Délmagyarország, 1975. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-12 / 36. szám

SZERDA, 1975. FEBRUÁR 12. s DM Közlekedünk Panaszok Három honapja dolgozik az újszeged! egyetemi okta­tási központ I, emeletén a genetikai csoport — írja dr. Matkovics Béla. Azaz dolgoz­nának, ha arra alkalmas kö­rülmények lennének. A la­boratóriumok asztalai, a fül­kék nincsenek bekötve, sze­relvényekkel ellátva. Ezen a részen egyébként nincs fű­tés sem, a hőmérséklet 10— 13 fok- Ezenkívül más „ap­róságok" is szemet szúrnak: az egyik tűzoltó tusba komp­rimált levegőt kötöttek, víz helyett nagy nyomású leve­gőt fúj. Az ivóvizet pedig otthonról hozzák, kis üvegek­ben az ott dolgozók, a csap­víz ugyanis tele van mikro­organizmussal ... És még folytathatnánk a sort, amely­ről es a levél.beszámol, jog­gal teszi fel a kérdést tehát a levélíró: miként tudják ilyen körülmények között a laboratóriumi gyakorlatokat napokon belül elkezdeni? Ki ing gyorsan ós hathatósan segíteni rajtuk? Hogy, hogynem, erre a hétre egy jókora csokorra való panaszos levél érkezett, amelyek írói épp a közleke­dést választották témául. Az Ybl Miklós, a Kinizsi ás a Lekai utca társasházai­nak lakói, összesen 66-an ír­tak aiá azt a levelet, amely­ben hiányolják a burkolt utat, Mint írják, a tanácstól kapott felvilágosítás szerint a közeljövőben útépítésre itt nem is kerülhet sor, ezért maguk igyekeztek eddig használható állapotban tar­tani a földutat. Négy éve például kőtörmeléket hordat­tak rá, majd téglagyári sa­lakkal töltötték fel. Időn­ként a tanács is javíttatta az utat, így tavaly őszig le­hetett járművel közlekedni rajta- A környéken megkez­dődött olajfúrás miatt azon­ban rendszeresen felszántot­ták az arra járó teherautók, daruskocsik, lánctalpas von­tatók. Ezt az útszakaszt any­nyira tönkre tették, hogy már nemcsak a könnyebb járművek, ők maguk sem tudnak egykönnyen boldo­gulni, mindennapos eset, hogy vontatóval húzzák ki őket á sárból. Olvasóink úgy vélik, az út megjavítása mindenképpen a kár okozói­nak feladata. Hasonló a vé-­leménye Csányi Józsefnek is (Dankó Pista u. 9 ), akinek a háza előtt egy négyzetméter nagyságú gödröt hagytak ott a szerelők, amikor egy éve bevezették a gézt. Olvasónk nap mint nap látja, mint közlekednek arra idős embe­rek és kisgyermekes mamák, és attól tart, valami baleset történik. Kéri, hogy a gyalo­gosok épsége érdekében te­messe be azt a gödröt, akire tartozik. A fiatalabbaknak is ugyan­csak szedniük kell a tabu­kat, ha még a zöld jelzőlám­pa fényénél akarnak átjutni a Széchenyi tér sarkáról a MEZŰKER előtti gyalogjár­dára — írja nyugdíjas olva­sónk, Tóbiás Zoltánná (Bér­kert u. 97/A). Olyan gyorsan vált át a lámpa a tilos jel­zésre, hogy szinte csak az út közepéig tud eljutni egy fá­jós lábú, idős ember, vagy egy kisebb gyerek. Hogy ne történjék itt baleset, valóban a gyalogosok tempójához kellene időzíteni a jelzőlám­pa működését. Gunda Miklós (Homonnai u. 7.) azt panaszolja levelé­ben, hogy bizony 40—50 percbe telik, míg Tarjádból valaki villamossal eljut a nyugati iparkörzetbe. Ezen a vonalon ugyanis igen sok a fölösleges várakozási idő a kitérők, a