Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-09 / 58. szám

VASÁRNAP, 1975. MÁRCIUS 9. 5 Több mint 4 és fél ezer hétvégi pihenő­kert, illetve a folyók hullámterén épített több száz vállalati és magánüdülő sok dol­gozó pihenését szolgálja. A nyári fürdési, strandolási lehetőségek kihasználását az utóbbi években a folyók gyakori nyári áradásai akadályozták. Elmaradás mutat­kozik a biztonságos strandolást nyújtó, a fürdési szezont meghosszabbító termálvi­zes medencehálózat kiépítésében. 44 Javítottuk a lakosság egészségügyi ••• ellátását. Lényegében megoldottuk a szakrendelőintézeti járóbeteg-ellátást Űj rendelőintézetet építettünk Szegeden és Szentesen. Csongrádon a jelenlegi tervidő­szak végére készül el az új orvosi rende­lő. A falusi lakosság ellátásának javításá­ra 8 községben 28 orvosi munkahelyet lé­tesítettünk. A legtöbb helyen orvosi la­kást és gyógyszertárat is építettünk. Fej­lesztettük a gyógyító-megelőző, a gyer­mekorvosi, az üzemi (munkahelyi) orvosi ellátást Az üzemi dolgozók egészségvédel­mét 16 főfoglalkozású és 61 részfoglalkozá­sú orvos látja el. A fekvőbeteg-ellátásban nem sikerült lényeges javulást elérni. Mindössze Szege­den építettünk egy 150 ágyas kórházi pa­vilont, de ezt is nagy késéssel. A kórházak rekonstrukciós beruházásainál elmaradás tapasztalható. A statisztika számai alap­ján az egészségügyi ellátásban az orszá­gos átlag felett vagyunk, ez azonban nem a valós kép. A fekvőbeteg-intézeti ágyszá­mot korábban főleg a meglevő épületek zsúfoltságának növelésével gyarapítottuk. A kórházak épületeinek nagy része elöre­gedett Intézeteink országos betegellátási feladatokat is teljesítenek, sőt, az utóbbi időben növekszik a nálunk gyógykezelt külföldi betegek száma is. Egyes gyógyí­tási területeken (baleseti sebészet, ideg­és elmegyógyászat, urológia) kevés a kór­házi ágy. Nincs reumatológiai és ortopé­diai gyógyító objektum. A mentőszolgálat az igényekkel arányo­san fejlődik. Rekonstrukció alatt áll a megyei mentőállomás, Szentesen és Kiste­leken önálló mentőállomás épül. A véradó­hálózat és -szolgálat gyorsan fejlődik, je­lentős szerepet tölt be az egészségügyi el­látásban. Évenként 32 ezer véradó mint­egy 10 ezer liter vért ad gyógyítási cé­lokra. A gyógyszerellátás általában zavartalan. Négy év alatt tíz új gyógyszertár épült, he­tet most újítanak fel. A beszámolási idő­szakban 38 millió forinttal emelkedett • kórházakon kívüli gyógyszerforgalom. 1970 óta jelentősen fejlődött gyógyító tezményeink személyi ellátottsága. Az egészségügyi dolgozók döntő többsége ál­dozatkészen, lelkiismeretesen, legjobb tu­dása szerint végzi munkáját. Helyenként azonban még mindig elvárják és elfogad­ják a „hálapénzt" és a különböző ajándé­kokat Ez az orvosok és az egészségügyi dolgozók egy részénél jelentős jövedelem­többletet eredményez. Változás történt az egészségügy szerve­zeti struktúrájában és irányításában. En­nek keretében , országosan is újszerű, kí­sérleti jellegű a megyei és a Szeged városi tanács, valamint az orvostudományi egye­tem vezető szakembereiből létrehozott koordinációs bizottság működése. Megyénk népességében magas, 20fi szá­zalékos arányú az öregek száma, de ezzel nincs arányban a gondozó tevékenység. 11 szociális otthon működik összesen 1600 fé­rőhellyel és 26 öregek napközi otthona 780 férőhellyel. Megkezdtük a házi szociális gondozó hálózat kiépítését, amelyre jelen­leg több mint 4 ezren szorulnak rá. Ne­hezíti az ellátást, hogy a jogosultak 80 szá­zaléka tanyán él, és szűkös az intézeti ka­pacitás, elavultak az épületek, a IV. ötéves tervben előirányzott fejlesztést nem tud­tuk megvalósítani. A népesedéspolitikai határozat célki­tűzéseinek megvalósítását igyekez­tünk társadalmi üggyé tenni. A tanácsok, vállalatok, üzemek, szövetkezetek, állami 12. gazdaságok párt- és szakszervezeti vezeté­sében dolgozó elvtársaink a gyermekintéz­mények bővítésének, a többgyermekes csa­ládok, az egyedülálló gyermekes anyák, a fiatal házasok helyzetének javítására je­lentős kezdeményezéseket tettek. Ezek, va­lamint az életkörülmények javulásának hatására pozitív változások kezdődtek a természetes népszaporulatban. Korábban megyénk országosan a legalacsonyabb népszaporulatú területek közé tartozott. Lakóinak száma 4 év alatt 6 ezer fővel emelkedett. A népesedéspolitikai határozat megjele­nése előtt az ezer lakosra jutó születések száma Csongrád megyében 13,2 volt. 1975­ben a terhesgondozás adatai szerint a szü­letések várhatóan tovább növekednek. Gondunk a bölcsődei férőhelyek kis szá­ma. Az óvodai férőhelyek számát széles társadalmi összefogással és a vállalatok, szövetkezetek anyagi támogatásával, a ter­veket jelentősen túlteljesítve növeljük. A gyermekintézményekben azonban ennek ellenére nem csökkent a zsúfoltság. Nem növeltük kielégítően az iskolai napközi otthonok férőhelyét és az étkeztetést biz­tosító konyhai kapacitást. A lakosság életkörülményeinek további javítására az alábbi irányelvek elfogadását javasoljuk: — Törekedjünk a foglalkoztatottság te­rületi aránytalanságainak további csökkentésére. i— Folytassuk az országos bérszínvonal­tól való elmaradásunk megszünteté­sére irányuló tevékenységünket. — Javítsuk tovább a dolgozó nők fog­lakoztatottságának feltételeit (szak­képzés, egyes foglalkozások szakmá­sítása), és a bérezésben való egyen­lőség megteremtésére irányuló erőfe­szítéseket. — A területi adottságokkal arányban álló zöldség- és gyümölcsellátási szín­vonal fejlesztése, ezáltal az árak ked­vezőbb alakítása továbbra is központi feladat. — Az ötödik ötéves tervben 23—25 ezer új lakás megépítésével, a kommuná­lis szolgáltatás, a villany-, a gáz- és a vízhálózat továbbfejlesztésével, a csatornázás és a szennyvíztisztítás ja­vításával folytassuk a lakóhelyi kö­rülmények további javítását. A kereskedelmi és az ipari szolgál­tatások fejlesztésénél a dolgozó nők helyzetének könnyítése legyen a leg­főbb céL A mezőgazdaságban és a helyiipar­ban kiemelten kezeljük a munkahe­lyi körülmények javítását. —• A megnövekedett szabad idő kultu­rált eltöltéséhez mind a vendéglátó­ipari, mind a folyók áradásától füg­getlenített üdülési, fürdési lehetősé­gek jobb biztosításával járuljunk hozzá. — A párt-, a tanácsi és a tömegszerve­zeti munkában a társadalmi erők mozgósításával is helyezzük előtérbe az egészségügyi, a szociális és a gyer­mekintézmények hálózatának bővíté­sét. Gyorsítsuk az egészségügyi intéz­mények rekonstrukciós beruházásait, a szociális otthonok felújítását. Je­lentősen növelnünk kell a gyermekek és az idősek ellátását szolgáló intéz­mények férőhelyeinek számát, a konyhai kapacitásokat. Szegeden egy új klinikát kell építenünk, Szente­sen kórházi pavilont létesítünk. Meg kell építenünk a megyei KÖJÁL la­boratóriumát. Szegeden új megyei egészségügyi bázis létesítése szüksé­ges. Kezdjük a gyógyvizek és a helyi gyógytényezők hasznosítását szolgáló megyei program végrehajtását. fl társadalmi viszonyok alakulása A X. kongresszus és az 1970-es pártér­tekezlet határozatainak végrehajtásaként sokoldalúan foglalkoztunk az egyes osz­tályok és rétegek — kiemelten a munkás­osztály — helyzetével, a párt munkáspo­litikájának megvalósításával. Testületi elemzésekben áttekintettük a munkás-pa­raszt szövetség, a népi-nemzeti egység ala­kulását és fejlesztésének feladatait. Külön figyelmet fordítottunk a nők és az ifjúság sajátos problémáinak megoldására, az erre vonatkozó párt- és állami határozatok vég­óhajtására. 4 A megyei pártértekezlet feladatul •• adta, hogy a pártbizottság tevékeny­egében elsősorban a munkásosztály po­tikai aktivitására támaszkodjon. A párt­•ervezetek és a vezetők kötelességévé ette, hogy döntéseiknél mérlegeljék az ítézkedések hatását a munkások anyagi, zociális helyzetére, politikai hangulatára. Szélesítsék az üzemi demokráciát, a fizi­kai dolgozók bevonását az üzemek életé­nek irányításába. Rendszeresen tájékoztas­sak a munkásokat a kül- és belpolitikai kérdésekről, az üzemek belső helyzetéről. Emeljék a munkások politikai, világnézeti, szakmai és általános műveltségét, csök­kentsék az egyes munkásrétegek felké­szültségének különbségét. A munkaerő­vándorlás mérséklésével erősítsék a törzs­gárdát, támogassák továbbra is a szocia­lista brigádmozgalmat. Munkánkban foko­zatosan törekedtünk ezeknek az elvi irány­mutatásoknak a megvalósítására. A be­számolási időszak legfontosabb tapasztala­tait az alábbiakban foglaljuk össze: Az elmúlt 4 évben a megyében lelassult a munkások számának emelkedése. A be­számolási időszak jellemző tendenciája a mintegy 106 ezres létszámú munkásság szocialista osztályvonásainak, homogenitá­sának erősödése. Az ipar területi szerkezetének változása a munkásság település szerinti dekoncent­rálódásához vezetett. A hagyományosan mezőgazdasági jellegű városokban, sőt a falvakban is növekedett az ipar szerepe, a munkások, a vegyes foglalkozású csa­ládok száma. Az ipari munkások munka- és lakóhe­1971. november: EikCszfllt a Szegedi Házgyár lyét az ipartelepítés és a településfejlesz­tés összehangolásának keretében közelítet­tük egymáshoz. Ennek ellenére igen sok az ingázó, a bejáró munkás. Az elmúlt négy évben általában lelas­sult a felnőtt lakosság foglalkozás szerinti átrétegződése. A munkásság utánpótlásá­nak fő forrása az ifjúság. Közülük sokan a községekből, a tanyákról kerültek a szakmunkásképző intézetekbe. Megyénk munkásságának termelési ak­tivitása a beszámolási időszakban jelentő­sen fejlődött. Az 1970-es pártértekezlet idő­szakában különösen nagy gondot jelentő, indokolatlan munkaerő-vándorlást sikerült csökkenteni. A törzsgárdatagok száma négy év alatt 36 500-ról 60 ezerre emelke­dett. A szocialista brigádmozgalomban részt, vevők döntő többsége a munkásság sorai- ' ból kerül ki. Mintegy 160 százalékkal emelkedett az újítási mozgalomban részt vevő dolgozók száma. Terjed a beszámolá­si időszakban kezdeményezett „Egy brigád — egy újítás" mozgalom. Megyénk mun­kássága a XI. kongresszus és hazánk fel­szabadulásának 30. évfordulója tiszteletére indított munkaversenyben az 1974. évi termelési értéktervet egymilliárd forinttal túlteljesitette. A vállalásokban különösen figyelemre méltó az exporttervek túltelje­sítésére való törekvés. Széleskörűen fejlő­dik a „Dolgozz Hibátlanul" munkarend­szer. A fejlődés számszerű mutatói jól doku­mentálják azokat az eredményeket, ame­lyek növekvő mértékben jellemezték a munkások erkölcsi-politikai magatartását. A szocialista brigádmozgalom közösségfor­máló ereje nemcsak a termelésben, hanem az önzetlen közösségi magatartásban, az életvitel új magatartásnormáinak kialakí­tásában is egyre mérhetőbb. A szocialis­ta brigádmozgalomnak az ifjúságra kifej­tett nevelő hatásában a beszámolási idő­szakban új elemként jelentkezett az „egy szocialista brigád — egy iskolai osztály" mozgalom. A társadalmi munkafelajánlásokban is jelentős részt vállalnak megyénk munká­sai. A több mint egymillió társadalmi munkaóra 40 százalékát a kommunista műszakok képezik. Jelentős a vállalatok kollektív részvállalása a gyermekintéz­mény-hálózat fejlesztésében. Szegeden 1971-ben csupán 50 ezer forintot fordítot­tak ilyen célra, 1974-ig a vállalati hozzá­járulás már közel 10 millió forintra emel­kedett. Megyénk üzemi munkásai jelentős szere­pet vállaltak az 1974-es őszi mezőgazda­sági terménybetakarítás végrehajtásában, ezzel is erősítve a munkás-paraszt szövet­séget. Munkásságunk szocialista vonásainak erősödését mutatja, hogy jelentős részt vállal a társadalmi élet politikai fórumai­nak munkájában. A megyei pártértekezlet határozatának megfelelően növeltük a fi­zikai munkások számarányát a megyei ta­nácsban, a városi tanácsokban, a Hazafias Népfront bizottságaiban és a párt vezető testületeiben. Elértük, hogy a vezetőségválasztó tag­gyűléseken a párttagság megyei arányá­hoz viszonyítva nagyobb mértékben kerül­tek fizikai munkások az alapszervezetek vezetőségébe, a párt vezető testületeibe. A munkások nagy aktivitással vettek részt az alapszervezeti tevékenység értékelésé­ben és a kongresszusi irányelvek megtár­gyalásában. Ez az aktivitás az üzemi, já­rási, városi pártértekezleteken is megnyil­vánult. A szakmunkásképzést és továbbképzést elősegítő intézkedések hatása érződik a munkások tanulási kedvének növekedésé­ben, hiszen a középiskolák esti és levelező tagozatain tanulók 64 százaléka munkás. Ez a négy év előttihez képest 20 százalé­kos emelkedést jelent. A következő évek­ben várhatóan gyorsabb ütemben növek­szik a szakmunkások aránya megyénk ipa­rában. Nagy figyelmet fordítottunk a munká­sok eszmei-politikai műveltségének növe­lésére. A párt- és tömegszervezeti oktatás­ban résztvevők 35—4o százaléka munkás. A rendszeresen megtartott pártnapok résztvevőinek a fele fizikai dolgozó. Szám­arányuk hasonló a politikai vitakörök kö­zel hatezres létszámán belül is. Ugyan­csak 50 százalékos arányt képviseltek a munkások a megyei pártiskola egyéves, és 5 hónapos tanfolyamain. A megye munkásságának fejlődési ten­denciája egyértelműen pozitív, ugyanak­kor a munkások egy részének magatartá­sában, felkészültségében, törekvéseiben el­lentmondásokat is tapasztalunk. A mun­kások körében is fellelhető az elmaradás a termelés szakmai igényeitől, találkozunk közéleti érdektelenséggel, anyagiassággal, a szocialista munkáserkölcstől eltérő maga­tartási megnyilvánulásokkal. Az ilyen je­lenségek ellen elsősorban a pártszerveze­tek, a szocialista brigádok és a törzsgárda­tagok veszik fel a legkövetkezetesebben a harcot. J Az 1970-es megyei pártértekezlet feladatul adta, hogy fejlesszük to­vább a mezőgazdaságban a szocialista tu­lajdonviszonyokat, emeljük a parasztság általános műveltségét, szakmai, politikai és ideológiai képzettségét. A demokrácia szé­lesítésével vonjuk be a parasztságot a köz­élet különböző fórumainak munkájába. Törekedjünk életkörülményeinek javításá­ra. Fordítsunk nagyobb figyelmet a tanyán élők helyzetének és műveltségének fejlesz­tésére. A beszámolási időszakban a megye ter­melőszövetkezeteinek fejlődésével, politi­kai és ideológiai munkánk hatására tovább erősödött a szövetkezeti parasztság srocio lista arculata. A termelőerők gyors növe­kedése, a termelési viszonyok fejlődése kö­vetkeztében a parasztság belső viszonyai­ban is számottevő a változás. A termelőszövetkezeti parasztság lét­száma, részaránya megyénk lakosságán belül folyamatosan csökken. Nagyarányú nemzedékváltás következett be. Ez tükrö­ződik a termelőszövetkezeti tagság átlag­életkorának csökkenésében: jelenleg a ta­gok 67 százaléka 50 évnél, 16 százaléka 26 évnél fiatalabb. Erősödnek a sajátos termelőszövetkezeti paraszti osztályvonások. A korábbi réteg­ződés, amely a vagyoni különbségekből adódott, mindinkább elmosódik. A különb­ség ma inkább a következetes és kevésbé következetes szocialista gazdálkodási for­mák (tsz és szakszövetkezet) vonatkozásá­ban mutatkozik meg. A szocialista közös gazdasághoz kötődés erőteljesen növekszik. A személyi jövede­lem egyre nagyobb hányada származik a közösből. A háztáji gazdaság is sok szál­lal kapcsolódik a termelőszövetkezethez. A műszaki fejlődés hatására növekvő szám­mal szövetkezetbe lépő fiatal szakképzett dolgozók már nem a bevitt föld és munka­eszközök, hanem munkájuk révén kötőd­nek a közöshöz. A jövedelembiztonság a rendszeres havi díjazás és a szinte teljessé vált készpénzfizetés következtében növek­szik. A biztonságérzetet növeli a társadal­mi juttatások kiterjesztése, az egészség­ügyi ellátás fejlődése. Az iparszerű termelési rendszerek, a gé­pesített korszerű állattenyésztő telepek, ültetvények és a kertészeti üzemegységek kialakításával, a családi és részesművelés kiszorulásával a munkaszervezet kollektív jellege erősödik. Ez a közösségi tudat fej­lődésére is pozitív hatású. A műszaki fejlődés a szakmai átrétegző­dést, a kvalifikáltság növekedését ls ma­gával hozta. A hagyományos paraszti mun­ka aránya csökken, a nehéz fizikai mun­kát mind több területen gépek, a kémiai szerek alkalmazása váltja fel. Ez új szak­mák megjelenését hozza magával a mező­gazdasági üzemekben. Termelőszövetkezeti parasztságunk tuda­tának fejlődésére jellemző, hogy a pozitív hatásokat rendkívül gyorsan felismeri. Sokszor a vezetőkre is nyomást gyakorol­va szorgalmazza a nagyobb gazdálkodási,

Next

/
Oldalképek
Tartalom