Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-12 / 10. szám

\ VASÁRNAP. 1975. JANUÁR 1*. Szénkitermelés mélyműveléssel, és külszíni lejtéssel. A rehabilitált szénbányászat N

éhány évvel ezelőtt még arról tanácskoztak a szakemberek, hogy a kőolajÓl földgázlelőhelyek majdani kimerülése után egyáltalán visszatér-e az emberiség a szénhez, a még megmaradó készletek kiaknázásához. A vitára az adott alkalmat, hogy a gyengébb energiahordozókról n nagyobb kalóriájúakra való áttérést eddig sohasem követte visszafordulás a régihez. Most, az 1973—74. évi energiaválság folyományaként, másként történt, ami egyben a vitát is eldöntötte. A szenet ugyanis világszerte „rehabilitálták", folyik a korábbi tervek, elképzelések felülvizsgálata. a széntermelés pedig egyre fokozódik. Üj gépeket, eszközöket konstruálnak, hogy a széntermelést még intenzívebbé Lehessen tenni. Sok országban nem azért nyúltak hozzá ismét a szénkészletekhez, mintha valamiféle új előnyéi fedezték volna fel a szénhidrogénekkel szemben, hanem kényszerűségből. Mégpedig a kőolaj és a földgáz nagymértékű áremelkedése miatt, valamint azt figyelembe véve, hogy a szénkészletek földrajzi eloszlása egészen más, mint u szénhidrogéneké, így néhány ország valamelyest mentesülhet a nagyobb kiadások egy részétől, az olajtermelők „ultimátumának" kihatásaitól. Csökkenés után növekedés Hazánkban az 1960-as évek elején kialakított energiakoncepció szerint az utóbbi évtizedben fokozatosan kisebbedett a szénbányászat szerepe. A felhasznált szén mennyisége az 1965. évi 31,4 millióról 1975-re 26,5 millió tonnára csökken. A mennyiségi változás mellett nagyarányú változás ment végbe a felhasználás szerkezetében ls. Csökkent a vasút, a lakosság és az ipari fotqgsztők szénigénye, s növekedett a villamosenergia-ipar szén fogyasztása. Az energiaszerkezet korszerűsödését jelzi, hogy míg 1950-52foen a szén 75 százalékban fedezHarminc év ' képekben te az ország energiaigényeit, addig 1965-re a részesedése mintegy 55 százalékra esett vissza, 1975ben pedig várhatóan 30 százalék körül lesz (persze mindezt az egyre fokozódó energiatermelés tükrében kell figyelembe venni). Az energiaszerkezet korszerűsítése a következő években is tovább folytatódik, a szén aránya tovább csökken az energiahordozók között. De ha a széntermelés az eredeti elképzelések szerint csökkenne tovább, az arány 1990re nem lenne magasabb 10 százaléknál. Az igények változása azonban a széntermelésnek ehhez viszonyított növelését ' teszi szükségessé, ami azt jelenti, hogy a szén aránya 1990-ben még kb. 18 százalékos lesz, az országos össztermelés pedig mintegy 41 millió tonnára emelkedik. Úi bányák, fokozott gépesítés Az elmondottakból kiviláglik, hogy a termelés komoly mértékű felfuttatására, nagyarányú fejlesztésére van szükség a szénbányászatban. Mivel a meglevő bányák fokozatos kimerülésével lehet számolni, korszerű, nagy kapacitású új bányák megnyitásáról kell gondoskodni. A tervek szerinti öt mélyművelésű és egy külfejlésű új bánya telepítésével az 19!)(T. évi igénynek csaknem a felét (kb. 20 millió tonnát) fedezni lehetne Az új bányatelepítési javaslatok az oroszlányi, a dorogi, a tatabányai és a borsodi szénterületre terjednek ki, valamint a bükkábrányi lignitfejtést foglalják magukban. Az elmúlt évek tendenciáira Jellemző volt a nem gazdaságos bányák leállítása, a termelés erőteljes koncentrációja: 1965-ben még 133 bánya működött az országban, 1970-ben mér csak 84, 1975 végére pedig várhatóan csupán 53 marad üzemben. Ezzel párhuzamosan jelentősen növekedett az egy bányaüzemre jutó termelés mennyisége; a mélyművelésű bányákban 750-ről 1300 tonnára, u külfejtéseken 44-ről 27 000 (!) tonnára lokozodolt a hozam. A számok további érdekességeket is elárulnak. Többek között azt, hogy a gépi jövesztés aránya 5,9 százalékról 54 százalékra, a gépi rakodásé 32-ről 72 százalékra nőtt az utóbbi tíz évben. Ha azonban mintegy 15 év múlva el akarjuk érni a 40 millió tonna körüli szénkitermelést, a korszerű gépek egész sorát kell még beszereznünk. A szénbányászatban jelenleg a vágathajtás gépesítésében tapasztalható a legnagyobb lemaradás. Energetikai kombinát Biikkábrányban Talán ellentmondásosnak tűnhet, hogy az energiakoncepció értelmében tulajdonképpen „viszszafogjuk" a szénbányászatot, ugyanakkor mégis jelentősen növeljük a széntermelést. Tulajdonképpen arról van szó, hogy a jövőben csupán ott fogjuk felhasználni a szenet, ahol gazdaságosan tehetjük meg, akkor viszont igen nagy mennyiségben. Kiderült, hogy a gyenge fűtőértékű hazai barnaszén és lignit csak erőművekben alkalmas eltüzelésre. Az is bebizonyosodott, hogy érdemes építeni egy olyan óriási erőművet, ami annyi villamos energiát ad majd, mint a mai össztermelés fele. Az 1980-as évek elejére a, Bükkábrány falu térségében feltárt tetemes lignitvagyonra felépül az ország legnagyobb bányája, és a 2000 megawatt teljesítményű óriás erőmű. Megállapították, hogy a föld alatt mintegy 500—550 millió tonna lignit van, amelytftl az erőmű évi 21— 22 millió tonnát használhat fel. Ez a lignitmennyiség több lesz, mint az összes mélyművelésű bánya termelése együttvéve. A lignitréteg egyébként 8—13 méter vastag, és általában 30—50 méter mélven helyezkedik el. A kitermelést természetesen a legnagyobb fokú gépesítéssel fogják elvégezni. Nem lehet kétséges, hogy ilyen mennyiségű szénvagyont nem szabad kihasználatlanul hagyni, még akkor sem, ha a kitermelt szén kalóriaértéke messze elmarad a mélyművelésű bányák szeneitől. Csak meg kell találni a kisebb kalóriaérték melletti hasznosítás módját, ami a szakembereinknek sikerült is. / Hócsata a síneken É

vtizedekre visszamenő, pontos feljegyzései vannak a MÁV-nak a hófúvásokról, a tél uralkodó szélirányairól. Ezek alapján állítják fel ősszel a mesterséges hóvédő sövényeket a veszélyeztetett pályaszakaszok mentén. A sokévi megfigyelések alapján elsősorban a Veszprém környéki vasútvonalak kerülnek télen veszélybe a hófúvást >1. és a Nyugat-Dunántúlon Celldömölk és, Szombathely térségében is jócskán vannak veszélyeztetett pályaszakaszok, különösen olt, ahol nem szegélyezik sűrű erdők a síneket. Az Alföldön inkább a ritkább forgalmú mellékvonalakat fenyegeti a hófúvás. A fővonalakon ugyanis sűrű a forgalom, és ezért az egymás után áthaladó vonatok között a szél nem nagyon tud annyi havat a sínekre kotorni, amennyivel a következő vonat ne tudna megbirkózni. A hazai vasútvonalakból kb. 500 kilométernyi van közvetlen veszélyben. A legveszélyesebb helyeken 126 kilométer hosszan hófogó erdösávot telepítettek, rövidebb szakaszon élősövényt, ezenkívül csaknem 100 kilométer hosszú földből készült, fásított. hóvédmű szegélyezi a vonalakat. 9000 méter hosszan beton hófogó rácsokat állítottak fel. de kb. 200 kilométer hosszú vonalon terepnehézségek miatt még nincs végleges hóvédelem. Hóakadályok azonban gyakran a legváratlanabb helyeken is jelentkeznek, órák alatt 5—6 méteres torlaszokat emel a tomboló szél. Ilyenkor a nyílt pályán el_ akad a vonat és meg kell várni a felmentő segítséget. Ez az oka. hogy télen a mellékvonalakon a Diesel-motorkocsikat fel szokták váltani a régi gőzmozdonvokkal. mert a gőzmozdony nagyobb súlya, és több meghajtott tengelye miatt sokkal erősebben tapad. Magas építése következtében az alája került hótömeg is nehezebben emeli ki a pályáról, mint az alacsony motorkocsikat. A MÁV-nál többféle módon igyekeznek eltávolítani az akadályokat. A hóekékkel 40—50 kilométer nekifutási sebesség esetén 50 centi vastag hóréteget bármilyen hosszú szakaszon, 70 centimétereset 600 méter, egy méter vastagságút 300 méter hosszúságban át lehet vágni. Ha az ekét kél mozdony tolja, egy méter vastagságú. havat bármilyen hosszú szakaszon, vastagabb hóréteget rövidebb távon át lehet vágni. Mindez természetesen csak porhóra vonatkozik, a jeges hóakadály nagyobb ellenállást jelent. A nagy teljesítményű hómarógépek forgólapátos megoldásúak; lapátjait saját gőzgépe hajtja. 5 méteres hóvastagságú akadályt is képes leküzdeni, úgy hogy a gépet egy mozdony lassan tolja maga előtt, és a forgó légcsavarok a havat nagy erővel oldalra lövellik ki. Ezeken kívül hőlégsugaras hö_ olvasztó berendezéseket is használnak, amelyek azonban csak egy-egy nagyobb vasúti csomóponton használhatók '.váltók és állomási vagányok eljegesedett szakaszainak a megtisztítására. Jellemző adat azonban, hogy a gép működtetése óránként több mint 2000 forintba kerül. A MÁV-nál még most is emlékezetes az ötévvel ezelőtti december. Karácsony előtt egy héttel indult a tél már a második támadásra A Balaton térsége volt a veszélygóc. Még a miskolci MÁV Igazgatóságtól is oda kellett küldeni egy hószórót, hogy utat biztosítson a vonatoknak. A mellékvonalakon — a térségben — szinte mindenütt leállt a forgalom, és menteni kellett a végállomásra el nem jutott utasokat. A7 egyik Somogy megyei állomásról csak harckocsival lehetett az utasokat ellátni és elszál-_ lítani, ezért néphadseregünk egységei, a szovjet alakulatokkal együtt küzdöttek a vasutasokkal. Megszakadt az összeköttetés Budaoest és Bécs között ls. A MÁVnak a legsúlyosabb napon —december 21-én — 3000 ember élelmezéséről kellett gondoskodnia, mert az utasok nem tudtak továbbutazni. Bá'dosl Németh /ános Hómező Ez a nagy, fehér Nirvána megnyugtat engem, elborít, leplébe úgy bújok bele, szakállam hóvirág-csokor, a csönd ujjam hegyére fagu. szívemben nincsen szenvedély, ami közel volt, messze van, s belém olvadt a messzeség, egybefoly álom és való, zenébe olvad minden át, fehér hó, versem, szállj te is. adj hírt a roppant semmiről, hogy ég, föld, minden összeér s halál, vagy élet, csak szaval:, vakíts meg, végtelen havas. A földnélküli és szegényparasztság maga latolt hozza a szamára vegre beköszöntő igazi honfoglalás végrehajtásához. A töld megtartásáért azonban még súlyos küzdelmekel kellett vívni