Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-01 / 101. szám

8 Csütörtök, 1975. május f. •AZ UTOLSÓ HÁROM é\J eDZ_Ö'\E>ÖL ÖSSZEMOSTAM OJ CSAPATOT! VCK-ÍT í K_A. *•<• í''»' á a, A " »mi4L"JlfJ>**+*-m » ® <b é Zla® t3* ° *>»«> ír1 * n ®M-t jt -EZ.T ADTÁR GD2€TKJÍ!. PERCie vaöyoK KÉPES JÁTSZIK!; Rovnyai János Európa-bajnok Totózóknak t- Lazio (5.)—« Fiorentina (8—9/) 1 x Sampdoria (13.)— Róma (3.) K 2 BL Torinó (4.)— Napoli (2.) • 4. Varese (16.)— Milán (6.) S 5. Kossuth KFSE (16.)— Bp. Spartacus (13.) X 1 6. FÖSPED (17.)— Dorog (5.) t * 1 Várpalota (12.)— Szolnoki MTE (9.)' I R. Oroszlány (11.)— Dunaújváros (10.) £ X 9. Siófok (9.)— Bp. Építők (5.) X 1 ÍD. Lőrinci Fonó (19.)— Székesf. MAV (7J t 1 tl. Törekvés (18.)— Pécsi VSK (2.) x 2 t2. III. ker. TTVE (16.)— BKV Előre (3.) X 1 13. Taranto (16.)— Perugia (1.) E x iftótmérkőzések: x, x, É Jürgen Kehi, a harminc­egy éves tanár, a Theodor Heus gimnázium oktatója kedden este boldog ováció­val rohant Hegedűs Csaba felé, aki a Vasas birkózóit kísérte el a kötöttfogású Európa-bajnokságra. Kézzel­lábbal magyarázott neki, va­lóságos kis konferenciát kel­lett összehívnunk, hogy meg­értsük, mit akar mondani. Aztán megfejtettük. A mün­cheni olimpián 6 konferál­ta a birkózóversenyeket, és többek között ö hirdette ki Hegedűs Csaba olimpiai baj­noki címét. Most csak egy kívánsága volt, hogy ismét magyar győztesről szólhas­son. Kívánsága, és ezzel a miénk is, teljesült. A nehéz­súlyban Rovnyainak a lelép­tetéses vereség is elegendő volt az Európa-bajnoki cím­hez. A szovjet Kolcstnszkij mindent megpróbált az első menetben, Rovnyait kétszer is megintették, de aztán ösz­szeszedte magát, és a har­madik menet közepéig siker­rel állt ellen a szovjet bir­kózó rohamainak. Még két magyar érem szü­letet kedden este a Fried­rich Ebert-csarnokban, a 48 kg-ban Seres F„ a 100 kg-ban Farkas J, szerzett bronzérmet. * Szerdán szünnap volt Lud­wigshafenben, majd ma, csütörtökön a legjobb sza­badfogású birkózók összecsa­pásával folytatódik a konti­nenstorna. A nagy viadalon Seres Ferenc (48 kg), Gól Henrik (52 kg), Klinga Lász­ló (57 kg), Kocsis János (68 kg), és Balla József (nehéz­súly) képviseli a magyar szí­neket. Á szorgalom aranya Rovnyai János, az MTK-VM huszonnégy esztendős ne­hézsúlyú birkózója igazán kalandos pályát futott be. Tíz éve kötött barátságot a birkózással az MTK-ban, azóta is ott versenyez. Már a mexikói olimpia után Kozma István hivatott utódjának tekintették a szakemberek, ám egy sú­lyos sérülés, kartörés, kitérőt parancsolt pályafutásának. Egyévi kényszerszünet után tért vissza a birkózószőnyegre. 1973-ban szerezte meg első felnőtt országos bajnoki címét. Hosszú huzavona után 1974-ben eljutott a világbajnokság­ra, és Katowicében bronzérmet szerzett. A nehézsúlyban szokatlanul mozgékony fiatalember ma már válldobásai­val, keresztíogásos hátraeséseivel méltán szerzett hírnevet a világ birkózótársadalmában. A szorgalmas, technikás versenyző nehezen vívta ki a válogatók bizalmát, most annál több örömet szerzett nekik. Érdemes odafigyelni ed­zője, Rizmajer György szavaira: Az utóbbi három eszten­dőben Jancsi nagyon szorgalmas, hiszem, hogy még sok örömük telik benne a magyar birkózósport barátainak." Ügy legyen! Lépéshátrányban Mostanában méltán halla­ni hol itt, hol ott elégedet­len