Délmagyarország, 1975. február (65. évfolyam, 27-50. szám)

1975-02-02 / 28. szám

8 VASÁRNAP, 1975. FEBRUÁR 2. Nem mind arany... A piaci forgatag mindig érdekes a szemlélődének. Van, aki jól vásárol, vagy el­ad, és fordítva: valaki be­csapódik vagy becsapják. Ilyen a szegedi Marx téri piacos napokon is megfigyel­hető, csak az arcokra és a kezekre kell nézni A borús, vagy vidám tekintet, a kéz megannyi gesztikulálása sok mindent kifejez. A kapzsisá­got épp úgy, mint a rásze­dettséget Az utóbbi időben szembetúnőek az ilyen jelen­segek a Marx téri forgatag­ban Hiszékenyek, vagy gyor­san tollasodni akarók köré­ben ugyanis az a hír terjedt el. hogy itt nagyon olcsón lehet arany ekszert vásárol­ni. KLEOPÁTRA LÁNCON Külön va­rázsa van itt a busz­pályaud­varnak, amely külföldre me­nő, onnan érkező forgalmat is lebonyolít. A messziről jött ember pedig — tartja a közmondás — azt mond, amit akar. Például ezt: — Színtiszta arany ez, ké­rem. Azért is nincs rajta a karát számjelzése — lóbál tenyere alatt ujjára csavart láncon egy súlyosnak lát­szó Kleopátra medált egy fiatalasszony, tört magyar­sággal. Az alkalmi vevő. aki szemben áll vele, látszatra, öl­tözékéről ítélve jólszituált középkorú férfi. Lassan meg­indulnak egymás mellett, mi­közben gazdát cserél a lán­cos Kleopátra, a tört ma­gyarságú fiatalasszony pedig zsebre vágja érte a kialku­dott 750 forintot Jó vételé­vel baráti körben mert csak eldicsekedni az alkalmi ve­vő. — Mutasd csak. öregem! — kaptak érte többen is. — Ajaj, a te Kleopátrád közönséges bizsu — mondták neki és igazuk volt. Megerő­sítette véleményüket egy ék­szerész is, aki a medált meg. •arcolta, reszelte, aztán sszadobta. — Vette? — Nem. Ajándékba kap t-m — pirult el a rászedett s magában arra gondolt. gv ha ő is rákarcolt volna a medálra és királwizet «opent rá, rögtön kiderül i csalás ós rendőrkézre adja iz eladót. — Bizony, magát becsap­ták. Kitől vette? — forgatta kezében a láncot a rendőr. — Egy lánytól... — No, jöjjön, keressük meg! — Ott szalad, ni! — eredt a lány után a mintakészítő, és szerencséje volt, azaz mégsem, mert pénze akkor­ra már átvándorolt az ere­deti eladó, a megbízó zse­bébe. — Kitől vette? Hogy hív­ják? Hol lakik? — kérdez­te a rendőr a megszeppent lánytól. — Nem tudom — mente­getőzött —, nem Ismerem, csak látásból. Annyit tudok, hogy külföldi, és máskor is megbízott már ékszerek el­adásával és kaptam tőle húsz forintot. Most is adott, tes­sék — vette ki zsebéből a húszast. A mintakészítő is, meg a lány, aki a szegedi Eliker egyik üzletében tanu­ló és a piacon fgy „kama­toztatta" tanulmányait, előbb a rendőrségen, azután a vám. és pénzügyőrségen kö­tött ki. Utóbbi helyen is­merték már a lányt. Koráb­ban külföldi, vámot nem lá­tott árucikkel kereskedett. Akkor is, most is figyelmez­tették, mert nem önálló ke­reső még. A két hamis ék­szert, nyakláncot viszont el­kobozták Kreity Ignáctól és még 600 forint pénzbírságot fizetett. , A hatósá­gok ré­gebbről ismerik mindenfele aranyként arany­ARANV? a gagyizók fortélyát, akik adnak el bizsut, áron. De vigyázat! A piaci „arany"-ékszerekbe az utóbbi időben még külföldön beütik a 14 karátos arany számjel­zését, az 584-et. Ugyanigy a 333-at, a hatkarátos aranyét, s még a 750-es számjegytől sem riadnak vissza, ami a tizennyolc karátos arany jel­zése. Egy idevalósi csaló számbeütő kezéből nemrégi­ben kiütötték az eszközöket, amelyekkel elősegítette a ga. gyizók működését. Külföldön azonban pár forint érték el­lenében vállalkoznak még az ilyen szemfényvesztésre. Vi­gyázat, nem mind arany, ami fényük 1 I'ödi Ferenc UjabE) ffőlialiilzo gép a Iceiiéerfoiiögyérhcsvi Nagy szerepet kap a termelésben Ujabb Lenzing típusú fó­liahúzó géppel bővült a Sze­gedi Kenderfonógyár gép­parkja. Az osztrák cég az el. sö hasonló gép eladása óta eltelt két esztendőben jelen­tősen továbbfejlesztette a berendezést. Ez arra utal, hogy a polieolefinek 1933 óta folyó gyártásában még ma is óriási a technológiai fejlődés. A szegedi gyár szak­embereinek véleménye sze­rint — bár a két gép elvi­leg hasonló — mégis „ég és föld" a különbség közöttük. Az 1973-ban vásárolt fólia­húzó gép túl komplikált éf műszakilag áttekinthetetlen volt. Az újra már a műszaki egyszerűsítés a jellemző, így például elhagyták belőle a speciálisan elektronikus be­rendezéseket, amelyek ko­rábban a hibák, gépállások döntő okai voltak. Ugyan­csak hiányzik az új gépből az elektronikus sebességvál­tó, a magas hővel üzemelő berendezés ugyanis fokozot­tan igényes, és ezért újfajta megoldással kellett ezt a hi­baforrást megszüntetni. A kenderfonóba került 20 millió forintos gép már vi­lágot járt: tavaly szeptem­berben, és októberben a moszkvai műanyag világkiál­lításon üzemelt — hatalmas sikerrel. Ezt követően vissza­került a gyártó céghez, ahol felülvizsgálták és úgv indí­tották útnak Szegedre. Itt gyakorlatilag igen gyorsan felszerelték: mindössze há­rom hetet vett igénybe a munka. Ez nem kis mérték­ben annak is köszönhető hogy az első Lenzing-gép működése során a kenderfo­nós szakemberek úgy elsa­játították a berendezéssel kapcsolatos tudnivalókat, hogy az osztrák vállalat nyu­godtan rájuk bízhatta az elektromos szerelést, s csak a speciális összeállításhoz volt szükség külföldi segít­ségre. Ezekben a napokban tar­tották meg — a gép techni­kai szerelőjének jelenlétében — a 72 órás próbaüzemét. Ez sikerrel járt, a berendezés teljesítette a szerződésben előírt 70 kilogramm órán­kénti termelést, és a többi előírásnak is megfelelt, s így megkezdődhet az üzem­szerű termelés. Erre egyébként nagyon várnak a fóliaüzemben, mert az első berendezésre a két­éves munka után ráfér már a generálozás. A tervek sze­rint erre a nagyjavításra már korábban sor került volna, de a hozzá szükséges, mint­egy .800 ezer forint értékű importalkatrészt csak az el­múlt év decemberében kap. ták meg. Az elképzelések sze­rint február 15-ig végeznek ezzel a munkával, s azután már mindkét gép teljes ka­pacitással dolgozhatja fel a polietilént. R. E. Báli kozmetika Farsang van, a bálozás ide­je. A jól sikerült báli éjsza­ka sokáig emlékezetes marad. De a siker nem magától jön — erre fel kell készülni. A ruhát, a fodrászt, a kozme­tikust ne hagyjuk az utolsó napra. Kapkodás, idegeske­dés az indulás előtt nem jó útravaló a bálozáshoe. Idén nem divatos az erős kikészítés. Természetes színű matt alapozót használjunk. Természetes az a szín, ami a bőrrel megfelelően harmoni­zál A báli éjszakára a véko­nyan feltett alapozó krém fölé kevés arcrúzs szüksé­ges, sőt parányit állunkra is 'elkenhetünk. Ez a bálterem esti kivilágításában előnyö­sen hat. A szemöldök vasta­gabb, mint tavaly volt, nem 'ekete, de a hajszínnel meg­egyezik, vagy annál kicsit lötétebb legyen. A szemhéj színezése a szempillák fölött mély tónu­sú színekkel történik (szür­ke, sötétbarna, mélyzöld, sö­tétkék), a szemöldök alatt vi­'ágossal színezünk. (Pl. mélyzöld fölé bézs színt, eh­hez piros száj illik, vagy bar­na fölé drapp színt, ehhez piros-barnás száj.) Általában élénk színű rúzst használunk esti, alkalmi kikészítéshez. Aki múszempillát használ, ritkábbat vegyen, ez az elő­nyös, mert nem árnyékolja be úgy a szemet. A szempil­lákat alkalomra mindig szempillaspirállal fessük, ez hosszítja a szempillákat. Vé­konyan púderozzunk, inkább a kikészítő szereket vigyük magunkkal, mert hosszú a báli éjszaka, és szükség le­het a kikészítés felfrissíté­sére. Amfg áll a bál, nem szok tunk a holnappal törődni, de hazaérve jó lesz egy kicsit arra is gondolni. Fáradt arc, gyulladt szemek, dohányfüs­tös haj, talán lehet ez ellen ls tenni valamit Bármily későre is jár az idő. füröd­jünk meg. egy jó meleg für­dő a fáradt izmok kimerült­ségének ió ellenszere. Arcun­kat mosdás után vékonyan krémezzük át, hajunkat pe­dig keféliük át alaposan, hr>«ív iől éHárla a Tevegő, és mcszabodffauk n benne ta­nadt dnhánvfüattnt. Csak utána jöhet az alvás. Csaba FELICE CH3L0NTI Giuliano, a bandita \ KAPZSISÁG VAKÍT Kreity Ig­nác takso­nyi min­takés zí tő azzal jött Szegedre, hogy itt alaposan megpakolja ma. gát arannyal. Tekintetével szinte kutatta, kereste az ..aranyosokat" a piaci tolon. •'isban. Mire felocsúdott, már ki is fizetett egy hamis ék­v érért 600 forintot, s az el­ídó azon nyomban kereket ' lőtt. Mindezt pár lépésről elte egy lány, aki rög­n a mintakészítő mellé lé­pek — Az enyém szebb. Tes­'•k, nézze meg! És ez is csak .tszázba kerül — ejtett a mintakészítő tenyerébe egy nyakláncot. A taksonyi, aki olcsó szegedi arannyal akar. ta megtömni a zsebét, mi­kor eszbekapott, hogy egy­más után rászedték, rend­őrért szaladt. 40. A kiégett földeken a szicíliai nagybirtok szo­kásos módszerével csépeltek a parasztok: a be­kötött szemű szamarak egy karó körül járkál­tak, és patájukkal csépelték a gabonát. „Vérrel csépelnek" — mondják erre a kezdetleges mód­szerre. A parasztok szőlőlevelekkel takarták be a fejüket a tűző nap elől. Aztán Partinico kö­vetkezet, ez már az Ezrek körútja, a Híd Ma­donnájának nevezett városnegyed, melyet a ban­dita oly sokáig tartott uralma alatt. Ezen az úton követte el Giuliano a legnagyobb bűneit. Ott, a hegyeken túl emelkedik a Portella della Ginestra 1 kék szikla. A déli verőfényben az ál­dozatok árnyai követtek utunkon a rémület bi­rodalmán keresztül; körülöttünk a kopár nagy­birtok, nyomorúságos és elmaradott világ, a ban­ditizmus és a maffia melegágya. Montelepre és Partinico környéke még mindig Giuliano biro­dalma volt, hiába halt meg, hiába utaztunk mi úgy, hogy már nem kellett félnünk hideg gyil­kostekintetétől. És Gibellina után itt volt előttünk Alcamo zöld völgyszorosa; errefelé átalakul a vidék, és más a maffia jellege is: megváltozik az emberek szol­gaságának formája. Alcamo után a castelvetranói magaslat követ­kezik. Giuliano utolsó hónapjaiban egészen idá­ig húzódott föl, sziklát szikla után adott tel, nyolcvan kilométert tett meg így, egyre jobban távolodva birodalmától. Külföldre akart mene­külni, ismeretlen emberekkel volt kénytelen kapcsolatba lépni, olyan területekről kellett a maffiával tárgyalnia, amelyek már rég nem voltak fennhatósága alatt. „Tiszteljék egy anya fájdalmát" — kiabálta a bíró az újságíróknak meg a fotóriportereknek, amikor a castelvetranói temetőben megrohanták Maria Lombardót Maria Lombardo először délben ájult el: mint egy élettelen bábú fordult le a székről. Csak úgy tűzött a nap a szürke kövekre, meleg szél ka­varta föl a port a sírokról. Az anya és a nővér a régi sírok mellett ült, a bezárt halottaskamra előtt, a bírót várták, meg az ügyészt, hogy meg­nézhessék a bandita bolttestét. Délelőtt tizen­egytől délután kettőig várták. Az az ember, ott mellettük, Francesco Gaglio, Turiddo sógora, pár napja jött haza az internálótáborból, ahová bűnpárto'ás miatt került. Maria Lombardo világgá kiáltja fájdalmát: — Fiacskám, elárultok, megöltek! Amikor először elájult, a sírásó hozott egy tál­ka ecetes vizet; a fotósoknak meg Giuseppina or­dította oda: — Allatok, árulók! Amikor a bíró meg az ügyész elrendelte, hogy nyissák ki a ravatalozót, és a két nőt odavezet­tek Giuliano holttestéhez, a fényképészek megint köréjük tódultak. Giuseppina ekkor levetette fa­papucsát, és teljes erőből hozzávágta az egyik amerikai fotóshoz. Maria Lombardót családja támogatta oda Tu­riddo holttestéhez, és ekkor megint hallottuk sikoltását: kissé fojtott kiáltás volt, mert kezét a szája elé kapta Az asszony rávetette magát fia holttestére, és csókolta, csókolta — aztán össze­esett. A pisztoly és a géppisztoly mellé zuhant, rá a véres ruhákra. Giuliano egy ovális alakú asztalon feküdt, csak nadrág volt rajta, melle csupasz, lába meztelen. Feje egy fadarabon fe­küdt, véknnv vércsík futott hátától az oldaláig. Hóna alatt látszottak a golvó ütötte lyukak. Szé­les, díibirkózAmelle énnek látszott. Giu'iano nyugodt álomba merült, gyünyörű, élettelen óriásnak látszott. A csendőrök fölemelték az ájult asszonyt; Giu­seppina és a férje sirva ment ki: „Tiszteljétek egy anya fáidalmát." A kápolnában Maria Lombardo összeszedte magát, Giuseppina Giuliano pedig megbeszélte az ügyésszel testvére temetését. — Betehetjük egy szép koporsóba? — Igen, akármilyen díszesbe, a halott Giuliano ellen semmi kifogásunk. — Elvihetjük Monteleprébe? — A miniszter engedélye kell hozzá. Aztán a csendőrök kitámogatták Giuliano anyját a szabadba; láttuk később, hogy két fe­hér köpenyes ember teljesen levetkőzteti a ban­ditát, mások vizet hoztak, és ráöntötték a csu­pasz testre. Hallottuk a koponyára mért ütéseket is: ek­kor vették ki Giuliano agyvelejét. A kriminoló­gusok majd elmondják Lombroso szellemében végzett kutatásaik eredményét, ahelyett, hogy azt boncolgatnák: miért él tovább Szicíliában a feu­dá'is társadalom, azt magyaráznák meg kissé alaposabban, hogy Giuliano, mint jelenség, a feudalizmus, a nyomor, a szicíliai nép életét sa­nyargató igazságtalanság talajából fakadt. A kriára'nál, a temető előtt a rácsra kapasz­kodó gyerekelt tömegén kellett keresztülvere­kednünk magunkat. A gyerekek nevetgéltek, egy siheder odaszólt az egyik csendőrnek: — Mennyit kell fizetni, ha meg akarjuk néz­ni Giulianót? Nekem van tíz lírám, szívesen rá­koitöia. A többiek vihogtak. így kellett végeznie a banditának, pedig ezek közt a fiatalok közt talán volt, aki kétségbe­esett nyomorában már azon tűnődött, hogy beáll Giuliano bandájába. Este visszatértünk Palermóba, ahol a nagy­szálló teraszán minden asztalnál Giuliano halá­láról beszélgettek. Nyugodtan, békésen. A nők meztelen karja lúdbőrös volto; Badalamenti, Pisciotta, Mannino neve mint egy híres italmár­ka hangzott az előkelő közönség száiából, és ösz­szekeveredett a zenekar hangjaival. Voltak ott jeles személyiségek, akiknek arca ünnepélyesen ragyogott. Ott volt M. di Nicosia báró is személyesen, egy kék ruhás, brillantinos hajú fiatal úr. A Giuliano-bandának befelleg­zett: természetes, hogy di Nicosia földbirtokos­nak, Giuliano egykori „barátjának" asztaltársai kíváncsiskodnak: a két csupasz karú hölgy kü­lönösen izgatottnak látszik. Egy magas, elegáns angol is ül az asztalnál, pipával, meg valaki, aki azt mondja, nemrég jött Hollandiából. A báró halkan beszél. Egvike volt a Ponté Sagana-i uraknak, főszereplője annak az átala­kulásnak, amelvnek során a Giuliano-banda a szeparatista hadsereg osztagává lépett elő. Most göngyölt márnát rendel, a többiek követik pél­dáiét. Mások is ünnepelnek ma este Palermóban. A hagyományos, patriarchális maffia győzött a csa­tában, „helyreállította a rendet". A szigeten te­hát visszatért minden a korábbi kerékvágásba: a maffiások épp oly véres kezébe, mint a ban­ditáké volt. A „becsületes emberek" kezébe, akik oly sokáig együttműködtek Giulianóval, kihasz­nálták, aztán holtában átadták a rendőrségnek — és most mossák kezüket. Minden világos. A báró a szálloda teraszán huszonnégy órával Giuliano halála után azt mondja: — Közönséges bűnözőről van szó. A báró 1951 tavaszán autóbaleset következté­ben halt meg, részt vett a „Szicíliai autós­ralley-"n. Ugyanezekben a napokban kiáltotta világgá a neveket Pisciotta, a bandita, a viterbói törvény­széken, ahol a Portella della Ginestra-i tömeg­mészárlás ügyét tárgyalták. Megvádolta a fel­bújtókat, és arra kényszerítette a-törvényszéket, hogy beidézzenek néhány jelentős maffiavezért. Még folyt a per. amikor az újságok hírül ad­ták: Passu tempót tűzharcban megölték (mások szerint: ho'tan talá'ták egy dűlőúton!. És hogy Getaso C. öngvilkos lett. kútöa ugrott. Az összes vád alá helyezett és bir'iság elé ál­lított banditát életfogvtig'aii börtönre ítélték. Az ártatlanul belekevert fiúkat fölmentették azzal, hogy „szükséghelyzetben", azaz megfélem­lített állapotban követték el tettüket. Gaspare Pisciottát a maffia mérgeztette meg cellájában, ahol apjával együtt ült Palermóban. az Ucciartlone-börtön ben. (VégeJ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom