Délmagyarország, 1975. március (65. évfolyam, 51-76. szám)

1975-03-22 / 69. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT LAPJA 65. évfolyam 69. szám 1975. március 22., szombat Ára: 80 fillér Befejeződött a vita az MSZMP kongresszusán Elhangzott a munkabizottságok Jelentése Pénteken reggel 9 órakor az Építők Rózsa Ferenc Mű- pfisS Islvátl 3 velödési Házában folytatta munkáját a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa. Friss István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, Állami-díjas akadémikus, a tanácskozás soros elnöke üdvözölte a küldötteket és a meghívottakat, majd ünnepélyes szavakkal emlékezett meg a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának évfordulójáról. Ezt követően folytatódott a vita a Központi Bizottság beszámolója és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentése felett Az ötödik munkanap első felszólalója Keserű Jánosné könnyűipari miniszter asszony volt Büszkén és hálával emlékezünk a Magyar Tanácsköztársaság harcosaira A könnyűipari miniszter asszony után Szaló János, a "Magyar Hajó- és Darugyár pártbizottságának titkára kapott szót, majd Szalai Gyula, a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalat kőművese, dr. Benedikt Ottó akadémikus, az MTA Számítástechnikai Kutató Intézetének tudományos tanácsadója, Csirik Imre, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz elnöke, Gergely István, a Szolnok megyei pártbizottság első titkara szólalt fel. Ezután szünet következett, majd Nemes Dezső, a Politikai Bizottság tagja, az MSZMP Politikai Főiskolájának igazgatója vette át az elnöki tisztséget. Ezt követően dr. Kurucz Imre, a budapesti V. kerületi pártbizottság első titkára és Kovács Sándor, a Nagykőrösi Konzervgyár igazgatója szólalt fel. Ezután Bruno Kuster, a Nyugat-berlini Szocialista Egységpárt vezetősége irodájának tagja, a vezetőség tagja, Ermengfldo Gasperoni, a San-Marinó-i Kommunista Párt elnöke, Jüan Gome, a Spanyol Kommunista Párt végrehajtó bizottságának tagja, Franz Dübi, a Svájci Munkapárt Politikai Bizottságának tagja. Per Israelsson, a Svéd Baloldali Párt — kommunisták — Központi Bizottságának tagja és I. Bilen, a Török Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára mondott üdvözlő beszédet. Szünet után Kállai Gyulának, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökének elnökletével folytatta munkáját a tanácskozás: c korábban megválasztott szerkesztő bizottságok elnökei terjesztették a kongresszus elé jelentésüket. Győri Imre, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, a szerkesztő bizottság elnöke számolt be a szerkesztő bizottság munkájáról, majd Óvári Miklós, az MSZMP programnyilatkozata szerkesztő bizottságának elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését Ezután Kádár János, az, MSZMP Központi Bizottságának első titkára mondott zárszót Ezután a küldöttek egyhangúlag elfogadták a Központi Bizottság beszámolóját és Kádár János vitazáró beszédét. Ugyancsak egyhangúlag fogadta el a XI. kongresszus az MSZMP beterjesztett programnyilatkozatát, a módosításokkal. Ezt követően a küldöttek egyhangúlag fogadták el a határozati javaslatot és a Központi Ellenőrző Bizottság jelentését A kongresszus ma, szombaton 9 órakor zárt üléssel folytatja munkáját. Kongresszusunk mai, ötödik napja március 21-ére, a magyar kommunisták nagy ünnepnapjára esik. Ötvenhat évvel ezelőtt, 1919. március 21-én Magyarországon győzött a szocialista forradalom. A Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülésével megszületett a magyar munkásság forradalmi egysége, a munkásság pártja a proletariátus képviseletében kezébe vette az államhatalmat. Létrejött a proletárdiktatúra. Egy kis nép hangja a világ népeinek nagy hangversenyében ritkán hallható. A magyar proletárforradalom hírére mégis felfigyelt a világ. Ez az esemény azt mutatta, hogy a világháborút követő forradalmi hullám még nem ült el, a mérhetetlenül sokai szenvedett és szenvedő tömegek mindinkább követik a munkásosztályt, a forradalomtól várják sorsuk jobbra fordulását. Oroszország, ahol már korábban győzött a forradalom, Európa peremén feküdt, és a kontinens gazdaságilag és kulturálisan legelmaradottabb országa volt. Most ez a forradalom Európa szívébe nyomult előre, egy gazdaságilag és kulturálisan jóval fejlettebb országban győzött. Nem kisebb jelentősége veit a magyar proletárforradalom győzelmének a nemzetközi munkásmozgalom számára. Mutatta: a magyar munkásosztály az évtizedek óta folytatott osztályharcban megérett arra, hogy az elnyomott és kizsákmányolt nép vezetője legyen. Példája bizonyította, hogy a munkásosztály egj/edül képes és egyúttal hivatott az összes dolgozó tömegek vezetésére egy kevéssé fejlett pofpárt országban is. A kommunisták vezette munkásosztály tudott és csak ö tudott biztató jövőt ígérő utat mutatni a súlyos politikai és gazdasági válsággal küzdő társadálomnak. Történeti jelentősége volt annak, hogy Magyarországon a proletárság békés úton vette kezébe a hatalmat. A magyar burzsoázia vezetői ráébredtek arra, hogy a kétségbeejtő és reménytelen helyzetből polgári hatalom számára nincs kivezető út. Ezért önként lemondtak a hatalomról. Először történt meg, hogy fegyveres felkelés nélkül, polgárháború és vérontás nélkül győzött a szocialista forradalom. Létrejött a Magyar Tanácsköztársaság, és megalakult vezető testülete, a kormányzó tanács. Másnap az egyesült párt és a kormányzó tanács így fordult az ország népéhez: Nélkülözések, nyomorgás, szenvedés várakozik ránk ezen az úton, mégis rá merünk lépni, mert bízunk a magyar proletárság hősiességében és áldozatkészségében.'' Joggal bíztak benne. De a proletárságon messze túl is, örömmel és reménykedve üdvözölte a munkáshatalmat a dolgozó nép nagy többsége, és jóformán az egész magyar haladó értelmiség. Az írók, művészek színe-java mind ott volt a forradalom táborában. Az Oroszországi Kommunista Pártot VIII. kongreszszusán érte a hír a Magyar Tanácsköztársaság megalakulásáról. Március 22-én, a kongresszus szikratáviratban Keserű Jánosné: lelkes jókívánságait küldte. Lenin külön is üdvözölte a Tanácsköztársaságot. De alig is akadt olyan ország Európában, ahonnan munkáspártok és munkásszervezetek ne tolmácsolták volna testvéri jókívánságaikat a magyar munkásságnak. * Nem volt viszont olyan polgári ország Európában, amelynek burzsoáziája ne kísérte volna rettegéssel vegyes gyűlölettel a magyarországi eseményeket. Mivel KözépEurópában a magyar proletárdiktatúra elszigetelt maradt, a nemzetközi imperializmus megfojtotta. Véres ellenforradalom következett. Az urak hónapokra meg voltak fosztva hatalmuktól, és ezt nem bocsátották meg a szegényeknek. Ezrével kínozták halálra, akasztották, lőtték agyon, fojtották vízbe a kommunistákat és kommunistagyanűsakat. Sokan ezek közül büszkén kiáltották oda hóhéraiknak: „Mi meghalunk, de az eszme győzni fog!" Munkások és szegényparasztok tízezreit vetették börtönbe, hurcolták internáló táborba. Tízezrek kényszerültek emigrációba. A terror, a kíméletlen elnyomás és kizsákmányolás évtizedei következtek. Az ország urai Európa legreakciósabb hatalmaihoz láncolták Magyarországot, majd kiszolgáltatták a náci Németországnak, és magyar fiúk százezreit vágóhídra küldték Hitler őrült világuralmi terveinek megvalósítására. Huszonöt éven át a magyar munkásság legjobbjai, ezrek és ezrek, kegyetlen körülmények között vállalták az üldöztetést, a megkínzást, és ha kellett, a halált, de nem hagyták abba a harcot a munkásság felszabadításáért, a magyar nép függetlenségéért és szabadságáért. Huszonöt év után a szovjet hadsereg győzelmei, amelyek szétzúzták Hitler világhóditásra indult hadait, hazánk felszabadítását is meghozták, n munkásosztály pedig ismét megteremtette egységes pártját. és meghódította a hatalmat, Igazuk lett azoknak, akik 1919-ben és utána is azt hirdették, hogy búr az első ma» gyar proletárdiktatúra elbukott. diadalmasan fel fog támadni. Kongresszusunk elégedetten tekintheti át a felszabadult nép 30 év alatt elért eredményeit. Indokolt ezért, hogy március 21-én, büszkén és hálával emlékezzen azokra, akik hazánkban először vitték diadalra a proletárdiktatúra ügyét, és azokra is, akik az elnyomás nehéz évtizedeiben ezt az ügyet szolgálták. Munkánkban, küzdelmeinkben az ö folytatói vagyunk, sikereink az ő dicséretüket is hirdetik — mondotta befejezésül dr. Friss István. Ipar és kereskedelem együtt — a lakosságért Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára küldöttekkel beszélget » kongresszusi tanács kozás szünetében. Keserű Jánosné könnyűipari miniszter bevezetőjében Kádár Jánosnak a X. kongresszuson elmondott zárszavából idézte a következőket: „A magyar textiliparnak komoly jövője van. Nagyarányú rekonstrukciót tervezünk és az meg is fog valósulni. A magyar textilipar népgazdaságunk erős, egészséges, a jövőben gyorsan fejlődő ágazata lesz; és szükséges, hogy ennek megfelelő legyen az ott dolgozók helyzete is." Azóta négy év telt el, s most a miniszter beszámolt a XI. kongresszusnak a könnyűipari rekonstrukció eredményeiről. — Az eredmények közé soroljuk — mondotta —, hogy a termelést a tervezettnek megfelelően, dinamikusan növeltük, a lakosságot több, szebb ruhával, cipővel, bútorral, papír- és nyomdaipari termékkel láttuk el, az exportot majdnem megkétszereztük, korszerűsítettük a gyártmányokat és a géppark jelentős részét kicseréltük. Javult a vállalatok gazdálkodása, versenyképesebb, gazdaságosabb a gyártmánystruktúra. Javultak a könynyüipari dolgozók munkakör rülményei, növekedett keresetük. De vannak gyenge pontjaink, vannak tartalékaink, és nem kevés a teendőnk a meglevő eszközök jobb hasznosításában, az ötödik ötéves terv feladatainak Jó megjelölésében. Miközben megállapítjuk, hogy jobb lett az ellátás, az áruválaszték, iparunk és kereskedelmünk gyorsabban reagál az újra, a korszerűre, az életkörülmények változására, tudjuk, hogy nem minden vásárló elégedett termékeinkkel, mert nem, vagy csak hosszabb utánjárással kapja meg a számára megfelelő árucikket. Mindinkább felismert tény, hogy az iparnak és a kereskedelemnek nem külön-külön, hanem együttesen kell tevékenykednie azért, hogy a lakosság minden rétege pénz(Folytatás a 2, oldalouj