Délmagyarország, 1974. november (64. évfolyam, 256-280. szám)

1974-11-02 / 257. szám

SZOMBAT, 1974, NOVEMBER 2. Ahol lehet, többet vetnek Éjszaka is szántanak Próbára tesz bennünket az idei ősz. Öriási erőfeszítéssel tudjuk begyűjteni, ami meg­termett, és legalább ilyen nehéz jövő évi kenyerünk magvát is földbe tenni. Nincs hiány erőfeszítésben, sok apró és nehéz lépéssel mégis sikerül napról napra előbbre jutnunk. A megyei betakarítási operatív bizott­ság tegnap délelőtt tartott ülésén arról számolt be Tóth Imre, a megyei tanács osz­tályvezető-helyettese, hogy egy hét alatt a búzavetés harminchét százalékról negyvennégy százalékra emelkedett, a burgonya be­takarítása befejeződött, aratnivaló rizsünk 458 hek­tár van, cukorrépából 1759 hektár szedetlen, a szüretet sok gazdaság már befejezte — például a bordányi, zsombói, s az egyik zákány­széki szakszövetkezet —, megyei átlagszámmal kife­jezve 95 százaléknál tar­tunk. Az operatív bizottság ösz­szesítése szerint negyven olyan szövetkezetünk van, ahol vetéssel, a tervezett te­rület felén túl járnak. Elis­meréssel szólt azokról, a ki­mondottan nehéz területű szövetkezetekről — a szeg­vári Puskin Tsz-ről, és a makói közös gazdaságokról, többek között —, ahol a rendkívüli körülmények el­lenére a lehető legoptimá­lisabb időben a vetésterület 70 százalékán földbe került a búza. örvendetes az a tö­rekvés, hogy ahol lehet, a tervezettnél többet vetnek. így szeretnék ellensúlyozni a másutt esetleg előforduló veszteségeket. Másik újdon­ság a vetés körül: ahol az adottságok engedik, éjjel is szántanak, és éjjel is vet­nvk. Elismeréssel szóltak a hozzászólók is a nagy mun­kában tapasztalható társa­dalmi összefogásról. Az ál­talános és középiskolás diá­kok határbeli „munkaideje" lejár, helyüket üzemi mun­kások, hivatali dolgozók és katonák foglalják el. A bu­dapesti hetedik kerületiek segítőkészsége és munkában való helytállása a legbát­rabb várakozásokat is felül­Két hónappal a határidő előtt Felavatták az űj lőrinci fanőüzemet Csütörtökön a lőrinci gyár korszerűsített fonodájának átadásával befejeződött a Pamutfonóipari Vállalat 323 millió forintos rekonst­' rukciója. A kedvezőtlen munkaerőhelyzetben vi­szonylag kevés építkezéssel a régi, elavult, kis teljesítmé­nyű, sok munkáskezet igénylő berendezéseket nagy termelékenységű gépekkel váltották fel, számottevően javították a munkakörülmé­nyeket, s 4900 tonna új ka­pacitást teremtettek az idén 22—23 ezer tonna fonalat termelő nagyvállalatnál. Az új üzemet dr. Bakos Zsigmond, könnyűipari mi­niszterhelyettes adta át ren­deltetésének. A kivitelezők, valamint az NDK-ból érkezett . műszaki szakemberek és a vállalati kollektíva közös erőfeszítése­ként a korszerűsített lőrinci üzemet két hónappal a ha­táridő előtt adhatták át ren­deltetésének. (MTI) Megválasztották az Újságíró Szövetség új vezetőségét A Magyar Üjságxrók Or­szágos Szövetségének köz­gyűlése tegnap folytatta munkáját. A vita után el­hangzott Király András fő­titkár zárszava. Ezt követő­en a közgyűlés elfogadta a beterjesztett dokumentumo­kat, meghallgatta és elfo­gadta a MUOSZ tevékenysé­géről és további munkájáról előterjesztett javaslatot. A közgyűlés végezetül megválasztotta a MUOSZ öt­venegy tagú választmányát, kilenctagú etikai bizottságát és héttagú ellenőrző bizott­ságát. Az etikai bizottság el­nöke Eck Gyula, az ellenőr­ző bizottság elnöke Szabó János lett. Az új választmány a köz­gyűlés után megtartotta első ülését, és megválasztotta az elnökséget. Tagjai: Bögös László, Gyulai Ferenc, Gyur­ka Géza, Hárs István, Kato­na István, Király András, Komját Irén, Máté György, Nagy Richárd, Pálfy József, Pethö Tibor, Rácz Lajos. Sulyok Katalin, Szemes Pi­roska, Szijj Róbertné. Ezután megválasztották az elnökség tisztségviselőit. A MUOSZ elnöke Pálfy József, főtitkára Király András, al­elnökei: Komját Irén, Gyur­kó Géza és Pethő Tibor. múlja. Arra az elhatározás­ra jutott viszont az operatív bizottság, nem biztosít tár­sadalmi segítséget azokba a gazdaságokba, ahol a hely­beli lehetőségeket nem hasz- | nálják ki kellőképpen, ahol nem mozgósítják — szomba­ton és vasárnap is — a szö­vetkezet tagjait és hozzátar­tozóikat. Fölhívta a figyel­met a segítők munkájának pontos elszámolására, a munkabér hiánytalan kifize­tésére. Az állami gazdaságok azt jelentették, vetésre minde­nütt előkészítették a talajt. A répaszedés meggyorsításá­ra sikerrel alakították át a betakarító gépeket: a répa levelét és fejét gép vágja le, gép emeli ki a földből ma­gát a répát is, csupán az összeszedést kell az átalakí­tás után kézzel végezni. Ez is nagy előrelépés a sáros földeken. A paprika betakarításánál az utolsó óraütés a csütör­tök reggeli fagy volt. A pap­rikafeldolgozó vállalat kép­viselője bejelentette, hogy a piros paprikát akkor is át­veszik, ha megcsípte a fagy. Szőlőből újabb termésbecs­lést végeztek a szakemberek, tapasztalatuk szerint további 15 százalékos terméscsök­kenéssel kell számolni. Kistelek környékén. Puszta­mérgesen, Ásotthalmon és a zákányszéki Homokkultúra Szakszövetkezetben szüre­telnek még a szegedi járás­ban. Mindenképpen tovább kell gyorsítani az őszi munkákat, ahol lehet, a ren­delkezésre álló erők átcso­portosításával, a gazdaságok sokszor tapasztalt együttmű­ködésének fölújításával. A vetésnél még mindig nem mondhatunk le a minőségi munka követelményéről. November végéig mindenütt el kell vetni a búzát, ahol lehetőség van rá, a tervek túlteljesítésére is gondol­nunk kell. Még egy mondat az operatív bizottság állás­foglalásából: személyileg vonják felelősségre azokat a vezetőket, akik a vagonok ki- és berakását szervezett­lenséggel hátráltatják. Részt vett a tegnapi ta­nácskozáson dr. Perjési László, a megyei tanács el­nöke és Szabó Sándor, a megyei pártbizottság titkára Az IKV 25 éves Jubileumi ünnepséget tar­tott tegnap, pénteken a Sze­gedi Ingatlankezelő Vállalat pártszervezete, szakszerveze­ti bizottsága, a KlSZ-szer­vezet és a vállalat vezető­sége, az IKV alapításának 25. évfordulója alkalmából. Erndt János, a pártalap­szervezet csúcstitkára meg­nyitó szavai után Kószó Jó­zsef, a vállalat igazgatója mondott ünnepi beszédet. Megemlékezett a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forrada­lomról, melynek évforduló­ját együtt ünneplik a válla­lat jubileumával. Beszélt az 1949 őszén létrejött Közületi Ingatlankezelő fejlődéséről, a 25 év munkájáról, ered­ményeiről, és a rájuk váró feladatokról. A negyedszázados IKV-t Tömösvári András, a me­gyei pártbizottság képvise­művészet... lője, Prágai Tibor, a városi, tanács elnökhelyettese, Czó­bel Endre, az ÉVM munka­társa és dr. Csala Mihály, a HVDSZ megyebizottságá­nak titkára köszöntötte. Az ünnepség végén Lénárt Béla, a városi KlSZ-bizott­ság titkára átadta Adorján Évának, a vállalat KlSZ-tit­kárának a KISZ KB dicsérő oklevelét, Kószó József pe­dig a Kiváló Dolgozó jel­vényt nyújtotta át a> vállalat hat dolgozójának. Aki a mutatós, szép építő­munkát kedveli, nézzen kö­rül a hidegburkolók házatá­ján; majdnem művészet ez bizony, a mozaiklapok gon­dos, egymás mellé ragasztá­sa. Nem csupán gyorsan mozgó, ügyes kezet, hanem jó szemmértéket s esztétikai érzéket is igényel. — Valamikor kőművesek csinálták ezt, de nem győz­ték szusszal, új szakmaként kellett kezelni a hidegbur­kolást, s ma már mes­terfokú művelői vannak — jegyzi meg egy jókötésű, zömök fiatalember mellet­tem, letéve pillanatra a szerszámot. Pataki Mihály a neve en­nek az ifjú brigádvezetőnek. S nem nehéz leolvasni a pél­dás pontossággal falraragasz­tott, özön csempéről, hogy fiatal kora ellenére ő is mes­terfokú művelője e szakmá­nak. Tizenöt esztendeje hi­degburkoló már. pedig — családos létére — még min­dig „huszonéves", noha nem sokáig ... Ópusztaszerről já­rogat a szegedi és megyei munkahelyekre. 1962 júliusá­ban szerzett szakmunkás bi­zonyítványt, s a DÉLÉP házgyárában olyan ügyesen irányította versenytársait, a brigádtagokat a „Ki minek mestere?" vetélkedőn, hogy Sípos Mihály igazgatótól ők vehették át az első helyezé­sért járó pénzjutalmat és oklevelet a közelmúltban. „GYŐZNÜNK KELL!" - Persze, a fiúknél­tül sem­mi nem lett volna a győze­lemből — hárítja el őszinte szóval a dicséretet, s rámu­tat társára, Balázs Jancsira, aki gyors kézzel igazgatja helyükre, a csempéket a já­rásbírósági konyhahelyiség­ben. „Kajakos" barna legény Balázs János; ő 1965-benvé­gezte iskoláit, s Végh József irányításával sajátította el a mesterség fogásait. Minden­nap busszal járogat be Sze­gedre, Mindszentről. Földműves szülők fia, akár­csak a legfiatalabb brigád­tag, az aprócska, ám serény Szekeres Laci. Neki Csendes István volt a mestere. Laci szakmunkás bizonyítványán majdhogy nedves még az írás: 1974 nyarán tett szak­munkásvizsgát. • A munka nem könnyű, s bizony nem marad tisztán a kéz, s a munkaruha. Laci mégsem húzódozik a feljavított, ce­mentes habarcstól, amelyet a mozaiklapok egybetartására kevernek. Iparkodásával el­éri a havi 3 ezer forintos át­lagkeresetet. Ájka jubileuma Ajkán pénteken ünnepi tanácsülisen emlékeztek meg a fejlődő ipari centrum várossá nyilvánításának 15., évfor­dulójáról. Az ülésen részt vett Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára, Ajka országgyűlési képviselője is. — Csaknem annyit, mint én, az „öreg" szaki — tré­fálkozik Balázs János moso­lyogva. — S az „öreg" szaki meny­nyit keres, János? Nem áruljuk el az asszonynak ... — Nincs még asszony — legyint nevetve. — Különben sem titok, hogy összejön az a kis pénz úgy háromezer és háromezer-ötszáz között, minden hónapban. Persze, lazsálás nincs, hajtani kell, nem megy az másképp. — Hajtott is János a ver­senyen — szól közbe csende­sen a brigádvezetője. Pataki Mihály. — Azt mondta ne­kem, amikor nekiálltunk a feladatnak, a két házgyári fürdőszoba csempével való körülrakásával: „Győznünk kell, Miska! Vesztesként ne kerüljünk ki ebből a vetél­kedésből!" Két óra leforgása alatt helyükön voltak a csempék; sikerült.., S eb­ben derekas része volt a beugró „segédmunkásunk­nak", Faragó Zoltánnak is, aki előbb műköves volt, az­tán technikumot végzett, s most közénk állt, technikus létére, hogy flottul menjen minden. — Ügy tudom, később el­méleti vizsga is volt a mun­kásszállodában. Ezen is túl­jutottak „flottul"? — Hát... A politikai kér­désekre adott válaszok talán döcögősebbek voltak. De azért elmondtuk, amit tud­tunk, a Varsói Szerződés­ről, a KGST-ről... A biz­tonságos munkafolyamatra, a személyi feltételek munkahe­lyi biztosítására, a szakma elméleti problémáira történő válaszok már bátrabban mentek. Itt valahogy ott'1 honosabbak vagyunk. — Vajon koccintottak-e a győzelem örömére? Egyálta­lán, össze szoktak-e jönni néha munkaidő után? — A brigádtagok nagyon összetartanak, bátran állít­ható. Sajnos, nem tudunk máskor együtt lenni, csak nagy ünnepekkor, a vállalat jelentősebb rendezvényein. Ez érthető, hisz valamennyi­en más-más faluból valók vagyunk. — Otthon mi a kedves időtöltésük? A hobbi? Balázs János: '— Szabad szombatokon a mozi. A jó filmek érdekelnek. Szekeres László: — Én gépkocsivezetői tanfolyam­ra járok kedden, pénteken. Nagyon szeretnék vezetni... Pataki Mihály: — Az én hobbim a család. Arra tö­rekszem, legyen meg minde­nük a kényelmes élethez. IGÉNYESEK Elné­zem ezt a három serény, ügyes kezű fiatalembert. Cél­jaik vannak, igényük van, saját magukkal szemben is. Nem véletlenül győztek — épp ők. Nemcsak a kezük mozdulata biztonságos — a beszédük is határozott. Megfontoltan, választékosan fejezik ki gondolataikat. Pedig falusi fiúk. Nyilván sok béklyó köti őket a szű­kebb környezetben. De né­hány mondat után is kide­rült: ók túl fognak lépni a régi, igénytelenebb életfor­mán. öbennük már az új ar­cú, képzett munkásosztály lehetősége rejtőzik... Jó ve­lük beszélgetni, öröm nyílt, őszinte arcukat látni; tö­rekvő, határozott mozdulata­ik jó reményt fakasztanak. — Nem könnyű, amit csi­nálunk, . de munkánk ered­ménye kézzel fogható: négy­zetméterekben is kifejezhető — töri meg Pataki Mihály a váratlan csendet. — S külö­nös ambícióval dolgozunk, amióta jó, pontos anyagot kapunk. A Stift-mozaiknál, mivel apró méretű, minden kis milliméter számít. Ré­gebben Pestről kaptuk a lapokat, ám most Vásárhely­ről jönnek, a majolikagvár­ból, s minőségileg sokkal jobbak! Üj olasz gépsort ka­pott a gyár, öröm dolgozni a kifogástalan méretű lapok­kal. Pataki Mihá­lyék 561 eszten­deig rakták a mozaikot, s fedték a falakat hófehér csempékkel az új sütőüzem Hétvezér utcai helyiségeiben; becslésük szerint 120o plusz 1200 négyzetméternyi helyet fedtek be. Előzően a JATE Biológiai Kutatóintézetében kaptak s végeztek hosszabb feladatot. Kezük nyomát mindenütt gondosság, pon­tosság jellemezte. Mestereik büszkék lehetnek rájuk. A sütőüzemi építkezés műveze­tője, Hell Mihály is alig ta­kargatott büszkeséggel mu­tatta be őket. Az erőt kívá­nó feladatoktól sem riadnak meg: gyakran kell falat át­törni, vakolni — ám, a leg­szebb — úgy mondják — a kis méretű mozaiklapok egy­máshoz illesztése; amilyen a makói irodaházi feladat volt... A homlokzaton, pilléreken elhelyezett, előregyártott majolikaelemekkel való te­vékenység — majdnem mű­vészet. A házak ékszere a majolika. A hazak ifjú ékszerészei most az országos döntőre ké­szülnek fel. Bizonyosan nem csalódunk bennük. Bizqnyos, hogy Pataki Mihály, Balázs János és a többiek megint megbiztatják egymást az előző vetélkedő jelszavával: „Mindent bele!" A becsületes helytállás —• életelemük. ©ÉR EIÍÖÍ® I

Next

/
Oldalképek
Tartalom