Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-11 / 109. szám

Zúgjon dalunk! fe/ezetek u harmincas évekből A Szegedi Általános Munkás Dalegylet 70 tagból állt, férfi, női és vegyes karral. A dalárda jelentős szerepet vállalt a tömegek politikai nevelésében. A rendőrség vidéki főkapitánya rendeletében, amellyel egy időre betiltotta a szavalókórusok és dalkórusok működését, hangsúlyozta: olyan szavalatokat és énekszámokat adtak elő, amelyek egyrészt a társadalmi osztályok közötti ellentétek és gyűlölet felkeltésére alkalmasak, másrészt kifejezetten kommunista propagandacélokat szolgáltak." A munkásdalosok igen nehéz körülmények között dolgoztak, hiszen 70 énekesük közül 30 munka nélkül volt. Jó felkészültségüket mégis több nagy hangversenyen bizonyították. Nagy sikert arattak Miskolcon az Országos Dalos Szövetség dalosversenyén, továbbá a dalárda huszonöt éves fennállása alkalmával Szegeden rendezett hangversenyen. Ez utóbbi figyelemre méltó munkásdemonstráció volt, hisz Budapestről és vidékről 14 dalárdának 900 tagja érkezett Szegedre. A dalárda az SZMT-vel közösen több alkalommal rendezett bált, mulatságot, szilveszteri műsort. Rendezvényeik színhelye rendszerint az újszegedi Vigadó vagy a Sántavendéglő volt. A mulatságok jó alkalmat nyújtottak arra is, hogy a munkások véleményt cseréljenek politikai kérdésekről, sőt ilyenkor lehetőség nyílt konspiratív találkozók lebonyolítására is. E bálok, mulatságok fő célja persze a munkásfiatalok olcsó és illő szórakozásának biztosítása volt. A bevételt rendszerint önsegélyezésre, a szervezeti kiadások fedezésére fordították. A munkásdalárda elnöke ekkor Olejnyik József, a karnagy pedig a fiatal, tehetséges Ernszt Ferenc. Eredménnyel működtek más kultúrszervek is: a Munkásszínpad, a szavalókórus és a mandoIm-zenekar lelkes, vonzó előadásaikkal szép sikereket arattak. A Hétvezér utcában sorra újították fel a korábban bevált színműveket, Gorkij Éjjeli menedékhely, Heyermans Remény és Zilahy Süt a nap című darabjait. Több ízben műsorra tűzték Ibsen Kísértetek, Moliére Botcsinálta doktor, Nichols Ábris rózsája, Hauptman A bunda című alkotásait is. A közönség zsúfolt házakkal bizonyította elismerését, és lelkes tapsaival jutalmazta a munkásszm ja Iszok szereplését. A Munkásszínpad vezetői a 30-as években kapcsolatot teremtettek Móricz Zsigmonddal is. A Sári báró egyik felújítása alkalmával a vezetőség levélben kérte a nagy írót, hogy mondjon le a szerzői jogdíjról. Móricz válaszában közölte, hogy ez nem rajta áll, mert efölött a kiadó diszponál, de megígéri, ha eljátsszák a darabját, egy alkalommal saját költségén leutazik Szegedre, és irodalmi előadást tart a Munkásotthonban. Ez meg is történt. Móricz a magyar irodalom kérdéseiről beszélt. A legtevékenyebb munkasaaínjátszók közé tartozott Pestalics István, aki már 1908-ban. játszott a Sztrájk című helyi munkásdrámában, s aki a harmincas években, 72 éves korában Juhász Gyula egyik versét szavalta az eszperantisták műsorán. Közéjük tartozott Stern Dóri, Tombácz Imre, az eszperantisták vezetője Heckmann Gyula, Schwartz Lipót, Üveges Rózsika, Zieger Fáni, Tóth Imre, Waltner Mihály, Nagygyörgy Mária, Kovács Sándor és mások ugyancsak áldozatos munkát végeztek, sőt Waltner még darabírással is kísérletezett. Ahhoz, hogy a Munkásszínpad közel fél évszázadig fennmaradhasson, az kellett, hogy a szervezett munkásság támogassa, és érdeklődjék működése iránt. A munkásszínjátszók feladata viszont a kulturális igények kielégítésén felül az volt, hogy buzdítsák, öntudatra neveljék nézőközönségüket; műsorpolitikájukkal, a bemutatott darabokkal felkeltsék a vágyat a szabad élet iránt. Műsoraik változatossága, a bemutatott darabok műfaji gazdagsága biztosította az igények kielégítését, noha a könnyebb fajsúlyú, pusztán szórakoztató műsoroknak is helyt adtak. Munkájukban rengeteg nehézséggel kellett megküzdeniök, és működésük szinte egész idejére jellemző az a kitartó harc, amelyet a művészi alkotómunka alapvető anyagi és erkölcsű feltételeinek biztosításáért vívtak. Lelkesedés, ügyszeretet, a színművészet tisztelete, összetartás, áldozatkészség és öntudat sugárzik több évtizedes működésükből. A művészeti csoportok mellett az SZDP Szegeden megszervezte a Munkások Gyermekbarát Egyesületét is, amelynek a munkásgyermekek nyaraltatása és segélyezése volt a. legfőbb feladata. Jelentős tevékenységet fejtett ki a Munkás Turista Egyesület is. Ez utóbbiban a kommunista befolyás különösen erős volt. A szocialista, kommunista eszmék tért nyertek a Magyarországi Eszperantista Munkások Egyesületének szegedi csoportjában is. A polgármester — a belügyminiszter utasítása alapján — emiatt rendelte el az egyesület helyiségeinek lezárását, az egyesület vagyonának, iratainak, könyveinek hatósági zár alá vételét. Erre 1934 márciusában került sor. A szegedi munkásmozgalom a Gömbös-kormány idején nem rendelkezett munkássajtóval. Az SZDP megmozdulásairól és rendezvényeiről a Délmagyarország tudósított rendszeresen, híven, csak kissé szűkszavúan. A város munkásainak egy része a Népszavát is járatta, ami akkor önmagában is politikai kiállásnak számított. Terjesztették továbbá az SZDP brossúráit, röplapjait is. Egyik népszerű brossura volt a Le a német horogkereszttel! kiadvány, amely megmutatta a német fasizmus igazi arcát. A munkásság eszmei felvilágosítását, műveltségének gyarapítását elősegítette a Munkáskönyvtár is. 1918 végétől Szegeden a Szakszervezeti Bizottság kezdeményezésére az addig egymástól elszigetelten tevékenykedő szakmai könyvtárak egyesültek. Az egyesített Munkáskönyvtár, amely többek között a bőripari, cipész és csizmadia, élelmezésipari, építő-, fa-, festő-, földmunkások, kereskedelmi alkalmazottak, könyvnyomdászok és betűöntők, szabó-, textilipari, vas- és fémmunkások könyvtáraiból alakult meg, 1919. május 1-én kezdhette meg működését. Könyvállományának nagysága és változatossága folytán vidéken a legjelentősebb volt. Madzsar József Társadalmi Lexikonja 5070 könyvről tesz említést. A könyvtár igen sok kötete — elsősorban a társadalomtudományi és a munkásmozgalom kérdéseit tárgyaló művek — segítette a helyi munkásság marxista szellemű elméleti képzését, felkészülését. A könyvtár mindenkori állományának nagyobb részét a szépirodalom alkotta. A többségükben haladó és színvonalas alkotások egyrészt a könyv és az olvasás megszerettetésében, a rendszeres olvasóvá nevelésben, a pihenés és a szabad idő igényesebb kihasználásában segítettek. Számos mű a társadalomtudomány, politikai kiadványok felé irányította a munkásolvasók érdeklődését. Schwartz Izsó, Kekezovics Emil, és Hosszú Kovács József könyvtárosok, valamint segítőtársaik áldozatos munkája nyomán a könyvtár fontos szerepet tölthetett be az olvasók esztétikai, világnézeti és politikai képzésében. Ismert Juhász Gyula, Móra Ferenc és Eidus Bentián érdeklődése a Munkáskönyvtár iránt. A könyvtári tagdíjak, késedelmi díjak fillérei, a műsoros estek bevételei, a Móra által átengedett másodpéldányok és a könyvajándékok biztosítottak szerény lehetőséget az állomány gyarapítására. Az SZDP igyekezett a forradalmi és demokratikus hagyományokat ápolni. Rendszeresen megünnepelték az 1848—49-es forradalom és szabadságharc évfordulóit. Ennek jelentősége legfőképpen az volt, hogy megmutatta a polgári demokratikus forradalom igazi tartalmát a hivatalos ünnepségek nacionalista, soviniszta kórusával szemben. Gyászünnepségen emlékeztek meg a magyar és a szegedi munkásmozgalom hősi halottainak emlékéről. A legjelentősebb munkásünnep azonban a május l-e maradt. A munkások ekkor a munkájukat megszakítva is a Kállay-ligetbe vonultak, meghallgatták az ünnepi szónokot, majd szórakoztak, beszélgettek, egy-egy pohár ital mellett kicserélték véleményüket a világ dolgairól. Elvitték gyermekeiket is, akik a zöldülő parkban játszottak. A nagy politikai demonstrációk azt mutatták, hogy a munkásság harci készsége nem csökken a nyomasztó viszonyok között sem. DR. HEGYI ANDRÁS Illusztrációnk Kovács Margit grafikája. Rajztoll + nyitott szem Mi o karikatúra? Bizonyos élethelyzetek kritikája, mely a megrendítés igényével, a határozottság megragadásával készül. Dilemmája: jobb figyelmeztetni, mint elszenvedni, s beletörődni. Jellemzője az optimizmus. Mi kell a jó karikatúrához? Jó karikaturista, ki szemlél, s a világot sajátos eszközével kimagozza. A jó rajzkészséget, vagy az ötletet tartod a fontosabbnak? Csakis az ötletet, mert amiről szól, azt nem rajzolták és nem rajzművészek élik mindennapos problémáinkat. Milyen témakört, témaköröket javasolsz feldolgozni? Konkrétan az emberi érintkezésekre, életünk súrlódásaira gondolok, melyek „emberileg" zavarják létünket. Vagyis az etikus alapállás a legmegfelelőbb és az egyetlen lehetséges kiindulási alap a karikaturista számára. Vésse tollát, rajzszerszámát a legmélyebbekig. Von-e kedvenc karikaturistád? Régen Dallos volt, most nincs. Kérdések és válaszok. Nem definíciók, nem megdönthetetlen igazságok, de gondolkodó emberre jellemző vélemények. A kérdéseket Tóth-Piusz István szegedi karikaturista tette fel néhány hónapja a mórahalmi fiataloknak, ottani kiállítása kapcsán. A válaszok egy húszéves fiatalember érdeklődő figyelmét, egyéni véleményét tükrözik. A mórahalmi művelődési házban rendezett karikatúra-kiállításnak sikere volt. Ezt nemcsak a több mint száz vendégkönyvi bejegyzés igazolja, s nemcsak az a sziporkázóan szellemes és izgalmasan gondolkodtató klubfoglalkozás, ahol a fiatalok játszva szóltak a kiállításról, mondtak véleményt a karikatúra műfajáról, s ezen keresztül vallottak világukról, mindennapjaik gondjairól, örömeiről. A klubfoglalkozáson a fenti kérdésekre válaszoltak a jelenlevő lányok és fiúk. Arra a kérdésre, hogy mi a karikatúra, sokféle, érdekes, gondolatokban gazdag válasz érkezett. Például: Világunk, közvetlen környezetünk hibáinak megjelenítése, kiemelése úgy, hogy azon mindenekelőtt elgondolkodjunk. Lemeztelenített valóság, minden illúzió nélkül; az emberi cselekvés fonákságainak kifejezésére szolgáló műfaj; egy „visszás" dolog rajzban bemutatva, ahol a „visszás" rész van kiemelve; a karikatúra valami vidám gondolat kifejezése; elgondolkodtató rajz a múltról, a máról, a jövőről. Mi kell a jó karikatúrához? Jó tanácsok a fiatalok tollából: egyéni látásmód, ötletgazdagság, biztos rajzkészség, humorérzék, lényeglátás. Egyszerűség, témaérzékenység. Könnyen tudja megfogalmazni a lényeget, s kifejezően tálalni. Képzelőerő + rajztoll + nyitott szem. Jó szem, jó téma és némi rajzkészség. A rajzkészség és az ötlet versenyében a mérleg serpenyője az ötlet javára billent. A legtöbb LÉGSZENNYEZODÉS (L) LÉGSZENNYEZŐDÉS (R) " válasz tömören fejezte ki a véleményt: ötlet! Néhány a bővebb válaszokból: az ötletet tartom elsősorban fontosnak, ha jó rajzkészség is párosul hozzá, az csak szerencse. Mind a kettő fontos, ötlet és rajzkészség egymást feltételezi. S íme egy ellenvélemény: szerintem a rajz a fontasabb, mert ha a kép elég kifejező, akkor a gondolatot a nsjő könnyen megfejtheti. A játék második részében kérőm, a fiatalok által megszavazott, és jelentősnek vélt témáról készítettek ők maguk karikatúrákat. Ez a három téma a karrier, a magyar labdarúgás helyzete és a mai fiatalság volt. Mindhárom téma alaposan megmozgatta a fiatalok fantáziáját, s ha ötletességük, szellemességük el is nyomta rajzkészségüket, karikatúranagyítójuk alatt valóságos problémák méretei növekedtek meg. Végezetül idézzünk az egyik legdemokratikusabb véleménynyilvánítási fórum, a vendégkönyv lapjairól. „Nem hittem volna, hogy meg fogsz nevettetni! Sikerült...", „Egyes karikatúráid aktualitása félelmetes. Alkoss, míg van témád! Bár egtf szer elérnénk, hogy ne volna!", „Sok jó ötlet, tanulságos kiállítás", „örülnék neki, ha a későbbiek folyamán hasonló kiállításokat láthatnánk a művelődési házban." S végül az utolsó bejegyzés: „Utólag is nagyon köszönöm, hogy megmozgattad Mórahalmot egy kicsit. Aki látta, valamilyen formában reagált rajzaidra, s ez a lényeg — az emberek gondolkodásra késztetése. Az utolsó este az ifjúsági klub helyiségében számomra külön élményt jelentett ..." Ehhez, azt hiszem, nem keil kommentár. TANDI LAJOS ESi ISI MUNKAHELYI ÉBRESZTŐ ELIDEGENEDÉS