Délmagyarország, 1975. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-12 / 36. szám

4 mmm SZERDA, 1975. FEBRUÁR IS. DR. 3AKUCS LÁSZLÓ: Felfedező úton a világ legnagyobb gipszbarlang jában 4 A Podóliai-gipszkarszt két szokatlan alapraj­zú hatalmas labirintusának, a Kristály- és a Tavas-bar­langnak már messze járt a híre, amikor 1965-ben Szav­csln Miron, a lvovi „Ciklop" barlangkutató csoport veze­tője egy újabb rendszernek bukkant a nyomára. Koroliv­ka község határaban, egé­szen a Tavas-barlang köze­lében, néhány társával egy még felderítetlen föld alá tűnő búvópatak víznyelőjét bontottak kl, majd követve a víz sötét rejtekútjait, egy nagyon kényelmetlenül jár* Októberi Forradalom 57. év­fordulójára időzített közös kutatásra. Hej, de rég volt már, amikor Aggteleken a Béke-barlang titkait kutat­tam! Tudtom, hogy az én koromban ez a barlengjárás esetleg nehéz lesz, meghivá­terveivel, lvovi szervezőivel és résztvevőivel néhány na­pon át az utazás várható eseményeit és feladatait a legaprólékosabban meg­hánytuk-vetettük, és a Cik­lop kutatócsoport rozzant, bár jókora autóbuszába a sukat mégis örömmel fogad- rengeteg felszerelést is rend­es értékelése. Az egyezmé­meuhíz nyes szumkulesba foglalt ta­viri/,1 .,n lujmenti és magaslégköri megfigyelések adatait az egyes országok meteorológiai központjai a főállomásokról közvetlenül géptávírón vagy URH-összekötletés segítségé­vel kapják meg az észlelést tam. Talán egy kicsR azért is, mert kedves erőszakos­kodásukkal váltig bizony­gatták, higgyem el, hogy csakis a Szovjetunióban megjelent könyvem lelkesí­tette őket a feltárás válsá­gos pillanataiban. Elindultunk tehát. Három ható, szúk gips/.kanálisban fifW kutatótársamat, tanít­„„HIWAI, „wlT iáhiiroi A ványomat választottam ki­préselték előre testüket. A keresett barlangról azonban ezen a napon még keveset tudtak meg. A bejárati sza­kasz ugyanis annyira nyúzóe volt: egy roppant alacsony, lágy sárral kitöltött kanyar­gós szifonfolyosó, hogy mi­re állig merülve elvergődtek e 120 méteres kuszoda végé­ig, szinte minden erejük ki­merült, s a kényszerű iszap­rmkoiusban a fejük búbjáig átáztak. A keservesen vógig­küzdött bejárati csőben, az ott szinti* fütyülve fújó erős szél félreérthetetlenné tette számukra, hogy a barlang­nak beljebb szügségszerúen jóval hatalmasabb üregei is léteznek, tgy azután, bár a később csakugyan szabadon járható folyosók ekszercsllto­gását és a kristályokkal bo­ntott termek páratlan pom­paautát ekkor még nem i» sejthették, a nagy huzat alap­ján a barlangot mégis már ezen a napon „Optimizmus", illetve „Optimista-barlang"­nak becézték a felfedezők. Szavcsin Miron, aki kivá­ló szervező és úgy tűnik, ra­gyogó emberismerő is, ered­ményükről évekig nem adott hírt, hanem legközvetlenebb barátaiból és kutatótársai­ból kis expedíciót szervezett a barlang belsőbb részelnek felderttesére. Nyomban ki­tűnt, hogy egy ugyanolyan áttekinthetetlenül bonyolult útvesztőszerű gipszbarlang­ba kerültek be, mint ami­lyen a már korábban meg­ismert másik két nagy padóli­ai rendszer volt. Hozzáláttak tehát a térképkészítés mun­kálataihoz. Minthogy a bevezető fo­lyosón minden alkalom­mal megismétlődött a sár­bamerülésük, S IJyen moráli­san is tönkrement, vacogó állapotban, lucskos öltözék­ben, eredményes munkát csakugyan nehéz lett volna végezni odalent, már az el­ső aláz/állások alkalmával ioldalatti táborhelyet épí­tettek ki maguknak, ahová vízmentes csomagolásban s/állitgatták be mindazt a száraz öltözeket, világító- és melegítéeszközt, takarót, en­nivalót és térképező mű­szert, amelyre szükség le­het a felderítő akcióban. Azután pedig mértek, tér­képezlek rendületlenül. Eleinte még csak 2—8 na­pig tartózkodtak a hegyek mélyén, később azonban már ugyanennyi időre volt szük­ség arra, hogy mind távo­labbra kerülve, a még nem ismert járatokig hatolhassa­nak. Ezért a megismételt ex­pedíciók mar 6—8 naposuk­ká váltak, s egyre több se­gítő emberkéz összefogását igenyeltek. Jóval húsz kilométer fö­lött számolták már a feltor­képezett folyosók hosszát, mire gzavcsin végüliw hírt adott a felfedezesükről, JU73. szeptemberében pedig, ami­kor Mironnal és a többi lvovi „Ciklop" barlangossal az Olomurie-1 Nemzetközt izpeleológtai Kongresszu­son először összetalálkoztam, nyár a harmincadik térké­Í' . expedíciójukról és ar­ról számoltak be, hogy az „Optimista-barlang'' 105 ki­lométer hosszú­Ekkor hívtak meg a Nagy ványomat sérőül az érdekes útra. Me­zősi Gaborral, Kovács Sán­dorral és Vas Zoltánnal, no meg az egyenként 35—40 ki­lós emeletes hátizsákjaink­kal tgy érkeztünk október 29-én délben a lvovi vasút­állomásra. Koroiivka azonban még messze van innen. Csaknem 300 kilométernyire. Persze az is igaz, hogy a Szovjet­unióban ennyi út csak szom­szédságnak számit Miután BZ expedíció haiti­re bezsúfoltuk, már egé­szen úgy éreztük magunkat, mintha kezdettől fogva ezek­kel a nyíltszívűen barát­ságos és végtelenül lelkes szovjet kollégákkal kutat­gattunk volna. Korolivkába lejutni azon­ban mégis csak a második nekirugaszkodásra sikerült. Először ugyanis egyszerű­en megrekedtünk a novem­ber masodiki fergeteges hó­viharban. A hazánkban is­meretlen hevességű hófúvás a Podóliai-hátság szélén szinte percek alatt temette be az autóbuszunkat Két teljes napon ét kellett az ol vadasra, meg a hóekékre várni, hogy végre másodszor is nekiveselkedhessünk vá­ratlan tapasztalatokban lém­csak máris gazdag utunk­nak. (A befejező rész.követket(k.) Nukleáris technika az iparban 'K kémiai elemek mester- Iően „pihentetnek", adalékot ségesen előállított radioaktív adnak, vagy éppen azonnal sugárzó „változatait", a ra- csapolnak. E módon néhány dlolzotqpokat ma már széles százalékos többlettermelés körben alkalmazzák az ipar- érhető el, ami fémkohászati ban is. A kohászati üzemek­ben — többek között — a fémekben nehezen meghatá­rozható oxigén „felderítésé­nél" veszik jó hasznát a nuk­leáris technikának. A csapo­viszonylatban tetemes meny nyiségei jelent A radioaktív anyagokkal való bánásmód természetesen nagy elővigyázatot igényel. Sugárvédő ruhákkal, árnyé Meteorológiai kislexikon Hogyan készül a prognózis? A rádióban, televízióban azok egészen * általánosak, Az előrejelzéshez szükséges napjában többször meghall- szűkszavúak voltak. Termé- időjárási térképek megszer­gatjuk, a napilapokban elola szetes, hogy ezeknek az elő- kertesének alapvető feltéte­vassuk a Meteorológiai Inté- rejelzéseknek az alkalmazási le igen nagy mennyiségű zet jelentését a következő 24 lehetősége is meglehetősen információ gyors begyűjtése óra várható időjárásáról, korlátozott volt. Legtöbben nem ls gondolják, A részletesebb és *..-„*..-* hogy a rövid időjárásjelen- h8tób|) ^jelzések kldolgo* tes elkészítése mennyi mun- zása náfJnk uz l930.as évek­ka^ eredménye milyen nagy ben kezdődüu. Az elméleti területek időjárás, megfigye- kutataj>ok ekkorra mar tisz­teseinek gyors begyűjtését tózlyk sok 0lyyn jégkortizi­tudomanyos «iemezeset kaj folyamatot, amelyek is­,Sényl'' , « meretében - felhasználva a l]C"£'^avedórán belül A idoSk SSrváíSíbövü10 tózl<fha|'"atl SSasr^JBU etóreíáthatók több mint^teO tt a fejlettebb híradós- hírközpontjai ezeket az ada­éteT mSm tekint vissza, A technikai eszközöket - le- tokai összegyűjtve továbbít­rendsze.es időjárási progno- hetóvé vált az idő járás-váltó- Hk WWfltt nemzelkozf zisok elkészítésére az ösztön- zások folyamatos nyomonkö- Om^pmmmk Ma­zést egy háborús katasztrófa vetése éh okainak feltárása n n« . i a.®! adta meg- 1854 novemberé- Vete8e e" Ínak teUdrd!,a Berlin, Moszkva, Frankfurt ben a krími háború idején a IS" l6}é, rabbit), ahonnan az Balaklava előtt állomásozó A legnagyobb fejlődést a adal.°k u ml, eU*T' angol-francia hajóhad puga- magaslégköri rádiószandás országok meteorológiai intó­tító szélvihar martalékává mérések bevezetése jelentet- B^*1' • lelt, amely a nyílt tengeren te, mert amíg addig csupán k0Z1'o"l,?k tartózkodó flottát teljesen a talaj közelében figyelhet- •*, minket eulekló külföldi váratlanul érte. A katasztró- tük meg az időjárási jetensé­fa után a Francia Tudómé- geket, egyszerre mód nyílt Wj® nyos Akadémia megbízta Le- 2U-30 km-es magasságig is "J* •« ZZZTrZfZZZ?,, verrier neves csillagászt és nyomon követni azokat. Je- működő információtovábbító matematikust, hogy vizsgálja lenteg az előrejelző szojgá­meg a vihar kialakulásának lat hóromóránként napi 8 körülményeit. Leverrier az időjárási térképet készít. A ... . , , , . . . Európából akkor rendelkező- nálunk szerkesztett térképek Ryelóhelyek adatai is az esz­sére álló szórványos időjá- a 3«. és 80. tok északi szé- T v2~3 Dran belul rási adutokat összegyűjtve és lességei közötti, az Atlanti- reiKeruueneK. térképezve kimutatta, hogy a óceán amerikai partjaitól E szoros és fegyelmezett szélvihart Nyugat-Európa fö- egészen az Ural vidékéig tel'- nemzetközi együttműködés Jött már néhány nappal a jedő térséget ölelik fel, s eredményeként kapja kézhez krími katasztrófa előtt meg- azokra mintegy 700 állomás a prognózist készítő meteo­jelent és Közép-Európán ét- adatait rajzolják be, közöt- rológus az időjárási térké­haladva érte el a Fekete- tük tengeri hajók észleléseit pek alapanyagát, amelyet tenger térségét. Ha akkor is. Egy-egy időjárási távirat még értékelnie, elemeznie Európáról naponta készített ma 25 számjegyből áll, így kell előrejelzése kiadása időjárási térkép áll rendel- térképenként 17 500, a na- előtt. E munkájában új'ab­kezésre, a vihar kitörését ponta 140 ezer számot, illet- ban egyre nagyobb mérték­legaláhb 24 órával előre je- ve ezeknek megfelelő szim- ben támaszkodhat az elekt­lezhette volna, s ez az idő- bólikua jelet kell rögzíteni! ronikus számítógépek segíl­előny elegendő lehetett voi- És ez még mindig csak a ségére, amelyekkel számos na ahhoz, hogy a flotta szél- telajközeli megfigyelések előrejelzési segédtérképet ké­védettebb biztos vizekre ha- adatanyaga. A magasabb szilének. jOMOfU í^ateól''ektovábhf ^ térkének V6*lttto" felsorolásunk Ennek az eseménynek a Jggg L.