véleményeket, ha a SZE­OL vagy Szeged csapatainak szereplése, eredményei ke. rülnek szóba. Ilyenkor az indulatok kisebb-nagyobb vihart kavarnak egy-egy sportág, és művelői körül. A vihar sokszor hasznosnak bizonyul, mert a felkorbá­csolt hangulat hullámai leg­többször célravezető gondo­latokat vetnek partra. Vannak, akik a szakmai munkát, az edzők ténykedé­sét bírálják, ebben látják a lemaradás fő okát. Sajnála­tos: ha csak részben is, de igazuk van. Ha a sportveze­tők szigorúak, következete­sek akarnának lenni önma­gukhoz is, s a mércét a mai követelmények elengedhe­tetlen minimumáig emelnék, a városban működő edző­garnitúra ötven százalékát már nem volna szabad alkal­mazni! Nem, mert vagy nem akarnak, vagy nem tudnak mit kezdeni az új, modern módszerekkel, képtelenek azokat a gyakorlatban alkal­mazni. Miután kevés az edző, az egyesületek kénytelenek foglalkoztatni őket. Ha már a kifogásokat keressük, em­líthetjük a vészes létesit­ményhiányt is. Ebben is van igazság. Az új Sportcsarnok sokat enyhített ugyan a meg­lévő gondokon, de nem oldott meg mindent. Tegyük hozzá viszont azt is. hol tornater­mek, hol egyebek hiányára hivatkozni állandóan — enyhén szólva olcsó kifogás. Próbáljuk már meg egy­szer ne azt magyarázni, mi­ért nem tudtuk megoldani a ránk váró feladatot. Helyet­te inkább annak a módját keressdk — az adott lehető­ségek ésszerű kihasználásá­val —. hogyan lehetne az akadályokat leküzdve eleget tenni a kívánalmaknak. Ez a nehezebb út. Akik viszont Szeged sportjának felvirágoz, tatásáért munkálkodnak, s akarnak is tenni érte, nem feledhetik: áldozatok nélkül nincs siker! Az sem lehet közömbös a jövőt tekintve, hogy az itt nevelkedett, nevelkedő spor­toló milyen érzéseket táplál szülővárosa iránt? Kötéllel kell-e visszatartani, vagy olyan jól crzi magát, hogy semmiféle ígérgetések, lehe­tőségek lebegtetése után sem óhajt távozni. Az utóbbi he­lyes szemlélet kialakításában óriási felelősség hárul az egyesületek, de a város ve­zetésére is. És ez nem kifeje­zetten anyagiakon múlik! El. sősorban összefogáson, amellyel szinte korlátlanul lehet bővíteni az oly szűkös lehetőségek tárházát. Egy város vonzereje, népszerűsé­ge — bármily furcsán hang­zik — nagyban függ sport­eredményeitől, sportéletétől. Rajtunk a sor. Legyen el­sődleges célunk Szeged to­vábbi népszerűsítése — pél­dául a sporttal is. Ezt hivatott szolgálni a2 a kezdeményezés, amely a na­pokban nyert hivatalos for­mát- Mégpedig az, hogy a SZEOL SC előtt megnyílt a reális lehetőség kapuja, amelyen belépve eséllyel pályázhat, hogy központilag kiemelt egyesület legyen. Ez a kiemelés — nagy jelentő­ségű a minőségi sport fejlesz, tésében — nem csupán a SZEOL-nak. de Szegednek, Csongrád megyének, mi több, a megyehatárainkon túl elte­rülő délvidék sportmozgal­mának is megkülönböztető elismerése lenne. De ezért lenni kell, nem is keveset. Ha visszatekintünk Szeged sportéletének elmúlt másfél­két évtizedére, elmondhatjuk, alig történt előrelépés. Kö­zöny vett erőt a sporttal fog­lalkozó embereken. Nem cá­folják ezt azok a tények sem — inkább bizonyítják —, hogy a közelmúltban egy-egy sportágban ideig-óráig voltak NB l-es csapataink. Ma sem különb a helyzet. Tartósan megkapaszkodni az első osz­tályban — egy-két kivételtől eltekintve — képtelenek csa­pataink. Ahogy teltek-múltak az évek, a hasonló lehetőség­gel rendelkezőket, vagy a még rosszabb helyzetben le­vőket tekintve is olyan lé­péshátrányba került a város reprezentatív egyesülete, Sze­ged 6portja, hogy ez ma már aggasztó. Mondhatjuk, a 24. órában vagyunk. Ha most nem cselekszünk határozottan és főleg gyorsan, ismét menthe­tetlenül hosszantartó stagná­lásra lesz ítélve sportéletünk. Most kínálkozik alkalom a fellendüléshez, felelőtlenség golna semmibe yenni. JBc kell látni: a városon Belüli rivalizálás csak az erők szét­forgácsolását segíti. Ha vi­szont Szeged egyesületei vo­nakodnak, nem mernek, vagy nem akarnak lelépni a klub­sovinizmus évek óta követett rossz, számottevő eredmé­nyek eléréséhez nem vezető útjáról — a vetélytársak óha­tatlanul lekörözik a SZEOL-t! Hogy miről van szó? Sem­mi esetre sem arról a félre­magyarázott, téves hírről, hogy a SZEOL a többi egye­sületet bekebelezve mindent magának követel. A SZEOL az erősebb pozíciójából pró­bál előnyhöz jutni. A klub csupán adott sportágakban — a feltételeket figyelembe vé­ve — az erők koncentrálása mellett száll síkra. Ez min­denképpen hasznos lenne, ezáltal sok esetben „verhe­tetlen" volna az egyesület. Hasznos lenne azért is, mert — kívülállóknak hihetetlen, de mégis így van — a SZE­OL sajnos nem rendelkezik olyan anyagi bázissal, hogy a feladatokat csak saját erő­ből megoldja, a kiemeléshez szükséges feltételeket megte­remtse. Ha a reális óhajok, kérések megértésre találnának — s miért ne találnának —, mindjárt könnyebb lenne az utánpótlás egységes szellem­ben nevelése is. Ezzel olyan védőfalat lehetne a város köré vonni, amelynek bástyá­ján maguk az egyesületek állnának őrt. Persze, ehhez elengedhetetlen, hogy a spor­tolók megértsék, elfogadják: nemcsak az illető egyesüle­tért, Szeged dicsőségéért is küzdenek. S ha a holnap úgy kívánja, örömmel igazolja­nak át másik szegedi egye­sületbe, nem tévesztve szem elől — a városért teszik, amit tesznek, Gyürki Ernő Á mai Kézilabda. Ünnepi torna noi és férficsa­patok részvéteievei. Kisstadion, 8 órától. Sakk. Ünnepi villamtorna, Szcged­Nagyallomás étterme, 9 órától, * MINDENFELŐL ötszáz fűmaf BUDAPEST •1969 ^ááÖtj'UlS. HŐ Só-iu MAGVAK. WeMZETl KAHK í^ivvi (j^ > SOO • BQO -2> A£t AK'lRS A SAJfeAW SZÁMÍTHATOK.!.. EDZÓCSER-fcK A SZEOL NB II-es női kosár­labda-csapata Budapesten az OSC-t 66:48 (34:22) arányban le­győzte. A Schodik, Szabó vezet­te mérkőzésen a szegediek a kő­vetkező összeállításban szerepel­tek: dr. Schmidtné (13), Ré­vész (15), Remák (14), Kertész (11), Bartal (—). Csere: Szabó (7), Dávid (4), Bánitliy (—), Serfőző (2). Mindkét csapat az emberfogásos védekezést választotta. A félidő közepéig tel fej melletti küzde­lem alakult ki. Ezután a szege­diek jól szervezett támadások­bal, biztos távoli dobásokkal, gyors indításokkal fokozatosan elhúztak. Fordulás után is a SZEOL játszott tervszerűbben, jól védekezve tovább növelték előnyüket. A 10. percben már S0:29-re vezettek. A későbbiek­ben az ellenfél és a játékvezetők jóvoltából eldurvult a mérkőzés. Remákot, Révészt, Szabót kipon­tozták, ennek ellenére a szege­diek tartották előnyüket, s meg­érdemelten győztek. A SZEOL valamennyi játékosa dicséretet érdemel küzdőszelleméért. • A Csongrád megyei m. osz­tályú labdarúgó-bajnokság kö­zépcsoportjában a legutóbbi for­dulóban a következő eredménye­ket érték el a csapatok: ÜUés— Szegedi Postás 0:0, Tiszasziget— Balástya 3:1, Kübekháza—Pusz­taszer 1:1, CTjszentiván—Bordány 0:3, Röszke—Szegedi Ruhagyár 4:0, Mórahalom—Asotthalom 2:0. Domaszék—Mihálytelek 1:1. A bajnokság állása t. Bordány 20 14 S 1 54-26 33 2. Ruhagyár 20 11 6 3 35-24 28 3. Mórahalom 21 12 3 6 44-29 27 4. T.-sziget 21 10 6 5 47-28 26 rr műsor Tenisz. Ünnepi bemutató verseny, uj­szegedi teniszpályák, 12 órától. Üszás. v Évadnyitó ünnepi verseny, új­szegedi versenyuszoda, 14. 5. Kübekháza 6. Mihálytelek 7. Sz. Postás 8. Zákányszék 9. Asotthalom 10. Domaszék 11. Balástya 12. Röszke 13. ÜUés 14. Pusztaszer 15. Üjszentiván 21 6 21 10 21 8 20 20 20 21 20 21 21 20 4 29­8 41 7 27­7 28­8 30­8 38 4 11 36­3 11 38­3 12 23­6 11 23­2 14 20­26 23 39 23 •30 22 27 19 30 19 -43 18 -50 16 38 15 39 15 40 14 -44 10 A Szegedi Postás NB 111-as férfi kosarasai Szarvason 57:51 (25:26) arányban győztek a ven­déglátók ellen. Közepes színvo­nalú játékkal is jobbnak bizo­nyultak a még veretlen szarva­siakkal szemben. A szegedi csa­patban közel egyéves kihagyás után, súlyos sérüléséből fel­épülve most játszott először bajnoki mérkőzésen Pásztás. Legjobb szegedi dobók: Pásztás (19), Elekes (14), Horváth L. (10). • A járási bajnokság 12. forduló­jának eredményei: Rúzsa—Do­maszék IT. 2:1, Bordány 11.— Mórahalom II. 4:2, Zákányszék II.—Gyálarét 1:1, Baks—Szaty­maz 4:2, Balástya n.—Forráskút 1:1. A bajnokság állása 1. Bordány n. 12 10 - 2 34-14 20 2. Baks 12 9 - 3 38-14 18 3. Rúzsa 12 8 2 2 32-16 18 4. Gyálarét 12 4 6 2 23-27 14 5. Szatymaz ti 5 3 4 27-25 IS 6. Domaszék n. 12 4 3 5 17-19 11 7. Forráskút 12 4 2 6 19-18 » 8. Mórahalom II. 12 2 4 6 19-30 S 9. Balástya II. 12 2 1 9 15-42 S 10. Zákányszék II. 12 I 110 12-33 3 Befejeződött a Déri Miksa Gépipari Kollégium által szer­vezett városi kollégiumi nagy­pályás labdarúgó-bajnokság. A mérkőzések lebonyolításához az SZVSE vezetősége nyújtott se­gítséget. A bajnokság végeredménye: 1. Déri M. Koll. 6 5 1 - 24- 5 11 2. MAV Nevelőotthon 6 5 1 - 20- 8 11 3. Sziklai S. K. 6 3-3 18-11 6 4. Ady Endre K. 6 3 - 3 13- 7 8 5. Vedres I. K. 6 3-3 16-14 6 6. Erdészeti K. 6 1-5 18-19 S 7. Kőrösy J. K. 6 - - 6 4-49 ­A gólkirály — 11 góllal — Ko­lozsvári János (Déri Miksa K.) lett. • Bravúrosan szerepelt a bét végén a KSZV SE NB H-es női asztalitenisz csapata: idegenből, a jó képességű Miskolci EMTE otthonából hozták el mindkét bajnoki pontot. A mérkőzésen 10:6 arányban jobbnak bizonyu­ló szegediek közül Vikor Anikó és Vikor Bea 3—3, Meskó Esz­ter és Jancsóné Pányoki Kata­lin 2—2 győzelmet aratott. Labdarúgó-bajnokságok Megyei II. osztály: Szőreg —Magyarcsanád 3:1 (1:0). Sz. Emergé—Kiszombor 3:2 (1:1), Csanádpalota—Algyő 1:1 (1:1), Sz. IKV—HÖDI­KÖT 3:1 (3:1), Tápé—Sz. Vo­lán 1:0 (1:0), Szentesi VSC— Kistelek 3:0 (1:0), Sz. Tanár­képző—Fábiánsebestyén 1:3 (1:0). Országos területi ifjúsági bajnokság. Szegedi csoport: Kecskeméti SC—Kiskunhala­si MEDOSZ 3:0 (2:0), Szol­noki MTE—Szarvasi Főisko­la Spartacus 0:3 (0:2), SZEOL —Kecskeméti TE 7:0 (5:0), Jánoshalmi Spartacus—Szol­noki MÁV 1:1 (0:0), Békés­csabai Előre Spartacus—Sze­gedi Dózsa 4:0 (2:0), Szegedi VSE—Szabó Lajos SE 0U. (0:0), Békéscsabai TASK— Gyulai SE &2 (1:1).

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom