Délmagyarország, 1974. december (64. évfolyam, 281-304. szám)

1974-12-22 / 299. szám

VASÁRNAP, 1974. DECEMBER 2R 5 E

tájon már a kőkorszakban éltek emberek, a rómaiak itt alapították meg Aliscát. A középkorban apátság székhelye volt, s mivel itt vezetett az eszék—budai országút, némii leg fellendült a kereskedelme is. De csak később, jelentős szőlőtermését értékesítő borkereskedelme révén, a 18. században, tett szert olyan viszonylagos gazdagságra, amely elegendő volt ahhoz, hogy 1779-ben megyeszékhellyé legyen. Hogy milyenek voltak az akkori településdimenziók, jól érzékelteti, hogy a II. József idejében elindult népszámláláskor Szekszárd a püspöki székhely Pécs mögött Délkelet-Dunántúlon a második helyen állt. Az 1784—87-es adatok szerint Pécsnek 8853, Szekszárdnak pedig 6290 lakosa volt. Érdemes összehasonlítani az 1970-es adatokat is: Pécsett 1970-ben 145 307, Szekszárdon viszont csak 24 201 ember clt. Üj város épül a hegyoldalban, az egykori szőlőtelepek helyén. Szekszárdot összeköti a Dunával; Szekszárd ezáltal kikötővárossá válik. Pakson épül az első magyar atomerőmű. Ettől Szekszárd i3 nagy fejlődést remél. Hamarosan megkezdik a városban az ország egyik legnagyobb vágóhídjának építését, amely évi hatszázezer sertést dolgoz majd fel. Kulturális robbanás Az utóbbi tizenöt évben olyan iramú volt a fejlődés, amilyenről korábban még álmodni sem mertek a szekszárdiak. Termelőszövetkezetei az 1971— 1973-as évek átlagában például közel két és félszer magasabb termésátlagot értek el, mint aj 1951—1956. évek átlagában, amikor még a kisüzemi gazdálkodás volt a város mezőgazdaságára * jellemző. A szőlőterületek is átalakulóban vannak. Nagyüzemi művelésre alkalmas táblák alakultak ki, és készek a tervek aa egész szekszárdi szőlőhegy re- • konstrukciójára. Sokat mond egy városról ipara; mezőgazdasága, de a megváltozott körülmények között élő embert jól mutatja a közművelődés állapota is. A felszabadulás előtt a városnak mindössze egy gimnáziuma volt. Ma közgazdasági, mezőgazdasági, műszaki, egészségügyi szakközépiskola működik a városban. 1945-ben 120 középiskolás volt a városban, ma az 1908 középiskolás diákjával és a 23 szorosára növekedett szakmunkástanuló létszámával kész iskolaváros. Megépült a város modern művelődési palotája, a Babits Mihály művelődési központ, amely kulturális robbanást idézett elő. Aj addig nagyobb részt „otthonülőknek", „pincejáróknak" titulált város megmutatta, hogy szépre érzékeny, jóra fogékony lelke van. Csaknem negyvenezren látogatták az első hónapban, és azóta több mint félmillióan évente. Az induláskor ezer színházi bérletes sem volt. Ma már 3200 felnőtt bérletes van a 28 ezres városban. Kórháza is nagyot fejlődött. Korszerű költi lmények között 1351 betegnek tudnak helyet biztosítani. 1961 óta az egészségügy területén több országos — sőt az országhatárokon túl is ismert — kezdeményezés indult el Szekszárdról. Ilyennek tekinthető az egész megye lakosságának szűrésg a rejtett cukorbetegség, a gyógyítható magasvérnyomás-betegség korai felismerése és mielőbbi gyógyítása céljából. A kórház ma már csaknem minden igényt kielégítő színvonalat képvisel. Ennek országos elismerését jelenti, hogy 1973-tól oktató kórházzá minősítették. Ma már aktívan .részt vesz a Pécsi Orvostudományi Egyetem hallgatóinak elméleti, de főként gyakorlati oktatásában. Ez a jelen. Biztató a jövő is. Már készülnek a városfejlesztési tervek, amelyek újabb húszezer embernek biztosítanak munkahelyet, lakást, kulturális lehetőséget. SZALAJ JÁNOS Szekszárd 1914. november 30-án szabadult fel. A lakosság 42 százaléka ekkor még a mezőgazdaságból élt. A felszabadulás utáni évtizedekben a termelési objektumokban, intézményekben, lakótérben és minden ^másban végbement gyarapodás, anyagi és szellemi felemelkedés ellenére Szekszárd népességszámban még mindig a legkisebb megyeszékhely, amelynek erős mezőgazdasági karakterét mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy 16 673 kataszteri holdnyi területének 14 százalékán szőlőt 'művelnek, A szőlőterület százalékos arányát tekintve, Szekszárdot a magyar városok közül csak Gyöngyös és Eger előzi meg. A várost még mindig nem lehet az ipari települések köze sorolni, hiszen az ipari népesség aránya még a megye egyes járási székhelyein, illetve nagyközségeiben is jóval magasabb- mint a megyeszékhelyen. A

z elmaradás egyik fő oka még a 18. századra nyúlik vissza, amikor is egy település fejlődéséhez már nem volt eiég a közigazgatási és egyházügyi funkció gyakorlása. Az általánossá váló árutermeléssel előtérbe kerültek a különféle gazdasági adottságok, amelyek közül különösen kettő fejtett ki ezen a vidéken erős településfejlesztő hatást: a Duna és a kőszén. A Duna, mint vízi út, majd a XIX. század első felében a gőzgép megjelenésekor a kőszén. Szek-. szánd ezektől távol esik. Szekszárd csak közigazgatási székhely volt, és borai vitték a hírét a világba. Liszt Ferenc is „borért jött" a városba, és ilyenkor hangversenyt is adott az Augusz házban. Kis város: nagy falu Vitéz Johannes Háry is szekszárdi bort ivott a szekszárdi kocsmákban, ahol a költő, Garay János is gyakran kóstolgatta a hegy levét, a bikavért, amelynek dűlő is őrzi a nevét: a Bika-dűlő. Kerekedett is vita annak idején az egri és szekszárdi szőlősgazdák között. Perre is vitték a dolgot: ki nevezte előbb a borút bikavérnek. Végül egy kis versike döntött: „A szekszárdi bikavér, aki issza hóttig él." Ez a vers a ma készülő Jancsi korsókon is' olvasható, korábban keletkezett, mint az egri bikavér elnevezés. A bor hírnevet szerzett Szekszárdnak, de fejlődésére nem volt nagy hatással. Érezték ezt a szekszárdiak is, akik tisztában voltak vele, hogy Tolna mind lakosságban, mind területben az ország egyik legkisebb megyéje, mégis már egy évszázaddal ezelőtt sérelmesnek tartották, hogy megyeszékhelyük aránytalanul kisváros. Ezért, amikor a vasútépítések tervezése folyt, kitartóan követelték a Budapestet a Balkánnal összekötő vasúti fővonal átvezetését a városon. Ettől várták Szekszárd fellendülését. A rengeteg beadvány ellenére Szekszárd a többi dunántúli településhez viszonyítva példátlanul későn. 1883- ( ban kapott vasutat, de akkor is csak szárnyvonalat Sárbogárd— Budapest felé. A város, mint egy álmos eb. hever ilomb alatt, sík felett kis város: nagy falu. Ilyennek látta szülővárosát Babits Mihály. Ilyennek látták a felszabaditó szovjet hadsereg katonái is, 1944. november 30-án. Es ilyennek látta mindenki, az első pillantásra. Igaz, hogy kis város: nagy falu volt, de az is tény, hogy a forradalmi nép Szekszárdon már 1919. március 14-én megfosztotta hatalmától és eltávolította hivatalából Gottvald Károly felvételei A Mechanikai Mcroinuszerek gyára szekszárdi gyár egysége íes/méröket és más alkatrészeket gyárt a Z-ssguli-progranj keretében. á megye főispánját, politikai biztos ellenőrizte az alispán, rendelkezéseit. öttagú direktórium vette át a megye politikai, gazdasági irányítását. Amikor Budapesten 1919. március 21-én kikiáltották a proletárdiktatúrát, Szekszárd lakossága már teljesen felkészülten állt a munkáshatalom szolgálatába. Az országban mindenütt ismertté vált az a kép, amely a Tanácsköztársaság szekszárdi, Tolna megyei vezetőinek kivégzését örökítette meg. A kivégzésre kiterelték a szekszárdiakat, de ez nem rettentett meg mindenkit. A Borsodi Vegyikombinát szekszárdi gyárában készülnek az egyre népszerűbb műanyag ajtók, .ablakkeretek és fal burkoló anyagok. Mindig akadtak, akik kezükbe vették a zászlót. Sok szekszárdi kommunista és haladó szellemű harcos kapott behívót a horthysta büntetőszázadokba, és még így is hiteles bizonyítékok vannak arra, hogy Szekszárdon két ellenállási csoport is működött. Az egyik az őcsényi repülőtérről szerzett adatokkal látta el a szövetségeseket, a másik pedig 1944. március 19én a tiszti étkezdében lefegyverezte a német tiszteket. Érdemes helyben maradni Szekszárd a felszabadulás után kezdett fejlődni azon a talajon, amit a múlttól örökölt A lakosság 42 százaléka a felszabaduláskor mezőgazdaságból élt, 31 százaléka pedig a közigazgatásban, és az ehhez tartozó területeken tevékenykedett. Ipara: selyemgubó beváltó, néhány malom és kisipar volt. A város elhanyagolt: régi vályogházak, egy gimnázium, szennyvízcsatorna csak mutatóba. Szekszárd dolgozott és reménykedett De az 1950-es években ismét megállt fejlődése. Az akkori elképzelések szerint megszűnt volna megyeszékhely lenni. 1957 után ismét fejlődésnek indult, és ma már csaknem kétszeresére nőtt a lakossága. Ma már 28 ezer ember lakik a városban éjszaka, és 36 ezer nappal. Ahonnan a felszabadulás előtt elmentek az emberek, főleg a fiatalok máshová dolgozni, oda most dolgozni járnak a környékről is. Ahol az ipart a malom és a selyemgubó beváltó jelentette a felszabadulás előtt, ma Zsigulihoz gyártanak alkatrészeket. A Szekszárdon készült cukorrépa-gépsorok az egész országban ismertek. és Európában hatodikként Szekszárdon kezdték gyártani a műanyag ajtókat és ablaktokokat, falburkoló elemeket. A megyeszékhely fiú és leány iparostanonc-iskoláinak 1945-ben mindössze 99 tanulója volt. ma a szakmunkástanuló-intézetbe 2245-en járnak. _ Az ország egyik nagy beruházásaként elkészült a Sió-árvízkapu. amely nemcsak az árvíztől menti meg a várost, nemcsak'az öntözés kiterjesztés^ teszi lehetővé, de fi f