Délmagyarország, 1975. január (65. évfolyam, 1-26. szám)

1975-01-12 / 10. szám

VASABNAF, 1975. JANUÁR 13. 5 •••HMM MISKOLC Miskolc — modern ipari központ lenlegl korszerűsítésére eddig 1,9 milliárd forintot használtak fel, s még nem is fejezték be a mun­kálatokat. A kultúra ápolása szépíti-e meg egy város arculatát? Ha igen, Miskolc joggal tartozhat a legszebb városok közé. De Mis­kolc és a kultúra? — kérdezik sokan kételkedve. Nézzük a gyökereket. Hol épült fel az ország első kőszínháza? Miskolcon. Hol játszott és élt so­káig egyik leghíresebb, legkedve­sebb színésznőnk, Déryné? Mis­kolcon. Az 1823-ban épült szín­ház színpadán szinte minden nagy nevű színész megfordult, és minden divatos és kevésbé ismert színmű helyet kapott. De természetesen nemcsak a színház jelenti a kultúrát. A vá­ros rangját emeli a felszabadulás után épült Műszaki Egyetem. Működik 12 középiskola, 35. álta­lános iskola, 11 mozi. Kiterjedt a könyvtárhálózat, s jelentős, új létesítmény a modern megyei könyvtár, amely az ugyancsak minden igényt kielégítő, hatal­mas, új sportcsarnok szomszéd­ságában helyezkedik el. A felszabadulás harmincadik évfordulóján a diósgyőri mun­kások régi vágyát teljesítették: ünnepélyes külsőségek között el­helyezték a Diósgyőri Munkás Művelődési Ház alapkövét. Ha mindez nem elégséges ah­hoz, hogy egy várost szépnek is tartsanak, vegyük talán szem­ügyre a fejlődés ütemét. Szépít-e egy városon az, ha nagv iram­ban változik, korszerűsödik? Az ország legnagyobb ütemű vidéki városépítése most min­den bizonnyal a miskolci. A megnövekedett ipari termelés szülte lakás-, kommunális és kulturális igények szinte robba­násszerűen feszítették szét a vá­ros régi kereteit. A gyerekek már nem is tudják, miért is nevezik Zsolcai-, Győri-, Csabai-. Szent­péteri-kapunak a most már Bel­városban levő utcákat. Hajdan ugyanis a négy égtáj felé, s a négy legközelebb eső település felé tekintve itt álltak a város kapui. A város lakóinak száma a fel­szabadulást követő első húsz évben 65 ezerrel nőtt. Most már túl van a 200 ezren. Ez a népe­sedésnövekedés egy olyan vá­rosban történt, ahol nem volt meg a hozzá illő városszerkezet, s az ipar fejlődéséhez képest eleve elmaradott volt a lakáshelyzet kulturáltsága, elmaradott volt a közlekedéshálózat, s több fontos szolgáltatási hálózat. Miskolc kri­tikus lakáshelyzetét illusztrálja, hogy az 1960-as népszámlálás adgtait összehasonlítva, azt lát­juk. hogy száz lakásra Szegeden 316, Pécsett 336, Debrecenben 342 és Miskolcon 358 lakó jutott. 1964-re Miskolcon ez a szám 365­re emelkedett. Az a hatalmas arányú lakás­építés, amely most már évek óla tart, jelentősen megváltoztatja a városképet. Miskolc, fekvésénél fogva, nem terjeszkedhet tetszés szerint. Bontani kell ahhoz, hogy új épülhessen. Bontani kell ah­hoz is, hogy a szűk, kacskaringós utcákat korszerű, széles utak váltsák fel. Ha a nagy szabású fejlődés, lá­zas építkezés széppé tesz egy várost, akkor most Miskolc a legszebb város. Az ország településeit bizonyá­ra lehet rangsorolni, a népgaz­daságban betöltött szerepük, a lakók lélekszáma, a terület nagy­sága és még sok egyéb szempont alapján, de szépség szerint már nehezebb, és talán nem is reális. Miért térünk mégis mindig vissza a szépséghez? Azért, mert bárhol fordul meg a miskolci ember az országban, s megmondja, hová való, leg­többször elkomorulva néznek rá. Aztán az illető kijelenti, hogy ő sajnos, éppen nem szereti Mis­kolcot. Szerinte nagyon csúnya város. S ez az „egyéni" vélemény oly gyakori, hogy már közhely­nek hat. Pedig kell, hogy érdemel sze­rint szeresse Miskolcot az ország, amelynek asztalára olyan sokat tesz le ennek a városnak az ipa­ra. A meghittebb szeretetet meg­kapta és megkapja Miskolc ős­lakóitól és az újonnan megtele­pedett munkásoktól. Megkapta már azoktól az ellenállóktól, akik a háború alatt szembeszálltak a németekkel, azoktól a munká­soktól, akik életük kockáztatásá­val szerelték le és rejtették el a németek elől a gyárak értékes gépeit. Azok szerették ezt a vá­rost, akiknek tevékenységéről Hans Friess német vezérezredes, a déli hadseregcsoport főparancs­noka ilyen elkeseredett jelentés­ben számolt be: „A Miskolc kö­rüli helyzet kiéleződésével meg­levő harci gondjainkhoz még egy járult, amelyre nem számítottunk. Az iparvárosban 20 ezer muríkás kelt fel, miközben a harc a ka­puk alatt tombolt... a civil la­kosság felfegyverzett csoportjai' az ellenséget támogatták. Ezrével osztogatták a kommunista röpla­pokat ..." Miskolc vitathatatlanul a ma­gyar nehézipar fellegvára. A vá­ros és a megye vezetői mindent megtesznek azért, hogy ez a zömmel ipari munkások által la­kott ősi település minden szem­pontból felszabadult, szocialista szellemű város képét mutassa. Ezt a várost szocialista módon dolgozó, szocialista módon élő és gondolkodó emberek lakják, és mindenekelőtt ez adja meg Mis­kolcnak azt a jogot, hogy magát a hasznos, értékes, szép városok közé sorolja. AOAMOVICS ILONA S zép város? Mi adhatja meg egy vá­ros szépségét? Keressük csak módszeresen! Történelembe nyúló múltja, patinája? Az ásatások azt bizonyítják, hogy Miskolc területén és kör­nyékén már a kőkorszakban élt ember. A város közepén maga­sodó Avason éppúgy megtalálták pattintott köveit, tűzhelyét, mint a lillafüredi Szeleta-barlangban, amelynek leleteit Szeleta-kultúra néven ismeri a tudományos világ. Bronzkori, vaskori kelta, ősger­mán, illír, szláv, avar emlékek jelzik a magyar honfoglalás ko­rát megelőző ember nyomát a Miskolcot körülölelő Bükk bar­langjaiban, a város peremén futó Sajó és a várost átszelő Szinva völgyében. Árpád honfoglaló tör­zsei közül Bors vezér magyarjai telepedtek itt meg, s a Bors-csa­ládból származó Miskóc—Miskolc család nevét maga a város őrzi. A XIV. század elején, az Anjou-házból származó királyok idején kezd kialakulni a telepü­lés arculata, amelyet nagyjából a mai Széchenyi utca — azóta is a város egyetlen főutcája — ha­tároz meg. Ekkoriban kezdődik az intenzívebb szőlőművelés, s ekkor kap a megnövekedett for­galmú település országos vásár­tartási jogot és bírót. Diósgyőr vára a XIII. század közepén épül. Száz évvel később Nagv Lajos királyé lesz. A vár később királynék tulajdona, s je­lentősége hosszú ideig nagyobb, mint Miskolcé. Nagy Lajos ki­rály megengedi, hogy a város la­kói a Bükk hegység fáját, kövét és meszét használják az építke­zésekhez. Mátyás király idejében, a XV. század végén fejeződik be az avasi templom elődjének építése. Mai alakját később, a törökdúlás után kapta. Az ország másfél évszázadig tartó török megszállá­sa Miskolcot sem kímélte, a harcoló seregek többször felgyúj­tották. Rákóczi fejedelem a szabad­ságharc idején kétszer is járt Miskolcon, s a város egyetlen emeletes házában szállt meg, a Sötét-kapu mellett. — Ma mű­emlék. — Távozása után kemé­nyen meglakolt a város hazafias érzelmeiért, amelynek iparosai fegyvert, ruhát készítettek a ku­ruc seregeknek. Rabutin császári generális 1706-ban felperzseli, csak az avasi templomot és az iskolát hagyja épségben. SiaPmJo- György felvételei fipülő új lakótele® A háborútól és az ostromtól sokat szenvedett Miskolc 1944. de­cember 1-én szabadult fel. Az első városok között volt, ahol Nemzeti Bizottság alakult. A bizottság által vezetett város­ban hamarosan helyreállt a rend, megkezdődött a munka, megszervezték a közellátást, s már 1945 elején megvetették a mai, gyors ütemű fejlődés alapját. Az azóta eltelt harminc esztendő alatt több mint 100 ezerrel nö­vekedett a lakosság száma, s jelenleg a város nappali népessége jóval meghaladja a 200 ezret. A lakosság számának növekedését nagyarányú építkezés követte. A város arculata teljesen megváltozott, a régen két főútvonalból álló település szélein újabb városrészek jöttek létre. Felépült az ország legnagyobb egyetemvárosa, a Nehézipari Műszaki Egyetem, ahol 34 tanszék működik. Ezzel mintegy megvetették a városban működő és termelő ipari nagyüzemek tudományos hátterét. Miskolc ma az ország második legnagyobb városa. Ezt a rangját nemcsak a város lélekszámának nagysága adja. A város területébe beékelődött két nagy ipari üzem, a Lenin Kohászati Művek és a Diós­győri Gépgvár még a múlt században alakult. E két üzem termelése, az ország nehéziparában és gépiparában elfoglalt kiemelkedő helye is közrejátszott abban, hogy Miskolc az ország második városa lett. A Lenin Kohászati Művekben igen gyors volt az újjáépítés üteme. Alig több mint két év alatt, 1947-re a gyár elérte a háború előtti ter­melés mértékét, és az ország, mindenekelőtt a vasút és a közlekedés helyreállításának fő bázisa lett. Az első hároméves tervben már meg­kezdődött a gyár fejlesztése. Az ipari termelés növekedésével, az újabb üzemek létrehozásával együtt nőtt, fejlődött a város is. Előbb az úgynevezett Selyemrét épült be, majd elkészült a Kilián északi és déli lakótelep, a Szentpéteri ka­pui lakótelep, legutóbb a diósgyőri városközpont építése fejeződött be, s közben már hozzákezdtek az Avas déli lejtőjének beépítéséhez, ahol mintegy ötvenezer ember talál otthonra. de az ember fosztja meg szép­ségétől. Mint környezeti adott­ság, a legszerencsésebb, a leg­kedvezőbb, ha egy várost kereszt­beszel egy friss hegyi patak. A város közepétől délre már Alföldbe futnak a házsorok. Ta­polca régi, kedvelt fürdőhely, s méginkább azzá tette most a nemrég elkészült barlangfürdő. A hegy gyomrában keletkezett kis öbölben télen is kellemesen meleg a levegő és a víz. Tapolca parkjai, sétányai, üdülői szerves részévé váltak a városnak. Ha Miskolc fekvését, környe­zetét tekintjük, a legszebb váro­sok közé kellene sorolni. De nem sorolják oda. Talán az a város szép, amely a legnagyobb szerepet játszik az anyagi termelésben? A Lenin Kohászati Művek or­szágosan ismert nehézipari ob­jektum. A város jellegzetes ne­hézipari bázis. Az itteni terme­lés szervesen kapcsolódik az or­szág ipari termeléséhez. Az el­múlt évtizedekben több milliárd forintot ruháztak be a miskolci iparvidék fejlesztésére. A három­éves terv idején például az LKM­ben 170 millió forintos beruhá­zást valósítottak meg: felépült a középhengermű, 300 ezer tonna kapacitással. A nemesacélgyártás fejlesztésére felépült az új elekt­roacélmű. Az évszázados múlttal rendelkező gyáróriást tovább bő­vítik, korszerűsítik. Most az ed­digi legnagyobb építkezés van fo­lyamatban: új nemesacél-henger­mű épül. Ennek létrehozása mintegy 3 milliárd forintba ke­rül. /A másik országos jelentőségű nagyüzem a Diósgyőri Gépgyár. Többek között itt készülnek a vasúti kocsik kerekei. Jelentős üzem még a December 4. Drót­gyár, a Pamutfonoda, és a hejő­csabai cementgyár, melynek je­Folytathatnánk még hosszan, hogyan élt, létezett, tartotta fenn magát a város a történelem vi­harában, több mint hat évszáza­don át. Ha a szépséget a múlt adná, akkor kétségtelen: a legszebb magyar városok közé kellene tar­toznia Miskolcnak. Az ország közvéleménye mégsem sorolja oda. Kölcsönöz-e szépséget egy vá­rosnak fekvése, környezete? Miskolc ott terül el, ahol a Bükk hegvség végső nyúlványai érintkeznek a Nagy-Alfölddel. Néhány évtizeddel ezelőtt a vá­rost lakatlan kilométerek, kisebb önálló települések választották el a Bükk hegységtől. Ma a Bükk a város része, hiszen a Miskolcot jelző országúti tábla jóval Lilla­füred felett áll. A város magába olvasztotta Diósgyőrt, Alsó- és Felső-Hámort, Ómasát, Lillafü­redet, s így szépen, lassan felkú­szott a Bükk meredek lejtőire. A Szinva patak, amely olyan vidáman, kristályos tajtékot per­metezve zúdul le a lillafüredi víz­esésnél, kezes báránnyá szelídül, mire a városba ér: szelíd, öreg és piszkos. Otközben elfogja az ipar, kihasználja, s szennyesen, megfárasztva engedi tovább, hogy leballagjon a városon át a Sajóba. Ez így valóban nem szép.

Next

/
Oldalképek
Tartalom