Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-05 / 259. szám

4 n KEDD, 1974, NOVEMBER 5. 7 Családi események HAZASSAG nek es Laurinyecz Erikának I. kerület _ Erika Szilvia, Szegi Istvánnak és Szegeti: ayömbér Lasflft és Torok Jusztinának István, Kar­Kun Murtu, Bellán János és üos Ferencnek és Rovó Marlá­Szemelüei Ágnes, Gajdos István nak Ferenc. Jámbor Mihálynak és omclr Katalin, Bőm András és Mayer Jolánnak Beáta Llvla. és Dévény Hona. Bálint Ferenc CsankI Lászlónak és Frányő ée Páter Katalin, Zsak László Margitnak László Péter, dr. Sik­es Bsrta Terézia, Korom János lósi Csabának és dr. Rajki Ér­és Deák Maria, Nagv László és zsebelnek Zsófia Enikő, Tóth Tóbiás Katalin. Bitófalvi Vince Bélának és Horvát Nelllnck Ar­és Bodonyi Rita, Baráth And- pád. Gáspár Ferencnek és VaJ­rás és Bitó Mária, Juhász da Evánuk Zsolt Ferenc, Kovács György és Kalmár Mária, Sze- Ferencnek és Bálint Ilonának keres Sándor és Szűcs Aranka, Zsolt Miklós, Csepregl Balázs­Kovács Tamás és Rózsa Irén, nak és Fövenyes Ilonának Kata­Somogyi József és Kovács Má- Un. Csizmarlk Józsefnek és La­rla, Benkö József és Sánta Ka- udisz Ágotának Ildikó, Bobvos taUn, Matuszka Tamás és Vln- Pálnak és Kató Évának Dóra cze Ilona. Katona József és KataUn, Mehitner Imrónek és Szabó Katalin. Kokavecz László pap JuUannának Akos Imre, és Fülöp Mária, Csada László Gárdián Istvánnak és Kálmán és Borda Olga. Lakatos Csaba Irénnek Gabriella, Gérdlán lst­re Szécsényl Gizella, Balogh vánnak és Kálmán Irénnek Ist­Zoltán és Balogh Anna, Mar- ván, pap Ferencnek és Pintér kella János és Nlkodémusz Mag- Évának Zoltán Attila, Nagy Fc­dolna, Ágoston Árpád és Mc- rencnek és Sípos Etelkának 11­gyerl Mária, Kovács József és dikó. Harmat Lászlónak éa Kónya Etelka, Kertész Sándor szántaW Évának Rita Zsuzsan­és Rúzsa Irén házasságot kö- na, Pifl Tibornak és Molnás tOttek. Etelkának Robcrta Renáta, Si­Szóreg: Jankó Sándor és Dé- mon Gézának és Baráth Gizellá­kány Viktória, Kovács András nak Géza. Szabó Józseínak és és Csapó Erzsébet Mária, Ha- Kolarovszki Erzsébetnek Andrea lász József és Dimovlts Mária, Ágnes. Jankó Sándornak és Dé­Lovászl József és Korasz Er- kány Viktóriának Izabella, La­esébet házasságot kötöttek. j0s Józsefnek és Bak Terézlá­U. kerület "nak Andrea, Cserei Gyulának és Szeged: Nagymlhály József és Kopasz Margitnak Gyula, Balázs SFarkas Mária Ilona, Csete La- Lajosnak és Vízi Etelkának II­gos és Nagyi Anna. Bakacsl Ist- dikó. Szűcs Gvulának és Szán­ván és Dudás Magdolna. Erdei tó Magdolnának Gyula Gábor János és Sinkovlcs Mária, Bog- nevű gyermekük született, már Zoltán és Kovács Dóra Ka- .„ k„ri|ip, tmltn. Görög. János és Vlsnyel SlC)?eü: G"i<inak és I * Klára. Kulich Mihály Gusztáv és Knrátsonyi Mária, Liliom Ká­roly István és Szatmári Erzsé­bet. Rigó István és Solymosl .innának Ferenc, Kiss László Erzsébet. Varga Imre és. Farkas ,„tvAnnnk ... s-fi Pap Piroska Juliannának Krisz­tina, Hegyi Sándor Péternek és Odor Ilonának Barnabás. Ezslás Ferenc Jánosnak és Antal Jull­_,,„,,- _„-_„ „„,.. Istvánnak és Szűcs Piroska Er­" ZkeUva;,lU:i4" GiS, m/i; zsóbetnek KataUn. Kóczl István Józsefnek és Czabán Erzsébet Czabán Évának Csaba István. Kovács Jánosnak és Harmati Klára Ho­>« Szeredl Erzsébet, Magyar Já­nos Sándor és Magyar! Mária. ÍÍSnVá Ac.IStíí«o/eés6 rámérek nának Gábor, Kovács Istvánnak Margit házasságot kötüttelc. Márta Ilonának Márta, Végh III. kerület Szeged t Malomsokl István és Oláh Mária. Csillag Péter és Józsefnek és szendrel Julian­nának József. Vldovlcs Gyula Jánosnak és Födi Irénnek Pl­,*„„<= Ttn roska Irén. Góra Ferencnek és szarvas Mária Köles János Ba- Harmath Rozáliának Gábor, sl­é« A^Mm-Türes Klára. mon.Hajdú Antainak és Vóneki rSUn makiéi; Magdolnának Magdolna, Fischer EftJÍSnftek Ferencnek és Ocskó Máriának Knvá« i-t Gábor. Molnár Péter Pálnak és Kiskundorozsma: Kovács Ist- „ NAoiriak Levente Hor­2? ESZ és CT Kaíalin *há- SS* ÜS 5TS& Anikó trmn»s KataUn há Teréziának István Zoltán. Piti zasságot kötöttek. Ferenc Mihálynak és Simon Má­» riának AtUla. Abonyl-TOth And­i. Kerület rásnak és Kolonles Erzsébetnek szeged: Lengyel LászlOnak és András. Lévai Józsefnek és Kri­Nagy Piroskának Gábor Steln- Margitnak József Győző, macher Antalnak és DlnUtrova JÓ2"ef Ferencnek és De­EUlnln «.5,arlnoföaJ2kni" méter Jolánnak Győző nevű nak és Matuz Olgának Olga Dó- „vermekük született, ra, Bozókl Ferencnek és Naesa gyermekük szuieren. Zsuzsannának Gábor, Farkas Jó- HALALOZAS esetnek és Juhász Erzsébetnek J- D,. „ . József, dr. Kasza Gézának es Szeged: Nagy Zoltán, Bihari Magyar Emesének László Géza. Géza. Szentmártony-Stachó Sze­Halász Mihálynak és Diószegi verné Faragó Mária, dr. Szabó JuUannának Zoltán László, Kohn János. dr. Matók Andrásné Kie­Róbertnak és Sebestyén Zsu- fer Erzsébet, dr. Baracs Mar­zsannának Dávid Róbert. Karó ceU. Rutai István, Nagy István­Lászlónak és Varga Lídiának né Szűcs Rozália, Bakacsl An­László. Hetyessl Istvánnak és talné Balogh Ilona, Mltrovics •Winkler Katalinnak Tamás Le- Monojló, Szabó József, Mészáros vente Zádori Zoltánnak és Ep- Istvánné Simon Margit. Gyuris res Gyöngyinek Roland, Bucz- Ferenc, Szabó Attila, Sebesi kó Istvánnak és Kis Erzsébet- Miklós, Afra Izabella, Dobó La­nek István. Farkas Zoltánnak Jos. Szalkal István Pragai Ja­és Radvánszkl Klárának Gábor nos Pálmai Gyuláné Paplógú Zoltán, suba Jánosnak és Mé- Julianna. Fecser József, Szála száros Saroltának Sarolta, Füri Zsuzsanna, slnkó Margit, Hódi Sándornak és Kollurik Eszter- Lajos meghalt. . nek Anita. Herédl szilveszter- Szöreg: Barát Mihály meghalt, nek és Kiss Mártanak Aranka JJJ- K«5°« Mária. Gyurkovits Ferencnek és Szeged: Illés G^örgyné Erdé­Kósa Erzsébetnek Róbert Leven- iyi Veron, Gyarmati Andrásné te, Guba Józsefnek és Lajos Szabó Erzsébet, Hajdú János. Máriának Zsuzsanna, Harcsa- Pista Zsigmond Ozsgyáni Jó­Pintér Sándornak és Monostori ^et, Szántó János, Fodor And­Máriának Zsolt. dr. Szeberc- rás meghalt. Sándornak éB Zsbedles m. kerület llj felszereléssel látják el az orvosokat Egyes baleseteknél sok­szor csupán az azonnali, ha­tékony orvosi beavatkozáson múlik a beteg élete. Előfor­dulhat, hogy a baleset, vagy a rosszullét bejelentése és a mentőkocsi megérkezése kö­zött —- a beteg állapotához képest — túl hosszú idő te­lik el. Az elmúlt évben az országos mentőszolgálat ál­tal szállított csaknem más­fél millió beteg közül1 pél­dául több ezernél a hely­színen kellett a létfontossá­gú életfunkciók — a vérke­ringés és a légzés — helyre­állítását, illetve az újjáélesz­tést megkísérelni. Ennek alapján határozta el az Egészségügyi Minisztérium, hogy 1975. végéig speciális, a sürgősségi betegellátáshoz szükséges felszereléssel lát­ják el a körzeti orvosokat. Az új orvosi táska, ame­lyet valamennyi körzeti és üzemorvosnak, illetve kör­zeti gyermekorvosnak — szolgálatban és a saját gép­kocsijában — állandóan ma­gánál kell tartania, elsősor­ban olyan felszereléseket tar­talmaz majd, amelyek le­hetővé teszik, hogy a halasz­tást nem tűrő esetekben az orvos azonnal megkezdhesse a szakszerű újjáélesztést, vagy sokktalanítást. Az intézkedés csaknem öt­ezer orvost érint, a későbbi­ek folyamán azonban min­den, saját gépkocsival ren­delkező orvost ellátnak ezekkel a felszerelésekkel. Rajzoló óvodások Nézem a sokszínű rajzla­pokat. Kutyák, házak, gye­rekek, labda. Tíz évvel ez­előtt is rajzolhatták volna ezeket három-hat év közötti óvodások. Ami új a képe­ken, azt csak ezek a mai gyerekek láthatják így. A to­ronyházak között szirénázó, kék autó, a görbevonalú út­testet szaggatott vonal felezi. Piros-sárga-zöld filctoll­pettyek, nyilak jobbra-balra, bogárhátú kisautók, és két hatalmas téglalap, nyolc ke­rékkel — nyilván egy pót­kocsis kamion. Mit tudnak a legkisebbek az utcáról? Hogy látják a felnőttek világét? Az óvo­dások megyei közlekedési rajzpályázatára beküldött rajzok leginkább a felnőttek­nek tanulságosak. A gyerek­szem> híven tükröz, meglátja rajzlapot uralja a víztorony, le. A toronyházak közé fát a joi, a rosszai, o eszrevei- t,k_(ii«tf. ai,tAhii«nk mixelt rt* cc.Hóe v>,n*t a nyolcadik emeleten. A danl, de felismerhetően festi lenül is véleményt mond, ha Q0^0"® apró rajzol. " Mónika piros labdáját ma­radék anyagból vágta ki. Zebrákat is ragasztott a kép­re, a jelzőlámpára csak a ic-nuwi Bi| u tilos jelzést. Vajon hol la- dül . holtba for pén. A zebrák mellett autók, kik? Biztosan nem játszótér A „témát" szabadon vá­laszthatták. Forgalmas cso­mópont, rendőr áll a köze­autóbuszok. nem rajzolt, de csuklós buszt igen. Ha nincs kékszínű pa­pírja, zöldből vágja kl a rendőrautót. És figyelmeztet, ez nem postás ám! Négyéves és megkülönbözteti a Zsigu­lit a Polski FIAT-tól. Egye­a két járda között sétáló, közelében. A sok száz rajzon """""" £ egymás kezét fogó óvodások: kevés a fa, a virág. Házak, Kissé távolabb szirénázó autók, táblák egymás he- *ZU1J: Balla mentőautó. Villanásnyi élet- gyén-hátán. Játszótér csak ®-Jll^-V kép, gyermekkézzel megörö- elvétve akad. Valóságtük­kítve. rözés? A zsírkréta-vonalakból ne- * nem hezen kivehető, mi történt a teherautóval. Gábor megma­gyarázza. — A billenősnek elgurult a kereke, a gerendák lecsúsz­tak és akkor jött a rendőr­autó, hogy segítsen. —- Miért ezt rajzoltad le? — Mert elkéstünk az óvo­dából és anyukám haragu­dott. Az utca képét Csaba felül­ről nézi. Tarjánban laknak, jön semmi, átmehetek. — Apukámmal nem a zeb­rán mentünk át, úgy féltem. — A testvérem nem fogta Színes ceruza, zsírkréta, meg a kezem. filctoll a legkedvesebb rajz­— Én csak az udvarban biciklizhetek. — Apu mellé nem ölhetek az autóban, csak hátra. — Ha sétálunk, a sarkon Kismama a „divat" AV ER MEKVATLCS" TEREI nyi Andrásné Erzsébetnek Zoltán Péter. Bá- . M°sy°rósl tény Mihálynak és Gál Eszter- Takacs Róza. Tóth Károly. Lili­nek Mónika Eszter Juhász And- pm Károly, Illés Janosné Gal­rásnak és Tápai Máriának And- ler Anna, Standhaft József, rás. Juhász Andrásnak és TA- Krckuska Józsefné Bálint Rózá­mat Máriának Attl'.'i Buaner 11a, De Ki István, Bagl Orbán, T^vadarnak^ és Poptty Klárának Steln Mórné Sp^er Sarolta Ta­Klára Szilvia. Balon Rudolfnak nács Illésné Szemesi Anna, es Oláh Erzsébetnek Mária. Kis Szentgyörgyl Gyula meghalt. Andrásnak és Kols «láriának F.rika Maria, szabó Jánosnak és Fábián Évának Eva. Pintér Fe­rencnek és Gombos Máriának Gábor, Gvarinat Ernőnek és Berta Emíliának Róbert Ká­roly. Kis Imrének és Dékány Rozáliának Imre, Posta István­nak és Szekeres Katalinnak Pé­ter Róbert. Kovács Lajosnak és Papp Margitnak Gabriella, Ko­vács Lajosnak és Papp Margit­nak Krisztián, Teleki Arpadnak és Petrovlcs Editnek Róbert, Molnár Ernőnek és Oláh Anna­máriának Andor, Korom József­Klskundorozsma: Kéri István­né Bóka Etelka meghalt. i eszközük. De az „új stílus", a ragasztott technika, a mon­tázs betört a legkisebbek művészetébe is. Színes ka­vicsokból összeáll egy jelző­tábla képe, gyógyszeres do- meg kell állni, bozokból a lakótelep modell- _ Rajzolni legjobban au­je. Félbevágott dugókból és tót szeretek, gyufaszálaktól gyerekeket. Technikai forradalom, á őszi falevelekből kertet lehet legkisebbek szemszögéből, összeragasztani. Az óvónők * ízlése meghatározza a gyere­kekét ls. A találékonyságot, Megdöbbentő, pár soros új. „KKO. ., t„,u.n sághírek. Villamos elé sza­otletesseget ebben a korban ^ & labdája ^ futot^ lehet igazán csiszolni. A pá­lyázat legmeghatóbb alkotá­elengedte édesanyja kezét, az úttesten szánkózott, négyéves, sa egy óvodai nagycsoport hazafelé ment az iskolából, kollektív rajza. fájdalommal tudatjuk, tragi­— A csomagolópapírt a ját- kus körülmények között.. J szószoba falára szögeztük. Az óvodákban kísérleti jel­ükkor rajzolhattak rá, ami- leggel bevezetik a KRESZ­kor akartak, amikor eszükbe oktatást. Közlekedési szak­jutott valami. És a közös emberek tartanak bemutató munka öröme — magunk foglalkozásokat, filmeket ve­sem hittük volna — a leg- títenek a gyerekeknek. Az zárkózottabb gyereket ls fel- óvodától a játszótérig, séta szabadította. Egyszerre öten- közben állandó beszédtéma hatan is festették, s büszkén a „hogyan közlekedjünk?" mutatták ötleteiket. írhattak De a felnőttek felelősségét a „falra", talán ennek örül- nem csökkenti, hogy gyerme­tek a legjobban. keink már óvodáskorban * megtanulják a közlekedés A Volkswagen nevét még alapvető szabályait, nem tudja helyesen kimon- Pálfy Katalin Hazai képek írta: dr. Ábrahám Ambrus •— Kettőezer-egy, kettőezer­kettő. ^ 6. Tiszanagyfaluból, nem hosszú út után, Ti­szaeszlárra értünk. Tiszaeszlár híres, vagy talán inkább hírhedt falu a Felső-Tisza mentén. Jellegzetes alföldi tájakon haladva elég sokáig tartott az út, amíg elérkeztünk Tiszalökre, eb­be a jól ismert és sokat emlegetett nagy alföldi faluba. Tiszalök mindenki előtt, aki újságot ol­vas, és aki az ország nagy ügyei iránt csak ki­csit is érdeklődik, jól ismert falu, hiszen itt van az ország első vízi erőműve a Tiszán. Hatalmas, rendkívül komplikált és szép alkotmány, amely energiaszükségletünknek tetemes részét szolgál­tatja. Nagyon szép, praktikus és kulturált a nagy üdülőtelep, amely a Tisza partján, a töltés mel­lett helyezkedik el, szálaserdő közepében. Amikor Szegedre érkeztem 1934-ben, és jár­kálni kezdtem a Tisza partján, amely azóta is kedvenc mozgolódási területem, szorgalmasan keresgéltem azokat a helyeket, amelyek a nagy, lapos egyhangúságból kiemelkedve, a szemnek újat, a lelkületnek nyugtatót és élvezhetőt mu­togatnak. Ilyennek találtam a nyárfáserdőt, a szegediek „Sárgá"-ját és a Maros torkolatát, amelyet télen, nyáron, esőben, sárban, hóban mindennap felkerestem, amelynek füzeseiben, nyárasaiban elgyönyörködve, nagy életproblé­mák boncolgatására is alkalmas helyet találtam. A füzesek alul és ezek közül nézegettem a Ma­ros hullámait, amelyek testvéri öleléssel merül­nek el Tápé alatt a szőke Tisza habjaiban. A laboratóriumi és szellemi munka után jól esett elnézni az egymással beszélgető habokat, a vi­rágba boruló tavaszt, az égető nyarat és az ezer színben halódó őszt. Egysíer, a háború idején, utam Mártélyra vezetett. Ahogy megláttam ezt a tájékot, a dög-Tiszát, a hatalmas erdővel bo­rított árteret, a szépen gondozott gyümölcsösö­ket, szőlőket, a sóvirágokkal megrakott töltés­oldalakat, azt mondtam, hogy el sem tudtam képzelni, hogy ilyen szép tájék is akadhat az Alföldön, a Tisza partján. Ez a tájék, bár he­lyenként a régi 'formát igyekszik mutogatni, az­óta elkultúrálódott. Tele rakták épületekkel és mindenféle létesítményekkel, amelyeknek láttá­ra Kuli Lajosnak, a „Hazai rejtelmek" kitűnő írójának a szavai juthatnak eszünkbe. „Addig szép a természet, amíg az ember le nem törli róla az Isten ujját". De most, ahogy láttam a tiszalöki üdülőtelepet, azt kell mondanom, ez még Mártélynál ls szebbnek és kellemesebbnek látszik. A tervszerűség, az okosság, a fáradt, a nyugalmat, pihenést és gyógyulást kereső ember­nek az igényes igénytelensége szól hozzánk,' en­nek a szép teleonek mind a négy sarka felől. Tiszalök után T^szadadára vezetett az utunk. Szép fekvésű, fás falu. Talán a fentebb már emlege­tett kő- és fahiánv hozhatta magával, hogy ezen, mint a többi alföldi falukon, nem látszik az élő­rehaladásnak az a meglepő formája és menete, amely szemünkbe tűnik az aggteleki barlang­hoz vezető úton, és azokon, amelyek a Sátor­hegység északi peremén vezetnek végig. Egyet azonban Tiszadadáról ls el kell mondanunk, és ez az, hogy a szegénységnek és a nyomorúság­nak a kiabáló jelei itt sem jelentkeznek. Tisza­dadáról Tiszadobra érkeztünk. Ez a falu tömörebb struktúrájú településnek látszik. Nevezetessége a szép Széchenyi-kastély. A házak, amelyek az út mentén sorakoznak, al­földi jelleget mutatnak, de itt is látszik a rend, a gpndosság és az otthon szeretete. A szépérzék­ről és a szép szeretetéről tanúskodnak a virágos udvarok, és virágos kertek, a formás kapuk és kerítések. A faluból egy kevésbé kulturált út vezet a pontonhídhoz, amelyen átkeltünk a má­sik oldalra, illetőleg visszatértünk arra az oldal­ra, amelyet Tokajnál elhagytunk. Nem sokkal az átkelés után Tiszalúcon és Hernádnémetin keresztül Miskolcra érkeztünk. A két faluról, mivel már sötét volt, nem sok a mondanivalónk. Miskolc pedig az országnak második legnagyobb városa, amelyet ismer mindenki, aki újságot ol­vas, annak pedig aki nem ismeri, minden lehe­tősége megvan arra, hogy ezt a csodálatos kör­nyezetbe telepített, hihetetlen gyorsasággal fej­lődő nagy ipari várost egészében és részleteiben is megismerje. Ha az elmondottak után akarnék még valamit mondani, akkor ez nem lehetne más, mint a megismétlése annak, amit egy fiatal angol or­vosnő mondott jó néhány esztendővel ezelőtt, amikor egy késő augusztusi estén a tihanyi Sport Szálló teraszáról belenézett a Balatonba, amelyben ragyogó sugaraival tündérkertet va­rázsolt a sötétlő felhők alól előbújó telihold: „Magyarország kicsi, de az egész világ legszebb országa." _ (VégeJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom