Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-29 / 151. szám

6 Vasárnap, 1975. június 29. MAGAZIN Múlt és a autó Tervszerűen végzik Budapesten a roncsautók összegyűjtését. A FÖSPED szakemberei a közlekedésrendészettől több száz, rendszám nélküli gépkocsi „lelőhelyét" kapták meg, ezeket a vállalat telephelyére szállítják, és ott egy évig tárolják. A FÖSPED olyan különleges autókat vásárolt, amelyekkel könnyen szállíthatók és emelhetők a roncskoA kukorica világhódító útja tudomány A kukorica oly nagy megbecsülésnek örvend a világon, hogy az emberek királyi címmel tisztelték meg. Az amerikai farmerek jelszava Corn ls king (a kukorica király) semmiképp sem túlzott. Kolumbusz Kristófnak Amerikából való visszatéréséig az óvllág nem ismerte a kukoricát. Nem egész fél évezred lefolyása alatt azonban az egész világon meghódította a meleg övezeteket, s egyre északabbra jut el. Pályafutását Spanyolország kertjelben kezdte meg, mint egzotikus növény, ma pedig úgy. érezzük, esik. Ezek már nem szennyezik a levegőt, akárcsak a nyugatnémet Citi Car elektromos kisautó. Villamos tápegységeinek egyszeri feltöltésével 80 kilométeres utat tehet meg, az elérhető legnagyobb sebessége óránként 60 kilométer. Méretei — 237 cm hoszszú, 140 cm széles — különösen alkalmassá teszik a nagyvárosi közlekedésre, hiszen a kiskocsi gazdája könnyen találhat parkolóhelyet, ügyesen manőverezhet az „országúti cirkálók" forgatagában. Az AP hírügynökség jelentése szerint a nyugatnémet töltőállomások felkészültek az akkumulátoros autók kiszolgálására: külön csatlakozóhelyet szereltek fel a benzinkutak mellett. A Citi Car 8900 márkába kerül, egyelőre tehát nem olcsó jármű, hiszen csupán két személy szállítására alkalmas, a széles körben kedvelt cserebogár, a Volkswagen kb. 2000 márkával olcsóbb, és akár öt személyt is szállíthat. (i>. ősidők óta európai növény! A múlt században még egyes botanikusok is tévedtek a kukoricának (törökbúza név alatt) jogtalanul európai illetőségi jogot ítéltek oda. A régészek és a néprajzzal foglalkozó kutatók az indián kultúrák tanulmányozása közben a műalkotásokon gyakran megtalálták a kukorica szimbólumát, s kiderítették azt is, hogy nem csekély szerepe volt a rituális szertartásoknál. Kevés olyan kultúrnövény akad, amelyet akkora tisztelet övezett volna. A mayák még templomot is építettek a kukorica tiszteletére. Díszítésére ezüstöt, aranyat és drágaköveket használtak. A régészek tizenkét, kukoricával teli hatalmas ezüstedényt találtak a templom kertjében elhelyezett, aranyból és ezüstből készült kukoricanövények mellett. Kukoricaszemeket találtak másutt is Amerika egész területén, barlangokban, a kihalt indián törzsek magtáraiban s az inkák sírjaiban is. A kukorica vetését, kicsírázását és betakarítását rituális szertartásokkal és ünnepségekkel kötötték egybe. A kukorica eredetére vonatkozóan számos indián monda maradt fenn. Nem kétséges, hogy a kukorica az Újvilágban már évezredekkel ezelőtt meghonosodott. A kukoricával foglalkozó tudományos munkák címei vastag kötetet tennének ki. A kultúrnövények közül talán egyiket sem vizsgálták ez ideig tudományosan ilyen sokoldalúan. Ennek ellenére még számos kérdés akad, amelyre nem találtunk választ. A kukorica eredete máig is rejtély. Nem sikerült felfedezni a vadon termő, „őskukoricát", amelyből levezethetnénk a mai sok száz kultúrfajtát. Minden erre vonatkozó elméletnek megvannak a gyengéi. Nyilván annak a nézetnek lesz igaza, hogy a mai kukorica őse már kihalt, tehát már nem ismerhetjük meg eredeti alakjában, bár hozzávetőleges elképzelést alkothatunk róla. A kukorica első kultúrfajtái valószínűleg a termés szempontjából legmegfelelőbb és öröklődésiTeg megállapodott formákból kiválogatódás révén keletkeztek, valószínűleg a mai Bolívia és Peru körzetében. Az eredeti kukorica kis kalászai fokozatosan hatalmas torzsákká fejlődtek ki számos szemtermeléssel. A több évszázadig tartó kiválogatódás és gondos nemesítő munka számos fajtát eredményezett, melyek között a torzsák hosszában, a szemek alakjában, színében s a magok kémiai minőségében tapasztalható különbség. Ismerünk olyan fajtákat, amelyek szemtermése csaknem fehér, másoké sárga, narancsszínű, lila, kékes vagy rózsaszínű. Gömb alakúak vagy szögletesek, aprók és körömnagyságúak lehetnek. A nemesítők egyre újabb, nagyobb terméshozamú fajtákat fejlesztenek ki, s a kukorica a gondoskodást gazdagon hálálja meg. Ez jellemzi a kukorica és az ember kapcsolatát. Ember nélkül a kukorica ma már nem élhetne meg. Nem képes saját magjainak szétszórása révén szaporodni (más gabonaneműek ez ideig megtartották ezt a képességet). Ha az ember nem szabadítaná fel magszemeit a torzsáról, amelyeket levélhüvely takar, a magok nem kerülhetnének a földbe, s nem keletkezhetnének belőlük új növények. Sok millió hektárnyi termőföldön kipusztulna a kukorica, sok millió ember éhezne. A kukorica a földgömb egyes melegebb övezeteiben főleg kenyérgabonának számít. Nálunk a legértékesebb takarmányul szolgál, nemcsak mint mag és dara alakjában, hanem mint zöldtakarmány és silótakarmány is. A kukoricakórónak is jó a takarmányértéke, jobb mint a zabé. A kukorica a legértékesebb glicidtartalmú (szénhidrát) takarmány, jól kiegészíti a hereféléket. Egyúttal fontos ipari növény. Magjából erjesztés útján alkoholt nyernek, készítenek belőle keményítőt keményítőcukrot, dextrint, a csírák sajtolása révén minőségi étolajat stb. nyernek. A kukoricatorzsa anyagából sajtolt lemezeket készítenek. A modem földművesnek már úgyszólván nem is kell kezével érintenie a kukoricát. A termesztésével és betakarításával kapcsolatos minden munkát gépesíteni lehet Az ember már nem templomokat épít a kukorica tiszteletére, hanem kombájnokat szerkeszt. A kukorica és az ember közti barátság mégsem kisebb, mint évezredekkel ezelőtt. A közép- és dél-amerikai népek kulturális emlékei között talált, kukoricára utaló dísztárgy Párizs legérdekesebb üzlete Újra megnyílt Párizs egyik legérdekesebb üzlete, az 1972. szeptemberében leégett Champs-Elysées drugsztora. A tervezők minden luxussal és érdekességgel ellátták ezt a kedvelt helyet. A helyiség középpontjába helyezték az éttermet, amit mint egy utcát szegélyezve vesznek körül a butikok. Az összes lehető falfelületet fémmel és csillogó lakkal borították, dekoráció nincs, csak az összes vonalak, (lámpasorok, falszegélyek stb.) ékalakban futnak össze. A csillogó világítást a mennyezetbe beépített számtalan különálló lámpa biztosítja. A sok fény kiemeli az uralkodó színeket; a feketét és mélyvöröset (a padló ugyanis vörös gránit), és a mindenfelé alkalmazott bőrdíszítés meleg, otthonos hangulatot áraszt. Az étteremben 340 hely van. A konyharész teljesen nyitott, és napi 1800 adag kiszolgálására alkalmas. Az étterem szintje magasabb, mint a belső közlekedési utaké és a környező butikoké. A drugsztor főútvonali oldalán fedett és fűtött, 90 férőhelyes teraszt építettek. Különösen érdekes a papírárubutik, ahol mindenféle levélpapír, levelezőlap, papírból készült képes kirakó játék, speciális blokkok és jegyzetfüzetek kaphatók. Egy kis nyomda is működik itt, ahol a vásárolt levélpapírra nevet, címet nyomtatnak. A hanglemezbutikban az elektronikus berendezés fénybetűkkel írja fel a legdivatosabb zeneszámok listáját, és a megfelelő kódszámtárcsával mindenki fejhallgatón meghallgathatja a kívánt számot. A dohánybutik levegőjét klímaberendezés tartja egyenletes hőmérsékleten és páratartalmon, hogy a dohányáru számára a legjobb feltételek állandóan biztosítva legyenek. A drugsztor mellett található a cég két mozihelyisége. Az egyik hagyományos, 450 személyes, a másik egy szuper szélesvásznú, sztereó berendezéssel felszerelt terem, amelynek vetítővásznai 180 fokos szöget alkotnak. Itt aktuális rövidfilmeket vetítenek. Az egész drugsztor légkondicionáló berendezéssel működik. Külön érdekessége, hogy a tájékoztató feliratokat francia, német, angol, spanyol, japán és orosz nyelven helyezték el az üzletben. (A Libre Service Actualités-ből.) A forma nem divat! Amióta a modern ember gépek segítségével állítja elő mindennapi használati eszközeit, azóta csodálja a tömegtermelés hatékonyságát, és szomorkodik a gyakran ebből eredő lélek nélküli, művészietlen árucikkek halmaza láttán. A divat irányítói közül néhányan amellett foglalnak állást, hogy a modern ipar — a művészet cáfolata. Mégis a művészek mindinkább arra a meggyőződésre jutnak, hogy egy gép esztétikai látványa nemcsak lehetőség, hanem alapvető követelmény: hogy tulajdonképpen ma már elfogadhatatlan az iparcikk esztétikus megjelenés nélkül. Az effajta esztétikum — a tárgy funkciójának és külső formájának egysége — a modern formatervezés kritériuma. A formatervezők nemcsak az egyedi darabok megtervezéséhez szükséges különleges érzékkel rendelkeznek, hanem képesek az egész miliőt «•» a szobát, ahová a bútor kerül, a gyárat, ahol a gépkocsi készül — megálmodni. Ennek a tervezői típusnak egyik legtehetségesebb tagja a francia Pierre Cardin, aki mindenre odabiggyeszti nevét, ami szegezhető, ragasztható, kiégethető, formázható, csavarozható, hímezhető, palackozható, nyitható, zárható, nyomható és húzható. Az utóbbi évek ünnepelt formatervezője, a bauhausi hagyó-; mányok ismerője, a 42 éves egykori építész, aki nem a híres iskola jogutód intézményében tanult, hanem saját alapelvei szerint dolgozott következetesen: Dieter Rams, a Braun-cég tervező-igazgatója (NSZK). A Ramsféle elektromos és háztartási gépek szinte automatikusan nyerik meg a nyugati világversenyek tervezői díját. A Braun-kenyérpirító és a Braun-rádió állandó kiállítási tárgy a New York-i Modern Művészetek Múzeumában. A Braun-kávéőrlő, az öngyújtó, a lemezjátszó viszonylagos szerény rendeltetése ellenére Rams irányításával olyan formát kapott, hogy az már majdnem művészi munka. Rams szilárdan hisz a Bauhaus sarkalatos tételében „A forma követi a funkciót". — Nálunk a termék használhatósága a kiindulási pont — hangsúlyozza Rams. A külalakkal szemben támasztott követelmény és az erre való törekvés nem olcsó mulatság. A Braun-cég termékei rendszerint jóval drágábbak, mint a többi cég készítményei. A kiváló konstrukciójú darabok iránt nyilvánvalóan létezik fogyasztói igény: a Braun-cikkeket forgalmazó kiskereskedők jelentéseiből kiderül, hogy ugrásszerűen megnő a Braun-cikkek értékesítése, ha a vállalat egyik terméke új díjat nyert valahol. „Megszűnt az a világ, hogy az ipar továbbra is lekicsinylően kezelje a fogyasztót, akire rásózhatja az olcsó holmit, de amit a vevő hat hónapon belül kénytelen lesz eldobni. Inkább fizessen egy kicsit többet érte, de olyan árut kapjon, ami valóban megfelel a célnak, és tovább tart" — jegyzi meg Rams. Olaszország „miliöteremtő" formatervezője, a 46 éves Gae Aulentl asszony. A FIAT-bemutató termek műszaki tervei mellett az ő elgondolása alapján készül Milánóban egy általános iskola. Az épületet, a berendezést — a kis kabinetszobákat, a térelválasztó irattartó szekrények új rendszerét — mind maga tervezte. „Egyre inkább felismerjük, hogy a formatervezés önmagában nemcsak eszköz, hanem része az egésznek, annak a rendszernek, amely segíti a tárgy kapcsolatát megteremteni az őt körülvevő világgal." A használati tárgyak megszámlálhatatlan sokaságának alkotója, az 55 éves Marco Zanuso, a Terraillon háztartási mérlegek és a Brion Vega rádió tervezője. Az olasz formatervező-világ bővelkedik a forrófejű, fiatal alkotókban, akiknek munkája sokkal „lezserebb", mint a tiszta, egyszerű, hamisítatlan forma. E „lezser" társaság nagy része a Stúdió—-65 elnevezésű csoporthoz tartozik, amelyet kilenc évvel ezelőtt két építészhallgató, Franco Audrito és Feruccio Tattaglia hívott életre. A csoport festett polyuretánhabbal és Duretone-gumlval dolgozik, legutóbb pop-art újdonságokkal lepte meg a közönséget. Egyik érdekes alkotásuk az ajkat formázó heverő, vagy a görög ion oszlopfőhöz hasonló, csézaülést utánzó fotel. A 81 éves Raymond Loewy, a francia tervezők doyenje, több mint ötven éve az Egyesült Államokban él, ahol elképzeléseinek ezreit valósította meg, pl. az 1953-as, dupla homlokzatú Studebaker gépkocsit, az Exxon olajtársaság anagrammáját, a NASAűrközpont Skylab lakónegyedét, és emellett számtalan apró tárgyat, mint például a műanyag palackot, bemélyedő fogantyúval. 1975-ben a Smithsonian intézet Loewy munkásságát átfogó, történeti kiállítás megrendezésével hódol az agg mesternek. A kiállítást Moszkvában is bemutatják. A francia bútortervezés egyeduralkodója, a 44 éves Marc Held, aki egyaránt tervez olcsó és drága bútort, valamint egyedi darabokat is. A Knoll International 1970-ben több más termék társaságában piacra dobta Saar-vidéki „tulipános" székét — most új Held-széket kínál, az üvegszálas, bőrborítású, kerek alakú, forgó hintaszéket. Held nemzetközi hírnevét általában székeivel szerezte, de legutóbb, egy francia áruházban bemutatott üvegszálas ágy-éjjeliszekrény kombinációja méltán váltott ki elismerést. Mi az európai formatervezők sikerének titka? Az olasz Giugiaro elbizakodottan azt állítja: „Azért, mert az ízlés színvonala magasabb Európában, mint bárhol másutt a világon." (Time. USA)