Délmagyarország, 1975. július (65. évfolyam, 152-178. szám)

1975-07-13 / 163. szám

90 * Vasárnap, 1975. július é. Még a majmokét is felülmúlja Nem „szünetjel", szükséglet a karikatúra Már bezárta kapuit a budapesti Ernst Múzeumban a magyar karikaturisták színe-javának jubileumi kiállítása, az újságospavilonok kirakataiból is csak itt-ott fogja ránk sajátos fegyvertöltényeit a Csúzli. E nagyszerű kiadvány és a még nagyszerűbb tárlat adta kezembe a tollat. Nem elsősorban azért, hogy a karikaturisták születésnapi tisztelgéséről írjak kritikát, sokkalta inkább Szórt, hogy ennek a műfajnak helyi — szegedi — jelenéről, méginkább holnapjáról elmélkedjem. Hogy ezen a sajátos 'kontaktlencsén át mintegy utóiratot toldjak néhány hete ezeken az oldalakon megjelent Rajztoll + nyitott szem című írásomhoz. L A jubileumi karikatúra kiállitás 16 magyar művész lapjait sorakoztatta fel. A legismertebb és legelismertebb karikaturisták alkotásalt. Mint már említettem: emlékezetes, nagyszerű tárlat volt. De vajon reprezentálta-e teljes spektrumában a hazai karikatúra jelenét, vagy inkább e tizenegynéhány kiváló alkotó jutalomjátéka, tiszteletköre volt? Mert ha az utóbbi, akkor nincs minden rendjén a műfaj körUL Gondolkodjunk csak hangosan... — Tény, hogy Magyarországon, sőt talán a világon sehol nincs külön karikaturista képzés. Mivelhogy nem is lehet képzés-tanulás útján elsajátítani a jó karikatúra műhelytitkait. Mert a karikatúra egyszerre képzőművészet és sajtóműfaj, egyszerre politika és humor, egyszerre friss művészi reakció és másokat felrázó, elénk tükröt (görbét) tartó kéz is jaj-szóra ingerió injekció. Tehát a karikaturista egyszerre grafikus és publicista, politikus és humorista, ugrásra kész oroszlán és Idomító, beteg és orvos egyszemélyben. Azt hiszem, ezek után nem kell blzonyftani, hogy nincs az az iskola vagy egyetem, ahol mindez elsajátítható. Egyetlen iskola van, maga az élet, ahol a tehetséggel, szorgalommal és kitartással megáldott emberedből karikatdraművész érhet. A karikaturista tehát születik és lesz. — Iskola, képző intézmény nincs — ez eddig rendbe van. Akkor hót hol tudhatja meg a karikatúra-kezdeményeket készítő ifjú titán, mi az amit Jól csinál, hol szorít a cipő, hol a jelzőtábla a műfaj útvesztőiben? Ki fogja meg a tehetségesek kezét, ki korrigálja elbitangoló tollvonásaikat, ki fékezi messzire csavargó képzeletüket? — Az bizonyos, hogy van egykét műhelye a magyar karikatúrának. Elsősorban a harminc éves, érett férfikorba jutott Ludas Matyi. Budapesten. Rendszeres karikatúra rovata is van néhány lapnak, folyóiratnak — elsősorban neves művészek állandó foglalkoztatásával. S mi van még? Hébe-hóba egy-két pályázat, fehér hollóként csodált hirtelen feltűnő tehetség, néhány, elszórva jelentkező karikatúrakiéllíMs. 2. zető karlkatűraművész alkotásait élvezhettük: Mészáros András, Balázs-Piri Balázs, Sajóik Ferenc mutatkoztak be az első szegedi karikatúrakiállításon 1971ben, az 1972-ben megrendezett második tárlaton Brenner György, Szűr-Szabó József és Várnai György lapjai kerültek közönség elé. míg egy év szünet után, a múlt esztendőben Kaján Tibor Falra hányt rajzok címmel mutatta be szinte egész ouvre-jét. A tervek biztatnak: lesz folytatása, rendszeressé válnak a szegedi karikatúratárlatok. A szegedi kiállítások nyomán egyre szaporodik a múzeum karikatúragyűjteménye, és a leglelkesebb patrónusok agyában már körvonalazódnak egy majdan kezdődő nemzetközi karikatúrabiennálé vagy -triennálé vázlatvonalai, melyeken a szocialista országok vezető karikatúraművészeit és alkotásaikat üdvözölhetnénk. (Csak közbevetően jegyzem meg: az egyik legolcsóbb nemzetközi kiállítás lehetne az elóbb említett, hiszen a karikatúralapok mappában, postán szállíthatók, nem igényelnek keretezést, a méretek is meglehetősen lehatároltak.) S ha megvalósulná a hazai karikaturisták visszatérő kiállításai mellett a szocialista országok művészeinek szegedi tárlatsorozata, nem lenne elképzelhetetlen egy állandó karikatúrakiállítós, majd karikatúramúzeum létrejötte sem. közösség kohójában megméressenek, egymástól tanulva tapasztalatokat gyűjtsenek, pályázatok szervezésével megnyíljon előttük a fejlődés útja, találkozásokkal, szakmai beszélgetésekkel gyarapodjanak, esetleg más műfajokkal is próbálkozhassanak. (Például a Juhász Gyula Művelődési Központ amatőrfilmklubjában rajzfilmeket készíthessenek.) Nem is beszélve a publikálási, bemutatkozási, kiállítási lehetőségekről. 5. „Tudományos megfigyelések szerint nagyfajta karikaturista meglehetősen ritkán születik, de a kisméretűek az üreginyúl szaporodásával is felveszik a versenyt. A kölykök nagyon vadak, minden témát megtámadnak, még a legveszélyesebbeket is. Utánzóképességük néha még a majmokét is felülmúlja.'» — irta a .Csúzliban egy karikaturista. Bízunk benne, hogy ezek a szegedi fiatalok — nyilván nem lesz mindegyik „nagyfajta" — nem üreginyulak utódai és nem is majmok utánzóképeségeire pályázó szerencselovagok. Éppen ezért szakmai fejlődésükhöz, látókörük horizontjának kitágításához, társadalmi elkötelezettségük elmélyítéséhez, mesterségbeli képességeik bővítéséhez égetően szükséges egy fórum — talán éppen a Délmagyarország és a Ju-' hász Gyula Művelődési Központ égisze alatt és támogatásával. Hcfgy esetenként megjelenő rajzaik az újságban nem azt a funkciót hordozzák- mint á „szünetjel a rádióban", hogy tudják azt a „fontos matematikai tételt; a semmit nem lehet egyszerűsíteni", valóban „alkalmazhatatlan grafikák" szülessenek kezük nyomán, s „miután meghegyezték ceruzájukat tűhegyesre. ne a forgácsot használják fel és a ceruzát dobják el". TANDI LAJOS Főnök és íróasztal 3. De bújjunk kl a vágyak hétmérföldes csizmáiból, s vegyük számba feladatainkat. A gyalogos, egyszerre csak egyet lépő feladatainkat. A mait, a holnapit. Az előbbi eszmefuttatás megvalósulásónak reális alapjai éppúgy vannak, mint elengedhetetlen feltételei és feladatai is. Az eddigi szegedi kiállítások bebizonyították, hogy az emberek tömegeit érdekli ez a művészeti ág nemcsak a Ludas Matyi oldalain, de a kiállítótermek falain is. Mégsem mondhatjuk teljesen nyugodt szívvel, hogy értik is, tudják is a műfajt. Mert a karikatúra nem vicc. Más törvények szerint születik, mint a nyelvi humor, más kulcsok nyitják zárszerkezetét. A karikatúra igazi értése és szeretése megköveteli a képolvasás ábécéjének ismeretét. Ez pedig máris munkát követel lapforgatótól, kióllítóslótogatótól — a karikatúra minden hívétől. 4. Szűkítsük ezek után a körzőnk rádiuszát a város határáig. Ügy tűnik, néhány évvel ezelőtt Szeged megtette az első lépéseket, hogy a magyar karikatúraTn-lsészet (legyünk szerények) egyik fellegvára, vonzereje, hajdan műhelye legyen. A Móra Ferenc Múzeum kiállítóssorozatot indított legnevesebb karikaturistáink alkotásaiból. A néhány alkalommal létrejött tárlatokon nagyszerűen és plasztikusan érezhettük, hogy mindkét fél — az alkotók és a közönség is — egyforma örömmel és lelkesedéssel támogatja a kezdeményezést Három tárlaton hét veNagy András rajza Modern kentaur Ehhez a munkához viszont nem elegendő a képtár falain évente egyszer fölsorakozó karikatúrahadsereg. Szükség van a helyi erők összefogására, a fiatal szegedi karikaturisták szellemi műhelyének, alkotó fórumának megteremtésére, a napilapok és helyi folyóiratok tudatos és rendszeres istápoló munkájára és az olyan kiállításokra és klubfoglalkozásokra, melyről a fent említett Rajztoll + nyitott szem című írós számolt be. Mert nem is kell nagyon meresztgetni a szemünket ahhoz, hogy meglássuk: tehetséges fiatal emberek egész sora készít karikatúrákat ebben a városban. Lapunk hasábjain is gyakran találkozhattunk Hegyi Füstös László, Nagy András, Mihály Fábián, Tóth-Piusz István nevéveL Rajtuk kívül is többen művelik tehetséggel e műfajt Ám valamennyien külön-külön. S ebben van gyengeségük, vérszegénységük, esetlegességük. Ezért nem kapnak igazán komoly fórumot, ezért véletlenszerűek publikációik. Ezért tévelyegnek gyakran zsákutcákban, ezért nem tudnak továbblépni. Nincs egy fórum, nincs egy mágnesként vonzó találkozási hely, ahol ezek a karikatúra-műfajjal tehetséggel próbálkozó, de sokszor magukra maradt fiatalok • Mihály Fábián rajza Értekezlet Hegyi Füstös László rajza — Ser* látok M semmiféle táblát! Minden negyedik forint Az életszínvonal emelkedésével, az életforma változásával egyre nagyobb szerephez jutnak életünkben a szolgáltatások: minden negyedik forintunkat szolgáltatások vásárlására fordítjuk, s ekkor még nem is szóltunk az ingyenes vagy igen kedvezményes társadalmi juttatásokról, szolgáltatásokról. A szolgáltatások növekvő fontosságát felismerve a kormány 1968-ban hozta emlékezetes 1038as számú határozatát, amely megszabta a fejlesztés általános céljait, elveit, módszereit, a fejlesztés érdekében teendő intézkedéseket, s az ebben részt vevő szervezetek feladatait. Mi valósult meg az 1968-as és az azóta hozott 1971. és 1973. évi kormányhatározatokból? A IV. ötéves terv időszakában intézkedések egész sora segítette a szolgáltatások tervszerű fejlődésének megalapozását, a központi szolgáltatásfejlesztési koncepciók és a tanácsi tervek végrehajtását. A megvalósítás eszközrendszeréhez tartoznak a különféle közvetlen és közvetett állami támogatások, kedvezmények. Mindezt szervezeti intézkedések is alátámasztották; köztük az érintett minisztériumok, főhatóságok részvételével megalakított Központi Szolgáltatásfejlesztési Bizottság, amely a napokban értékelte a IV. ötéves terv Időszakában elért eredményeket. Az árbevétellel mért teljesítmény öt év alatt mintegy 40 százalékkal emelkedett. A negyedik ötéves terv időszakában a szolgáltatások fejlesztésében kiemelt szerep jutott a lakosság gyarapodó tartós javai (lakás, gépkocsi, háztartási és elektroakusztikai készülékek) javításának és a textiltisztításnak. Az előbbi csoportban a szolgáltatások teljesítményértéke több mint kétszeresére emelkedett, ezen belül a gépjárműjavításé több mint háromszorosára, az elektromos háztartási berendezések javításáé 34 százalékkal, az építőipari szolgáltatók pedig 20 százalékkal növelték teljesítményüket. A textiltisztítás teljesítménye 60 százalékkal, az áruszállításé kétszeresére, a kereskedelmi szolgáltatósoké 50 százalékkal nőtt. A tervidőszak végéig összesen 1000 kisebb-nagyobb szolgáltatólétesítmény alakul. Ehhez az állami költségvetés 3 milliárd forint közvetlen és kb. 2,5 milliárd forint közvetett támogatást nyújtott. Több szolgáltatóágban befejezéshez közeledik a teljes országos hálózat kiépítése (elektromos háztartási berendezések javítása, személyi szolgáltatások, ruházat). Nagy az előrelépés az autójavítasban és a textiltisztításban. A tervidőszakban 185 autószerviz rekonstrukciója, illetve építése valósul meg; 8 új mosoda és 80 textiltisztító szalon épül az országban. Országos gond maradt az építőipari szolgáltatások szűkös kapacitása. Ennek fő oka, hogy a szolgáltatók továbbra sem érzik „szívügyüknek" a javító-karbantartó tevékenység bővítését, hiszen az építés iránt is nagy a kereslet, és ez sokkal kifizetődőbb. Egyes könnyűipari szolgáltató ágakban alacsony a műszaki színvonal és a kiszolgálás kulturáltsága (cipőjavítás, személyi szolgéltatások). Eddig nem sikerült megfelelő módon fejleszteni a háztartási munkát megkönnyítő takarítószolgálatot. Az elmúlt esztendőkbenl fejlődés közepette mérséklődött az ellátás területek közötti korábbi szintkülönbsége. Az egy lakosra jutó szolgáltatások teljesítményértéke öt év alatt országosan 35 százalékkal emelkedik; ezen belül a jobban ellátott Budapesten csak 26, az ország többi részében 40 százalékkal. A további bővítést sokszor akadályozzák létszámgondok, ezért a jövőben többet kell foglalkozni az egyszerűbb, a rugalmasabb — és nem utolsósorban olcsóbb — szervezeti formák elterjesztésével, például a mellékfoglalkozásban vagy nyugdíjasként szolgáltatást végzők számának és tevékenységének bővítésével. & a