Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-24 / 275. szám

8 VASÁRNAP, 1974. NOVEMBER 24. Nem felkérésre Vállalkozó fiatalok Néhány soros hírekben és vesebb szó esik. Nem beszé- nak egyszemélyi felelőssége összefoglaló, nagy lélegzetű lünk róla, mert pusztán pénz. szakadt a fiatal színész vál­elemzö cikkekben gyakran kereseti forrásnak tartjuk. Iára, s rögtön hozzá is kell esik szó üzemi fiatalok, dió- Pedig ha gondolnánk arra, tennünk — imponáló bizton­kok lelkes, városépítő-szépítő mennyi időt és energiát fek- sággal birkózott meg a fel­munkájáról. Tettekről, me- tet egy-egy művész önálló adattal. A dráma, mely az lyek jelei a fiatalok öntevé- estjének világrahozásába, ember örökös, véget nem érő kenységének, kezdeményező- másként értékelnénk, s elha- harcát fogalmazza meg a készségének. Felhívásra, vagy tárolhatnánk ezeket az évek környezet mindennapos ap­önkéntes vállalással, egyéni- óta ismételt „hakniktól". róságai és sorsfordító akadá­leg vagy csoportosan, egy-egy Teszáry Gábort néhány év- lyai ellen, pontosan értelme­nevezetesebb évforduló tisz- vei ezelőtt amatőr irodalmi zett, jól felépített előadásra teletére és különösebb apropó színpad tagjaként ismertük adott alkalmat. S ha a kelle­nélkül is — játékokat készí- meg, ebben az évben pedig ténél visszafogottabb, néha tenek óvodáknak, rendezik a mint a színház segédrendező­tornapálya terepét, parkosít- jét. Az egyetemi klubban ják a volt építkezési terű- minap új oldaláról mutatko­leteket. zott be. Marin Sore6cu, ro­Mostanában nem fehér mán író Jónás című mono­holló már az önzetlen segítő- drámáját ismertette meg az készség a város életének egyetemistákkal. A szimboli. kulturális területein sem. kus-abszurd játék előadásá­tempótlanabb színészi meg­valósítással nem is értünk egyet, a vállalkozás nagysá­gát és az alkotás meghatóan szép pillanatait őszinte elis­meréssel kell nyugtáznunk. P. K. Fiatal művészek, amatőrök és hivatásosok egyaránt, hi­vatali kötelességükön túl is keresik a módját, hogy az összképet apró mozaikkal bővíthessék. Pataki Ferenc festőművészt nemrégiben alkotódíjjal tün­tette ki a város, képei, grafi­kái művészi színvonaláért, egyéni és csoportos tárlato­kon való sikeres szereplésé­ért. A díj átadásakor még csak készült nagyméretű pannója, a fiatal művészek klubja egyik falára. Nem felkérésre és nem pénzért. Szabad idejében, szombat-va­sárnapokon, gyakran éjszaka is dolgozott A falikép azóta elkészült. Kritikusok és maj­dani nézői dolga lesz meg­ítélni az alkotást. Az egész falat betöltő pannó csupán kis mozaikja, és csak egy összetevője az ügynek, amit „közösen a városért" akció­nak nevezhetnénk. Ne adjunk címet, de kívánjunk minél több ilyen mozaikot Szeged­nek. * Előadóestekről, városunk­ban élő, fiatal színészek fel­lépéseiről üzemi klubokban és kultúrházakban már ke­Szeged a hazai lapokban A magyar festészet „őshazája": Zala A zalaegerszegi Göcseji tekintve ez a második legré­Múzeum legújabb évkönyve gibb hazai írásos emlék, leg­részletes ismertetést ad a első hazai kódexünket, a magyar kultúra hajnalának „Szelepcsényi kódex"-et va­két nagyértékű emlékéről, a lószinűleg Salamon uralko­hahóti kódexről és a csatári dása idején írták.) A ma is bibliáróL A XI., illetve XII. létező Zala megyei Hahót században született, s már a község Árpád-kori alapítás, maguk korában rendkívüli az akkori apátságon született értéket képviselt dokumentu- a misekönyv. A kódex 1094­mok annak a virágzó kul- ben királyi adományként ju­turális éleinek kézzel fogható tott ki a zágrábi érseki bizonyítékai, amely a XI. könyvtárba, ahol ma is őrzik, század elején a dunántúli A zalai földön született mi­magyajj életet, a déli, délnyu- sekönyv nemcsak a magyar gati hátármentének vidékét liturgiának, hanem a ma­jellemezte. Egyben arról is gyar miniatúra fesztészetnek vallanak, hogy festészetünk is legrégibb fennmaradt legpatinásabb emlékei Zalá- emléke. ból származtak el. A kétkötetes csatári bibliát századokon át az admonti A hahóti kódex sacramen- kolostor bencései vigyázták, tárium — misekönyv. (Korát ma pedig a bécsi österreich­ische Nationalbibliothek tu­1974/47 „nép! magún­a „szikrézó­— Egy este a ILLÉS Lajos: A tulajdonos" meg szemű macska". Kálmány Lajos népi kollégium­ban. ÜJ Auróra, 3 szám |R1­port 1948-ból, u Vásárhelyi su­gárúton volt egykori kollégium­ról.) KARDOS István: Egy integrált kutatóközpont problémái. — Tv­lnterjú Straub F. Bruno akadé­mikussal. Világosság, november. [A biológiai kutató központról.l 1PÜNKÖSTI Árpád]: Csongrád megyei gond: Van gyógyvíz, kell a gyógyvíz, még sincs gyógyvíz. Népszabadság, nov. 16. VARGA Zsuzsa: Pusztaszer: nemzeti emlékpark. — Eredmé­nyes tervpályázat. — Skanzen. — Költözik a szélmalom. Nép­szava, nov. 1G. KOMÓCSIN Mihály: Általános műveltség — szakmai műveltség. Népszava, nov. 16 (Csongrád megyei tapasztalatok és mód­szerek.] Gázos ügy. — Fokozatosan Ja­vul a propán-bután gázellátás — ÜJabb üzem épül Algyön. — Kevés a - tároló. Szolnok megye' Néplap, nov. 16. Rétegvfztlsztltó üzem épül Al­gyön. Magyar Illrlap, Népszava nov. 17. Visszatértek a Szovjetnnióbó' a szegedi barlangkutatók. Ma­gyar Hírlap,' nov. 17. BODNÁR Lajos: Fegyház és szigorított börtön. Magyar Hír­lap. nov. 18. (A Csillag-börtön­ről.) TÓTH Béla: Már húszezren laknak Szeged UJ negyedében. Népszabadság, nov. 19. [Fény­kép TarJánról.J [PÜNKÖSTI Árpád]: November 14—27; Űttörőparlament Szege­den. Népszabadság, nov. 19. Csongrád megye: középiskolá­ba készülő munkásgyerekek Népszava, nov. 19. [Kiegészítő tanfolyamokat szerveztek a me­gyében.] , A magas vízállás akadályoztp a szegedi Tisza-part építését. Magyar Nemzet, Népszava, nov. 20. Működik a szegedi szénhidro­gén-medence olajstabllizáló üze­me — Hétmillió köbméter föld­gazt, százezer palack oropán­butánt mentenek i.ieg. Népaza­b.iv'sá" Magyar Nemzet, nov. 21 Liévi műsor a szegedi Dóm téraa. Magyar Hírlap, Népsza­badság, Népszava, nov. 22. |E1­készült a szegedi szabadtéri Já­tékok ötévi műsora.] lajdona. A csatári biblia a Zala­egerszeg melletti kis község­ben egykor fennálott apátság könyvtárában tartozott, ma­gyal- képfestésünk legelső emléke. Két nagyméretű kö­tetében 111 iniciálé, 42 mi­niatúra van, 499 lapját 31 nagyjelenet, 4 kánonkép éke­síti. T. A. Önkormányzat tanulóotthonban * ' A DÉLÉP munkásszállodá- között a politikai oktatások kat segítik munkájukban, jának harmadik emeletén az megszervezése, a faliújság ami elsősorban azért jó, mert ajtónál naposasztal áll, mel- friss hírekkel történő kitől- ha a vezetők szakmunkásta­lette egy 15 év körüli fiú. tése, a társadalmi munkák nulókká válnak, és megvál­Az asztalon fekvő naplóba szervezése. Minden évben nak az otthontól, van akit jegyezget, de félszemmel en- szüretelnek a Balotaszóllási a helyükre választhatnak, gem figyel, s mielőtt belép- Állami Gazdaságban, rend- Erre minden évben sor kerül hetnék a folyosóra, udvaria- szeresen végeznek társadal- — a fiúk szavazással dön­san megkérdezi, kit keresek, mi munkát a DÉLÉP üze- tik el, kik kapjanak helyet Csak miután nevem, s hova- meiben, s segítenek óvodák, a vezetőségben, tartozásom felírja, léphetek sportpályák építésénél. A Igaz, a leírtak alapján so­be az ajtón. Jobbra a folyo- munkáért kapott pénzt a kan hihetik, hogy a tanulás, só végén tíz fiatal televíziót szakszervezeti és a KISZ-bi- illetve munka mellett meg­néz, s bár a műsor mulatsá- zottság kiegészíti, így min- terhelő lehet ez a szervezett gos, nem lehet hallani fület den évben kirándulást szer- kollégiumi élet. A valóság­sértő, hangos nevetést. Ez a vezhetnek. Voltak már az ban azonban másként van. csendesség, szerénység jel- Északi Középhegységben, Miután a lakók megszokták lemzi azokat a fiúkat is, Észak- és Nyugat-Dunántú- a pontosságot, a tisztaságot, akik a folyosón járnak-kel- ion, jövőre pedig Pécs kör- a rendet, mindenki tudja, nek, s akik tiszta, rendes nyéki túrát szerveznek. mi a kötelessége, ezzel szobájukban tankönyv, vagy A sportfelelős szervező- megkönnyítik az önkor­regény mellett töltik az es- munkáját igazolják az ott- mányzat vezetőségi tagjai­tét. Az emeleten, 19 lakó- hon lakóinak sportsikerei, nak munkáját. így nem kell szobában körülbelül 70 szak- Focicsapatuk veretlenül nyer- túl sűrűn fordulni az otthon munkástanuló, s egy-két éve te a vállalat KlSZ-bizottsá- nevelőtanárához, aki főként végzett szakmunkás lakik. A ga által rendezett kispályás az estéit tölti a tanulók kö­tanulók egyike a 624-es, a bajnokságot, a szakmunkás- zött, s szükség esetén taná­többi pedig a 600-as inté- tanulók országos bajnoksá- csókkal látja el a vezetőség zetbe jár. Majdnem mind- gán — ugyancsak futballban tagjait, annyian vidéki szülők gyer- — pedig második helyen » mekei, s ha nem lakhatná- végeztek. A kultúrfelelős Hogy a fiúk mennyire szé­nák itt, talán nem is lenne gondoskodik a közös mozilá- retnek az otthonban élni, bi­lehetőségük arra, hogy szak- togatások megszervezéséről, zonyítja néhány példa. Van mát tanuljanak. időnként klubestekre hívja a közöttük egy fiatalember, j. textilművek leányotthonának aki korábban két közösség­lakóit. Közben persze tánc- ben is élt, de egyik helyütt Egy évtizede még nem volt iskolai tanfolyamokra jár- sem tudott beilleszkedni kör­ilyen zavartalan a diákott- nak. A tanulmányi felelős nyezetébe. Itt, a tanulóott­hon élete. Korántsem voltak jegyzi valamennyi lakó isko- honban viszont megtalálta a ilyen tiszták, szépek a szo- lai eredményét, s a gyengéb- helyét, s eredményes szak­bák, sokkal kevésbé tudtak bek mellé jó tanulókat állít, munkásvizsgát tett Vagy egy hatni a rendszerető tanulók A tisztaságfelelős amellett, másik példa: a közelmúltban restebb, hanyagabb társaik- hogy rendszeresen ellenőrzi átfestették az emeletet, s ra. Végre nyolc évvel ezelőtt a tanulóotthon tisztaságát, az egyik csoportnak rövid megindult egy folyamat — versenytáblázatot is vezet, időre másik emeletre kelleti otthontanács alakult, majd Az eredményeket minden költözni. Rövid idő múlva ez két év múlva a szakszer- hónapban összegzi, s a leg- azonban naponta lejártak, s vezet égisze alatt önkor- több pontot gyűjtők kimenő- érdeklődtek: mikor lehet mányzattá vált. Később, hosszabbítást kapnak. A gaz- már visszajönni? Minderre 1971-ben megalakult az ott- dasági felelős a szakszerve- joggal büszkék a vezetőség hon KISZ-alapszervezete, s zeti és KISZ-tagdíjak befi- tagjai, s arra is, hogy az ettől kezdve az önkormány- zetését ellenőrzi, nyilvántar- önbíráskodás, náluk isme­zat vezető szerve lett. Ez lásokat vezet, s a közös retlen fogalom, valamint ar­utóbbinak jelenleg hét veze- munkával szerzett forintokat ra is, hogy az otthonban la­őrzi. kók tanulmányi eredményei * meghaladják az iskolai átla­Feladatok azonban nem- got. A lopás, egy tavalyi csak a tisztségviselőknek jut- esettől eltekintve — amely nak, igyekeznek bevonni a egy újonnan felvett, ismeret­íamennyiük szervező munka- munkába az otthon többi len nevéhez fűződik —, ját kézben tartja. tagját is. így például a na- ugyancsak ismeretlen foga­Hogy egy-egy funkció mi- posi szolgálatot mindennap lom az emeleten, lyen feladatokat ró a vezető- más tanuló látja el — aki- A DÉLÉP tanulóotthoná­ségi tagokra, kitűnik az el- nek a kijelölt napon nem nak tagjai — akik vala­nevezésbői. Most azonban kell iskolába mennie. Olyan- mennyien KISZ-, illetve mégis érdemes sorra venni kor ő a „gazda" az otthon- szakszervezeti tagok — no­ezeket, néhány eredmény is- ban. Ugyancsak körbejár a vember 7-én az önkormány­mertetésével, mivel a tiszt- tanulókör-felelősi tisztség is, zat jó munkájáért megkap­ségviselők nem tapasztalt amelyet a gyerekek az isko- ták a KISZ KB dicsérő ok­emberek, hanem 15—16 éves Ián kívüli kötelező tanuló- levelét, amelyre joggal büsz­tanulók. Az agit.-propos fel- idő alatt gyakorolnak. Van- kék. adatai közé tartozik egyebek nak, akik a vezetőségi tago- Szirák József tőségi tagja van — az agit.­propos, a sportfelelős, a kul­túros, a tanulmányi felelős, a tisztaságfelelős, a gazdasá­gi felelős, s a titkár, aki va­Szüfs László: POKOL­TŰZ Kis­regeny i. A libalegelón túl nemreg építettek egy csator­nát, a belvizek lecsapolására, abba szándékoz­tunk kötni a mi csatornánkat, amit ilyenformán a legelőn keresztül kellett megásni. Az országút átvágása csak a legvégén következhetett. A ko­csik úgy sorakoztak fel a legelőn, hogy reflek­torfényükben egész éjszaka dolgozhassunk. Az ellenségemnek se kívánnám azt az éjszakát. — Legalább fújják ki magukat! — mondta a főmérnök. Jól tudta, mit végeztünk mi ott, a fúrótorony aljában. De le se mosakodtunk, ki se fújtuk magunkat. Hogyan is tehettek volna ilyet az apostolok?! Azonnal folytattuk a munkát, csak most csá­kánnyal, lapáttal. Közben azonban történt va­lami. — Nem ennének előbb? — jött oda Zsuzsa. Kezében már ott volt Tóth néni szatyorja, tele, a boltban vásárolt élelemmel. S aztán hozzátette: — Hoztam kettőjüknek. — Hagyjon most bennünket! — csattant fel Flóri, tőle szokatlan ingerültséggel. — Látja, hogy mibe keveredtünk — pattogott tovább. — Minek ácsorog itt? Menjen, és vacsorázzon meg egyedül. — És maguk? — makacskodott Zsuzsa. — Mivelünk ne törődjön! Majd eszünk, ha hozzájutunk. Tehát jól hallottam délután. Csakugyan ma­gázzák egymást. Az én fülemnek ez még fur­csább volt, mint Flóri szokatlan- ingerültsége. Osztogatták már a szerszámokat, de Zsuzsa csak nem tágított. — Legalább egy falatot egyenek! — könyör­gött. Ettől a kutyaszolgálattól én ls ingerült let­tem. Meggondolatlanul odaszóltam: — A brigádvezető elvtárs nem ér rá, értsd meg! Abban a pillanatban észrevettem a baklövést De már késő volt, kiszaladt a számon. Flóri ma­gázása mellett különösen feltűnt, hogy én lete­geztem Zsuzsát. Éreztem, hogy az apostolok te­kintete döbbenten tapad rám. Addigra már egészen besötétedett. Az a mo­rajlás a fúrótorony felől a sötétben még félel­metesebb volt. A tömeg mégsem tágított a falu széléről. Alltak állhatatosan a szélső házsorok mentén, ha valaki elunta, elment, de mindig jöttek a helyébe újak, megbolydult a falu, mint a hangyaboly. Karonülő gyerekektől kezdve a vénekig, mindenki látni akarta: mi történik az otthonuk közelében. Nem mindennapi látványt nyújthattunk ott, a libalegelőn. A sötétben a kocsik reflektorfényei, s a fényben a jövő-menő emberek, az össze­vissza kiabálás, a munkazaj, s a háttérből az a félelmetes morajlás — akár egy alvilági rémlá­tomásnak is beillett volna. A tanácstitkár fel­adata volt, hogy ne engedje pánikba esni a falut ettől a rémlátomástól. A Zöld Mező elnökétől pedig még segítséget is kellett kérnünk. A három brigádból harmincan se kerültünk ki, s látnivaló volt, hogy ennyien két nap alatt se készülünk el a csatornával. Mozgósítani kellett a szövetkezet tagjait. De bizony, azok alig-alig szállingóztak. Inkább csak a szélső házakból jöttek, akiket a veszély érzete sarkallt. Meg az elnök hozatott egy trak­tort, földforgató ekével, az szabta ki előttünk a csatorna útját. Hanem, én mindezt csak a szememmel, a fü­lemmel fogtam fel. A csákányt is csak a kezem fogta. A gondolataim állandóan Zsuzsa körül fo­rogtak, de olyan erővel, hogy később már bele­bele szédültem. Igaz, a gyomrom is üres volt. Borostás dolgozott mellettem — Puskást nevez­tük így, mert nem szeretett borotválkozni —* tízóra körül szóltam neki, hogy én megyek, eszem valamit, mert egész nap nem ettem. Tóth néni fia akkor érkezett oda, az vette át tőlem a csákány La — Hozzon helyette magának az anyámtól! — mondta. Így aztán magyarázattal is tudtam szolgálni a távozáshoz. Gyérültek ugyan a bámészkodók a falu szélén, de még mindig akadt belőlük ele­gendő. Ahogy közéjük vegyültem, valaki utánam szólt. — Gyuszi! Én bizony, észre sem vettem a tömegben Pirit. — Mit akarsz? — Azt mondják, a víz elönti a falut. Meg, hogy előbb-utóbb megnyílik a föld. — Marhaság! — mondtam neki. — Menjetek haza, jobb iesz! — És indultam tovább. — Várjl — szólt utánaip­— Most nem érek rá! — mondtam, és vissza sc fordultam többé. Ez a nő, alig öt-hat óra után olyan idegenné vált nekem, mintha akkor láttam volna először. A konyhában égett a villany, de ott nem ta­láltam senkit. Az öregasszony szobájából hango­kat hallottam, oda nyitottam hát be. Csiri,, a kislány, az anyja ölében, Tóth néni az ágyon, Zsuzsa meg guggol az asztal mögött, s az asztal­lap szélén két rongybaba táncol. Hamupipőke, meg a királyfi. „Ki vagy te, gyönyörűségesen szép lány?" „Jaj, Felség, én azt el nem árulha­tom!" Csiri tágra nyílt szemekkel figyelte a tán­cot — Lássa! — fordult felém a menyecske. — Nem tudom hazavinni. Itt meg nem merem le­fektetni. Magukkal van az uram? — Igen! — mondtam, de én már csak azt a két rongybabát láttam. Hamupipőkének arany­szőke haja nőtt, a királyfinak meg koronája. Jóhírű bábszakkörünk volt a kollégiumban. Rengeteget utaztunk az ország különböző tájai­ra, előadást tartani. Mi magunk pénzeltük eze­ket az utazásokat a bevételünkből. Igaz, szűkö­sen: a koszt, a szálloda épphogy futotta belőle, mert sokat költöttünk felszerelésre. De hát mi más kellett volna még? így is haláli jól éreztük magunkat az ilyen hétvégi országjárásokon. (Folytatjuk J 1 l

Next

/
Oldalképek
Tartalom