Délmagyarország, 1975. június (65. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-05 / 130. szám

4 Csütörtök, 1975. június 5. Brigádok az együttműködésért KZM r™ LÁDA Családi életre nevelés Foglalt asztalok Május 26-ún esteaGambrinus sörözőben keresett másodmagával helyet B. I., nem sok eredménnyel, öt asztalon cédulát találtak „foglalt" jelzéssel, ezután egy jaffa elfogyasztásáig leültek volna egy üres asztalhoz. Ez is foglalt, ott nincs kiszolgálás — hangzott a pincérnő kifogása, pedig kártya sem volt az asztalon, s tíz óráig vendég sem érkezett oda. Áz aprópénz nem pénz? Bizony, sokan örülnének, ha lenne minél több pénz a zsebükben, még ha apróban is. Ezért teszi fel a címben idézett kérdést B. Katalin levélírónk. Május 27-én délután, a Szeged étterem szomszédságában u sokat reklámozott Roll-Jégkrémért aprópénzzel fizetlek volna, de az elárusítónő rájuk ripakodott: aprópénz nem kell. Pedig csak hat forintról volt szó, hogy lehetne ezt nem apróval kifizetni? A forintosok mellé miért nem fogadta el az eladó a néhány tíz-húsz fillérest? Apróság ez az aprópénzügy, de a Roll-árus is ismeri biztosan a közmondást a „sok kicsiről". S a mondás érvényes • kis bosszúságokra is. Nem vall kulturáltságra... Kardos Györgyné, a Tolbuhin sugárút 53—55. számú ház lakója szomszédjára panaszkodik, aki a szeméttárolót nem különbözteti meg a szennyvízlevezető csatornától, s annak dugulása elöntéssel fenyegeti olvasónk, és az első emeleten lakók lakását. Hiábu tettek panaszt az illetékes tanácsnál, egy hónapja hiába várják az in. tézkedést. Ügy gondoljuk, sok más panaszos érdekében is érdemes leírni, ez esetben a II. kerületi hivatal szabálysértési előadójának címezve a kérést: Oyorsabb ügyintézéssel a csatornarendszer komolyabb hibáit és a lakók közti torzsalkodást is megelőzhetnénk, ha már többszöri kérésre sem hajlandók néhányan kulturáltan élni, viselkedni, s használni a korszerű lakást. Áramszünet Értesítjük fogyasztóinkat, hogy nns. Junius s.sn reggel 7 órától délután 17 óráig áramszünet lesz Ságvaritelep területen karbantartási munkák miatt. Fogyasztóink szíves elnézését kérjük: DEMAtí/, szeged város kirendeltsége A KPM hódmezővásárhelyi közúti igazgatóságán folyó szocialista munkaverseny újabb kezdeményezésekkel lett gazdagabb. Az igazgatósághoz tartozó 11 szocialista, illetve ezért a címért küzdő brigád 120 tagja más vállalatok, intézmények dolgozóival vette fel a kapcsolatot. A Kossuth brigád május 24-el kommunista szombati műszakjához a Volán 10. sz. Vállalat szentesi Előre és Kádár Sándor brigádjai szállították az anyagot. Fábiánsebestyénben, a Vorosilov utcában és a község határában 130 tonna aszfaltkeverékből 1700 négyzetméter utat borítottak be, keresetüket pedig a Vöröskereszt segélyezési alapjának ajánlották fel. A gépészeti osztály Salvador Allendéről és November 7-éről elnevezett brigádjai a vásárhelyi kórház, a gyógyszertár és a porcelángyár egy-egy brigádjával rendszeres baráti összejöveteleken találkoznak, legutóbb az Eszperantó Napokon együtt ültettek fát. A vállalatok és a KPM-brigádok közti baráti kapcsolatot a munkában is eredménygsen hasznosítják. Előző cikkünkben már említettük a témáról, hogy a jelen tanévben országosan 60 általános és 30 középiskolában vezették be kísérletképpen a családi életre nevelést, hogy a szerzett tapasztalatokkal kiegészítve az eredeti terveket, lehetőség nyíljék a következő évek alatt minden iskola bevonására ebbe a munkába. Szegeden a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola vett részt a kísérleti munkában, s húsz osztályban 703 tanuló részvételével az osztályfőnökök és az iskolaorvos bevonásával folyt le a kísérlet. Bár az erre fordított és rendelkezésre álló néhány óra osztályonként 6—4—4—6 elosztásban nem ad elég alapot végleges megállapításokra és messzemenő következtetésekre, mégis néhány olyan tapasztalat birtokába jutottunk, amiket érdemes megszívlelni. Megállapíthattuk elsősorban, hogy az országosan kiadott tematika, amit komoly szakemberek körültekintő gondossággal, pedagógiai és szakmai hozzáértéssel állítottak össze, mind az alapvető ismeretanyag, mind a sorrend és a feldolgozásra javasolt módszer tekintetében jónak mondható. A kísérlet során ugyanis kiderült, hogy a tanulók szexuálbiológiai és anatómiai ismeretei eléggé hiányosak, úgyhogy a tematika ismeretanyaga ebben a tekintetben házagpótló volt. Egyedül az egészségügyi szakközépiskola növendékei rendelkeztek a megfelelő ismeretekkel szaktárgyi tanulmányaik révén. Ez a tapasztalat azt mutatja, hogy ebben az átmeneti szakaszban még sok időt kellett fordítani az alapismeretek közlésére. Ezt a tényanyagot természetesen később a gimnáziumban is be lehetne, és be is kell építeni a megfelelő szaktárgyak tantervi anyagába, hogy az osztályfőnökök ezekre az ismeretekre építve hatékonyabban tudjanak foglalkozni a konkrét nevelési feladatokkal. Fontos és lényeges tapasztalata volt a kísérletnek, hogy a tanulók igen nagy aktivitással vettek részt a kérdések feldolgozásában. A kialakult viták élénksége és eredményessége azt bizonyította, hogy az ifjúságot komolyan érdeklik ezek a kérdések, dé bebizonyosodott az is, hogy egyes problémákat koedukált osztályokban egyelőre célszerű különváltan, nemek szerinti bontásban megbeszélni, mert a még meglevő álszemérem gátlásokat eredményezett a fiúk és lányok között a kérdés kibontása során. Ilyen téma volt többek között a szexualitás, mint az igazi szerelem alapja. Egyébként a kísérlet után végzett felmérés is azt igazolta, hogy ifjúságunk maga is szükségesnek érzi ennek a kérdéskomplexumnak iskolai oktatását. A megkérdezett tanulók 87_ százaléka igényelte, hogy a családi életre nevelés problematikájával iskolai keretek között foglalkozzunk, 81 százalék szeretett volna még többet hallani egyes témakörökkel kapcsolatban, annál is Inkább, mivel 22 százalékuknak eddig nem nyújtottak otthon segítséget ezen „kényes" témák megbeszélésére a családi életre való felkészüléshez. Különös érdeklődést és tetszést váltottak ki az egyes osztályokban a következő témák: Fiúk, leányok új tartalmú barátsága; A családi élet szépségei és nehézségei; Barátságtól a szerelemig; Modern szülők — egészséges gyermekek. A tanulok nagyfokú érdeklődésére, komolyságára és a témák életrevalóságára jellemző az a tapasztalat is, hogy a kérdések megbeszélése és a felvetődő problémák tisztázására sokszor nem volt elegendő az előírt óraszám, úgyhogy az osztályfőnökök több alkalommal más, szabad témájú osztályfőnöki órák keretében vitatták meg a nyitva maradt kérdéseket, mivel időhiány miatt helytelen lett volna elzárkózni ezek tisztázása elől. Nyilvánvaló, hogy a családi életre nevelés területén az iskola csak részfeladatot vállalhat, döntő szerepe van ebben a tekintetben a családnak is. Éppen ezért a kísérlet megkezdése előtt felvilágosítás céljából, a kísérleti időszak után pedig a tapasztalatok összesítése végett szülői értekezleteket tartottunk. Ezeken a megbeszéléseken megállapíthattuk, hogy a szülők általában helyeselték az iskola új szerepét. Többen őszintén beismerték, hogy ők sincsenek minden kérdéssel tisztában, s csak hálásak lehetnek, ha az iskola ezt a szülői feladatot is részben vállalja, amihez a maguk részéről minden segítséget megadnak. A szülők megítélése szerint a lányok általában érettebben viselkedtek, jobban érdeklődtek és szívesen megbeszélték az iskolában hallottakat otthon. Ezek az értekezletek egyetértettek a családi életre nevelés tematikájával is, a „kényes kérdések" tervezett oktatási és nevelési megoldásával is. A tapasztalatok összegezése során az is nyilvánvalóvá vált, hogy az iskolai munkába nélkülözhetetlen az egészségügyi szakemberek differenciált bekapcsolása. Nem elegendő ugyanis egyedül az iskolaorvos közreműködése, hanem szükséges egy nőgyógyász bevonása is. Az iskolaorvos foglalkoznék az egészségvédelmi, az alapvető egészségügyi kérdésekkel (gyógyszerfogyasztás, dohányzás, alkoholizmus stb.) és higiéniai problémákkal, míg a nőgyógyász kifejezetten a szexuál-pedagógiai és nemi felvilágosítást végezné a tanulók életkori sajátosságaihoz igazodva. Természetesen mind az iskolaorvos, mind a nőgyógyász rendelkezzék a tanulókkal való bánni tudás képességével, a tanulók vezetésire alkalmas szakmai, de emberi és szülői felelősséggel is. A kísérlet alapján úgy érezzük, hogy modern, szocialista népesedési politikánk megvalósítása területén jó úton indultunk el. A tapasztalatok felhasználása és alkalmazása révén minden reményünk megvan ahhoz, hogy a szülői házzal és a többi érdekelt egészségügyi és ismeretterjesztő intézménnyel együttműködve, kialakíthatjuk ezen a téren is ifjúságunk új erkölcsi arculatát. Dr. Diós József, a Tömörkény gimnázium és szakközépiskola igazgatója Válaszol az illetékes Dr. Várhalmi Károly, a Szegedi Közlekedési Vállalat igazgatója válaszolt Jónás Géza kecskeméti olvasónk „Se taxi, se villamos" címmel, a múlt héten közzétett panaszára. Olvasónk azt kifogásolta, hogy a nagyállomásra este 11 óra 30 perckor érkező vonatot nem várja sem autóbusz, sem villamos és taxit sem találni már olyan későn. Az SZKV igazgatójának leveléből idézünk: „az említett vonathoz közvetlen villamost nem biztosítottunk, mert aki ezt igényelte, megvárta a 23 óra 46 perckor induló, úgynevezett szolgálati járatot, mely a rókusi állomásig közlekedik, minden villamoscsatlakozás nélkül. Vasárnap Tarján felé van lehetőség villamossal tovább utazni." Ismerős eset — Nem bírnád ki mégis, drágám, amíg megjavítják a tévénket?! Tóth Béla: SZIC IREI M 22. De erős arisztokrata szellem uralja a magyaí társadalmi életet, s a klubok nem táplálják szellemi erővel a nemzetet, nem követik a Széchényi István szellemét, kinek lelke melege alkotta meg a klub intézményét, hogy a szabad gondolkozásban, az általános szabadságban nemzete szellemi tehetsége és műveltsége, a melyek nélkül egy nemzet boldogulása el sem képzelhető — minden irányban fejlődjék. Folynak a választások, ezért eredménytelen a tanítás. Az egyik közeli község tanítója ellen, aki telivér ellenzéki, azon a czímen indítottak fegyelmi vizsgálatot, hogy eredménytelenül tanított. Nem tagadta a tanító sem, de így védekezett; — Az iskolai év elején folyt le a választás. A gyerekek nem jöttek iskolába, mert fölfogadták őket 40 fillérért éljenezni a kormánypárti jelöltet. A gyerekeket rogyásig tömték bürgepaprikással és borral-pálinkával itatták, úgy, hogy teljesen elhülyültek, akárcsak apáik, akik a jobbpártra szavaztak.,, Ebben a dologban az a szomorú, hogy megtörtént ,,, Sebők ét Kossuth. Sebők Mihály és Kossuth Lajos — hogy kerül össze ez a két név, kérdi az ember. ftagyon egyszerűen. Sebők kinyomatta 100 000 példányban a szegedi Kossuth szobor hü mását és Ingyen osztogatta mindenkinek, aki boltjába lép, hogy mindenkinek legyen Kossuthkepe. A kép hátán a következő versike hirdeti Sebők hazafias cselekedetét: Kossuth Lajos szobra Tekint le reátok, Tudjátok, ki volt őc Az édes apátok. Hogyha imádkozni Tanul kis cselédtek, Szent nevét belőle Ki ne felejtsétek. Ezt a kis emléket Sebők Mihály adja, Hogy képben Kossuthot Mindenki láthassa. Éljen a hazat Azóta egész népvándorlás van Sebők Mihály Széchenyi-téri üzlete előtt. Nő a kerékpáron. A napokban egy társaságban erősen kritizálták a kerékpározó nőt. Védői is akadtak, de leszólói jóval többen. Valaki aztán fölvetette a kérdést: —• Ugyan mi különbség van hát a kerékpározó férfi és a kerékpározó nő között? — Nagy különbség van — jegyezte meg a kerékpározó nő egyik ellensége. — Mi hát? — Hát — felelt az — a férfi, ha lebukik a vasparipáról, mihelyt ismét szilárd talajt érez a lába alatt első dolga a kereke után nézni... — Es a nő? — No, ha a nő puffan le a vasparipáról, annak az elfő és legfőbb gondja a frizuráját rendbe hozni és ilyenkor egy csöpp kézi tükörért odaadna száz kerékpárt ls! Megjelent a SZEGEDI ESTI ÜJSÁG, 1B02. december 23-án. Mint új lap, keményen ostorozza a város vezetését. Nem is tűrték sokáig. Ell 8 hetet. Társadalmunk. Mindig szeretik hangoztatni ország világ előtt, hogy a mi palotás városunk a második az országban. No igen, az, is, a százezernyi lakosát tekintve. Egyebekben azonban Igen hátra maradtunk. Ennek okozója azonban nem csak maga a hatóság: a fő oka elmaradottságunknak társadalmunk züllöttsége. Ez így van. Nálunk nincs társadalmi élet. Legalább olyan nincs a milyennek az ország második városában kellene lenni. Méltán is nevezheti az idegen Szegedet hol városnak, a melynek lakosságában rejlő tetterőt évtizedekre elzsibbasztotta a torony alatti rendszer, mely a város urai személyében csúcsosodik ki. Mindenki beösmeri ezt hallgatagon, de azért hangos szóval nem nyilvánítja senki. Csak panaszkodnak, duzzognak, és — tűrnek birkatürelemmel, mintha annak úgy kellene lenni. Mindig szeretik hangoztatni, hogy Szeged kultúrváros. Ugyan miben látszik annak a nyoma? Talán a kultúrpalotában, ahol a könyvtárt kivéve, melyet diákgyerkőczök előszeretettel keresnek föl, kamatozatlanul hevernek a kultúra kincsei, s amelynek szomszédságában a híd alatt az elzüllött gyermekek és laczibetyárok állandó tanyája van, örökösen kiáltó szégyenéül a hatóság és a társadalom nemtörődömségének? Vagy talán a közművelődés fejlettségére vall, hogy üres a színház, ha Irodalmi értékű darabokat adnak, üres a hangverseny-terem, ha nem a czlgány húzza ott a nótát, hanem valami világhírű művész próbál szerencsét nálunk. Nem urak, egy kultúrvárostól többet vár az ország manapság. Nem szemfényvesztést, hanem valóságot. Nem porhjntést, hanem eredményeket Nem puszta látszatot, hanem igazságot. Hiába mutogatják az ide tévedt Idegeneknek a palotákat, a közművelődés 200.000 frt-os csarnokét, a híres gőzfürdőt, az aszfaltozott utczákat, a .rakpartot és a szegedi gróf hagyatékából ránk maradt remek mívű gipsz-szobrokat és az igért birkakép helyét, hiába mondjuk, hogy várost másfél millióval közjgazgatják, azt még sem tudjuk megmutatni, ami a legfontosabb; a társadalmi életet. {Folytatjuk.}