Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

VASÁRNAP, 1974. OKTÖBER tfc Miért Naponta százak ráncolják össze homlokukat, amikor elhaladnak a Fáklya mozi melletti pavilon előtt A múltkor egy férfi így szellemeskedett társának: — Ki tanyája ez a nyárfás? — A kifejezés Igen fedi a valóságot, hiszen az építőipar) szakközépiskola nyárfasora és a mozi épülete között található azomnlózus üzlethelyiség. Üresen, porosan, piszkosan. Nagy üvegablakain át belátni a helyiségbe, a földön hajdani dekoráció maradványai, néhány szál deszka. Az egyik ablakon kopott, napszítta felirat: a vetőmagbolt elköltözött a Bartók Béla térre. De mikor volt az? Hol van már a tavalyi hó? Nyomoztam egy ideig a „nyárfás tanya" sorsa után. Előbb azt tudakoltam, hogy kié lehet. Száz közül kilencvenen azt mondták, hogy a MÉK tulajdona. Ez is látszott a legkézenfekvőbbnek, hiszen a korábbi boltokat, zöldség- és gyümölcsüzletet, valamint a kerti szerszámokat és növényvédő szereket árusítót a MÉK tartotta fenn. Telefonon kerestem a cég műszaki főosztályát, ahol egy hölgy csodálkozott tájékozatlanságomon, s elmondta, hogy régen eladták a beruházási vállalatnak. Hát akkor kérdezzük a vállalatot Ott, a szegedi beruházási vállalatnál az Igazgató még jobban elcsodálkozott kérdésemen. „Hogy ml megvettük volna? Húsz forintunk sincsen ilyen célokra" Majd elmagyarázta, hogy valamikor a vállalat közreműködésével építették fel az ipari vásárnak kiállítási célokra, s a tanács, • I üres illetve az ipari vásár igazgatósága eladta a MÉKnek, hogy ott állandó üzletet nyissanak, hiszen az ipa. ri vásár elköltözött a Marx térre. Egyébként a beruházási vállalatnak fogalma nincs arról, hogy kinek a tulajdonában lehet az a pavilon. Gondoljuk, hogy mégiscsak van törvényes gazdája az épületnek, még akkor is; ha hosszú ideje nem törődnek vele, s ott áll elhagyottan. Később kiderült, hogy a Szegedi Tervező Vállalaté. Valamit kezdeni kellene azzal a pavilonnal. Rebesgették azt is, hogy a tervezők kívánják műteremnek berendezni a fából készült üzlethelyiségeket. De ez valószínű csak félrehallá6 lehet, hiszen az a hely nem volna alkalmas olyan célokra. Bár, a tervezésnél maradva, elképzelhető volna viszont, hogy ott egy bemutatótermet rendeznének be: a készülő szegedi városrészek terepasztalokra elhelyezett makettjeivel, az új létesítmények, vagy a tervezett és a jöben felépülő érdekesebb épületek kicsinyített másaival. Olyan helyen, a városfejlesztés útjait bemutató teremben, talán még az állampolgárok is bátrabban véleményt mondanának, javaslatokat fogalmazhatnának mindannyiunk javára és a város vezetőinek segítésére. Az előbbi megjegyzés, persze, csak meditációféle volt, de annyi bizonyos, hogy így, üresen vétek fenntartani egy tágas pavilont. Vagy legyen üzlet belőle, mert ha marad elhagyottan, az a legrosszabb üzlet Gazdagh István Drágulnak a fotóvegyszerek Az év elejen sok panasz hangzott el a fotóvegyszerek hiányára. Annak idején a Reanal finomvegyszer gyár és az OFOTÉRT vezetői elmondották, hogy a vegyszeralapanyagok szinte eltűntek a világpiacról, a még öt-tízszeres áron ls csak a legnagyobb nehézségekkel tudtak hozzájutni. A két vállalat ígéretének megfelelően, a nyár végére felszámolta a hiányt s amíg a folyamatos ellátást nem tudták biztosítani, nem változtattak az árakon. A vegyszer-alapanyagok többszöri és nagymértékű áremelkedésének költségtöbbletét azonban a Reanal már nem tudja viselni, ezért azt teljes egészében érvényesíti a fogyasztói árakban. Október 15-től emelkedik azoknak a fotóvegyszereknek az ára, amelyekhez hidroklnont, metolt és thiszulfátot használnak fel. Képzőművészeti kiállítás A KPVDSZ XIV. kulturális napok egyik kiemel edő rendezvényének, a KPVDSZhez tartozó vállalatok grafikusainak képzőművészeti kiállítása megnyitására tegnap, szombaton délelőtt került sor a Juhász Gyula Művelődési Ház nagytermében. A tárlaton tizennégy alkotó közel 60 festménye, grafikája, illetve intarziája és kisplasztikája szerepel. A bensőséges megnyitó ünnepségen Lévai Lászlóné. a KPVDSZ megyei kultúrbizottság elnöke mondott beszédet, átadta a kiállítás három fődíját Máté Ottíliának festményeiért. Szabó Pálnak akvarelljeiért és Szemén Bélának grafikai alkotásaiért. Különdíjban részesült Csonka János, Zoliéi Mária, Mráz János és Dönczi András. A műveket Szelesi Zoltán művészettörténész értékelte. A kiállítás október 20-ig tekinthető meg, naponta 10-től 18 óráig. Az utóbbi idők egyik legszínvonalasabb amatőr kiállítását láthatják a Juhász Gyula Művelődési Házban az érdeklődők. Talán nem véletlenül, hiszen a most kiállítók kirakatrendezők, dekoratőrök. grafikusok, tehát erős a kötődésük a képzőművészethez, vizuális kultúrához. Érdekes módon azonban nem dekoratív mű, kirakatterveket vagy alkalmazott grafikai műveket állítottak kl, inkább táblakéoeket, grafikákat, akvarelleket Kétségtelen, a kiállítók közül Máté Ottília olajfestményei igazi tehetségről árulkodnak. Különösen díszlethatású városképei, melyek kristálytiszta megoldásaikkal emelkednek a mezőny fölé. Szabó Pál akvarelljei a műfaj remekei. Emlékezetesek Szemén Béla és Csonka János grafikái. Liliom András új utakat kereső Modern házak című képe, Zöllei Mária szimultánszerkesztésü alkotásai, Mráz János finom színekkel megoldott olajképe és Dönczi András intarziái. T. L. Mit tesznek a munkásokért ? A szarvassá vált fiúk Színes magyar film. Irta Gyöngyössy Imre és Kab&y Barna. Rendezte: Gyöngyössy Imre. Operatör: Kende János. Zenéjét szerezte: Jeney Zoltán: Főszereplök: Lukács Sándor, Todor Todorov, Frantisek Veleczky, Hegedűs Erzsi, Törőcsik Mari. Gyöngyössy Katalin, Kozák András. „Volt egy öregapó / Volt néki, volt néki, I Kilenc szép szál fia..." Kezdődik a román kollndn Bartók Bélatóle átköltése, a Cantata profana irodalmi ihletője. S így fejeződik be: „...A lábuk nem lep / Tűzhely hamujába / Csak puha avarba: / A szájuk nem iszik pohárból / Csak tiszta forrásból ...". A szarvassá változott fiúk története ez, s BitrtÓK zenéje a szabadsag és a természet difidala. A nagy zenemű megszületése óta irodalmárok és képzőművészek csatlakoztak alkotásaikkal Bartók Cantátajához, s vált ez a téma a magyar művészet egyik legszebb és legterebélyesebb fájává. Most Gyöngyössy Imre, a költőből lett filmrendező szegődött a Bartókot lefordító művészek sorába. Az 1944-es sátoraljaújhelyi börtönlázadas adta az inspirációt a rendezőnek filmje elkészítéséhez. Az embertelen körülmények között élő rabok életük árán is vállalják a kitörést. Tudatos forradalmárok és ösztönös lázadók, meglett férfiak és suhancok, lányok, asszonyok, terhes anyák, testvérek és szeretők vállalják a menekülés kockázatát — vállalják, akar az életük árán is, a szabadságot. Gyöngyössy Imre nagyszerű, jelképes képsorokban Idézi meg egy börtönbe zárt festegető fiatalember müvein keresztül ls a „szarvassá változás" hősi és tragikus mozzanatát. ' A szarvassá vált Űufc alkotói következőképpen jelölik meg filmjük műfaját: képsorok versben és zenében. Műfajok testvériségét igyekeztek megvalósítani, néha azonban túlburjánzott a költőiség, s ez a mondanivalók rovására ment. A gyönyörű fényképezés Kende János munkája. A szereplők igazi csapatmunkát végeztek, emlékezetes minden arc, minden mozdulat. T. L Új klubok a Bartók művelődési központban A város közepét, ahol a Bartók Béla Művelődési Központ áll, a kilométerek választják el a gyáraktól. Még sincs irdatlan távol a gyárak munkásaitól. Dr. Simoncsics Pálné igazgat' nővel csak néhány terembe, klubszobába nyitottunk, a folyosókon festettek, kiállításokhoz hurcolkodtak, az idilli és persze átmeneti rendetlenség mögött, az ajtókon túlról viszont hívogató a kényelem. Fotelek, zongora, magnó, máshol népi hangszerek, fafaragású ízléses bútorok — a kultúrházaktól szokatlanul bőséges vendégmarasztaló. A Bartók művelődési központ nem panaszkodhat különösebben, a népművelés korszerű, kis csoportos formáit is garantálhatja. Ezúttal arra voltunk kíváncsiak. jut-e hely itt a munkások számára. — Természetesen — válaszol az igazgatónő, s mindjárt hozzáteszi, eddig sem feledkeztek meg rólunk, de a jövőben bővíteni szeretnék a lehetőségeket. — A fotóklub zömét munkások, technikusok alkotják, eleve úgy költöztek falaink közé, hogy üzemi dolgozók hozták létre a csoportot. A grafikai klub tagjai érdeklődésük szerint verbuválódtak ruhagyáriakból, az építőktől, tervezőktől. a Minerva Színpad, mely az elmúlt napokig hozzánk tartozott, munkásfiatalok amatőr együttese, és sok ipari tanuló Jár az énekkar próbáira is. Nem egy munkás váltott bérletet színháztörténeti soroltunkhoz, s látogatták a jogi ismeretterjesztő előadásainkat is. — Ahhoz, hogy ne találomra, ötletszerűen tágítsák a kört, szükségük lehet tájékoztató, eligazító adatokra; hol, milyen igények merülnek föL — Éppen ezért a József Attila Tudományegyetem KISZ-bizottságával, 60—90 egyetemistával feltérképezzük a városi üzemeket. Tapasztalatokat gyűjtünk ehhez Debrecenből, Salgótarjánból, s a népművelési intézet szakembereivel készítjük elő ezt a lelkes, vállalkozó kedvű egyetemista csoportot, mely igen sokat segíthet nekünk. Az adatlapok számítógépes földolgozása, elemzése után tervezzük meg a jövőt, jó egy esztendő múlva. — Es addig? — A DÉLÉP munkásfiataljai Jelentkeztek filmklubunkba, ahol megfelelő berendezéseink révén a vetítések. filmviták közben technikai kérdésekkel foglalkoznak. A népfronttal közösen szervezett Kertbarátok köre a szabad idő eltöltésének egyik, napjainkban elterjedt és vonzó lehetőségét mutatja be, szakirodalommal, elméleti előadásokkal. A munkás-magnós klub szervezése is az üzemekben történik, a klub célja, hogy a könnyűzene mellett ablakot tárjon az értékesebb muzsika birodalmára. Pódiumon a gyármottóval most fontolgatjuk az üzemieknek, megismerik napok tervét, ahol termékkiállítás, ankét és más műsoros rendezvények tennék teljessé a gyár egy napját a Bartók művelődési központ, ban. Ha csak annyit profitálhatunk belőle, hogy magunk is bemutatkozhatunk az üzemieknek, megismerik a házat belülről is — mán nyertünk. És még valamit December 15-én Tapai Lajos szegedi munkásfestő emlékkiállítását rendezzük meg, testvérének, Tápai Antal szobrászművésznek bevezetőjével. !». L Színészek - Szegedről A napokban volt a Pesti Színházban Aldo Nicolai Hárman a padon című háromszereplős darabjának nagysikerű bemutatója: Bittest Tivadarral, pulla Elmával és Páger Antallal. A bemutató előtt az egyik fővárosi lapban mindhárman dicsérőleg nyilatkoztak szerepeikről: — Ez Igazi örömdarab — mondta lelkesen Bilicsi — és afféle jutalomjáték mindhármunknak — tette hozzá Páger, majd így folytatta: — „Egyébként nem könnyű színpadi feladat, amikor minden támasztékunk egy pad és egy pódium. Nincs maszk, nincs paróka, a saját öreg arcunkkal, testünkkel játszunk. Nincs mibe kapaszkodnunk. Csak egymásba." — Akár egy kamarakoncerten a prím, a szekund és a mélyhegedű — teszi hozzá Bilicsi —, úgy kell egymás rezdülésére reagálnunk. — Szerencsére nem ma kezdtük — mondja Páger. Szegeden játszottunk először Billel 1925-ben. Igen, majdnem ötven éve. Pályánk azóta, ha kitérőkkel is, sokszor összekapcsolódott ... A két kitűnő pesti művésznek ez a beszélgetése, szerepelemzése régi nosztalgiákat ébreszt. Bilicsi Tivadar hetvenéves születésnapjára küldött gratulációra akkor, többek között, igy válaszolt: „... Nagyon jól emlékszem az együtt töltött darvadozásokra. Kérdezem: lehet ilyesmit elfelejteni? Nem! Különösen, ha az emlékek szépek, kedvesek, felejthetetlenek ... Jól emlékszem, a kezdeti időkben egy rólam szóló cikkben ez állt: Ha Bilicsi Tivadar továbbra is ilyen szerepeket, ilyen jól fog játszani, akkor nagyon fogja Szegedet szeretni. Jó szerepeket kaptam, következésképp, még ma is szeretem Szegedet. Andor Zsigát, Tarnay Ernőt gyakran emlegetem, mint pályám elindítóit, és az akkori kollegákkal való együttműködésem a legkedvesebb emlékeim közé tartozik..." Legutolsó találkozásunk alkalmával Bilicsi így beszélt: „Maradandó emlékem, hogy onnan indultam és kerültem Pestre, és az akkori Színház és Társaság kritikája, mely azt írta, hogy ha szerepeimet a jövőben is olyan művészi fokon játszom, mint eddig, akkor a szegedi közönség nem lesz hálátlan. Erre a kritikára nem tudok elfogódottság nélkül visszagondolni..." Páger Antal Tamás utcai villájában beszélt szegedi* emlékeiről: — A Szegeden töltött öt év mély nyomokat hagyott bennem, és rányomta bélyegét egész színházi pályámra. Eleinte csak operettekben játszottam, csak később kezdtem karakterszerepeket alakítani. A városi házikezelésben érte fénykorát a szegedi színház. Tarnay Ernő volt az igazgató és Táray Ferenc, Neményi Lili, Bilicsi Tivadar, Kiss Manyi, Jávor Pál, Ajtay Andor és Főidényi László a társulat tagjai... Feledhetetlen Móra Ferenc Aranyszőrű bárányénak bemutatója 1929ben... No és a legnagyobb tisztelettel és meghatódottsággal kell emlékeznem egykori osztályfőnökömre, ké» sőbbi jó barátomra, Juhász Gyulára... Nem tudom eltelejteni: már diákkoromban azt mondta, hogy nagy színész lesz belőlem. Persze jót nevettünk ezen. Mondtam is Juhásznak: kár volt ezért a komolytalan jóslatért... A sok emléken kívül hálával és köszönettel tudok visszaemlékezni a szegedi évekre — mondta Páger. beszélgetésünk befejezéseként — mely komoly színészi pályám indítója volt Jenő Istváta Az Anyagmozgatás — Csomagolás '74 eseménysorozata tegnap, szombaton ért véget az MTA kongresszusi termében. A VIII. Országos Anyagmozgatási Konferencia záróülésén kiosztották a csomagolási verseny díjait, kitünteteseket azoknak, akik élenjártak az anyagmozgatás és csomagolás fejlesztésében. Szegedről a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat vett részt a versenyben, a lánchurkolásos polietilén zsákja a Konynyűipari Minisztérium és a Közlekedés- és Postaügyi Mi_ nisztérium különdíját érdemelte ki. Az MTESZ Központi Anyagmozgatasi es Csomagolási Bizottság által alapított „Anyagmozgatás fejlesztéséért" emlékérem bronz fokozatát kapta Marosi László, az MTESZ Csongrád megyei anyagmozgatási és csomagolási bizottságának " szaktitkára, kimagasló társadalmi munkájáért. j Pasquale Nr. £ Pentek este megint új felállásban kacagta végig a közönség Donizetti vígoperáját, a Don Pasqualet. Az. operatársulat idén szerződtetett két fiatalja mutatkozott be az úgynevezett harmadik szereposztásban, mely egyáltalán nem tűnt harmadrangúnak. A szép hangú, könnyen és felszabadultan éneklő Zsadon Andrea (Norma) még sok kellemes meglepetést ígér az operabarátoknak, technikailag képzett, színpadi alkat, s ha a maI gasabb szólamokban is kellő biztonságot szerez, hosszú időre garantálhatja a műfaj szopránszerepeit. Poór Péter látványos pályát hagyott oda az operaszínpadért Táncdalaival már nevet-rangot vívott ki, s hogy fölmérve lehetősé; geit a tünékenyebb siker árából most egy göröngyösebb út ösvényein igyekszik csapást vágni magának, rokonszenves. Bizonyára tudja, sokat kell még tanulnia, de péntek este ml is láttuk, megéri. Mert az „ajaj, fekete vonatot" mérföldek választják el még Malatestától is, s hogy ezt a távolságot elegánsan, különösebb lámpaláz nélkül vészelte át, több mint biztató: ígéret A sikeresen bemutatkozó két fiatal énekes külön szerencséje, hogy az orchesterből Szalatsy István karmester gondos figyelme, a színpadról meg a kitűnő Gregor József humora, bátorító rutinja segítette át őket a tűzkeresztségen. Mindannyioknak szólt a vastaps. L H. j 9