sűrű megállóhe­lyek miatt. Néhány ezer em­bernek értékes félórái, órái mennek veszendőbe a lassú közlekedés miatt Mint azt olvasónk ls bizo­nyára tudja, sokat fog segí­teni ezeken a gondokon a József Attila sugárúton már készülő második sínpár. Ezen a szakaszon tehát ha­marosan meggyorsul a köz­lekedés. Tévedett-e mégis a posta ? Lapunk január 30-1 szá­mában „Vissza a feladónak" címmel szóvá tettük, hogy a posta nem kézbesített ki mintegy 50 darab kiállításra szóló meghívót, amelyet a feladó névjegy nagyságú bo­rítékban küldött a címzettek­nek. A küldeményt a posta visszaadta a feladónak. Cikkünkkel kapcsolatban dr. llódi István, a Szegedi Postaigazgatóság igazgatóhe­lyettese a többi között ezt válaszolta: „A postai külde­mény legkisebb mérete 9x14 centiméter, ennél kisebb mé­retű levélpostai küldeményt — névjegyborítékot — 1971. december 31-től belföldi szállításra sem lehet elfo­gadni, A panasz tárgyát ké­pező, borítékba helyezett névjegykártya mérete 11,5x7,0 centiméter. Ez mérete, és nem a feladó aláírása miatt volt szabálytalan, ugyanis a kedvezményes díjjal felad­ható nyomtatványon ls meg­engedett bejegyzés a feladó aláírása. A postahivatalok a küldemények díjazása he­lyességének eltenőrzése al­kalmával azok szövegét tar­talmi szempontból nem vizs­gálják, csupán azt nézik meg, hogy a nyitott boríték­ban feladott nyomtatvány szövegében nincs-e meg nem engedett bejegyzés." A posta válaszához, íme, csatolunk egy másik esetet Szolgáltatások és számlák Egy „fizetési felhívás" késztette levélírásra Dobó Arpádnét (Mihálytelek, Fe­hérpart u. 38.), amelyben a Vízmüvek és Fürdők Válla­lat szólítja fel, három napon belül szíveskedjék rendezni a 22,50 forint víz- és csator­nadíjat. Olvasónk azt írja, szívesen fizetne 122,50-et is az ivóví­zért — hu lenne. Merthogy Mihályteleken sok utcában 6—7 éve nincs ivóvíz- Meg­nyugtatására elmondhatjuk, hogy a vízművek még az idén megszünteti a mihályte­lekiek gondjait. * S amit még nehezményez a levél írója: csekken nem fogadja el a vállalat a be­fizetést Márpedig ilyen ürüggyel melyik munkahely engedi el szívesen a dolgo­zóját — munkaidőben? Szabó Zsigmond (Jósika U. 10.) a DÉMASZ eljárásával elégedetlen. Kapott egy fel­hívást, fizesse be a feltün­tetett összeget a vállalat hi­vatalos helyiségében, s mi­vel utca és házszámot nem adtak meg, hosszas kálvária után a régi gázgyári épület­ben kötött ki olvasónk. Aki Tarjánban lakik, annak bi­zony nem kis idő és fárad­ság ezért a város másik vé­gébe utaznia. Nem lehetne egy csekklapot ls csatolni a felszólító nyomtatványokhoz, hogy ettől a felesleges úttól megkíméljék a fogyasztókat? is. Vajon ki tévedett? Tör­tént, hogy Kovács János, Szeged, Felhő utca 8. szám alatti lakos közel 500 darab 11x7 centiméter nagyságú névjegyborítékot postázott megrendelőinek, sajátkezű címzéssel. Előzőleg érdeklő­dött az Üttörő téri postahi­vatalban: klkézbesíti-e a posta ezt a nagyságú levél­küldeményt? Válaszul kapta, hogy igen, csak kétforintos bélyeggel. A feladó e szerint járt el, a posta pedig bélyeg­zése szerint a küldeményt el­fogadta kézbesítésre. Közben mégsem ez toriént, A feladó­nak visszaküldték a közel 500 darab levelet azzal, hogy tegye méret szerinti boríték­ba, illetve a már érvénytelen kétforintos bélyegért vissza­fizettek neki kártérítésként darabonként 1 forint 00 fil­lért. Ezek szerint az Üttörő téri postahivatalban sem tudjók, hogy 1971 december végétől névjegyborítékot 2 forint bélyegzéssel sem lehet feladni és kézbesíteni? A példa szerint, úgy látszik, nem. Közös úton négy szövetkezet Egyre jobban erősödik az a törekvés mezőgazdasági szövetkezeteinkben, hogy az anyagi és szellemi erők összefogásával, a lehetőségek jobb kihasználásával keres­sék a boldogulás útját. Kü­bekháza, Tiszasziget és Sző­reg termelőszövetkezetének tagsága e törekvéssel egyet­értve mondta ki közgyűlési határozatban korábban, hogy egy szövetkezetbe egyesülve dolgozik tovább. Tegnapi, keddi zárszámadó közgyűlé­sén negyedikként csatlako­zott az új szövetkezethez az újszentiváni Magyar—Cseh­szlovák Barátság Termelő­szövetkezet tagsága is, új szavazással megváltoztatva a december 20-i közgyűlés ha­tározatát Kulcsátadás a Budavári Palotában Az újjáépülő Budavári Pa­lotában kedden ünnepélyes külsőségek között újabb épü­leteket adtak át rendelteté­süknek, jóval a határidő előtt. Az északi palota­szárnyban levő A épületet a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum és a központi B, C, D épületet a Magyar Nem­zeti Galéria számára. Az egykori királyi palota több mint 2 milliárd forin­tos beruházással — Európa legnagyobb műemléki hely­reállítása — a magyar kul­túra fellegvára lesz. A mun­ka méreteire jellemző, hogy összesen 693 302 légköbmé­ter nagyságú épületet állíta­nak helyre a műemlék jelle­gének és rendeltetésének megfelelően, A kulcsátadási ünnepségen — amelyen részt vettek a párt-, állami és társadalmi szervezetek kulturális és művészeti életünk képviselői — dr. Balázs György, a Középületépítő Vállalat igazgatója adta át a két mú­zeum díszkulcsát. (MTI) Még mindig üres Több mint két hónappal ezelőtt, még december ele­jén irtunk a múlt év au­gusztusában átadott, de a csatornázási problémák mi­att hónapok múltán is üre­sen álló új, dorozsmai ál­talános iskoláról. Az igaz­gató interpellációja a me­gyei tanács ülésén akkor újabb ígéretet csikart ki a szennyvíznyomó-vezeték építésével késlekedő ALEP vezetőiből. „Legkésőbb de­cember végéig" — így hangzott a megnyugtatás­nak nem nevezhető, de a jogos türelmetlenséget mégiscsak csillapító, újabb határidőmődoBítás. \ Azt remélték akkor a do­rozsmaiak, hogy a tanév második felét már az új iskolában kezdhetik el a diákok. Hogy történt, illet­ve hogy nem, azóta sem si­került kideríteni: az ALÉP ígérete szép szó maradt. Ezen a héten ismét vissza­tértünk at ügyhöz, annál is inkább, mert az iskola és a mellette épülő 248 laká­sos lakótelep csatornázásá­nak befejezése már a V&~ LÉP feladata lesz. Okul­va a korábbi tapasztala­tokból, nem kértünk pon­tos határidőt, hiszen az egyesített két vállalat veze­tői elmondták: becsületbe­li kérdésnek tekintik az el­maradt munkák gyors be­fejezését. Hogy mégis újra írunk a dorozsmai iskoláról, annak egyetlen oka van: az épü­let műszaki átadása óta már eltelt hat hónap, s újabb fél év múlva lejár a garanciális idő. A kivi­telező váltalat, a CSOMI­ÉP nem tehet róla, hogy a garanciális egy év alatt- tő­lük független okok miatt, nem volt tanítás az iskolá­ban, s a hibák nem de­rülhettek ki. Sürget az Idő. Bizakodunk és remél iük, nem telik el úira két hó­nap, mire a 360 kisdiák beköltözhet a 12 tantermes iskolába, a munkáscsalá­dok pedig olyan régen várt, s olyan régen üresen álló otthonaikba. P. K. Gácsi Mihály g raf i ká i tu mű művéhez készített színes metszetek a legrégebbi, ép­pen húsz éve született alko­tások Gácsi Mihály Munká­csy-díjas grafikusművész sajtóházbeli kiállításán. S a kamaratárlaton felsorakozik a húszéves művészpálya szinte minden jelentős mű­ve. Az 1958—57-ben készí­tett, négy lapból álló Dózsa­sorozat, mely az eddigi he­roikus ábrázolásokkal szem­ben új szemlélettel vizsgál­ja az 1514-es parasztháború győzelmeit és tragédiáit. Majd újabb dátum és a pá­lya újabb állomása az 1866­os keltezésű Magyarok bejö­vetele című rézkarc. A ré­gebbi humor, komikum itt már gyilkos szatírává, tragi­komédiává fejlődik. A sze­dett-vedett népség vonulása, a különböző típusok, gro­teszk módon megrajzolt fi­gurák Verecke-közi sétája, a zsebbe gyűrt beutaló, a tás­kára varrt FTC felirat, a megtépett, kopasz nyakú tu­rulmadár és a mű számtalan apró részlete nemcsak egy korszerű, modern önvizsgá­latra utal, de egy gyilkosan őszinte, kritikus társadalmi újraértékelésre ls. A Fesz­ty-körkép előtt hasraeső kö­zönség nyilván megbotrán­kozik Gácsinak ezen a vilá­KIS HELYEN JELFÉR^ NAGY TEWESÍTMENYU, IMPORTÁLT centrifuga. Ars csak TISOPt OTP-nttM Csak a KERAVILL *-nál kaphatő! vidékre |f szállít A KERAVILL ÁRUHÁZ­Falusi értelmiségiek Hogyan élnek, dolgoznak, milyen gondokról és örö­mökről beszélhetnek a falun élő értelmiségiek? Álmaikat sikerül-e megvalósítaniuk, vagy le kell mondani terve­ikről? Efféle kérdésekre gyakran keresnek választ rá. dióban, televízióban, sajtó, ban- A téma nem új, mégis — ahogy az Szabó Éva hétfő délutáni Kossuthon sugár, zott, Húszas stúdióbeli mű­sora bizonyította — sok ér­dekességgel, tanulsággal szolgálhat. A riporternő az ország két, egymástól tévoleső kisközsé­gébe látogatott: a Komárom megyei Bajnára és a Csong­rád megyei öttömösre. Mikrofonjával megkereste az ott élő értelmiségieket, a be­szélgetéseket mozaikszerűen összeillesztette; színes, sokat­mondó, elgondolkodtató ké­pet tárt hallgatói elé. Mű­sorának szereplője: orvos, tanár, agronómus, gyógysze­rész, művelődési ház igazga­tója, de szóhoz jutnak az őket körülvevő kis közössé­gek tagjai U Kivétel nélkül nagyvárosból, Budapestről vagy Szegedről kerültek fa­lura. Kisebb-nagyobb zök­kenőkkel beilleszkedtek kör­nyezetükbe, mégis többen csak átmenetinek, szükségből fakadó, kényszerű megoldás­nak tekintik falusi éveiket. Az öttömösi orvos megfogal­mazta: aki hivatását szereti, munkáját szívesen végzi, bol­dog és elégedett lehet, bár­milyen kisközségben, sokszor többet tehet és használhat, mintha nagyvárosban tudo­mányos kutatómunkát végez­ne. Hiszen tennivaló mindig akad bőven, az eredmény sem marad el. A bajnai gyógyszerész és a tanárnő feleség először húzódozott a vidéktől, s ma már tizenöt esztendeje ott élnek. Nem­csak a hivatalos, szorosan a munkájukhoz tartozó teen­dőket látják el, bekapcsolód­tak a község társadalmi, kul­turális ételébe is, Felelősnek érzik magukat az egész kö­zösségért, melybe beletartoz­nak, számítanak ls rájuk — s éppen ezért, elégedettek, ezért nem vágynak máshová. RADIÖNAPLÖ A bajnai orvos Budapestről jött felesége idegennek, ma­gányosnak érzi magát, a la­kásból is alig mozdul ki. Pedig bizonyóra volna miben segítsen, csak önhibájából (vagy mert támogatást nem kap?) képtelen megtalálni a többiekhez, a közösséghez kapcsoló szálat. Ahhoz, hogy a falusi értel­miségiek közérzete jó legyen, nem csupán kielégítő anya­gi körülményekre van szük­ség. Legalább Ilyen fontos, hogy ők maguk társadalmi hivatástudattal végezzék munkájukat, saját érdekei­ken tül lássanak. Ez lenne Szabó Éva műsorának mon­dandója, melyet a sok HU apró tény, a színes riportok csak megerősítettek. U Zg got járt rézkarcán, pedig ha jobban megfigyeljük a mü­vet, a szeretet és féltés, a tisztelet és figyelmeztető szándék legalább annyira nyilvánvaló mondanivaló számára, mint amilyen ter­mészetes fegyvere a gyilko­san szatirikus él. Ujabb ál­lomást jelent művészi fejlő­désében a hatvanas évek vé­gén készült Fizikai kísérlet címet viselő lap. Gépkonst­rukciók, rakéták, kísérleti eszközök gyűrűjében az első emberpór, Adóm és Eva ki­szolgáltatott mezítelenséggel figyelmeztet az emberiséget fenyegető veszélyekre. Ugyané korból való a Kálvá­ria megdöbbentő metszete, Gácsi tragikus arcának egyik legmegrázóbb dokumentuma. Jó néhány biblikus téma is ürügyül szolgál számára, hogy korszerű mondanivaló­ját kifejezze. (Három kirá­lyok, Jónás és Ninive stb.) Legújabb lapjai is ebből a forrásból táplálkoznak. A Szélmalom és a Jónás és Ni­nive már Vásárhelyen ké­szült az elmúlt hónapokban. Aki végignézi Gacsi Mi­hály metszeteit és rézkarca­it, könnyen lelfedezheti azo­kat a mestereket, akiket leg­inkább tisztel, akiket legin­kább becsül. Dürer aprólékos pontossága, fölényes rajzi biztonsága éppúgy felidéző­dik bennünk, mint Brueghel sokfigurás groteszk kompozí­ciói, vagy éppen Rembrandt emberközpontú művészete. E mesterek éltető hatása nyo­món Gácsi mégis nagyon is magyar, és nagyon is korsze­rű műveket készít. A humor, a komikum, a szatíra, a tragikomédia hi­ánycikk a magyar képzőmű­vészetben. Itt most nem a napi eseményeket illusztráló karikatúrákra gondolunk el­sősorban. Sokkal inkább azokra a képzőművészeti al­kotásokra, amelyek a mű­vész egyéniségének, a szatí­rának és a komlkumna' torzítóan ls igaz lencséjén á szemléli a világot. Valam olyasmire, amire az iroda­lomban Örkény művészete a példa. tél éve él Vásárhelyen, a­egyik új müvészlakáiban Gé esi Mihály, aki a magyn grafika nemzeti válogatottja nak egyik kiemelkedő egyé ntsége, átlagon felüli tehe* sége. Nem túlzottan termé keny művész, minden egye 'apja megérteit, nagyszer' technikai felkészültséggé megalkotott és kiviteleze' művészi produktum. Művé szetével gazdagabb lett e táj képzőművészete. T. la 1 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom