Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

8 Csütörtök, 1975. május f. hessem nyáron a fiamat a tengerre. — Annyit nem tud megtakarítani, hogy maga is elmehessen? — Amióta elváltunk, nem voftam nyaralni. — Mit jelent a maga számára a boldogság? — örülök, hogy egészséges vagyok, hogy a kisfiam jól tanul, hogy rend van odahaza, hogy győzöm a munkát, ami rám vár, hogy megértjük egymást a háziasszonyommal. legjobban talán annak, hogv itt, a gyárban megbecsülnek és szeretnek. — S itt a gyárban ismerik életkörü'ményeit? — Nincs titkom senki előtt. — Próbáltak-e már a sorsán könnyíteni? Kapott-e valami segítséget? — Lakást már kaphattam volna, de nem kértein. Másban meg nem szorulok segítségre. — Mit kell elvégeznie a havi ezernégyszáz dinárért? — Naponta össze kell állítanom, meg kell varrnom száz pulóvert. Ez a norma. Iparkodunk többet megvarrni, mert mindenki azt szeretné, hogy elsején minél több legyen a borítékjában. (A Magyar Szó alapján.) Lengyelország Egy 66 éves fiatalember A kies fekvésű Kőszálin vajdaság egyik kis falujában, tavak, ligetek, fasorok között, Grzmiacában találkoztam Maty Janusz-sal, a helybeli mezőgazdasági kísérleti kombinát igazgatójával. A közepes termetű, élénk mozgású férfi igazán nem föltűnő jelenség, rám mégis maradandó hatást tett. Merem állítani, ő a legérdekesebb lengyelek egyike. Korát tekintve 66 esztendős, ám Danuta Miler, a községi művelődési ház ambiciózus ifjú igazgatónője így jellemezte: — Ö a legfiatalabb köztünk. Soha nem mulasztja' el hangoztatni, hogy a művelődésre fordított idő bőven megtérül az ember gyarapodó öntudatában. Megtudtam, hogy Maty Janus2 lelkes patrónusa a közművelődésnek is, jórészt neki köszönhető, hogy a kultúrház működtetésére és fönntartásóra évi 300 ezer zlotyt költhetnek az 1700 lakosú községben. Kikocsikáztunk a határba. A több tízezer hektárnyi területnek csak egy részét járhattuk be, az igazgató azonban lelkes szavakkal átfogó képet festett az egész gazdaságról. A környezet haragoszöldjét évi 760 milliméteres csapadék táplálja, a kapások errefelé bőven meghálálják a fáradságot, a gabona hektárja 36 mázsájával fizetett 1974-ben. Persze, nemcsak úgy, jószántából. Amikor tizenöt évvel ezelőtt megszervezték a hatalmas kísérleti kombinátot, még csak 13 mázsát adott átlagban ez a föld. Tudományos megfigyelések, szívós, kitartó munka következménye a mai eredmény. Példaadó tevékenységük azon mérhető legjobban, hogy a kombinát környékén lakó 700 kisparaszti gazdaságban is elérik már a hektáronkénti 30 mázsás gabonatermést Igaz. az időjárás minden évben késlelteti az aratást, és a kukorica is nehezebben érik be, de most már elboldogulnak a betakarítással. Dicsértem a vonzó tájat, elismeréssel nyugtáztam a magas hozamokat Maty Janusz ezt azzal viszonozta, hogy elkezdett áradozni a magyar Alföld nagyszerűségéről. Kiderült, hosszabb ideig Debrecen környékén tanulmányozta a termelőszövetkezetek gazdálkodását. Ö is meggyőződéses híve, lankadatlan népszerűsítője a szocialista nagyüzemi termelésnek, ezért is nevezték ki ilyen nagy állami gazdaság vezetőjévé, mindannyiszor tapasztalnia kellett azonban, hogy milyen nehéz a régi szokásokat megváltoztatni. Sóhajtott: mit tudnának Észak-Lengyelországban produkálni. ha a talajhoz hasonlóan az embereket is viszonylag gyorsan lehetne szépen megművelni, gondolkodásukat termékenyebbé tenni. — Pihenésre, nyugalomra gondol t-e már? — Nem, nem. Meggyőződésem, hogy a semmittevés valósággal csábítja a ha'ólt, én pedig hallani sem akarok róla. Az foglalkoztatta, hogyan lehetne minél több egyéni gazdálkodót legalább a téli hónapokban tanfolyamra járatni. Mert az új termelési módszereket csak akkor lehet elterjeszteni, ha minél többen meghallgatják, sőt elfogadják azt, amit a kombinát mérnökei javasolnak, illetve ha a gazdák nem sajnálják a pénzt olyasmiért, ami a terméshozamokban bőségesen megtérül. Maty Janusz meghívott ebédre. Miközben szüntelenül rakosgatta tányéromra a különféle sajtokat, a kombinát dolgozóit dicsérte. Hogy a közepes, 1,61 pont értékű földeken miként teremtettek virágzó kultúrát, fényesen bizonyítva ezzel a szocialista nagyüzem fölényét. A mintegy 800 alkalmazott közül 56-nak van mezőgazdasági főiskolai végzettsége, soknak érettségije. Másfél évtized alatt a dolgozók fele új lakásba költözött. Megmutogatta a csinos házakat, s elképzeltette velem a semmit, ami a helyükön volt. Az évi átlagkereset meghaladja a 33 ezer zlotyt, de a mérnökök havi 8—10 ezret is keresnek — magyarázta kifogyhatatlan energiával. — Miben látja a legnagyobb fejlődést? — Bizonyosan szétnézett másfelé is Lengyelországban. Láthatta, csinosabbak a városok, tisztábbak, élénkebbek az utcák, szaporodnak az új üzemek, iskolák. De nemcsak a táj,- hanem az emberek is alakulnak, ha lassabban is. Divatosan öltözködnek, rendben tartjók házuk környékét, több időt fordítanak művelődésre. Jöjjön, megmutatom. És bevitt a már említett Danuta Miler „birodalmába". — Számunkra nagyon nagy dolog, hogy ebben a kicsinyke kulturális intézményben tavaly 102 különféle színvonalas rendezvény volt. Mert igényelte a lakosság. Rendszeresen jár ide a koszalini színház társulata, gyakran látunk vendégül nagynevű írókat, költőket. Italozás helyett ide jön inkább a lakosság, hogy megnézze a bábosok előadását, meghallgassa a szavalókör tagjait, zongorázni tanuljon, vagy éppen részt vegyen a gimnasztika órákon. A szülők örülnek ennek, mert itt kiderül, hogy gyermekeiknek mire van hajlama, tehetsége. És ide mindig rendesen felöltözve, józan fejjel jár a nép. így, ekkora tűzzel csak rendíthetetlen hitű emberek tudnak agitálni. Jólesett hallgatni, észrevétlenül repültek vele az órák. Mielőtt elbúcsúztunk volna, Maty Janusz megmutatott még valamit: a falu szélső házainak szomszédságában egy rácsos ablakokkal ellátott kőépületet Országos börtön volt ez pár évvel ezelőtt, olyan értelemben, hogy az egész országból hoztak ide elítélteket. Már hosszabb ideje üresen gllt, mólott róla a vakolat. Elismertem, ez is mond egyet s mást a lengyel fejlődésről. F. N. L NDK Ruhagyári munkásnők között Grewesmühlen felé tartottunk Rudolf Berg kollégámmal. Kanyargós úton értünk a városba, hogy szétnézzünk a Diamant Ruhagyárban. Az igazgató irodájában voltok vagy tizenöten, rajtam kívül azonban csupán egy férfi: az igazgató. — Hétszázötven dolgozója van a gyárunknak — mondotta a szakszervezet titkárnője —, s 90 százaléka nő. A nők közül választottunk párttitkárt is. Összesen 14 mesterrészlegünk van, s mindegyiknek nő a vezetője. A grewesmühleni gyárban férfiöltönyök, zakók, nadrágok készülnek, a vállalat fióküzemeiben: Wismarban és Dassowban takarókat, díszpárnákat gyártanak. A munka jól szervezett. A földszintről futószalag hordja fel a félkész gyártmányokat a további műveletekhez az emeleti műhelyekbe. 