Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-06 / 285. szám

8 PÉNTEK, ÍM DECEMBER & m Uj sorozat a Délmagyarországban Hetenként kétszeri — szerdai és szombati — megjelenéssel, új cikksorozatot indítunk holnaptól kezdődően a Délmagyarország 4. oldalán, Meteorológiai kislexikon címmel. Az olvasó tetszését minden bizonnyal megnyerő sorozatot dr. Péczely György szegedi tanszékvezető egyetemi tanár és munkatársa, dr. Boros József adjunktus írja, kitérve mindazokra a kérdésekre, amelyek az időjárással kapcsolatosak, s amelyekre szinte naponta szeretnénk választ kapni. Hűtőpult — ajándékba Somogyi Károlyné felvétele Tegnap délelőtt értékes ajándékot kaptak az algyői általános iskola tanulói, a MIRKÖZ Diesel- és Hűtőtechnikai Ktsz nagy teljesítményű hűtőberendezését. A szövetkezet dolgozói az iskolatej-akció jobb lebonyolításáért ajánlották fel ezt a berendezést egy szegedi iskolának, s a választás azért esett az algyőiekre, mert e külterületi iskolában, ahová túlnyomó többségükben fizikai dolgozók gyermekei járnak, tavaly átlagban 200 pohár tej fogyott el naponta. Az ajándék a MIRKÖZ csongrádi üzemegységéből érkezett, a dolgozókat Papp István, a szövetkezet párttitkára. Kádár Erzsébet KISZ-csúcstitkár és Kálmán László főmérnök képviselte. Papp István meleg szavak kíséretében adta át ajándékukat a gyermekeknek, akik viszonzásul néhány perces kis műsorral kedveskedtek a vendégeknek. Képünkön: a hűtőberendezés és a boldog kis tulajdonosok láthatók. KONZERVGYÁRI MIKULÁS Tegnap, csütörtökön délután ezer konzervgyári kisgyerek találkozott a Télapóval a szakszervezeti bizottság jóvoltából. A gyár szociális és kulturális alapiából 22 ezer forint értékű mikulásajándékot kaptak a legkisebbek, akiket az ünnepségen a bábszínház művészei szórakoztattak a Ludas Matyi előadásával. A KISZ-szervezet és a gyári klub ma esti zenés-táncos rendezvényén ügyességi versennyel, játékos ajándékosztással köszöntik a „nagv gyerekeket", a gyár fiatal dolgozóit. KIVALÖ LAPTERJESZTŐK KITÜNTETÉSE Csütörtökön a posta-vezérigazgatóságon sajtónapi megemlékezést tartottak. Az ünnepségen Horn Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes, a posta vezérigazgatója a magyar nyelvű szovjet lapok terjesztésében kiváló eredményt elért 56 postást tüntetett ki. Jutalmat kaptak a „Fáklya" aktivistái is, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a lap 35 ezres példányszáma félév alatt 90 ezerre nőtt. Gyászközlemények Megrendült szívvel tudatjuk, hogy a nagyon szeretett édesupn. nagyapa, testvér. anós. MAKI JÚZSEF életének 78. évében csendesen elhunyt. Temetése december 6-én 1 órakor lesz a Belvárosi temeti ravatalozójából. A gyászoló család. Kószónetct mondunk mindazon rokonoknnk, lakótársaknak, és Ismerésüknek, akik szeretett halottunk MOLNÁR FERENCNE Pogány Lenke temetésén megjelentek és részvétükké!, virágaikkal enyhíteni Igyekezték soha el nem miUó fáj daim'inkat. Ugvanesak Vz iltnn nvtr-'tink kész*nctct az I «s H kórház orvosrln-v és ápolót nak. áklk szerelett halottunl.a hosszé betegségében, áldozatos munkáinkkal Igvekeztck az élet nek megmenteni. A gyászol-' család. Mély fájdalommal tudatluk. hogv szereteti édesanya, nagymama. és tlédtuama. TERHES ,TOZSt-"'NF életének 81. évébe" hosszú szenvedés után elhunvt Temctcsc dec. 6-an 15 órakor lesz a Dugonics temetó ravatalozójából. A gyászoló család. Sziliért sgt. 39. T 8S06 Köszönetet mondunk mindazon rokonoknak, ismerősüknek, Jó barátoknak, kik szeretett halottunk. dr. BITE FERENC temetésén megjelentek, részvétükkel és virágaikkal mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. A gyászoló család. Maros u. 18. T8613 Küszünetet mondok mindazon rokonoknak. Ismerősöknek, inuk Hársaknak, akik szeretett halottunk, özv. ERDOSI GVÖRCNf temetésén meglelontek részvétükkel és virágaikkal -"élv fájdalmamat env httenl Igyekeztek. Gyászoló leánya Hunyadi J. sgt. 39—II T 8601 Köszönetet mondunk mindazon rokonoknak. Ismerésüknek, kik szeretett halottunk BARNA Pí:TERNÍ: temetésén megjelentek részvétükkel és virágaikkal mély fájdalmunkat cnvhítonl 'gvekeztek. A gyászoló rs.ti.id Tölgyes u. 2. T 8605 Ki érti ezeket a felnőtteket? Hogy én nem, az biztos. Anyukám például az egyik este, amikor elkaparintottam a babakrémet és egy óvatlan pillanatban bekentem vele a hasamat, az orromat, még a hajamra is jutott belőle, legnagyobb megdöbbenésemre méregbe gurult. S törölgette rólam a kenőcsöt, amit egyébként ő maga meg rám szokott kenni, igaz, hogy más testrészemre, de ez mindegy. Szóval, még törölgetett, egyfolytában beszélt és beszélt. Körülbelül a felét értettem annak, amit mondott, de mindezt olyan sebesen és olyan fejhangon tette, hogy ebből arra következtettem, hogy nagyon haragszik rám. Na, akkor hallottam azt a szót először, hogy Mikulás. Hogy ő kicsoda-micsoda, arról fogalmam sem volt, inkább arra figyeltem oda, hogy ettől a bizonyos Mikulástól nem kapok semmit. Na, gondoltam, jó lesz egy kicsit jobban odafigyelni. Csakhogy amint ezt elhatároztam, éppen a fülemből kapargatta ki a krémet a mama, fogpiszkálóra csavart vattával, így nem hallottam elég jól. Pedig valami olyasfélét is mondott, bár lehet, hogy rosszul értettem, hogy a cipő nem kerül az ablakba, vagy micsoda, és hogy a Mikulás oda nem teszi azt, amit egyébként — ha ez a krémes dolog közbe nem jön — odarakott volna. S minthogy épp a lényeget nem értettem, dühömben elkezdtem üvölteni. Szegény mamám, azt hitte, azért kiabálok, mert durván tisztította a fülemet és megsértette valahogy. S mivel torkom szakadtából üvöltöttem, nem tudott mást tenni: felkapott, magához ölelt, puszilgatott, simogatta a fülemet, belenézett a lámpa fényénél. Amikor láttam, hogy sikerült jól ráijesztenem, megsajnáltam, és felhagytam az ordítozással. Szipogtam még egy keveset, aztán elhallgattam. Sajnos, a mama is hallgatott. Pedig én kíváncsi lettem volna nagyon arra, mi fán terem a Mikulás: eszik-e vagy isszák? Meg aztán azt se értettem, Ki az a Mikulás? mi köze van neki a cipőhöz, meg az ablakhoz, és egyáltalán a kettőnek egymáshoz. Merthogy ezeket a szavakat már jól ismertem, legalábbis eddig nem voltak kétségeim e felől. Mit volt mit tenni, emlékeztetnem kellett a mamát félbehagyott témájára. S miközben tisztába tett — emiatt egyébként egyre többet hallgatok —, megkíséreltem kiejteni azt a Mikulás szót. Először, másodszor csak úgy sikerült: Muki, Muki. Nem csoda, hogy a mama nem reagált rá. Aztán addig-addig próbálkoztam, amíg egy selypes s-sel a végén csak kimondtam. Kíváncsiságomat csak jobban felkorbácsolta, amikor, mintha valami bűvös szót ejtettem volna ki a számon, felkapott, és száguldott be velem a szobába, ahol papa az újságot olvasta. „Képzeld, Lajos" — ezzel is csak összezavarnak, magam se tudom, hogy most ő az apa vagy a Lajos, keverem a kettőt, szóval — „képzeld, Lajos, ez a drága kölyök nem kimondta, hogy Mikulás. Hogy egyem meg azt az aranyos kis száját." És ehhez hasonlókat mondtak még, cuppogtak felváltva az arcomon, kapkodtak ki egymás kezéből. Egy ideig elviseltem, még bájosan mosolyogtam is hozzá, de aztán meguntam. Amennyire tudtam ebben a zűrzavarban, koncentráltam. Mérlegeltem: mi a célravezetőbb, ha megint elkezdek bömbölni hagyom, hogy így ünnepeljenek, míg ők bele nem fáradnak, vagy rákérdezek erre a Mikulásra. Az első két lehetőséget hosszas megfontolás után ejtettem: ezekkel csak telik az idő, és hamarosan ágyba raknak, így maradt a harmadik. Először halkan mondogattam: Mikulás? Mikulás? Rám se hederítettek. Aztán egyre hangosabban és mérgesebben. Már megtanultam kérdően és követelőzőn nézni, valamint elsajátítottam a kérdő mondat hanglejtését, és most módomban állt alkalmazni is. Mégsem értettek meg. Vergődtem ott a kezük között, aztán, megfontolás ide, megfontolás oda: elbőgtem magam, és bőgtem, bőgtem, vigasztalhatatlanul. Végül is be kellett látnom, hogy még mindig ez a hagyományos, jól bevált módszer a legelőnyösebb. Most is elértem a célomat: mama ringatott a karjában, duruzsolt a fülembe, még csak föl nem figyeltem a Mikulás szóra. Egyből elcsendesedtem. És akkor azt hallottam: „Édes bogaram, ha nem sírsz és jó gyerek leszel, megbocsát a Mikulás bácsi, hoz neked a puttonyában csokit és játékot, belerakja a cipődbe." Egy kicsit elszontyolodtam; ha ez a jóságos bácsi csak annyi ajándékot hoz, amennyi az én cipőmbe belefér, kár volt ezért a megerőltető bőgésért. De aztán, mintha olvasott volna a mama a gondolataim között, azt mondta: „Kitesszük az én cipőmet is az ablakba, na meg a papáét is." Ez végképp megnyugtatott. Ha a papa cipője is ott lesz, én már rosszul nem járhatok. Felvillant még az agyamban, vajon hogy néz ki ez a bácsi, hogyhogy nem mutattak be eddig neki, egyáltalán miért rakosgat ő ajándékokat éppen az ablakba, és hogy mi lehet az a puttony. Csakhogy már magam is kimerültem, nem lett volna erőm kiharcolni a válaszokat, futja még az életemből — gondoltam, és végül is a papa cipőjébe gyömöszölt csoki a lényeg. Így aztán elaludtam. Chikán Ágnes ÁLLATTENYÉSZTÉSI TUDOMÁNYOS NAPOK A Magyar Agrártudományi Egyesület szervezésében csütörtökön megkezdődött az állattenyésztési tudományos napok kétnapos eseménysorozata a Magyar Tudományos Akadémián, ahol 12 előadás hangzik el ennek a fontos mezőgazdasági ágazatnak a továbbfejlesztéséről és az időszerű feladatokról. Külön témakörben tárgyalják a tanácskozás részvevői a baromfi-, a nyúl- és a sertéstenyésztés legkorszerűbb módszereinek kérdéseit, az iparszerű állattartás technológiáit, s megvitatják az újabb takarmányozási és a higiéniai követelményeket Futó esők Várható időjárás péntek estig: Felhőátvonulások, szórványosan futó esők, záporok, elsősorban a hegyeken futó havazás. Többfelé megerősödő, időnként viharos lökésekkel kísért nyugati, északnyugati szél. Várható legmagasabb nappali hőmérséklet pénteken: 4—8 fok között TOVÁBBRA IS: ÁLLAMSEGÉLY AZ EGYHÁZAKNAK A magyarországi egyházak és vallásfelekezetek vezető testületeinek kérésére a kormány úgy döntött, hogy az egyházaknak folyósított államsegélyeket változatlan összegben 1979. december 31ig továbbra is folyósítja. Monológ Meglepetés oFABlAN.. — Szóval, kifejezetten rámsózta egy Mikulás!... Közlekedési balesetek Szeged és Domaszék között az 55-ös úton motorkerékbárral közlekedett Puskás József, Szeged, Hétvezér utca 13/A szám alatti lakos. Előtte haladt és kerékpárt tolt '.sókkal megpakolva Csipei Árpád, Szeged. Tisza Lajot •itca 24. szám alatti lakos akit a motoros elütött Mind. ketten súlyos sérülést szénvedtek. A rendőrség vizsgálata szerint Puskás József 'eheletén alkoholt éreztek, ezért vért vettek tőle, jogo sítványát pedig azonnal bevonták. A vizsgálat folyik. Csongrád megyében Bokros község határában Araczki János 26 éves vontatóvezető, helyi lakos vontatóval figyelmetlen vezetés közben elgázolta az úttesten, fekvő Antal Imre 61 éves nyugdíjas, bok rosi lakost, majd segítségnyújtás néikül továbbhajtott. Antal Imre olyan súlyosan megsérült, hogy kórházba szállítás után meghalt. A Csongrád megyei Rendőrfőkapitányság Araczki János ellen előzetes letartóztatásba helyezés mellett indított eljárást „Z. Elemér egy napja. Tévémonológ. írta: Kaló Flórián." Ha a műsorfüzet olvasásában csak eddig jut az „átlag" tévénéző, feltehetően már akkor is dönt: ezt megnézem. A cím ugyan nem egészen alkalmas arra, hogy olthatatlan kíváncsiságot keltsen, de a műfajmegjelö. lés már szokatlan, újszerű, Kaló Flóriánt pedig mint színészt tartottuk számon eddig. Akinek mégsem elég ennyi a választáshoz, tovább olvas: „Z. Elemér átlag kispolgár nyaralásának egy napjával, illetve annak egy részével ismerkedhetünk meg, egy váratlan incidens kapcsán." Megrögzött tévéellenes, pesszimista, akiben ennyi talány sem kelt érdeklődést. Milyen a tévémonológ? Az író Kaló Flórián? És legfőképpen: az átlag kispolgár? Első oillantásra: a tévémonológ abban különbözik a többi monológtól, hogy többen beszélnek benne. Akkor nem monológ? Ahogy vesszük. Mert tulajdonképpen Z. Elemér csak képzeli, hogy mások beszélnek, és amit képzel, a beszélő, mozgó emberek, megjelennek a képernyőn. Hát ezért tévémonológ — sóhajtanánk megkönynyebbülten, de akkor eszünkbe jut, hogy igen is vannak valódi, és nem képzeletbeli szereplői is a ... szóval a darabnak. Azt sem mondhatjuk, hogy Kaló Flórián írásának, mert ki tudja, mi volt az írásban, mielőtt tévéműsorrá alakult. így aztán sajnos azt sem dönthetjük el teljes biztonsággal, jó író, vagy nem jó író a színész. Legfeljebb annyit mondhatunk, hogy az átlag kispolgárról meglepően újszerű észrevételei vannak. Z. Elemér ugyanis — a látottak alapján — beteg statisztikus. Állapota olyan súlyos, hogy haladéktalanul orvoshoz kellene fordulnia. Állandó kisebbségi érzés gyötri, skizofrén alkat, szadista hajlamai vannak. Mindazonáltal rendkívül gyenge fizikumu — egyszóval kórházi ápolásra szorul. Rejtély, miért kell szegényről még azt is terjeszteni, hogy ő egy átlag kispolgár? Aki azonban nem böngészi a műsorfüzetet, csak véletlenül nézi az adást, megmenekül egy csomó fárasztó fejtöréstől, és a „Z. Elemér egy napja" láttán azt mondja: Kaló Flórián látott a nyáron egy ügyefogyott kis embert a strandon. Mivel gazdag a képzelőereje, mindenfélét gondolt róla. Képzelete játékairól vázlatokat készített egy szabad félórájában, benyújtotta a tévének. Ott pedig komolyan vették. S. E. ELŐADÁSOK A KÖRNYEZETVÉDELEMRŐL Előadásokat rendezett a környezetvédelemről a Hidrológiai Társaság szegedi területi szervezete és az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tegnap, csütörtökön, a Technika Házában. Először Papp Ferenc debreceni vízügvi igazgató beszélt a Tiszántúli VÍZIG területének védelméről, majd dr. Slmády Béla, az ATIVÍZIG igazgatója tart előadást „Környezetvédelem az Alsótiszavidéki VÍZIG területén címmel. DÉLMAGYARORSZÁG ;.T ....... : A Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi Bizottságának napilapja — Megjelenik hétkéznap 8. vasárnap 12 oldalon — FAszerkeszté: F NAGV ISTVÁN FSszerkcszté-helyettes: SZ. SIMON ISTVÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: 6740 Szeged. Magvar Tanácsköztársaság útja 10 — Telefon: 13-535, 13-003. — FelelAs kiadó: KOVÁCS LASZLO — A lapot nyomja: Szegedi Nyomda. Szeged, Bajcsy-Zsilinszky utca 28 — Előfizetést dij egy hónapra 20 forint. — Index: 29 053.