^1* alapján képet alkothat az következmenye lett előbb a ' «•{»»"» Jr4' • olvasó arról, hogy milyen rrs SfsjSFr" sssr«»« lás előtt cső postán minta ér- koló falakkal, biztonsági be­kezik a laboratóriumba, ahol ún. neutrongenerátor segít­ségével tí—8 perc alatt meg­állapítják annak oxigéntar­talmat. A vizsgálat eredmé­nyéről azonnal értesitik a ke­mencéknél dolgozókat, akik a dioaktív izotópokkal kapott adatoknak megfele­rendezésekkei védik az ott dolgozók egészségét. Máskor hosszú manipuláló karok se­gítségével, a káros sugárzást át nem eresztő védőfal mö­gül végzik munkájukat a ra­dolgo­rendszerek biztosítják azt, hogy Időjárási térképeinkre még a legtávolabbi megfi­szítésénél. kiterjedő időji rási hírszolgálat megszerve- . . zése, amely a meteorológia fz. és a műszaki tudományok fo- WWW? a kozatos fejlődésével egyre tökéletesedett Hazánkban az első Időjá­rási térképek a múlt század nyolcvanas éveiben készül­tek. Persze a gyér adatbá­zis (mindössze 30—40 euró­pai állomás adatai) és a me­teorológia akkor még fejlet­len tudományos színvonala nem tették tehetővé részle­tesebb prognózisok kiadását, prognózisok elké­prognózisok mögött. Péczely György Parkettagyártás A Gyulai Állami Erdő. és idén 70 ezer, később pedig Vadgazdaság parkettagyártó évente teo ezer négyzetme­üzemet nyitott Csibrákon-Az ter parkettát készítenek. FEKETE GYULA A fiú meg a katonák A kutya hegyesen ült az ajtófélnél, és vára­kozóan teste a készülődést. Magára kanyarította az oldalzsákot a fiú, és felhajtotta a kabátgallért — öntudatlanul az apja mozdulatával. Még egyszer körülnézett, fi­gyelmesen. — Gyere no, kiskutyám. Gyerünk, Dobott neki egy csipetnyi kenyeret. fülét hegyezve figyelte, ahogy ő az ösvényre ka­paszkodva távolodik­Visszafordult a tisztás széléről, s füttyentett. — Kiskutyám, gyere.., Gyer' ide... Megint egy darab kenyér. „A magyar szó, az lehet naki furcsa" — gondolta. A kutya most már hozzászegődött, és kettes­ben indultuk lefelé, a kövesúthoz. Ahogy távolodlak a ki* fahazikótól, a fiút egy­re inkább meglepte valami szorongás. Sokszor érezte idáig is, hugy minden más, mint otthon, de soha ennyire, mint most, a hallgatag és ko­mor fenyves közepén. Amerre nézett, minden­felől szalegyenes, órles fatörzsek, mint mesebe­li Góliát-katonák; még az az egy-két csenevész bokor is, amely a fenyők alá batávadt, csupa­szon meresztgette véznácska gallyait; a hatalmas törzsek alatt mindenütt ugyanaz a süppedős, fe­tetéllo SZŐ yág F ..ntás fenyóillattól nehéz a levegő — semmi sem emlékeztetett az otthoni erdőre* Már messziről észrevette és szivdobogva ügyelte a legvastagabb, legöregebb fákat, szin­te várta, hogy mennydörgő pincehangon rászól valamelyik; „Mit keresel te itt, gyerek, mért za­varod « nyugalmunkat!"... Maga sem tudta már, olvasta-e, vagy filmen látta, da egy ilyes­forma erdőben tévedt el egy magaforma kislány, és lehajoltak hozzá a dörmögő hangú öreg fák, és fekete madár képében boszorkányok repked­tek, rikácsoltak a magasban, BZ ágak közt, olyan rajokban, hogy az ég elsötétült... Hirtelen megállt, nekifordult a legvastagabb fatörzsnek, és torkaszakadtából rákiáltott: — Heül A kutya elugrott mellőle, és kicsit messzebb, gyanakodva, menekülésre készen megállt­De más semmi. Se hang, se mozgás a közel­ben. — Gyere Ide,,, No, gyere hát... Rekedt volt a hangja, s mint az idegené, Ké­sőbb jutott eszébe a kötél. Meg kellett volna markolnia a kötelet a derekán, úgy kiáltani. Azért megkönnyebbült, amikor a fenyvesből kiért. Itt egy széles párkányra kanyarodott az ösvény, s föltárult előtte a táj. Kevesebb zölddel még, mint a fenyves, de szemre mégis barátsá­gosabb. Jobbra lent, a völgyben, száz füstölgő kémé­nyével a falu. Nyelte magába a teherautókat; két tömör oszlopban tülekedtek a járművek a kövesútón. Szakadozott libasorban civilek me­neteltek az érokszéien; cipelték motyójukat, mint a széttárt bolyból hangyák a bábot. Magasan élit mér a nap menekülők háta mögött, s fehéren világítottak a távoli kék kö­dökből a hegycsúcsok. Ameddig vissza tudott emlékezni, mindig há­ború volt. Régebben nem bombáztak a háborúban, azt csak mostanában kezdték. Es a front te csak mostanában ért el idáig. Egészen kicsi volt még, Parázsó nagyapa tér­dén lovagolt, szüretkor, este a tűznél; akkor is a háborúról beszélgettek az emberek. Erre na­gyon jól emlékszik, mert rögtön ott elképzelte, hogy ó most igazi lovon lovagol, és igazándiból is huszár tesz majd. Es ha elmegy a háborúba, lekaszabol minden ellenséget. Ezt olyan erősen elképzelte, ott, a tűznél, hogy azontúl is, ha megkérdezték, mi akar lenni, ha megnő, gondolkodás nélkül rávágta: huszár! Törött görbebot volt a legkedvesebb lova, rossz karikás ostor foszladozó szíja a. kötőfék; karácsonyra igazi, fényes pléhkardot hozott ne­ki a legidősebb nénje Jézuskája — nagyon sze­retett huszárt játszani. Kékre-zöldre verte egy ízben az anyja, mert a kertben mind levagdosta a kardjával a még éretlen mákfejeket. Csak később, már az iskolában, látott a jegy­ző fiánál felhúzható tankot, dugós puskát, meg olyan repülőt, amely körbe-körbe. repült az asz­tal fölött, ha kikötötték. Akkor elgondolta, hogy esetleg nem huszár lesz. Csak az az egy biztos, hogy valamilyen katona. Szerette hallgatni az embereket a tűznél. Vagy a hosszú őszi-téli estéken, amikor összejöttek, kóstolgatták az újborl. Mindig szóba került a háború. Nemcsak a mai helyzet, a régebbi idők is, amikor Parázsó nagyapa a Doberdónál har­colt, Az asszonyok csak sóhajtoztak, ők nemigen kedvelték az ilyen beszédeket. Bár ez csak eleinte volt így. Mostanában meg éppen hogy az asszonyok vannak tele a hábo­rúval; a piacon, a boltban, a templomból jövet, a határba menet mindig az az első, kit hívtak be megint, ki jött haza szabadságra, ki pedig már sose jön haza, mert megkapta a család ró­la az értesítést. Elrekvipálják a lovakat, tehe­neket a németnek, ha orosz világ lesz, bevezetik n usajkurendszert, az asszonyokra is, mert kö­zösen használják az asszonyt. S' ahogy az asszonyoknak megjött a hangjuk, úgy csendesedtek el az emberek­Lehetséges, azért, mert Perázsó nagyapa meg­halt. O emlegette azelőtt annyit a Doberdót. Megborzongott a hírre, amikor hallotta a ta­valy nyáron, hogy Magyarországra is elért a front. Volt ebbe a borzongásban aggodalom is — milyen lesz az. ha dörög majd a sortűz a Gyepszélen, bombázzák a repülők az utcájukal, szuronyt szegezve rohamoznak a Templomsoron a katonák — de sokkalta több volt benne a ka­landok jóleső izgalma. (Folytatjuk.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom