Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-03 / 258. szám

7 VASARNAP, 1974. NOVEMBER X. Kölkök H

ahó, a kis párduc! Hahó, a kis párduci — sikítozott Gabi. A plafonig dobálta a Cincit, a sárgafoltos kölyökmacskát. Cinci a plafonnak ütődve rémeseket nyarvogott. De azért lefelé jövet mindig ügyesen terpesztett, és a díványra huppant. — Talpra esik. Mint a macska — jegyezte meg Csípi Irónlkusan. — Csak kicsi a magasság. István összecsapta a földrajzkönyvet, amiből tanult. — Kamaszmacska ís talpraesik? — kérdezte izgatottan. — Botos azt mondta, csak a kandúr. Cslpl lenézően füttyentett a foga közt. — Már úgy születik. Nem hl•zed? István megvonta a vállát. Cinci kandúr. Csípi nagyot nyelt, és bólintott. — Kipróbálhatjuk. Fölmegyünk a másodikra. Ledobjuk. Gabi teljes erejéből a plafonhoz Vágta a miákoló macskát. — Huss! Röpül a párduc. Hahó, a foltos párduc! — kiáltotta. Cinci széttett lábbal hasrapúífent a díványon. István nyakoncsípte. — Gyertek, kipróbáljuk. Te ÍB Jöhetsz — bökött a húgára kegyesen. Csípi hóna atá csapta a földrajzkönyvet. Rohantak az emeletre. A másodikról lenéztek az udvarra. Csípi a mélység fölé tartotta az állatot. Cinci rekedten nyávogott. — A nyakánál fogd. Ott neki nem fáj — mondta István. — Az anya ís ott fogja meg a kölköt — Megüti a hasát — jósolta Oabl félénken. Nagyon magas a második. Es ő még kis cica. — Ejtőernyősítjük — mondta Csípi eltökélten. — Csökken a Sebesség. Az ejtőernyő fékez! a lökést. — Milyen lökést? — fintorgótt István. — Honnan fogsz móst itt egy ejtőernyőt keríteni? Cslpl fölényesen átnyújtotta Istvánnak a macskát. — őrizd. Nehogy elpucoljon I Rögtön Itt vagyok. István és Gabi egymásra nézlek. — Van ejtőernyője — /mondta Gabi tisztelettel. Az ejtőernyő különös szerzet volt. Cslpl az apja keménykalápját csórta elő. Négy madzaggal erősítette Cinci lábára. — Tökéletes — Jelezte önelégülten Cslpl és a kalap karimáját fogva a macskát megint a mélység fölé lógatta. — Várjál! — kiáltott István. — Én lemegyek. — Minek? — kérdezte Csipi. — Hogy talpraesik-e? Ellenőrizni kell! — Fogadok — mondta Csipi sértődötten. — De azért menj. Mehetsz. István levégtázott a lépcsőn. Gabi aggodalmasan az ölébe fogta Cincit, meg a keménykalapot. — Te. Biztos, hogy nem esik a fejére? — kérdezte homlokát ráncolva a nagyfiút. — Rendesen meg vannak- kötve a spárgák? Csípi hevesen kikapta kezéből a macskát. Szó nélkül bogozni kezdte a madzagokat. — Ha nem akarod, másik kísérlet! macskát is hozhatok. Gabi rémülten tiltakozott. — Cinci nagyon ügyes — mondta szent meggyőződéssel. — És már gyakorolta. Irányítani le tudja magát a levegőben. Csípi öregurasan mosolygott. — Kormányozható léggömb, Megfigyeltem. Lekiáltott Istvánnak. — Megyek! István fölintett a piros téglás udvarról: — Jöttemi Csipi kidobta Cincit, A keménykalap — súlyánál fogva — rögtön alákerült. A zavaros csomag nagyot koppant István lába előtt. Csipi lekiáltott. — Mi van? István eszelősen körültáncolta a horpadt kalapot és úgy ordított: — Megdöglött! Kinyúlt! Kimúlt! Teljesen megdöglött! Csípi a rács fölé hajolva utasította: / — Maradsz, lejöttem. Gabi izgatottan préselte fejét 0 rácsok közé. — István! Mesterlégzést kell neki adni — süvítette parancsolóan. István idegesen fölüvöltött. % — JöSZtök már? Egyedül nem bírom kibogozni. Cslpl blésftával vágta el á madzagvégeket. Cinci mozdulatlanul terjedt el a kalapban. — Kinyiffant — mondta rezignáltán István. — Pedig nagy macska lehetett volna belőle. — Á, a macskák szívósak —• bizonygatta Csipi. -- Meglátod, magához jön. — Lehet, hogy ez nem volt kandúr? — kérdezte István, inkább csak magától. — A nősténynek árt a dobálás. Gabi még mindig a rács között forgatta a nyakát. — István. Gyere már, húzz kii — Mi van? — mondta István még mindig a macskát nézve. — Bevisszük a melegre. Gyere már le onnan. Gabi két kézzel, sziszegve prógálta eltolni magától a rácsot. — Nem tudom kihúzni — nyögte panaszosan. István mormogva fölrohant. Gabi a vasrácsba kapaszkodva bolondosán toporgott. — Húzd már kl — mondta István. — Hogy dugtad be? Ahol bement, ott kl Is jön. — Nem értesz, hogy nem? — mondta Gabi. — Nézz ide, lükepék. Nem Jön. — Várj csak — totyogta körül a bátyja. — Eláll a füled. Attól nem jön. Majd lesimítom. A rácsra támaszkodva mélyen kihajolt. Kívülről fogta le húga apró fülelt, — Na most, húzd kt Nem Jött. A rács már pirosra nyúzta Gabi fületövét. Cslpl is fölérkezett. Hóna alatt a pincskalap a macskával. — Légzík — mondta megnyugtatólag. — A szája elé tartottam a tükröt. Homályos. Gabi bőgni kezdett. — Megdöglesztettétek a legszebbik kandúromat. — Nem bír kijönni — mutatott István a húgára. Nem akarja kihúzni a fejét. — De akarom! — Ne sírj! — vigasztalta Csípi. Maradj egy kicsit nyugodtan, mozdulatlanul. Ha nyugodtan maradsz, a vér a lábadba megy. és a fejed lelohad. — Kl Is kell mennem —* panaszolta a kislány. — Ki kell húzni, mert "tényleg bepisil — mondta István. Cinci kidugta a fejét a pincsből. Rozsdásan nyafogott. — Cincikém. szegény kis kandúrom — szipákolt Gabi. — Legalább hozzátok Ide mellém, hogy együtt lehessünk. Majdnem megdöglesztettétek. Cslpl precízen Gabi keze alá tette a kalapot. Gabi — merev nyakkal — lejjebb guggolt. Egyik kezével megsimogatta a tejét recegtető kis állatot. — Rázzuk meg egy kicsit — ajánlotta Csipi. — Hátha a mozgástól kilazul. Gabi két oldalán a rácsba akaszkodtak. A kislány a rázástól térdre esett, de a feje továbbra Is az udvar fölé lógott az alkalmi kalodában. Abbahagyta a nyivákolást. — Szédülök — mondta rekedt es mély hangon, nehezen forgó nyelvvel. — Lessek innen. István megfogta a vállát. — Erős ez a rács — biztatta, — Száz évig Is kitart. — Száz évig... A prágai óvárosház híres toronyórája CSEMNICZKY ZOLTÁN: SZÍNPADON Csúcsforgalom a bfhói vásár pavilonjában A Macocha barlangjának egyik szép cseppköve ZELMANN KATALIN: LEÁNY Gabi lehunyta a szemét. Sóhajtott. — Nincs egy kis málhaeukrod? István rövid gondolkodás után húga szájába dugott egy ragacsos málnacukrot. — Többet nem adók. Tartalék. Ne rágd el rögtön — figyelmeztette. Gabi bólintott, de azonnal ropogtatni kezdett. Mire Csipi édesapja két helyen elfűrészelte a rácsot, az őrjöngő Gabi húsz deka savanyüeukrot rágott el. Dolgát is elvégezte, a feneke alá tartott, cilinder alakú, rég) ÜVegblllbe. ISZLAI ZOLTÁN