Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

YASAwat, mi merőm® a 3 A járdáktól a kereskedelemig Sokoldalú községfejlesztési munka Sándorfalván A megnövekedett átuíazó­és helyi forgalom, a növek­vp népszaporulat, a nagyvá­ros közelsége ösztönző erő Sándorfalva fejlesztésére, kommunális ellátottságának, kereskedelmi és szolgáltató­hálózatának bővítésére. Dr. Öcsai József tanácselnöktől községfejlesztéiá terveikről kértünk tájékostatást. A tanács és a nagyközség­ben működő ipari és mező­gazdasági szövetkezetek fej­lesztési tervei szorosan ösz­szefonódnak a lakosság fel­ajánlásaival. Szinte vala­mennyi, közelmúltban épült és megvalósulandó beruhá­zás létrejöttének alapja a sándorfalviak községszerete­tét jelző társadalmi mun­kafelajánlás volt A közsé­günk csatlakozott a kong­resszusi és a felszabadulási évforduló tiszteletére meg­hirdetett munkaversenyhez. A termelőszövetkezetben, a HÖDGÉP gyáregységében, a háziipari és a járási ipari szövetkezetben dolgozó 36 szocialista brigád két kom­munista szombat keresetét ajánlotta fel tornaterem épí­téséhez. Tanácsi hozzájárulással és társadalmi felajánlással kor­szerűsítik az elavult művelő­dési házat is. A fiatalok bon­tották fel a régi hajópadlót, a nagyközség szobafestő kis­iparosai segítenek a belső munkáknál. A korszerűsítést azonban nem tudták a nyá­ron befejezni, mert nem kap­tak megfelelő méretű geren­dákat. Ha ez a gond megol­dódik, a fiatalok és idősek szórakozási lehetőségei hely­ben megoldódnak. A kereskedelmi ellátás az ABC-áruház megnyitásával sem lett kielégítő. Elsősor­ban a zöldségfélék, a tejter­mékek, a háztartási-vegyi­áruk kínálatának bővítését, a tüzelőolaj-ellátás tárolási gondjait kell mielőbb meg­oldaniuk. Nagyobb vásárlá­saikat Szegeden bonyolítják le a sándorfalviak, ott na­gyobb a választék. Nagyméretű járdaépítés­be fogtak: 79 kilométer hosz­szúságú gyalogútból húsz ki­lométer már elkészült. Az elmúlt héten adták át az új ártézi kutat, a 600 ezer fo­rintos beruházás a tartalék­kút szerepét látja majd el, mert a száraz, meleg hóna­pokban gyakran volt víz­hiány a községben. Az új kút vizét azonban mindaddig nem köthetik be a hálózatba, amíg az Országos Vízkutató és Fúró Vállalat júliusban vett vízmintájának vizsgá­lati eredménye meg nem ér­kezik. Három hónap óta sür­getik. A község ipari szolgáltató hálózatának működése meg­felelő. Számolni kell azon­ban az igények növekedésé­vel, ezért új szolgáltató ház létrehozását tervezik. A kö­vetkező ötéves terv feladata lesz a község út- és csator­narendszerének javítása, az elektromos hálózat tovább­építése, a családi és célcso­portos lakóházépítkezés tá­mogatása. P. K. Magyar­szovjet könnyűipart tárgyalások Jegyzőkönyv aláírásával be­fejeződtek Budapesten a ma­gyar—szovjet könnyűipari együttműködési állandó munkacsoport tanácskozásai. A tárgyalásokon — amelye­ken a delegációkat J. F. Kondratykov miniszterhe­lyettes és Földi László ál­lamtitkár vezette — megvizs­gálták, hogyan alakult 1974­ben a műszaki-tudományos együttműködés, és előkészí­tették az 1976—1980. közötti együttműködés programját is. A delegációk tájékoztatták egymást a vállalatok közötti közvetlen együttműködésről. A szovjet küldöttség, amely itt-tartózkodása során több üzemet is felkeresett, szombaton elutazott Buda­pestről. Megalakult a Csongrád megyei munkajogi bizottság A munkaviszonnyal, a mun­kavégzéssel összefüggő, a vállalat és a dolgozók kö­zött felmerülő viták he­lyes és megnyugtató eldön­téséhez lényeges társadalmi és egyéni érdek fűződik. Az elmúlt évek gyakorlata alap­ján a vállalat és a dolgozók között felmerült munkaügyi vitát elsődlegesen a munka­ügyi döntőbizottság bírálja eL A Csongrád megyében működő döntőbizottságok többsége Jó munkát végez, betölti feladatát A munkaügyi panaszok je­lentős hányada másodfokon a munkaügyi bíróság elé kerül. Ezek a fellebbezések nem tartoznak az egyszerűbb, a könnyű elbírálást igénylő ügyek közé, hanem — mint a tapasztalat igazolja — ala>­posabb jogi felkészültséget, nagy gyakorlatot és körülte­kintőbb érdekegyeztetést kí­vánnak az elbíráló szervtől. 1973. január 1-től jelentő­sen módosultak a munkaügyi viták elintézésének szabályai, a rendezés gyakorlata. Ez el­sősorban abban mutatkozik meg, hogy a vitákat első fo­kon eldöntő munkaügyi dön­tőbizottságok a vállalatoknál működnek továbbra is, más­részt a másodfokon eljáró szervek széles körű érdemi megváltoztató joga, illetve kötelezettsége a Pp. 357. § 1. bekezdése szerint új tartal­mat kapott és kiegészült. A közel két év gyakorlata szerint a fentieken túl foko­zott igény jelentkezett a Áz ifjúsági mozgalom veteránjai » W68. május rfsejőu, egy öt­fielé ágazó hatalmas újszegedi tölgyfa alatt öt mesterinas beszélgetett. Mi lehetett e fiatal fiúk beszédtémája? A kegyetlenül mostoha munka­körülmények, a fiatalok el­viselhetetlen sorsa,, a 12—14 órás munkaidő, a rossz bá­násmód, a nélkülözések. Ifj. Kovács Péter kárpitosinas mondta ki a szegedi ifjúsági mozgalom születését jelentő javaslatot: Ho sorsunkon vál­toztatni alcarunk, szervezked­nünk kell! Ez az ötágú tölgy­fa a szegedi ifjúsági mozga­lom bölcsőhelye. Ennek az öt munkásfiatalnak szavára in­dult meg Szegeden az ifjú­munkások általános jellegű szocialista mozgalma, a Szo­ciáldemokrata Párt égisze alatt. Néhány évvel később, 1914. május elsején már a felnőtt munkások soraiban meneteltek az ifjú proletá­rok az óriási méretű, forra­dalmi tüntetéssé nőtt menet­ben. Ott ment az első sorok­ban, a fiatalokkal kart kar­ba öltve, forradalmi jelsza­vakat kiáltva a költő Juhász Gyula is... Az öt mesterinas egyike, a iV>st 87 esztendős Katona István, volt asztalossegéd ott ült pénteken délután a vete­rán— KISZ-es találkozó elnö­ki asztalánál a szegedi Ifjú­sági Házban. Élő tanúja és teremtő részese annak a moz­galomnak, melynek sejtjéből az ifjúkommunisták mai szö­vetsége, a KISZ is kinőtt. Felszólalásában eletéről, har cairól beszélt. Huszonkét éve sen került az első világhá­ború orosz frontjára. A fog­ságban Gyóni Gézával rabos­kodott együtt, s amikor győ­zött a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom, orosz föl­dön is a proletárok győzel­méért, hazájáért harcolt Bu­gyonnij legendás hírű lovas hadseregében. Büszkén ko­torta elő kabátja belső zse­béből a cirill betűkkel ékes, vörös kötésű igazolványt, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsának elismerését, a „Har­ci Érdemekért" kitüntetést Hetvenkét évvel ezelőtt je­gyezte el magát, suhancként a munkásmozgalommal, az eszmével, melyhez mindig hű maradt. Ma is tevékeny tag­ja a pártnak, a szakszerve­zetnek. Arra vagyok a leg­büszkébb — mondta —, hogy nem harcoltunk hiába, min­den, amiért küzdöttünk, íme, valóra vált. A találkozón ott ül mel­lette egy megtört öregember, Varga János, a hajdani „ötök" másik élő tagja, aki szintén elmondta élete tör­ténetét. A mozgalom új szakaszát idézte Pusztai (Pipicz) Jó­zsef, aki a húszas évek ne­héz körülményei között csat­lakozott az ifjúkommunisták mozgalmához. 1920 január elején vettem át a szocialista ifjúmunkás csoport vezetését. Ekkor kétszáznyolcvan név szere­pelt a tagnyilvántartóban, de mindössze 18-an voltak ál­landó, aktív tagjai a cso­portnak. Sokan alig léptek be közénk, rövid idő után elmaradoztak a Maros utcai Munkásotthonból. 1921. má­jus elsejére szívesen emlék­szem. Az újszegedi ligetben a rendőrség ébereégét ki­játszva szavaltam el Ady Endre Csillagok csillaga cí­mű költeményét. Akkor, ami­kor a reakció a parlament­ben megszavaztatta a törvé­nyen kívül helyezés törvény­cikkét Csak néhány gondolat, né­hány epizód, néhány arc ar­ról a találkozóról, melyen fiatal kommunisták előtt em­lékeztek régi idők tanúi, a munkásmozgalom veteránjai. A 24 idős veterán élete te­listele tapasztalattal, példá­val, ma is megszívlelendő ta­nulsággal. Emlékeik, harcuk számunkra már történelem. T. L VMDB-ok munkájának koor­dinálására, hely segítésére, a munkaügyi döntőbizottságok tisztségviselőinek szervezett oktatására. E feladatok si­keresebb végzése érdekében a munkaügyi miniszter és a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa az év első felében irányelvet adott ki a megyei munkajogi bizottságok meg­alakítására. A Csongrád megyei mun­kajogi bizottság elnöke Ha­jas László, az SZMT titkára, társelnöke dr. Csányi Má­tyás, a Csongrád megyei ta­nács munkaügyi osztályának vezetője, tagjai: dr. Árva Jó­zsef, Bajza Frigyes, dr. Bor­sányi Jenő, dr. Cselőtei Ist­ván, dr. Fohsz Béla, Haller Zoltánná dr., dr. Kadocsa György, dr. Kassai László, dr. Motika Dezső, Simon Sándor, dr. Tóth Lajosné, dr. Újvári József és dr. Wlasits Gyula. A munkajogi bizott­ság feladatköre kiterjed a VMDB-ok munkájának segí­tésére, ellenőrzésére, a mun­kaügyi panaszok, viták oká­nak feltárására, a munka­ügyi döntőbizottságok elnö­keinek, tagjainak oktatás­szervezésére, tájékoztatók megtartására, az országos szervek részére különböző ja­vaslatok megküldésére. A munkajogi bizottság alakuló ülésén elfogadta munkater­vét és megjelölte a munka­programot. Jelentős társadalmi, poli­tikai és egyéni érdekek fű­ződnek ahhoz, hogy a mun­kaügyi , döntőbizottságaink gyorsan és jól működjenek, helyesen alkalmazzák a jog­szabályokat. A közelmúltban megalakult megyei munka­jogi bizottság ehhez kíván segítséget, támogatást adni. Harmatos József, a munkajogi bizottság titkára II törvény -törvényt kíván Két téma szerepelt az országgyűlés napirendjén: a külkereskedelemről szóló törvényjavaslat megtár­gyalása, és a három esztendővel ezelőtt hozott tanács­törvénnyel kapcsolatos „élettapasztalatok" megvita­tása. Látszólag mindkettő — a vadonatúj, meg a valóra váltásának kezdetét élő törvényije egyaránt — többé-kevésbé szakkérdéseket taglal, amelyek a tár­sadalomnak csak szűkebb köreit érdeklik. A lényeget tekintve azonban mind a külkereskedelmi tevékeny­ség, mind a tanácsi munka erősen kihat mindennapi életünkre, és joggal kelt széles körű érdeklődést. Állításunkat ezúttal a külkereskedelemmel kap­csolatban kívánjuk alátámasztani, nem csupán azért, mert ezt szabályozza a mostani ülésszakon megalko­tott új törvény, hanem mert tapasztalatunk szerint az ország külgazdasága sokkal gyorsabb ütemben fej­lődik és gazdagodik új formákban, mint arról a köz­vélemény tájékozott lehetne. Nem arról van szó, mint­ha még ma is — a nemzetközi kereskedelmi és gaz­dasági kapcsolatok, az integráció gyors fejlődésenek korában — sokan akadnának, akik kétségbe vonják az árukivitel és az árubehozatal növelésének szükséges­ségét, de az valószínű, hogy nem kevesen lehetnek, akik hazánk valóban intenzív külkereskedelmi tevé­kenységét nem a valódi jelentősége szerint ítélik meg. Pedig a külkereskedelemnek kiemelkedően fon­tos szerepe van a magyar népgazdaságban. Mint Hu­szár István miniszterelnök-helyettes megállapította: kivitelünk értéke jelenleg nemzeti jövedelmünknek 40 százaléka, de várható, hogy ez az arány a következő évtizedben megközelíti, vagy eléri az 50 százalékot. Erre lehet következtetni abból is, hogy jelenleg a nemzeti jövedelem minden egyszázalékos növelése a külkereskedelmi forgalom másfél százalékos bővítését igényli. Az okokat valaha „tankönyvi" adatokkal magya­ráztuk. Manapság azonban, amikor újság és televízió ontja az olajról, más energiaforrásokról, nyersanya­gokról, nemkülönben a készáruk piacáról az értesülé­seket a tőkés világból és a szocialista országokból, va­lóban az élet válik tanítómesterré. Az a tény — a külkereskedelmi miniszter szavaival —, hogy nyers­anyagban és energiahordozókban nagy mennyiségű be­hozatalra szorulunk, továbbá, hogy belső piacaink, be­ruházási, kutatási erőforrásaink korlátozottak, arra késztetnek bennünket, hogy maradéktalanul bekap­csolódjunk a nemzetközi munkamegosztásba, és kellő rugalmassággal kihasználjuk annak előnyeit. Helyzetünkből és elveinkből adódik, hogy nem­zetközi gazdasági kapcsolataink elsősorban a KGST­országokkal, közöttük mindenekelőtt a Szovjetunióval kötnek össze bennünket, és erősödnek a továbbiak­ban is, de mind jelentősebb külgazdasági szálak fűzik országunkat a fejlődő országokhoz, és a kölcsönös elő­nyök elve alapján bővül gazdasági összeköttetésünk a fejlett tőkés országokkal is. Az a tény azonban — más oldalról közelítve a kérdést —, hogy nálunk minden negyedik dolgozó köz­vetlenül olyan árut termel, amelyet külföldön értéke­sítünk, és közvetve szinte minden dolgozó ember éle- ­tét, munkáját érinti a külkereskedelem tevékeriysé­ge, nem kevésbé elgondolkoztató. Ehhez viszonyítva ugyanis még nem kellően általános az az „export ér­dekeltségű" álláspont, amelyet Radnóti László Somogy megyei képviselő fejlett ki az országgyűlésen. Olyan esetekről beszélt, amelyekben a kivitel kisebb-nagyobb zökkenőket okoz a belföldi ellátásban, ha nem gon­doskodnak időben megfelelő behozatalról. Mert amennyiben lehetséges — hangsúlyozta —, megfelelő importtal kell lehetővé tenni, hogy megőrizzük a fel­tehetőleg értékes exportpiacot, és nem fordítva, leépít­ve a kivitelt, hosszú időre vagy végleg elveszíteni a visszaszerzés lehetőségét. A helyes megoldást termé­szetesen esete válogatja, de mindenképpen okos do­log elsőrendűen ilyen irányban tájékozódni. A minden negyedik dolgozót, sőt végeredmény­ben mindenkit érintő „exportérdekeltség" azonban másra is figyelmeztet. Arra nevezetesen, hogy végül is csaknem mindenkinek része van abban, vajon ki­vitelre szánt áruinkat milyen színvonalon, milyen mi­nőségben állítjuk elő, és persze, köze is van hozzá, nemcsak mert a minőségtől erősen függ az ügylet hasznossága, hanem mert e cikkek jó részét hazai pi­acra is termeljük, magunk is vásároljuk, fogyasztjuk. A színvonalas export tehát ilyen értelemben is fellen­díti a hazai választékot, minőséget. Hajózni muszáj! — vallották a régi rómaiak. Amennyire áruk szállítására értették ezt — és felte­hetőleg arra is — a gazdasági fejlődés e törvényé­nek hatálya kiteljesedett, ma már érvényes az egész világra; nagyra, kicsinyre egyaránt sőt, az utóbbira különösen. Olyannyira, hogy a „törvény" — tételes törvényt kívánt. B j Áz új hűs­üzemben A szegedi vágóhíd terüle­tén épült új húsüzem hatal­mas darálói egy-egy vagon húst őrölnek meg egy-egy műszak alatt, a füstölő-foző szekrények egyszerre 30 má­zsa hentesárut fogadnak be. A felvételünkön látható virs­ligyártó vonalon 3 mázsa virsli készülhet el egyetlen óra alatt. t

Next

/
Oldalképek
Tartalom