a külföldi Irodalom említi.) A Nemzeti Szalon 1918. decemberében nyiló Téli Tárlatán három képével (M. Z. arcképe, Aa alagút, Táj) szerepelt. (A szegcdiek közül Petrl-Pick Lajos, Józsa Károly, Cs. Joachlm Ferenc, Szivessyné Aczél Boriska és Pfelffer Elek vett részt a kiállításon.) A Tanácsköztársaság Idejéből kevés adatunk van: részt vett a május elsejei fölvonuláson, a szegedi Gergely Sándorral együtt oláírta az aktivisták Forradalmárok,l c. kiáltványát, a művészeti d,tuktórium pedig négy rajzot vásárolt tőle. (Köztük volt az édesanyját ábrázoló tusrajza is.) A köztudomással ellentétben Moholy-Nagy szervezetileg nem tartozott az aktivisták közé. A MA kiállításain nem szerepelt, és Kassák a lapban sem közölte müveit. A MA körével rokonszenvező „külső" tag lehetett, akinek ekkor készített munkái nem estek egybe Kassák elvárásaival. Moholy-Nagy utoljára — bizonyltottan — 1919-ben tartózkodott városunkban. A Tanácsköztársaság bukása után, augusztus első napjaiban Jött Szegedre. Pestről valö elutazása arra utal, hogy a Galilei-körben sűrűn megforduló, Adyval is kapcsolatba került művész jobbnak látta minél messzebb lenni a fehérterror dühöngésétől. Szegeden a Bach család és a Makóról Ideköltözött aktivista szobrász, Gergely Sándor (1889— 1932) karolta föl. Juhász Gyula, Gergely műtermének szinte mindennapos vendége Itt Ismerkedett meg vele, és hamarosan a barátságába fogadta. A költő — Kassákot megelőzően — ismerte föl a kísérletező kedvű grafikus bontakozó tehetségét. Gergely és Moholy-Nagy gyakori látogatói voltak a Somogyikönyvtárnak. Moholy-Nagy Itt ismerkedett meg Mórával. A szegedi napokat egy kellemetlen esemény is megzavarta. Egy Nagy László nevű körözött szemúiy helyett Őt állították elő a rendőrségre. A tévedést Bach Imre közbenjárásával sikerült tisztázni. Az egyre fenyegetőbb belpolitikai helyzet, a haladó fővárosi művészek üldözése és az anyagi kilátástalanság Gergelyben és Moholy-Nagyban azonos elhatározást szült: pályájukat Berlinben folytatják. Elutazásuk előtt közös kiállítást rendeztek Gergely műtermében. A kiállítás hírét több szegedi lap közölte: „Müteremklállltás. A legmodernebb művészeti irány két fiatal, tehetséges képviselője mond búcsút Szegednek. Gergely Sándor szobrász, és a rövid idő óta itt tartózkodó Moholy-Nagy László készülnek külföldre. Távozásuk előtt Szegeden készült müveikből kiállítást rendeznek a Gizella tér 3. szám alatt levő műteremben. A kiállítás november 1-S-éig délelőtt 10—1 óráig 3 korona belépő díj mellett megtekinthető." A kiállítás megnyitását Juhász Gyula vállalta, aki lelkes beszédben méltatta pártfogoltjai művészetét. (Gergelyt ls Juhász fedezte föl, és ajánlotta Kassák figyelmébe I) A harmadik kiállító Gergely menyasszonya, Milkó Erzsébet (sz. 1891.) volt, aki ötvösmunkáival szerepelt. A két művész Juhász fényképét is elhelyezte a falon a költő iránt érzett tiszteletük jeléül. Juhász két lapban Is méltatta az ..európai értékű és Jelentőségű" kiállítást. Moholy-Nagy műveiről megállapította, hogy azok KONSTRUKCIÖ ClMÜ KÉSŐBBI MÜVE „testvéri rokonságot" tartanak azzal az „eleven erejű művészettel, amely Bartók Béla zenéjében zeng, amely Walt Whltman szabad verseiben zenél" — és a későbblek őt igazolták! A Délmagyarorszdgban (nov 4.) ezt írta: „... Moholi Nagy... annak a legújabb piktúrális törekvésnek a részese, amely a formák és színek a valóság lényegét jobban megragadó kompozíciójára törekszik, mint a felületmüvészet hangulatadó impresszionistái. és amely legújabb törekvés Kokoschkában és Chagallban jelentkezett eddig legerőteljesebben... o drámai feszültséget a kompozíció leydeni palackja fogja formába és egységbe Gergely szobrain éppen úgy, mint Moholi Nagy rajzain cs képein. Mind a kettőnek közös vonása még a lehetőleg teljes és tökéletes leegyszerűsítés, a dolgok lényegének erős és bátor hangsúlyozása, a formák legtisztább és legtömörebb szintézise." A Szeged és Vidékében (okt 31.) így írt a költő: .„..Moholi Nagy László a rajznak és a képnek új problémáit keresi és már merész megoldásokig is eljutott. Portréi csupa jellemző erő. Fölényes és tudatos művész, aki már a humor magaslatáig is elérkezett." Moholy-Nagy november derekán hagyta cl az országot. Útja Bécsbe, majd pár hét múlva Berlinbe vezetett. A Móra-portrét és a Tehenek c. rajzot Fischhof Ágotának, a Kézimunkázó nőt pedig Szekerkéné Bück Mar, gltnak (sz. 1891.) ajándékozta, aki Kölcsey utcai műtermében fölvételeket készített munkáiról. 1919. november 30-án nyílt meg a Napló-házban Engel Lajos „állandó jellegű" műkereskedése. Juhász beszámolójából (Délm. 1919 dec. 7.) tudjuk, hogy Engel Moholy-Nagy-műveket is árusított: „... Moholi Nagy László rajzai a legelsők sorába helyezik e kiválóan érdekes fiatal művészünket ..." Föltételezésünk szerint ezekben a napokban írhatta Juhász a Moholy-Nagyról szóló bökversét: Az ember ötlete néha pokoli, Nem Is tudja igazén megokolni. Mért lett modernné éppen a Mobolit 1920. augusztusában Gergely Sándor Szegedre látogatott. Juhász a Gergelytől hallottak alapján a Látogatások a szegedi kultúra tényezőinél (Szeged, 1920. okt. 3.) c. cikkében MoholyNagyról ls szót ejt: „Joachim és Moholi Nagy László elkerültek Szegedről, az első Dudán él és dolgozik, a másik Berlinben, ahol, úgy halljuk, komoly sikerei vannak," Egy hónappal később maga Moholy-Nagy számol be a sikerekről. A Gurlitt cégnél rendezett csoportos kiállításának katalógusát elküldi Juhásznak. A költő a Szeged hasábjain méltatja (nov. 6.) a világhír felé induló művész első külföldi állomását: „Moholy-Nagy László, egy nagyon talentumos fiatal szegedi festőművész Berlinből katalógust küldött... E sorok írója fedezte föl őt annak idején Szegeden, előre jósolva kiválóan erős tehetsége kifejlődését és sikerét, amely íme, Beriinben meg is érkezett. Itt Szegeden sokan mosolyogtak Moholy-Nagy László dolgain, a merészségén és eredetiségén, 'Berlinben, mint halljuk, tapsolnak és helyeselnek neki. És értékelik a képeit és megveszik..." APRO FERENC A lendülő karok kétfélék: köszönök és fenyegetők. Amikor a hajdani vezető anynyira megöregszik, hogy már nem is hosszabbittatja meg jogosítványát, mert nem óhajtja elviselni a vezetés okozta Izgalmakat, furcsa Idegrendszeri átalakuláson esik át. Csak ül, néz. esetleg meg se moccan, de belül az idegrendszerében tovább vezet: mozdul n keze —- úgy kell a másikkal lefogni —, és ha fékeréskor nyugodt is a láb, belül feszül az izom, és akaratlanul nyom egyet a kocslfenék gumiszőnyegén. A hajdani vezető, ha megöregszik, és a vezetőülésből az útitárs helyére sodródik, nem Jut sokkal előnyősebb helyzetbe, mert a vezetés munkájának csak a fizikai tennivalójától szabadult meg, de — ha vérbeli vezető volt — n vezetés feszültsége tovább él benne, és mosolygó nyugalom simogatja, ha minden jó, de vicsorgat, ha valami hiba van a kréta körül. És az Idegrendszeri átalakulás? Az ls megvan! Az aktív, a cselelcvő ember passzívvá, szemlélővé válik, és felszabaduló energiáját a megfigyelésre és a mérlegelésre fordíthatja. Valahogy így vagyok én ls. Amióta a fiam vagy a vejem mellett ülök — mindkettő rendőr és mindkettő higgadt vezető —, figyelem a forgalmat, az előzőket, a szembejövőket, az erőszakosakat, az udvariasakat, a lelkiismeretleneket, a meggondolatlanokat és a mellettem ülőket ls. Figyelem, és örülök annak, hogy nyugodtabbak, mint amilyen — vénségemre — én magam vagyok. Ok nem mérgelődnek, mint én, hanem integetnek. Lendül a karjuk. Az egyik mozdulat kifelé fordított, hálásan integető tenyér, amely azt mondja: köszönöm, hogy megadta az előnyt, köszönöm az udvariasságot. A másik furcsa karlengetés lefelé és kifelé, azt jelenti: már megint mit csínáltál, te meggondolatlan, erőszakos csirkefogó? Nem látod, hogy életekkel játszol, hogy nemcsak önmagad veszélyezteted, hanem az előírásokat megtartó, becsületes gépkocsivezetőket és az ártalmatlan utasokat is? Gépkocsiparkunk rohamosan szaporodik. Nyüzsögnek, rohannak. száguldanak... és a vezetőülésben Integetnek az emberek. Hálásan és átkozódva, köszönően és fenyegetőzve... és sajnos, több a fenyegetés, mint a barátságos mozdulat. Vajon mi ennek az oka? Megítélésem szerint ugyanaz, mint amit a tőkés világban a magas állásban levő, méltatlan egyénekkel kapcsolatosan kérdezett a tömegek utálata: hát hogyan. akinek az isten pozíciót ad, annak talán észt ÍB ad hozzá? A mi esetünkben ma ezt a kérdést (gy fogalmazhatnánk: aki ma gépkocsit tud vásárolni, az a vezetői jogosítványt ls meg tudja szerezni hozzá? A felelet, sajnos, sok esetben: Igen! Ha nem ls az első próbálkozásra, de harmadszorra-negyedszerre mégis sikerül. A minap valakitől azt hallottam, hogy egy Ismerőse hatszor Indult neki, amíg átevickélt a vizsgán. És most azt hiszi, hogy ő az utak és .az utcák koronázatlan királya, mert neki nemcsak autója, hanem vezetői jogosítványa ls van. És persze, most gőgös, gátlástalan, kíméletlen, istent, embert aem ismerő. mint amilyen a származás és a pénz arisztokratái lenni szoktak. Velem is történt egy hasonló eset. Van egy ideg- és szívbeteg Ismerősöm, akinek évek óta rendszeresen megtagadom első fokon jogosítványa meghosszabbítását. mert szerintem nem való • volán mögé. Minden jóakaratom ellenére sem merem az utcára szabadítani. No és eddig másodfokon mindig kicsikarta, kikönyörögte vagy kisfrta a jogosítványt. Az Idén esett meg először, hogy a véletlenül jelen levő Ideggyógyász elutasította. No, de ha nincs ott az Ideggyógyász?... Hiszen a hosszabbításhoz nem szükséges ideggyógyászati szakvizsgálat! És most érkeztem el mondanivalóm lényegéhezi A jogosítvány megadásához vagy meghosszabbításához szükséges mai orvosi vizsgálat véleményem szerint kevés. Nem azért, mintha nem vennék az orvosok komolyan, vagy hogy a hatalmával bárki ls vlszszuélne. Nem. Csupán azért, mert a vizsgálat nem terjed ki mindenre, aminek később kellemetlen következménye lehet. Hallottam olyan, a Hárshegyen kezelt egykori betegről, akinek ma gépkocsija és jogosítványa van. No, persze lehet, hogy tökéletesen nrcggyógyult, de az ls ffeltéteiezhető, hogy nem, és az biztos, hogy a jogosítvány kérésekor a Hársheggyel nem dicsekedett, és az orvos ezt honnét tudhatta volna? Én nem mernék a kocsijába ülni! No és az ilyen a kocsinknak ls nekirohanhat. Ismerek feltételezhető epilepsziást, aki már eddig négyszer karambolozott. Ismerek megrögzött nyugtatószer-fogyasztót, aki egy lépést sem tesz gépkocsi nélkül, hipertóniást, aki / állandóan vezet, és több olyan idült alkoholistát, aki már gázolt is, mégis visszakapja jogosítványát bizonyos Idő elteltével, mert állítólag leszokott az alkoholról. De vajon ezt be is bizonyította? Állítom, hogy addig nem lesz rend és biztonság az utakon és az utcákon, amíg nem tartják meg pontosan a KRESZ utasításait, amíg nem adják meg a Jogos előnyt, nem tartják meg a jobbkéz-szabályt, amíg szabálytalanul előznek, amíg éjszaka kireflektorozzák az egymás szeme világát, amíg a vágtatás őrületét meg nem fékezik, amíg a vezetőkbe bele nem égetik a gépkocsivezetői emberséget és becsületet. Állítom, hogy addig nem lesz emberség az utakon és az utcákon, amíg a vezetői Jogosítvány kiadásakor és meghosszabbításakor nem követelik meg a pályaalkalmassági vizsgálatot. Nagy gond, komoly feladat ez. de ott mind előbújnak a rejtett indulatok, a felületesség, a türelmetlenség, a pontatlanság, az Idegrendszeri labilitás és az egyéb, szembe nem ls tűnő betegségek. Állítom, hogy gépkocsl-kö2le kedésünk akkor lesz biztonságos, ha a jogosítványtulajdonosokat rostálják, és kiszűrik közülük a balesetekei okozókat, mert ma — az anyagi körülmények megjavulása folytán — sokkal több a gépkocsivásárlásra képes, Jobb módban élő. mint a tökéletesen ép idegrendszerit meggondolt és higgadt, egészséges ember. Állítom, hogy addig nem lesz rend még az autósztrádán sem. amíg a gátlástalanokat meg nem fegyelmezik. Már csak azért sem, mert nemcsak a ml vezetőink száguldoznak a magyar országutakon. ... amíg a kétféle karlengetés közül a haragos mutogatás végérvényesen el nem tűnik a gépkocsivezetők mindennapi gyakorlatából, hogy átadja helyéi a hálás, barátságos Integetésnek. DR. BUGA LÁSZLÓ