1,2 perc alatt készül el egy-egy munkadarab. — Most új módszert kísérleteztünk ki — mondotta az egyik művezetőnő. — Fércelés helyett ragasztjuk a kellékeket, s ezzel munkaidőt takarítunk meg, és a minőség is jobb. A ragasztógépet a karbantartó lakatosok konstruálták. — Sok a fiatal? — Kétszázhetven ifjúmunkásunk van, többségük lány — válaszolt az igazgató. — Közülük 130-an tagjai az ifjúsági szövetségnek. Dassowi részlegünk a fiatalok üzeme. Ott is, mint az egész vállalatnál, Igen erős a Holnap mesterei mozgalom. A városban működik egy ifjúsági klubjuk, ahol Időnként az úiítók is összejönnek megbeszélésre. Üzemünkből 28 fiú és lány vesz részt az újítómozgalomban. Igen hatékonyan működik a vállalatnál a szakszervezeti nőbizottság. Legutóbb például kiharcolták, hogy a vasalóban klímaberendezést szereltessenek fel az üzem vezetői. Elintézték, hogy a gyár büféjében tőkehúst is rendelhessenek az asszonyok, amit a műszak végére becsomagolva kapnak meg. A büfé árai kedvezményesek. Egy szendvics például 25 pfenig, ami körülbelül 1 forintnak felel meg. Korszerű az öltözőjük, a fürdőterem fülkékre van osztva, mindegyikben egy-egy nagy fürdőkád. s természetesen elegendő melegviz. Bevezették az üzemi mosodai „patyolatszolgálatot" is, önköltségi árakkal. KOVÁCS IMRE Romén'a Egymás mellett - egymásért / tát Volt idő, amikor rendkívüli embernek képzeltem magam: minden, amihez nekifogtam, sikerült. Mások fs ügy látták, hogy értem a dolgom. Hány éves is voltam akkor? Húsz-huszonkettő? Dolgoztam, megállíthatatlanul... jártam a gyárakat, falvakat, gyűléseket tartottam, agitáltam. Egyszer azonban kijött egy elvtárs a központtól: „Tanulni kellene" — mondta. „Nézze — válaszoltam —, az én egyetemem az élet, ebből szeretnék doktorálni." S aztán... Hogy is magyarázzam ezt meg? Mindenkinek lehetnek az életben olyan pillanatai, amikor nem tudni mitől, üresnek, hidegnek érzi az életét. Ilyenkor vagy teszi magát az ember, hogy ugyanolyan, mint régen, és minden áron csak a régi érdemeiből akar megélni, vagy odamegy társaihoz, és azt mondja: „Nézzétek, már nem vagyok a régi, segítsetek, hogy olyan nekem való helyet találjanak, ahol ismét produkálni tudok valamit. Hót ide akartam kilyukadni." És a nagy sietés kurta pihenőiben akadtak elvtársaim, akiknek volt idejük velem foglalkozni. Azt mondták: „Nézd Festeu, nem vagy te az az ember, aki valami nyugodt kis állásban lapulni akarnál. Lehet, ha visszamész a szerszámokhoz, újból lesz mondanivalód. A városban van egy gyár. Ha akarod, holnap ott már ezredmagaddal leszel." Akartam. Azóta itt vagyok a medgyesl Emailul Rosuban. Mester, és a gépészeti részleg pórttitkára. a Látja, ezt szeretem, ezt a környezetet. Itt minden ejmber külön világ, mégis összetartozunk. Egymás mellett jövünk-megyünk éveken át, együtt dolgozunk esztendőkön keresztül. Vitatkozunk, dicsérünk és dorgálunk. Ott van az a hegesztőlány, Chiriac Elisabeta, 22 éves, kiváló munkás. De ez kevés, ha csak ennyit tudunk róla. Az ember ember, ez pedig sok mindent jelent. Amott az a fiatal fiú, csak a vezetékneve nélkül említem, mivel nincs értelme szellőztetni a múltat. Szóval ez a gyerek nemrég került hozzánk, egy szomorú kitérővel. Ült néhány hónapot. Az apja is itt dolgozik a gyárban. Becsületes, rendes ember. A fiú máshol kezdte, és elég rosszul. Miután kijött, szóltam az öregnek, hozza ide, nálunk talán könnyebben talpra áll. Ez a fiú nálunk értette meg. hogy a közösség patikamérlegén az adni és a kapni egyensúlyban kell, hogy legyen. * Mostanában dicsérik a részlegünket, de nem is olyan régen volt baj elég. Eleinte csend, aztán az egyik gyűlésen kitört a vihar. Az .igazolatlan hiányzások ügyét tárgyaltuk. Vladareanu Iulian részlegvezető mérnök kikelt magából, mivel a napi hiányzási átlag 10—12 százalékos volt: „Nem tűrhető, hogy gúnyt űzzenek a munkából,, belőlünk — kiabálta. Aki bármilyen indokkal hiányozni fog, felbontjuk a munkaszerződést." Mikor elhallgatott, kinos csönd lett, a lehető legrosszabb hangulatban távoztunk. Mindannyiunkat ölt a szégyen. A gyár valóban nem kisdedóvó, a termelés az termelés, a terv az terv. Csak hát, amikor a hiányzókat meghallgatja az ember, akkor azoknak is mindig van mentségük. A munkaszerződések felbontása sem oldja meg a kérdést. Jön az új ember — s aztán kezdhetjük elölről. Ha tűrjük a hiányzásokat, az ls baj, de mosakodásokkal sem lehet semmire menni. Amíg így vívódtam, eszembe jutott az, amire annak idején engem is tanítottak: a nagy sietésben is találjunk időt egymás szómára. hallgassuk meg egymást. Türelmesen, emberségesen. Na, mondtam magamnak. Festeu losif titkár elvtárs, eljött a te időd. Elindultam, külön-külön elbeszélgettem mindenkivel. aztán összehívtam az alapszervezeti gyűlést „Minden kommunista, minden munkás őszinte barátja embertársónak" — ezzel kezdtem a felszólalásomat,- s a gyűlés úgy döntött, hogy indítsunk akciót, amely ezt a nevet viseli. Még aznap mindenki választott magának egy társat, egy „barátét", általában az Idősebbek a fiatalok közül, a jobbak a gyengébbek közül, akivel aztán jót, rosszat, örömöt, bánatot őszintén megbeszélt, s akit szükség esetén segített. Azóta a szervezett barátságokból szép emberi barátságok születtek. Mert az óhaj valahonnan belülről jött, a munkásember veleszületett közösségi érzéséből. Emberségéből. Foglalkozzunk egymással — egymásért. Ma már nagy család a részlegünk. Olyan család, ahol a gondok közösek, és a sikerek és örömök is azok. És hiányozhat igazolatlanul valaki egy családból? (Az Előre alapján.) SzovietuniS Minden harmadik nyugdíjas..; —-. — '• f Minden ötödik moszkvai lakos nyugdíjas, és minden harmadik nyugdíjas tovább dolgozik. Jelizaveta Koprovával, a* egyik fővárosi üzem munkásnőjével és Rimma Markovlcs jogásznővel beszélgetünk. — 1070-ben, amikor betöltöttem az ötvenötöt, kilencvennégy rubel nyugdíjat kaptam havonta. De mégsem hagytam abba a munkát. — Miért? Ennyi nyugdíj kevés a megélhetéshez? — Nem panaszkodhatok, de már huszonhat éve vagyok a gyárban. Hozzászoktam a kollektívához, szeretem a munkám, nem akaródzik elmenni innen. Természetesen az egészség a korral nem javul, de minden nyugdíjas maga dönti el, hogy továbbra is teljes műszakot dolgozik-e, vagy rövidebbet. Ezenkívül jogunk van ahhoz, hogy bármikor szabadságot vegyünk ki. Egy évben kétszer mehetünk üdülni. Az egyik hónapban a nyugdíjon kívül a fizetést is kapjuk, a másik hónapban — amit saját kívánságra vehetünk ki — pedig csak a nyugdijat. Rimma Markovics jogász hozzáfűzi : — Amit Jelizaveta Koprova elmondott, csak részlegesen példázza azt a teljes folyamatot, amely jelenleg végbemegy a Szovjetunióban azért, hogy a nyugdijasok társadalmilag hasznos tevékenységét kiaknázzuk. Persze csak akkor, ha ők is tovább akarnak dolgozni. A szovjet kormány számos intézkedést hozott, amelyek a dolgozó nyugdíjasok anyagi ösztönzésével kapcsolatosak. A Moszkvában, Leningrádban, valamint más nagyvárosokban az orvosok, szociológusok és az egészségügyi szakemberek által folytatott vizsgálatok azt mutatják, hogy a megfelelő munka növeli az idős emberek életerejét, erősíti egészségüket. A negyvenhárommillió nyugdíjas egyötöde és a rokkant nyugdíjasok háromnegyede dolgozik tovább. Ez természetesen hasznos a társadalomnak: a kvalifikált káderek átadják tapasztalataikat az ifjúságnak. Hasznos a nyugdíjasnak is. A nyugdíjasok munkakörülményeit a múlt év őszén hozott kormányrendelet szabályozza. Hadd idézzük a legfontosabbakat: A továbbdolgozó nyugdíjasoknak csökkentik a munkaidejét és a normát, ami nem jelent kevesebb fizetést. A két műszakos üzemekben a vezetőségnek nincs joga arra, hogy a nyugdnasnak a második műszakot ajánlja. A dolgozó nyugdílasok otthon is, az üzemben is állandó orvosi felügyelet alatt állnak. Orvosi javaslatra a szakszervezet ingyenes beutalót ad az Idős dolgozóknak. (APN)