Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-21 / 272. szám

CSÜTÖRTÖK, 1974, NOVEMBER 21, 3 Zavartalanul dolgozhatnak az építők Meggyorsult a vasúton a sóderszállítás Még az őszi csúcsforga­lom el sem kezdődött, ami elsősorban a cukorrépa és gabona soron kívüli szállítá­sát jelenti, máris feszültség keletkezett a fuvarozás te­rületén. Szeptember első napjaiban főleg a túlra rendelt répa sa több vasúti kocsit igé­nyelt, ami átmenetileg a só­lönféle anyagok nagy meny­nyiségére. Ilyen áruk szállítását szer­vezetté kell tenni, mert itt minden óra megtakarítás elő, hogy az üres vagy ra­kott vonatokat ne várnák a be- és kirakáshoz. A kísérlet megkezdése óta az eljutási idő állandóan többlet vasúti kocsit jelent javult és jelenleg ott tar­és többlet tonna fuvarozá­Dunán- sát teszi lehetővé. A szer- séges ahhoz, szállítá- vezett szállítás formája a megérkezzen termelő- és felhasználóhe- állomásra. tunk, hogy 5—15 óra szük hogy a sóder a rendeltetési lyek állomásai között be­der szállításának csökken- állított úgynevezett forda­tését eredményezte. A jelenlegi helyzetről Vaj­da Sándor, a MÁV Szegedi Igazgatósága kereskedelmi osztályának vezetője a kö­vetkezőket mondotta: — Az 1960-as évek vége óta nagyarányú lakásépítke­zés folyik Szegeden. Hód­mezővásárhelyen, Makón és Szentesen, de a szomszédos megyékben is hasonló a helyzet. Az építkezések technológiájában bekövet­kezett változás, a házgyári és egyéb előregyártott vas­beton elemek használata, fo­kozott alapanyag-ellátást igényel a bányaállomásokról. Csongrád megyében első­vonatok. Ezek gazdaságos­sága azon mérhető le, hogy Mit jelent ez a felhaszná­ló vállalatnak? Példának említhetem meg a DÉLÉP Vállalatot, amelynek ház_ a berakástól a megérkezés gyári részlege a legnagyobb utáni kirakásig majd az üres fogyasztók közé tartozik. Az futás, az üj másra való óra alatt történik meg. Ha az 1970. évi tényleges kéznek, és éjjel-nappal eljutási időt vizsgáljuk, ak- lyamatosan biztosítják kor azt látjuk, hogy Dél­egyháza, Dunavecse. Szalk­szentmárton állomásokról 20 —25 órára volt szükség a vonatok megérkezéséhez. A célkitűzés az volt, hogy megrakó állo- irányvonat rakodásáról, fu­érkezés hány tásáról és érkezéséről pon­tos információval rendel­fo­JP a kocsik kirakását. Nem vé­letlen, hogy a DÉLEP a legjobb fuvaroztatók közé tartozik, mert küldeménye­it mindig időben és bírság­mentesen kirakja. Hasonlót ezt az időt felére. vagy tapasztalunk a VOLÁN ld egyharmadára csökkentsük, számú Vállalatnál, mert bár­Az első kísérletek Szeged mikor érkéznek sóderral térségébe bizonyos kis ke­rülővel — Kunszentmiklós, Tass, Fülöpszállás, Kecske­megrakott vonatok, a kira kást folyamatosan mindig elvégzik. Ez kedvező mind sorban a szeged-kiskundo- mét helyett — Kiskunhala- a vállalatnak, mind a vas­rozsmai állomásra a Szege- son, Kiskunfélegyházán át útnak, mert a vállalat több di Házgyár részére Dunave- kezdődtek meg. Nagy segít- árut kaphat, a vasút pedig í ló! Of1l» n M '7' 1 7- 1 nrt .. / . 1. J _ 1 5-l.i. í tÜKIxíI TXm !>•« Jf — 1.— A az séget jelentett az új szov­száz. jet nagy teljesítményű Die­sel-mozdonyok beállítása, amelyek vonali kezelés nél­kül közvetlenül a rendelte­cséről, Délegyházáról, adonyi Duna-partról ezer tonnás nagyságrendben érkezik sóder. Ugyancsak a többi nagy építőipari és út­építő vállalat építkezéseihez hasonló mennyiségű árut vonatokat. Ma már az kell a helyszínre fuvarozni, helyzet, hogy a feladók Gondoljunk például Szeged város úthálózatának kor­szerűsítéséhez szükséges kü­többször tudja a kocsikat megrakni. Ezt a módszert a jövőben tovább kívánjuk fejleszteni, és ezzel is elérni, hogy a tési állomásig továbbítják a vállalatok az év minden a időszakában megfelelő kész­és letekkel rendelkezzenek és címzettek állandóan tájéka- munkájukat zavarmentesen zottak a „fordavonat" fekedésről, és nem köz- végezhessék — fejezte be fordul tájékoztatóját Vajda Sándor. Metszési bemutató Balásfyán •Ha-t A m X 4. SkPW 1 ' S&KBtf í. ' iX '•'\! BLX/ v\. W&xfci"*. Bbhw Hjpb j*... vit > > ííH^MI'f4 feb Atiém vfmm m Somogyi Károlyné felvetele Az almafák szakszerű metszése Minden esztendőben tar­tanak szőlő- és gyümölcs­metszési bemutatót a ba­lástyai Móra Ferenc Terme­számlálni, a városi, falusi lakásokhoz tartozó udvaro­kon kívül. Növekedett a te­lepítési kedv és a szőregi löszövetkezetben. Most, hogy telephelyű Ültetvénytervező ismét jóra fordult az idő, szép őszi napok járnak, teg­nap, szerda délelőtt szakem­berek népes tábora gyűlt össze a gyümölcstermeszté­séről híres gazdaközösség­ben, hogy meghallgassa dr. Mihályffy József kutatót, a Kertészeti Kutató Intézet tudományos munkatársát, aki az alma termesztéséről beszélt, és tartott metszési bemutatót. A szegedi tájban igen kedvelt a kertészkedés, mind a talaj adottságok, mind az éghajlati viszonyok és a szorgos igyekezet lehe­tővé teszi, hogy a szórako­zástól, hasznos és kellemes időtöltéstől kezcive, egészen a jövedelmező gazdálkodá­sig, a mezőgazdasági nagy­üzemeken kívül különböző foglalkozású emberek is űz­zék ezt a nemes munkát. Csongrád megyében több mint tízezer kiskertet lehet és Szaporítóanyag Forgal mazó Vállalat, ami a dél­magyarországi terület köz­pontja, az elmúlt eszten­dőkben alig győzte a meg­növekedett keresletek kielé­gítését. Tavaly például 76 ezer csemetét forgalmaztak, az idén már 105 ezer fa ér­tékesítését tervezik. Több a lerakatok száma is, a Kecs­kemét-Szikrai Állami Gaz­daság öt helyen árusít gyö­keres szőlőt, szőlőoltványt és gyümölcsfacsemetét, a szeged-szőregi Egyetértés és a tiszaszigeti Búzakalász Tsz a telephelyén gyümölcsfá­kat kínál eladásra, ugyan­akkor a szatymazi Finn— Magyar Barátság Tsz is áru­sít gyökeres szőlőt, szőlő­oltványt. Természetesen az Ultetvénytervező és Szapo­rítóanyag Forgalmazó Vál­lalat szaktanácsadással is segíti a gyümölcstermelés további fellendítését Német szakszervezeti küldöttség Szegeden A Német Demokratikus Köztársaság Szakszervezeti Tanácsának hazánkban tar­tózkodó küldöttsége tegnap, szerdán Szegedre látogatott. A négytagú delegációt — melynek vezetője Káté Beh­ling — Hajas László és Tú­rái Zoltán, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkárai fogadták délelőtt, az SZMT székházában. Beszélgettek megyénk iparáról, mezőgaz­daságáról, a szakszervezeti munkáról. A delegáció tanulmányoz­za a szociálpolitikai intézke­dések gyakorlatát, eredmé­nyeit, különös tekintettel a gyermekgondozási segély rendszerére, a nagy csalá­dok helyzetére, az öregekre. A nőpolitikái határozatok végrehajtása is érdekli a vendégeket, ezért tegnap délután a szegedi textilmű­vekbe látogattak. Ma a vendégek Szentesre utaznak, ahol meglátogatják a Baromfifeldolgozó Vállalat üzemét. Délután visszautaz­nak Budapestre. Bérek és jövedelmek K ezdjük egy kérdés-felelet összecsa­pással: — Elégedett a fizetésével? — Igen, de... — S ön? — Ügy általában, de... — S ön? — Nem vagyok megelégedve, mert... — Nincs több kér­dés, mert nincs több válaszlehetőség sem. Igen, csak úgy általában elégedettek az emberek a fizetésükkel. A „de" szócska utáni magyarázat már jóval bővebb lehe­tőséget ad a vélemények kibontására. So­kan összehasonlítják bérüket vagy jöve­delmüket más kategóriában dolgotóké­val, s úgy állítják föl a tételt, vonnak párhuzamot, konklúziót. A demagógiára hajlamosak más országokban kialakult bérviszonyokra hivatkoznak, s eszükbe sem jut olyan országokat példánál: föl­hozni, amelyeknek történelmi múltja, tár­sadalmi, gazdasági fejlődése megegyezik a miénkével, szívesen hivatkoznak a leg­fejlettebb országokra. Ez reális értékelés­re nem jó, legfeljebb arra, hogy megálla­pítsuk: sok még a tennivaló, gyűrkőzzünk neki, és igyekezzünk az élenjárók nyo­mába szegődni. Legértékesebb az olyan analizálás, amely a valóságos helyzetet veszi kiindulási alapnak, s abból von le következtetéseket Megvallható őszintén, az igennel, az elégedetten Válaszolók sem lehetnek mérvadók. A belenyugvást szem­léltetik, az elterülést a langyosban. Egyik válaszadóm azt fejtegette, amikor nemleges értékelést adott hogy olyan ál­lapot soha nem volt, s amíg pénzben feje­zik ki a munka, a társadalmi tevékenység ellenértékét addig nem is lesz, hogy a fizetésével mindenki elégedett legyen. Ezt az állapotot természetesnek véli, sőt bizo­nyos mértékben hajtóerőnek is tartja. Vé­leményéhez aligha fér kétség, hiszen ez gazdasági törvényszerűség a pénz és az árutermelés viszonyai között bármilyen Is legyen a társadalom szerkezete, minősége. A kommunizmusnak az a foka még mesz­sze van, amikor mindenki szükségletei szerint részesedhet a javakból, s amíg az a bizonyos bőségszaru nincs púpozva, ad­dig azzal kell megelégednünk, amit az al­jában találunk. Tehát még hosszú ideig az az elv érvényesülhet, hogy mindenki­nek munkája, hozzájárulásának mértéke szerint osztható el a nemzeti jövedelem­nek az a része, amelyet a fogyasztási té­tel tartalmaz. Aki viszont többet szeretne kapni, az alighanem lépéseket is tesz a cél érdeké­ben: tanul, magasabb tudást szerez, újít, ésszerűsít, törekszik, kihasználja a ren­delkezésére bocsátott munkaidőt, jobb és értékesebb árut készít, mérsékli az ön­költséget, magas teljesítményt nyújt, kez­deményez... egyszóval többet és jobbat ad, hogy többet is kapjon a társadalom­tól. Ezt a törekvést támogatja a párt és a kormány, mert ez a legigazságosabb és a legjobban ösztönző módszer is, előrehala­dásunk érdekeben. Tapasztalhattuk az utóbbi esztendőkben, hogy erre irányultak a bérkorrekciók is, amelyeknek az általá­nos életszínvonal növelésén túl az volt a feladatuk, hogy jobban kifejezésre juttas­sák a hozzájárulás differenciált elismeré­sét, ami korábban elhomályosult. Hiba volt? Nem volt az, a mi esetünk­ben legalábbis nem. A fölszabadulás után rendezni kellett sok mindent a társadal­mi életben, így az elosztási szférában is. A szocialista társadalom az egyenlőség alapján álló emberek közössége, ahol az ember nem farkasa társának, hanem se­gítő barátja. Az igazi, becsületes munkás­embernek, a kommunista elveket vallók­nak pedig különösen az a törekvése, hogy mindenki boldoguljék, éljen jobban, mint előzően tehette. A szocialista társadalom előrehaladásáért küzdő ember száján nem csúszhat le jóízűen a falat, ha tudja, tár­sai között olyanok is vannak, akiknek nem jut még annyi sem, hogy éhségüket elcsapják. Szerencsére a mi hazánkban ilyen gondokkal csak igen kevesen baj­lódnak, s valószínűleg azoknak többsége is önmagát hozza gyatra anyagi helyzetbe. Átböngészgettem 9 statisztikai tábláza­tokat, hogy miként alakult környezetünk­ben a munkások és az alkalmazottak, vagyis a szellemi foglalkozásúak reál­bérindexe tavaly, illetve az idei esztendő eddig eltelt időszakában. Kiderült a szá­mokból, hogy a termelő ágazatokban dolgozók keresete a dinamikusabb növe­kedés következtében közelebb került a nem termelő ágazatokban dolgozók átla­gos kereseti szintjéhez. A megye szocia­lista szektorában tavaly közel 3200 fővel több munkás és szellemi foglalkozású dol­gozott, mint a korábbi évben. A foglal­koztatottak számának növekedése a ter­cier ágazatokat jellemezte, mivel itt a nö­vekedés üteme kétszer akkora volt, mint az iparban és az építőiparban. A foglal­koztatottak részére 11 százalékkal több munkabért és bérjellegű jövedelmet fizet­tek ki tavaly, mint az előző esztendőben. Így az egy foglalkoztatottra jutó névleges bér 8 százalékkal javult az elmúlt évben, s egy főre havonta átlagosan 2429 forint jutott. A béreket önmagukban vizsgálni ered­ménytelenség volna, hiszen eredményt csak akkor kapunk, ha vásárlóértékét is megismerjük. A reálbérindexet meghatá­rozó másik tényező a fogyasztói árszínvo­nal alakulása. Tavaly a fogyasztói árszín­vonal 3,6 százalékkal volt magasabb 4 munkás- és szellemi foglalkozású csalá­dokban, mint 1972-ben. s ez az előzÓ években tapasztaltnál lényegesen maga­sabb volt, és meghaladta az országos átla­got is. Az áralakulásban meghatározó szerepük volt a központi árintézkedések­nek, amikor az év elején felemelték a tej árát 39 százalékkal, a tejtermékekét 18, az égetett szeszes italokét 15, a dohány­árukét pedig 25 százalékkal, s bár nem napi fogyasztási árucikk, de jelentősen megdrágultak az aranyékszerek is. Az árváltozások hatására az előző években tapasztaltaktól eltérően alakult az élelmi­szerek és az iparcikkek árszínvonala, élelmiszerek árindexe az átlagos árszín­vonal emelkedésénél nagyobb, az iparcik­keké viszont alacsonyabb volt. Summázva megállapítható, hogy a névleges bérek 8;3 százalékos és a fogyasztói árszínvonal 3;6 százalékos emelkedése együttesen ered­ményezte a reálbérek 4,5 százalékos javu­lását, amely a tervezettnél valamivel jobb volt a múlt esztendőben. De csak a múlt esztendőben, mivel a negyedik ötéves terv egyik célkitűzése az volt, hogy a reálbé­rek közelítsék meg a reáljövedelmek ala­kulását, s a reálbérek a tervidőszakban 16—18 százalékkal növekedjenek. Ez évi átlagban minimum 3,2 százaléknak felel meg. Megyénkben viszont eddig évi átlag­ban csak 2,6 százalékkal emelkedtek a reálbérek, bár az országos átlagnál ez valamivel még jobb is. De van az élet­színvonalnak, a kereseteknek egy másik forrása is; az alapbéreken kívüli jöve­delmek, a társadalmi juttatások, s ha arc­nak a növekedési mértékét is tekintetbe vesszük, akkor biztosítottnak látszik 4 reáljövedelmek tervezett emelése. Kanya­rodjunk vissza az írás kezdetéhez, s új­ból csak oda lyukadunk ki, hogy elosztani nem lehet többet, mint amennyit meg­termeltünk, de vizsgáljuk körültekintőb­ben, pénzben is kifejezhető juttatásain­kat A pénzben közvetlenül is „látható1* juttatások ebben az évben is gyor« sabban nőttek, mint a munkából szármató bevételek. A növekedésben első­sorban a családi pótlék, a gyermekgondo­zási segély és az anyasági segély év kö­zepétől történt felemelésének volt szere­pe. Az átlagbérek a megfigyelt, nem me­zőgazdasági ágazatokban 7 százalékkal ja­vultak az esztendő eddig eltelt időszaT kában, a tavalyihoz mérve. A kereskede­lem kivételével valamennyi ágazatban je-r lentős volt az átlagbér emelkedése, ami­ben szerepe volt az év során végrehaj­tott, munkásokat és kisegítőket érintő központi bérintézkedéseknek. Október ele­jén a teljes munkaidőben foglalkoztatot­tak havi átlagbére az iparban 2276, az építőiparban 2747, a kereskedelembe!) 2258, a közlekedésben 2748, míg a szol­gáltatásban dolgozóknál 2123 forint volt Jelenleg ennyi fizethető, s azt mindenki sejti, hogy ezek az átlagszámok talán nem is találhatóak meg az életben, hanem az egyik helyen több, a másik helyen keve­sebb kerül a borítékba. Egészséges igye­kezetünkkel arra kell törekedni, hogy holnap ennél is jobban emelkedhessék fi­zetésünk, javuljon életszinvonalunk. GAZDAGH ISTVÁN Országgyűlési bizottságok ülése Az élelmiszer-feldolgozás, -szállítás és -forgalmazás helyzetét elemezte szerdai, tegnapi együttes ülésén az országgyűlés mezőgazdasági és kereskedelmi bizottsága. A témához választott hely­színen, a Budapesti Szalámi­gyárban tartott tanácskozá­son részt vett dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-be- meggyorsult lyettes, dr. Páles Gyula, a Magyar Nemzeti Bank el­nökhelyettese. Dr. Lénárt Lajos mezőgaz dasági és élelmezésügyi mi­niszterhelyettes, illetve Mol­nár Károly belkereskedelmi miniszterhelyettes tájékozta­tó előadásában hangsúlyozta, Magyar-kubai kulturális együttműködés Szerdán a Belgrád rak­parti népfrontszékházban két évre szóló magyar—ku­bai társadalmi és kulturális együttműködési munkater­vet írtak alá. A munkater­vet a Hazafias Népfront képviseletében dr. Molnár Béla, az országos elnökség tagja, az OT titkára, a Kul­hogy az élelmiszer-gazdaság I turális Kapcsolatok Intézete fejlődése az utóbbi években I képviseletében Demeter ' Sándor elnökhelyettest bai részről pedig a Népek Barátsága Intézet (ICAP) képviseletében E'adio Agui­ar Rodriguez vezérigazgató­helyettes látta el kézjegyé­vel. Az aláírásnál jelen volt a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Kulturális Kapcsolatok Intézete több vezető tisztségviselője. Ott volt Floreal Chomon Media­villa, a Kubai Köztársaság ku- budapesti nagykövete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom