Délmagyarország, 1975. május (65. évfolyam, 101-126. szám)

1975-05-06 / 104. szám

VCedÜ, f975. május 6. 3 Az alaaútkemencénél Izzó levegőjű kemencét, izzadó, téglaporos vállakat lát maga előtt a legtöbb ember, ha a téglaégetőről esik szó. Helyes is ez a kép, a hagyományos körkemencék esetében, ám a munkakörülmények — akár másutt — a téglaiparban is sokat javultak az utóbbi évtizedben. Az országban összesen 30 üzemben cserélték föl a hagyományos égetőt, lényegesen termelékenyebb, István és Kónya Dezső van itt — kapkodják le, és rakják kocsira. VÁLTOZÁSOK Csikós István Prókai Pálné mellett más is van a teremben, mégpedig ifj. Pintér József keramikus. Ö persze nem tartozik a gyár dolgozói közé, csupán az üzemvezető beleegyezésé1952 óta ve* formálja, s égeti ki a kedolgozik mencében kifejező kerámiáit, amelyek közül tárlatokon jó néhányat bemutatott. A kemence fala s a téglák közötti szűk résen belesve, a nyebben kiszolgálható alagútkemencére. Szegeden, a Bajai úti téglagyárban 1969ben került sor a változásra, s azóta a régen végzett, komisz munka már csak emlékként él az itt körében. ebben a téglagyárban. Régebben a körkemencénél behordó volt, s igen nehéz munkát végzett. — Szállítókocsin egyszerre messze bent lehet látni köny- kétszáz téglát kellett betolni vibráló lángot. Az alagútke— meséli. — Bizony nehéz mence közel száz méter munka volt. Amikor elké- hosszú. Közepén a gázégők szült az új üzem, a szárító- ezer fokot lehellnek a tégban dolgoztam, lényegesen Iákra, de mindebből kívül jobb körülmények között, s semmit sem lehet érezni, jobb fizetésért. Itt egy éve Nyugodtan végighúzhatjuk dolgozók vagyok. kezünket a falon, legfeljebb Most éppen nem jön tég- langyosnak érezzük. Jó a la a szalagon, kiegyenesedik, szigetelés, vigyáznak a foNagy Zol- megtörli a homlokát. Látszik, kokra — de nemcsak ily tán fiatal mostani munkája sem lehet módon. A hűlőszakasznál üzemveze- kö:-iyű. ventillátorokkal elszívják a tő — mi- — Sokat kell forgatni a meleg levegőt, s a szárítóba végigjárjuk a bá- derekam, de ez csak kezdet- fújják. ben volt megterhelő. El kell közben nyából behordott agyag út ját — elmondja, hogy napon- találni a pakolás mozdulatát, ta mintegy 15 ezer darab B ritmusát. Ha sikerül, megy 29-es blokktéglát égetnek az minden, mint a karikacsapás, alagútkemencében, évente A szalag felé fordul ismét, pedig közel négy és fél mii- mert a végén föltűnnek a liót. Ahogy ők mondják, 22 téglák. Csikós István ügyemillió 400 ezer kistéglaegy- sen megosztja munkáját társéget. (Itt mindenfajta tég- sával, minden második daralát ilyen egységgel mérnek.) bot elenged, ezeket Kónya A szegedi kemence egyéb- Dezső veszi el. ként az ország egyik legjob- A megrakott, hatalmas ban kihasznált égetője. kocsik síneiken lassan a keMegállunk annál a tartály- mence száia felé gurulnak, nál, amelybe a sárgaföldet Mozgasukat, tagas, uvegfalu öntik csillékből, mert éppen fülkéből Prokai Pálne iraA KEMENCE MELLETT Amíg egy kocsi végigjárja a kemencét, harminchat óra telik el. Amikor a másik oldalon előbukkan, maguk készítette kampókkal befutott egy szerelvény. Van dolga elég az itt dolgozónak, pedig az ürítést már nem is emberi erővel kell végezni, mint néhánv hónappal ezelőtt. Egy ötletes megoldással csörlővel billentik a csilnyítja. De nemcsak ezeket. Vezérlőasztalán gombnyomással befúvó, elszívó, keverő, füstkidobó ventillátorokat indít, gázt ad, égőt gyújt, kocsit tol. — Komoly, nehéz munka, lét, csak a falához ragadt de szeretem, mert változatos, földet kell lapáttal lepucolni, Szűk öt éve kerültem ide majd pár lapát fűrészport árukiadónak, majd 1973-ban hathónapos „házi" tanfolyamot végeztem, s azóta vahinteni a tartályba. Régebben nem tudtak mit kezdeni a fűrészporral a DEFAG-nál — magyaráz Nagy Zoltán —, de nemrég rájöttünk, hogy mi nagyszerűen hasznosíthatjuk, s azóta folyamatosan ideszállítjuk. gyok kemencekezelő. ITT A CSALÁD lök rajta egyet, bejön, a műA kemencében a fűrészpor szerfalon hőf0kot, gá'zmeny sok hasznot hajt. Fölszívja a bányanedves agyag víztartalmának egy részét, csökkenti a száradásérzékenységet, ezáltal kevesebb tégla ' repedezik meg. A por gyulladási hőmérséklete alacsony, így jobban kiég a tégla, végül mivel ellobban, kevesebb gáz kell az égetéshez. nyiséget, huzatot, térnyomást, gáznyomást s még mifenét ellenőriz, majd visszajön, s tovább beszél. — Az egész családom hozzánőtt a gyárhoz. Férjem ugyanitt lakatos, huszonnégy éves lányom pedig árukiadó. — A kemence jó kihasznámár várják a leszedők. Egyikük, Hajnal Efrain (neve egyedi, hiába keresnénk naptárban) Dorozsmáról jár be a gyárba immár huszonhárom éve. Régebben a kör 7 kemencénél dolgozott kihordóként, hogy ez nem lehetett könnyű, szavai igazolják. — Vaskerekű taligával több mint háromszáz kilós rakományt toltunk egyszerre. A kemencében borzasztó meleg volt, általában 60—70 fok. Egyszer papírt tettünk az egyik téglára, s meggyulladt. De volt egyéb kellemetlenség is, nagy por, a széntüzelés miatt pedig salak, s gáz. — Most sokkal jobb, nincs meleg, könnyebb a munkám, és mindig friss levegőn vaakadt ko- gyok. Ráadásul a fizetésem csihoz, is sokat javult az utóbbi években. Állok a kocsin, amelyről néhány perce rakták át kocsira a téglát. Cipőtalpamon átsugárzik a megőrzött meleg. Ma már csak ennyit éreznek a szegedi téglaégetők a kemence melegéből. Amennyi kellemes. Szirák József Kiszalad egy elMi van a társadalmi ösztöndíjasakkal ? TÖbb figyelmet kér a városi párt-végrehajtóbizottság A Szeged városi pártbizottság propaganda- és művelődésügyi osztálya fölmérte a vállalatoknál, intézményekben dolgozó felsőfokú végzettségű társadalmi ösztöndíjasok helyzetét és megvitatásra, illetve értékelésre a végrehajtó bizottság elé terjesztette. A legutóbbi végrehajtó bizottsági ülés tárgyilagosnak minősítette a jelentést és megfelelő határozatot hozott. nyos munkájára. Elégedett munkabeosztásával az olajipar hat ösztöndíjasa is. Ök a politikai életbe is bekapcsolódtak, különféle megbízatást vállaltak társadalmi bi. zottságokban, továbbá a KISZ-ben, a munkásőrségben stb. Nem így az Üj Élet Termelőszövetkezetben: itt a összesen 183 ösztöndíjas tatkozik hiány. Jellemző, . . , munkájáról, szociális helyze- hogy igen sok ösztöndíjas a sertésfeldolgozóban nem ontéről és társadalmi tevékeny- Szegedi Élelmiszeripari Fő- áUo munkakörben foglalkozségéről kaptunk képet, rész- iskolán végzett, akik a konben a foglalkoztató üzemek zervgyárban, a húsipari válvezetőségeinek megítélése, lalatnál, a tejiparban és a részben a fiatal szakembe- paprikafeldolgozó vállalatnál rekkel való beszélgetések dolgoznak. Legtöbb ösztöndíalapján. Megállapítható, hogy jast az olajipari üzemek fog. a munkahelyek vezetői a lalkoztatnak. ténylegesnél kedvezőbb ké- Elsősorban azoknál a válpet adtak. Szerintük vala- lalatoknál, intézményeknél tatják az egyetlen élelmiszeripari főiskolás fiatalt, aki úgy érzi, sem szakmailag, sem anyagilag nem becsülik eléggé. Kevésbé kísérik fifigyelemmel a Kenderfonó és Szövőipari Vállalatnál dol. gozó társadalmi ösztöndíjasok szakmai és politikai temennyi társadalmi ösztöndí- jó a társadalmi ösztöndíjasok vékenységét is. jast végzettségének megfe- közérzete, ahol már a tanulás lelő munkakörben foglalkoz- idején lehetővé tették szátatnak és nagy gondot for- mukra a körülmények megdítanak arra, hogy ezek a ismerését, illetve ahova máifiatalok mind az üzemeikben, ismerősként mennek dolgozmind a város közéletében ni. Az Alsótiszavidéki Vízmegtalálják a helyüket.' A ügyi Igazgatóságon jó tapaszvelük való beszélgetésből talatokat gyűjtöttek a városi azonban az tűnt ki, hogy ők párt vb-ülés anyagának kékissé másként, mondhatnánk szítói. Itt a társadalmi öszkevésbé megnyugtatónak lát- töndíjasok már előzőleg jól ják saját helyzetüket. Jórészt ismerték feladatkörüket, hiÁltalános tapasztalat, hogy a fiatalok a kisebb-nagyobb sérelmek ellenére is letöltik a szerződésben vállalt időt. Hamarabb csak ritkán hagyják el munkahelyüket, legtöbb esetben csak akkor, ha a népgazdasági érdekből áthelyezik őket és nem kell visszafizetniük az ösztöndíjat. Sajnos, azt kell megállapíazzal magyarázható ez, hogy szen itt töltötték nyári gya- tani, hogy néhány vállalat az egyetemi, főiskolai hallga- korlataikat. Hozzá kell ten- és intézmény kivételével tők a szerződés megkötésekor ni, hogy az igazgatóság ál- nem megfelelően foglalkoza vállalatok ígéretei alapján lami és pártvezetősége sokat nak Szegeden a társadalmi túlzott illúziókat táplálnak foglalkozik velük, meghall- ösztöndíjas fiatalokkal, noha jövendő munkahelyükkel gatják problémáikat, értéke, kapcsolatban. S aztán, ami- ij.k tevékenységüket. Az igazkor nem olyan munkakört gató fél év elteltével leül vekapnak. amely megfelel vég. lük beszélgetni, s megkérdezettségüknek, pláne alacso- zj, mely munkakörben tudnyabb iskolai végzettséggel nák legjobban gyümölcsözrendelkezők keze alatt, mind-1 tetni szakmai ismereteiket. Így a vízügyi igazgatóságnak mind a négy ösztöndíjasa felelős beosztást kapott. A Gabonatermesztési Kutató Intéjárt kedvetlenné, türelmetlenné válnak, s ez hátráltatja őket a munkában. Nyilvánvaló: a szegedi vállalatok szakember-utánpótlás ők többnyire aktív segítői a párt- és tömegszervezeteknek, s közülük szép számmal szeretnének párttagok is lenni. Ezért van szükség arra, hogy a városi párt-végrehajtóbizottság értékelését fé' éven belül minden vállalat és intézményi pártszervezet tárgyalja meg, s az ösztöndíjasok helyzetét illetően zetben dolgozó társadalmi vonják le a szükséges követcéljából kötnek szerződést ösztöndíjast a kutatásban álegyetemek, főiskolák harmad- és negyedéves hallgatóival. Általában diplomás műszakiakban, kisebb mértékben közgazdászokban mulandóan segíti az igazgatóság és a pártvezetőség. A fiatal kutatót lényegesen ösztönzi, hogy közölték vele: hosszú távon is számítanak tudomákeztetést. Javasolták, hogy a városi KISZ-bizottság is foglalkozzon a problémával és munkájában építsen bátrabban a társadalmi ösztöndíjasokra. . lása érdekében nincs megálA gyartocsarnokban majd- lás nálunk> négy CS0p0rt főném minden munkafolyamat iyamatosan dolgozik. Egy automatikus. A keverő il- délelőtti> délutáni s egy éjletve présgépből szalagon, szakai müszak után egy pi_ megfelelő keresztmetszetű, henönapot kapunk. így azhosszú csíkban jon ki a sar- tan havonta egyetlen vasárgaföld. Mar csak a vagohu- napom van, de nem sajnázalnak kell lecsapni, es kesz lom> mert nem keresek rosz. a megformált nyers tégla. szul Ezután ugyancsak automati- ' _ Háromnegyed óránként fcusan „többemeletes" szekrénybe kerülnek a darabok, majd pedig a száritóba. Innen gumiszalagon a kemence oldalához, ahol a lesze- kevesebb dók — most éppen Csikós adagolok. kell egy kocsit betolni a kemencébe, egyszerre ötszáz darab téglát. Ha netán anyaghiány miatt nem jönnek ilyen gyorsan a téglák, gázmennyiségei Nem Kedves újságolvasó nénik és bácsik, ugye mennyien elférünk egy tenyérnyi képen? Mi a fodortelepi Május 1. óvoda napközisei vagyunk és a valóságban négyszer ennyien játszunk a kicsi kertben, ahová tegnap ... szóval ezt a történetet szeretnénk most elmesélni. Óvodánk századeleji épülete az Uzsoki utcában áll, majdnem a tízemeletes, tar-, jáni panelházak tövében. Csakhogy a miénk vályogból készült, s hiába toldtákfoldták még három évvel • ezelőtt is, február közepén megsüllyedtek a falak, megrepedt a mennyezet. Egyik napról a másikra — ugye, így mondják a felnőttek —, életveszélybe kerültünk. Most biztosan azt tetszenek hinni, panaszkodni fogunk, hogy azóta sem változott semmi, hogy hiába kértek segítséget az óvó nénik, nem volt másutt hely nekünk és pénz sem a ház födémcseréjére. (Ezt a szót nem értjük még, de már megtanultuk.) Szerencsére, nem így történt. Ügy látszik, ha rólunk, gyerekekről van szó, Magyar— iraki megbeszélés Mustafa Hamdunnak, az Iraki Köztársaság legfelső mezőgazdasági tanácsa tagjának. a magyar—iraki gazdasági együttműködési állandó vegyesbizottság iraki tagozata alelnökének vezetésével iraki gazdasági dalegáció érkezett Magyarországra. A vegyes bizottság hétfőn a Külkereskedelmi Minisztériumban megkezdte a tárgyalásokat, melyeket magyar részről Udvardi Sángyorsan segít minden felnőtt. Abban a sárga, tornyos házban a Széchenyi téren, meg az Építő Ktsz-ben is. Megjegyeztük a napot: március harmadikán már hozzá is láttak a nagy munkához. Mesélik a dajka nénik, az egész tetőt kicserélték. festették a szobákat, lakkozták a parkettát, a minden új lett, szép. Mi minderről nem sokat tudunk, mert a Tünde téri újjá a házat, sajnos csak a vezetőik nevét tudjuk: Lele Mihály, Lakatos Kálmán, Pálfi Zoltán és Bangó József. Nem is tudjuk, meghálálhatjuk-e valaha a BUDALAKK-ban, a Nívó Ktszben, az algyői olajmezőn, a Volánnál dolgozó felnőttek és az ifjúgárdások segítségét, mindenkiét, aki addigi munkáját félretéve és szabad idejét feláldozva varázsolt óvodában vendégeskedtünk nekünk új otthont. Mi még ezalatt. Csak azt vettük észre, hogy az óvó nénik, a dadusok, meg apukáink, anyukáink járnak helyettünk az Uzsoki utcába. Az ő játékukat társadalmi munkának hívják. Rengeteget játszhattak, mert — és most ne tessék csodálkozni, bár mi sem akartuk elhinni — két dor miniszterhelyettes, a ve- hónap alatt csoda történt, gyes bizottság magyar tago- I Csehák Jani bácsi vezetésézatának alelnöke vezet. 1 vei négy brigád varázsolta nagyon kicsik vagyunk, dolgozni nem tudunk. De már megtanultunk vigyázni aa ajándékra. Amikor tegnap reggel, két hónap után először beléptünk az udvarra, egy kis versikét is költöttünk az óvodáról: Nem ia mese, nem is álom, mégis legszebb a világon. Köszönet helyett ezt küldjük a „varázslóknak'^ Ei K,