Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-13 / 265. szám

®E8BA, mi NOVEMBER 13. 3 A tömegközlekedésben Sze­geden is sokáig szükség lesz 3 villamosokra. A nagy befo­gadóképességű csuklósok ki­szorították a peronos kisko­csikat. (Legfeljebb a Tisza­parti vonalon jár még ikre­sített kiskocsi, amikor egy­egy csuklós lerobban, és ja­vítani kell.) Szegeden a su­garas, köríves városszerkezet különben is kedvező adott­ságokat tartogatott a villa­mosközlekedés fejlesztéséhez, csak ki kellett használni. Az utóbbi években ennek szem­tanúi voltunk, és az itt meg­forduló hazai és külföldi vendégek is látták a nagy felfordulást a villamosjáratú úttesteken. TfZMILLIÖK PÁLYAKRA Még a laikusok is lassú­nak és vontatottnak vélték az Ápri­lis 4. útján a sínpályák kö­zépre helyezésének munká­latait. Mintha ezt akarták volna jóvátenni — nem ugyanazok az alvállalkozók — a Kossuth Lajos sugár­úton, a Nagykörút és az An­na-kút közötti szakaszon. A hasonló nagyságrendű mun­kával jóval a tervezett ha­táridő előtt készültek el. A közlekedési vállalat vezetői, dr. Várhalmi Károly igazga­tó és Zsiga Sándor főmér­nök igazat adtak az összeha­sonlításnak. Hozzátették azonban: — Ilyen méretű villamos­pálya-építés sosem volt még Szegeden. Állami és tanácsi támogatással, vállalati hoz­záadással 1974—75-ben közel 80 millió forintra rúg az Április 4. útján, a József At­tila és a Kossuth Lajos su­gárúton a pályák korszerű­sítése. A látványos fejlesz­téssel lépést tartva oldottuk meg egy belső problémán­kat, munkaerőgondunkat. Áttértünk a kalauz nélküli közlekedésre. Az utas önma­ga kezel jegyét a kocsikban elhelyezett lyukasztókészü­lékkel. Ettől a premiertől másfél hónap telt el. Túl azon, hogy munkaerőben mit nyert a vállalat, és mekkora össze­get fordított az új rendszerű jegykezelés meghonosítására, s nyomtatott szövegű előze­tes tájékoztatásra, az átme­net nem volt zökkenőmentes. Az előre kibocsátott és bár­hol megvásárolható jegy mi­nősége gyenge, silány, „nem áll meg" a lyukasztóban. So­kan tudatosan vagy tudatla­nul gombot, pénzt dugdostak a készülékbe, mások kezük­ben szorongatták a jegyet, és vártak, hátha nem jön utazásuk alatt ellenőr. A ko­csivezetők persze mindeze­ket látták, és azt is, hogy az utasok egy része lecövekel az ajtók korülj beáll a ko-. csinak abba az oldalába — elvéve végig a kilátást, a lá­tási vonalat —, ahol a le- és fellépés történik, bonyolódik az utasforgalom. Az utazás új rendjével nagyobb, szinte teljes felelősség hárult a ko­csivezetőkre a biztonságos közlekedésben. — A la­za anya­gú je­gyek he­lyett állóképesebbet nyomta­tunk — válaszolt a valós észrevételekre dr. Várhalmi Károly. — Tényleg voltak átmeneti félreértések a lyu­kasztókészülékek kezelésé­ben. A kocsivezetők felelős­sége valóban növekedett, de ennek gyakorlásában szá­mítunk az utasok megértésé­re, segítőkészségére, fegyel­mezettségére, a kocsiba lé­péstől az utazás befejezéséig. Másrészt — folytatta —: az­előtt a munkában partner volt egymással a kalauz és a kocsivezető. A forgalmi eseményekben most a volt kalauzokból átképzett sza­kaszellenőrök vesznek részt. Javitottunk a kocsivezetők » munkabérén, sőt, a villamos­közlekedéssel rendelkező vi­déki városok közül elsőként mi léptünk egyet a kocsive­zetők nagyobb anyagi meg­becsülése érdekében. Túl a havi fizetésen, az évi nyere­ségen,. az egyenruhán és az egész családnak biztosított ingyenes utazáson: fél év el­teltével háromezer forintot kapott az a kocsivezető, aki a munka előírt feltételeinek maradéktalanul eleget tett. Hetvenkét kocsivezetőből öt­venen részesültek ebben. Az összeget felemeltük ötezer fo­rintra, és minden esztendő végén megkapják, akik rá­szolgálnak. Lehet ezt ne­vezni hű­ségjuta­lomnak, a jól végzett munka megbecsülésének is. A válla­lat ) vezetői mégis amiatt panaszkodnak, hogy mind­ezek után sem eléggé vonzó ez a foglalkozás. A nyuga­lomba menők helyett most is kellenek nekik fiatalok, fér­fiak és nők. Egy azonban el­könyvelhető : a kocsikon nincs többé lehetőség vitat­kozásra utas és kalauz kö­zött. A kalauzüléseket is ki­dobják, hogy több legyen a férőhely. A villamosokon a kocsivezetők egymaguk ma­radtak az utasokkal. Figyel­mük jobban kötött, felelős­ségük sokkalta nagyobb, ép­pen ezért számítanak az utasok megértésére, fegyel­mezettségére a közlekedés biztonsága érdekében. Saj­nos, előfordult olyan is — például a Petőfi Sándor su­gárúton —, hogy a Nagykor­úinál levő zöld lámpára fi­gyelt a kocsivezető a Szi­várvány-kitérőben, és nem az utasra, akinek orra előtt becsapta az ajtókat, és meg­indult, mielőtt a szembejövő kocsi beért volna a kitérőbe. Egy-egy vonalon végig­utaztunk Pálinkó József for­galmi osztályvezetővel. Az új rendszerű utazás óta 5 százalékkal nőtt a bérlettel utazók száma, a potyázni, a lógni akaróké pedig... — Azelőtt fél év alatt mintegy 150 esetben fizettet­tünk 50—100 forintos pótdí­jat ilyen szabálytalanságért — mondotta —, most, októ­ber második felében 175 esetben került sor ilyesmire. A regula szerint a kocsi­vezetővel nem szabad be­szélgetni az utazás alatt. Ri­portutazás idején, jó pályán, jó kilátásban ezt megszegtük és megszegettük Horváth Fe­rencnével, Kalmár Józseffel, Balla Miklósnéval. Horváth­né férje és Kalmár felesége is kocsivezető, ötüknek a - vállalatnál eltöltött munka­ideje összesen több mint het­venöt év. Kalmár Józsefé kerek húsz esztendő. Ezek a számok önmagukért beszél­nek és azokról, akik szeretik a munkájukat, és megbecsü­lést kapnak érte. Lődi Ferenc Magyar—egyiptomi együttműködés Az Országos Anyag- és Árhivatal, valamint az egyiptomi Ártervezési Inté­zet három évre szóló együtt­működési megállapodást kö­tött. A megállapodás jegy­zőkönyvét kedden a két in­tézmény nevében dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Árhi­vatal elnöke és Abdallah Darwish, az egyiptomi Ár­tervezési Intézet elnöke irta alá, a Kulturális Kapcsola­tok Intézetének székházá­ban. A megállapodás alapján — a folyamatban levő tudo­mányos és kulturális mun­katerv keretén belül — sor kerül az ártervezés és az árképzés terén szerzett ta­pasztalatok kölcsönös átadá­sára, valamint az e téren folyó kutatómunkákba tör­ténő kölcsönös bekapcsoló­dásra. Kik kapják és miért? Azonnal beváltható gyári pénzesutalványok Példák az egyéni teljesítmények elismerésére Az MSZMP X. kongresszu­sa óta különböző központi intézkedések révén egy sor iparágban emelkedett a mun­kások bére. Magasabb lett a közlekedési, egészségügyi dolgozók keresete is. A bér­fejlesztések alkalmával álta­lában előnyben részesültek a nehéz fizikai munkát igény­lő, a nagyobbrészt nőket fog­lalkoztató, több műszakban dolgozó üzemek. Az MSZMP KB az 1972. november 14— 15-i ülésén fontosnak tar­totta, hogy „ ... a munka sze­rinti elosztás, az anyagi ér­dekeltség szocialista elve kö­vetkezetesebben megvalósul­jon." Az ülésen hozott hatá­rozat hatására elkészült a szakmai bérek országos táb­lázata. Ebben kifejezésre jut, hogy a magasabb képzettsé­get igénylő, vagy kedvezőt­lenebb körülmények között végzett munkát magasabb alapbér illeti meg. Több is lehet A központi bérfejlesztési intézkedésekkel együtt az ösztönző bérezésnek számta­lan formáját alkalmazzák jó néhány szegedi üzemben is. Ezek közül ismertetünk töb­bet Egyik forma a mozgó­bér, aminek szintén több vál­tozata van. A Szegedi Ruha­gyárban már harmadik éve eredményes az egyéni telje­sítmények alapján kiadott, a pénztárban azonnal bevált­ható utalványrendszer. A gyár gazdasági vezetői — a társadalmi szervezetekkel egyetértésben — a részesedé­si alapból minden évben megállapítanak egy összeget, amit erre a célra lehet fel­használni. Az egyes üzem­részek vezetői rendelkeznek bizonyos pénzösszeggel, az elosztás döntési jogköre a művezetőké. Ha például egy munkásnő kimagasló telje­sítményt produkált egy hó­napban, művezetőjétől kap egy — esetleg több — utal­ványt,. száz-százötyen forin­tos címletekben. Az utalvány odaítélésekor a művezető mindig figyelembe veszi a szakszervezet véleményét is. Egyes célfeladatok gazdasá­gos, gyors megoldásával is ki lehet érdemelni az utal­ványt. Ugyanilyen rendszer mű­ködik a Szegedi Textilmű­vekben is. Az úgynevezett üzemi négyszög állapítja meg a keretet, majd létszámará­nyosan elosztja az üzemré­szek között. Az üzemrészek vezetői továbbadják a rész­összegeket a művezetőknek, akik szintén önálló hatáskör­ben osztják el a kétszáz fo­rintos „csekkeket" az arra érdemes dolgozóknak. A tex­tilművekben az idén vezet­ték be ezt a módszert, de máris kedvező tapasztalato­kat nyertek. Nem feltétlenül a legkiválóbb munkásnő ré­szesül ugyanis ilyen jutal­mazásban. Igyekezettel, szor­galommal a gyengébb telje­sítményűek is rászolgálnak, ha munkájukban, a közös­séghez való viszonyukban fej­lődést lát a művezető. Az utalványnak éppen ebben van a legnagyobb ösztönző hatása. Gyors jóváhagyás A szegedi Volán Vállalat karbantartó munkásainak bérrendszerében már 1972­ben szerepet kaptak a ha­sonló utalványok. A javítá­sok ideje, minősége jelentő­sen befolyásolja a vállalat gazdasági tevékenységét, ezért a műhelyekben végzett öntevékeny, sokszor áldozat­kész munka jutalma a száz­forintos címletű egy vagy két utalvány. Egy munkás — ha megérdemli — többször is kaphat egy hónapban. A jutalom teljes összegével a főművezető gazdálkodik, az elosztásnál a művezetők ja­vaslatai is érvényesülnek. Ez a rendszer csak annyiban különbözik a ruhagyári, il­letve a textilművekben be­vezetett módszertől, hogy a főművezető döntése, majd a vállalát igazgatójának gyors jóváhagyása után kaphatja meg ki-ki az utalványt. Közös haszon Mindhárom szegedi válla­latnál arra törekszenek, hogy a végzett munka értéke alap­ján differenciáltan jutalmaz­hassanak a munkahelyi ve­zetők. A művezetők kezé­ben korábban nemigen volt hasonló eszköz: csak köve­telni tudtak, adni nem A munkás most fokozottabban érdekelt a termelésben. Az erkölcsi elismerés mellé kéz­zel fogható, forintokra be­váltható csekket is kap, ami jövedelmét emeli. Ez azért is különösen szükséges, mert a munkások keresete vi­szonylag lassabban emelke­dett a hetvenes évek elején, holott tevékenységük alap­vető a népgazdaság számára. Ebben az ösztönző rendszer­ben a demokratizmus elvei ls érvényesülnek. Az üzemekben közvetlenül a munka frontján születnek a javaslatok a jutalmazásra, ott; ahol mindenki látja, kl mit végzett, s mit érdemel. Az is előny, hogy ezek az utalványok azonnal bevált­hatók. A jutalom: aki rá­szolgált, gyorsan megkapja. Bevált rendszer, hasznos az egyénnek, de a vállalatok gazdálkodására is "kedvező hatású. Bálint Ibolya Napirenden: A lakosság ellátása Tegnap, kedden a megyei tanács épületében ülést tar­tott a megyei Népi Ellenőr­zési Bizottság kereskedelmi szakcsoportja. Az ülésen a szakcsoport tagjain és a ke­reskedelmi témájú vizsgála­tokban dolgozó népi ellen­őrökön kívül részt vett dr. Révész Andor, a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság kereskedelmi főosztályának vezetője és dr. Lakos Klá­ra, a KNEB gazdasági szak­értője is. A napirenden a csoport idei munkájának elemzése és a jövő évi fel­adatok, vizsgálati tervek megbeszélése szerepelt első­ként Farsang Lászlóné dr., a megyei tanács vb kereske­delmi osztályának vezetője — aki egyben a megyei NEB kereskedelmi szakcso­portjának vezetője is — számolt be a szakcsoport idei munkájának tapasztala­tairól és eredményeiről. Mindenekelőtt azt hangsú­lyozta, hogy a csoport mun­kájában elsősorban azokra a témákra összpontosította figyelmét, amelyek a lakos­ság ellátásának, a dolgozók életszínvonalának fejlesztő H szolgáló párt- és kor­mányhatározatok célkitűzé­sei szerint fontosak, s azok-. kai megegyeznek. Tavaly négy, az idén pedig három vizsgálatot végzett a szak­csoport, ezenkívül két an­kétot és egy árubemutatót szervezett. Már a témák fel­sorolása is azt tanúsítja, hogy munkájukban átfog­ják a kereskedelemnek szin­te valamennyi fontos terü­letét, s ezeken belül is első­sorban az aktuális kérdések­re koncentrálnak. Tavaly például többek közt megvizsgálták, hogyan alakították ki az élelmi­szer- és a vegyesiparcikk kiskereskedelemben az üz­letprofilokat, vagy hogyan biztosítja az ipar és a ke­reskedelem az ellátást egyes napi cikkekből. Az idei vizs­gálatok között olyan témák szerepeltek, mint az egyes iparcikkek árképzésének helyzete, vagy a forgalom­ban levő cikkek minősége, és a vásárlók érdekvédel­mének helyzete. Megvizs­gálták azt is, hogy milyen az ellátás a rögzített árú gyermekruházati cikkekből Az egyes vizsgálatok ta­pasztalatairól annak idején részletesen beszámoltunk punkban, úgy hogy rájuk mételten nem térünk ki. Azt azonban mindenkőnren érdemes elmondani, hogy a szakcsoport a vizsgálatok során és azt követően, a tapasztalatok értékelésekor is rendszeresen együttmű­ködik a kereskedelmi válla­latokkal és szövetkezetekkel, így is fokozva a munka ha­tékonyságát. Rendszeresen figyelemmel kísérik a vizs­gálataik eredményeképpen tett NEB-javaslatok sorsát is, s ha szükséges, utóvizs­gálatokat végeznek, hogy megszüntették-e az érintett vállalatok, szövetkezetek a feltárt hiányosságokat. A csoport jövő évi tervei között is érdekes témák sze­repelnek. Megvizsgálják pél­dául a zöldségfélék és a gyümölcs szabadpiaci felho­zatalának helyzetét, hogyan érvényesülnek a korszerű táplálkozás követelményei a vendéglátóipari kínálatban, s azt, hogy a 44 órás mun­kahét bevezetése a kereske­delemben hogyan hatott a lakosság áruellátására. A beszámoló után Jankó Imre. a Csongrád—Bács me­gyei Élelmiszer és Vegyiáru Nagykereskedelmi Vállalat igazgatója beszélt arról, mi­ként készült fel a vállalat az őszi—téli szezonra, majd a csoport megvitatta a be­számolókban elhangzottakat. I / 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom