Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

VASÁRNAP, 1M4L NOVEMBER 8. I Szamártövis R

ögtön fél négy, még nem csúcsforgalom, de nem sok htja. A buszban álldogáló utasok még bőven kapnak levegőt, és a szomszéd könyök. sem tartózkodik a bordáim kö2ött, csupán enyhe nyomással sejtetve adja tudtomra, nem vagyok egyedül. Két kisfiú száll föl a téren, alig túl a tizenkét éven. Leghátul van két üres hely még, hát zsupsz, leülnek. A cselekedet logikus. Akik állnak, eddigre elfoglalhatták volna már a két ülést, ha nem tették, nyilván okuk van rá, vngy nincs Is szándékukban ülő helyzetben megtenni a céljukhoz vezető utat. Szóval ülnek a srácok, és folyik a szó egymás mondókájába vágva. Lelkesen, csillogó szemmel dobják egymásnak az ötleteket, mivel kellene meglepni a lányokat, » tanár néniket nőnapra. Találgatják, ml lenne kedvesebb: Ibolya vagy talán hóvirág? Az egyik, a pufók képű légyint, és valami más, sokkal eredetibo* nek tartott virágot ajánl. Ugyanis, kinyomozta, hogy lehet kapni olyan tarka kis Csokrot, amelyben Ilyen formájú virág ls Van, meg amolyan ls. Ez lenne a legmea,.-ielőbb. • közben n levegőben vlrágnlakzatok rajzolódnak tömzsi mutatóujja nyomán. .túlesik látváilyuk a szemnek. Jól öltözőitek; helyén van a sál, nincs félrecsúszva a sapka sem, sőt a cipő is tiszta, látszik, ma már kezelésben volt. Májuk kicsit hosszabb, mint amit a divat hagyományosnak tekint, de szintén tiszta, szépen megfésülve, rendezett. A kívül ülő, a soványabbik szőke félreérti pillantásom érdeklődését, és nyomban fegyelmezetten, mint egy kis katona fölpattan: tessék helyet foglalni. Mósolyogva megrázom a fejem t — Maradj csak, nem akarok letilnl. De köszönöm, hogy felajánlottad. Megnyugodva visszaül. Témáznak tovább, IÍIOBI már a focinál tartanak, szakértő módjára értékelik az Üjpesti Dózsa legutóbbi kupamérkőzését Természetesen ebből is szenvedélyes, ámde sport szerű vitát kerekítenek. Megálló. Két asszony kapaszkodik fölfelé terebélyesen, minden testrészből dupla térfogatnyival rendelkezve. Maccra lehetnek 3Ü—-30 évesek, mindenesetre még innen a negyvenen. Két fürkésző szempár kutat hely Után Ahá, megvan 1 Letábdroznak a srácok mellett. Azok meg egyre csak hadonásznak egymás felé: — Nekem te ne magyarázz, a Bene most nagyon hajtott, a védelem pedig nem volt sehol. Így aztán, uram bocsá', nem veszik észre a sötétedő viharfelhőket, pedig azok vésztjóslóan gyülekeznek az álldogáló két asszony tekintetében. Vitriolba mártott hangon meg is szólal az egyik: — Nem gondoljátok, drága szép gyerekeim, hogy át kellene adni a helyet az idősebbeknek. A fiúk fölnéznek meglepetten, a ahogy tudatosul agyukban a helyzet, úgy terjed arcukon a pirosság. Aztán magukhoz térve fölállnak, és bocsánatkérő hangon, szinte kórusban mondják: — Tessék parancsolni! Amazok diadalittasan lehömpölyögnek az ülésekre. Persze, eléggé nehezen boldogulnak, az ttléslávolság szűkre méretezett volta miatt. A fiúk pedig megkapaszkodnak egy-egy támlában, és tovább beszélgetnek. Azaz. csak folytatnék, de pillanatok alatt torkukra forr a szó. mert a két nő most aztán Istenlgazáből rázendíti — Na, mit szólsz ehhez. Mind Ilyenek? Pimaszok, szemtelenek A végtelenségig Csak elvetik magukat, és eszük ágában sincs, hogy átadják az ülést, pedig az embernek éppen elég baja van, elfárad a munkában. Ezt tanítja az iskola. Micsoda nevelést kaphatnak ezek. (Az ..ezek" jól megnyomva, sötét tűzben IZZÓ bélyegzővel ellátva.) Persze, elfáradnak szegénykék, mert egész nap ülni kell nekik meg játszani. Jó hangosan megy a szöveg, hogy lehetőleg ez egész busz hallja, át a motorzörgésen, még a legtávolabbi sarokban álldogálók is. Az egyik kisfiú könyörögve, segélyt kérőén néz körbe, hátha Valaki mondaná, hogy nem, 6 nem pimasz, nem szemtelen, és hogy egyáltalán nem volt szándékos. Igazán nem kellene annyira haragudni a néniknek. Látszik, nem sok hiányzik, hogy elsírja magát. A másik konokul néz egy pontra, szempillája sem rezdül, csak szája szorul össze makacs vonallá, ő érzi, hiába itt mindén szó, ellenvetés: a két néninek éz 4 véleménye a fiatalokról, és ezen nem lehet változtatni. A nők tovább apprehendálják, szidják az ifjabb nemzedéket. Mintegy az öngerjesztés módszerével már a rámásnál, gyilkolásnál, a Kék fényből vett precedenseiméi tartanak a mai fiatalság, a „züllött nemzedék" perspektíváit illetően. Megint megálló. A két gyerek szárnyaszegetten menekül. A buszaolakon át még sokáig látom, amint egymás mellett bandukolnak, egy fekete dzseki meg egy piroskockás és a két lehorgasztott szóké és fekete fej. Magamban a konklúzió összegződik. Két megelegedett arc Itt fenn, és két nagyon megbántott srác baktat egyre messzebb a ligeti fák között. Ti, asszonyok, most azt hiszitek, jó kis leckét adtatok nekik. Való igaz, jókora adag volt. Tán egy megátalkodott bűnöző vádbeszédenez is elegendő lett volna, két jól nevelt, rendes gyereknek mindenesetre túl sok volt. Mert Isten bizony, én mindennek ellenére ls azt állítom, hogy Igenis jól neveltek, és talán nem is olyan szörnyű ez a mai fiatalság. És ha szabad megjegyeznem, arra ls jó lett volna gondolni, vajon a bőségesre és jéghidegre sikerült lelkifröccs nem zúdította-e nyakon annyira a két címzettet, hogy ezek után egy „csakazértis"-sel irányt váltva rossz felé haladnak tovább. Tévedés ne essék, nem a felnőttek iránti tiszteletlenségre bujtatom az ifjúságot, egyáltalán nem. De azért egy kicsit nem ártott volna elgondolkodni, mielőtt a sok szörnyűséget, kígyót-békát a fejükre borították. Zárókép. Együtt szálltam le az egyik asszonnyal. Pár lépéznylfe voltam a busztól távolodóban, amikor, sajnos, múr ismerős indulatos hangjára hátrakaptam a fejemet, Diáklányok csoportja várakozott indulásra, és azt hívén nincs több leszálló, a legelöl álló vézna, kékköpenyes megindult fölfelé a lépcsőn. No de, a kövér asszonyság — aki mind ea idáig készülődött — végfe elszánta magát, hogy földet érjen. Most, mint a fúria rontott neki a fölfelé igyekvőnek: — Majd megvárod kedvesen, mlg leszállok —, és úgy mellbe taszította a szerencsétlent, hogy az egyensúlyét veBztve hanyatt zuhant vissza, még jó. hogy társai kinyújtott karjai közé. Hát szóval, azt hiszem, ez sem tartozott kimondottan a korszerű nevelés eszközei közé. Egy rég! nyáron szamártövisbe léptem. Mélyen belefúródott mezítelen talpamba. Sírva bicegtem hazáig, de anyám azonnal kihúzta ÜgyeB kézzel, fertőtlenítette nyomban jóddal a sebet. Gyorsan gyógyult, gyerekkorban ehhez nem sok Idő kell, de még nagyon sokáig fájt, és hosszú idő múltán is érzékeny maradt a helyé. 8AN KATALIN Cj tejüzem Znojmobsn Turisták rohama a prágai varban T

uristák százezreinek mulatja napról napra régi és új arcát északi szomszédunk. Csehszlovákia. Sok kíváncsi magyar is utazik lile, és legtöbb azzal a gondolattal tér haza. hogy kevés volt a két hét. Hegyeit, havasait, szép völgyeit, gyönyörű erilölt. gyógy vizes fürdőit kínálja clöször ez az ország — vagy c* ragad meg először bennünket —. gyönyörködünk szép városai műemlékeiben, és hamar rájövünk, hogy nagyszerű, tlj épületei elölj is érdemes megállni. Jói jár, aki fejlett Iparába, élénk kereskedelmi életébe is beletekinthet: a mindig jobbra, korszerűbbre törekvés Jegyeire, és c törekvés eredményeire érdemes figyelni. Most közölt néhány képünk az ország nyugati feléből nem Is izelltfl, inkább emlékeztető akar lenni. Andref Tarbanov* Pogány maszk Kurjogatva, hujjogatva táncol a maszk, táncol Jaszka. Kaja-kuj! Kaja-kuj! Messzezengő éneke ráolvasás, büvige. Fákra olvas, tóra, vadra, meghltet varázsszavakkal. Kaja-kuj! Kaja-kuj! Felső-ég, oltalmat adj! Szerencsés vadászatot! Fegyveremnek sok vadat! Varsáimba sok balatl Kaja-kuj! Kaja-kuj! KrdŐmélyl zöld tisztáson Jaszka sámán dobol, táncol. Forgatja galócamámor, részeg a ráolvasástól. Kaja-kuj! Kají-kuj! Vadak megcsodálják mint varázsol Jaszka. Rezgő ágak néznek a rettentő maszkra. — Miért a hét szarva? Hétágú agancsa? Fölfele! a nyárfa: hogy szerencsét hozna. — Miért néz. miért néz bagolynak szemével? Cirboiya megmondja: ez a bölcsesség-jel. — Mért nem áll, mért nem áll szája nevetőleg? Nevetni ba ok nincs, a komolyság bölcsebb. Festékkel kifestve minden jeles színre. Vörös, zöld, narancsszin ... s mondja a rtép: IAKS nem körivek. bizony, százsztn szivárvány ea. Zöldje azt Igérl, nekfinkvaló nyár lesz. Ka.ja-kuj! Kaja-kuj! Táncol a maszk, táncol. Mesél a tajgáról. Kaja-kuj! Kaja-kuj! Hajnalok hajnalán fölötte virrasztok. Nektek adom szívem. A szivemben e Maszkot. Kaja-kuj! Kaja-kuj! (BIMAI MIHÁLY FORDÍT AHA! Ú Anoréj Tarhanov vogul költő