Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-06 / 234. szám

2 VASÁRNAP, Wt OKTÓBER * Brezsnyev Berlinben # Berlin (MTI) Az AEROFLOT IL—62-es gepe, amelyen a Leonyid Brezsnyev vezette szovjet párt- és kormányküldöttség uta­zott Berlinbe", tegnap délután két órakor szállt le a schö­neíeldt repülőtér betonjára. Leonyid Brezsnyev mosolyogva jelent meg a repülőtér kijaratánál, s a fogadásara megjelent berliniek lelkes ün­neplése közepette üdvözölték egymást Erich Honeckerrel, az NSZEP első titkárával, Willi Stophfal, az NDK állam­tanácsónak elnökével, és Horst Sindermann miniszterel­nökkel, akik közvetlenül a gépnél fogadták, Az SZKP főtitkára elhaladt a főváros lakosainak sok ezres, a repülőtéren megjelent sorfala előtt is, lépten-nyo­mon kezet fogva és csókot váltva a berliniek egyikével­másikával. A schönefeldl repülőtértől a niederschönhauseni szálláshelyig tartó, 28 km-es útvonal mentén százezrek üd­vözölték lelkesen és örömmel az NDK nevezetes évforduló­jára érkezett Brezsnyevet, s a szovjet párt- és kormány­küldöttség többi tagját. Magyar vezetők üdvözlő távirata az NDK megalakulásának 25. évfordulója alkalmából Ericb Honecker elvtársnak, a Német Szocialista Egy­ségpárt Központi Bizottsága első titkarának, Willi Stoph elvtársnak, a Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsa elnö­kének. Horst Sindermann elvtárs­nak, a Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa elnökének. Kedves Elvtársak! A Né­met Demokratikus Köztár­saság megalakulásának 25. évfordulója alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­part Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és Miniszter­tanácsa, a magunk és né­pünk nevében forró elvtársi üdvözletünket és szívélyes jókívánságainkat küldjük Önöknek és a Német De­mokratikus Köztársaság test­véri népének. A Német Demokratikus Köztársaság, az első német munkás-paraszt állam létre­jötte történelmi fordulópont volt a német, nép életében. Az ország következetesen de­mokratikus átalakításával, a szocialista társadalom sike­res építésével és eredmé­nyes békepolitikájával a Né­met Demokratikus Köztársa­ság méltán vívta ki a világ népeinek elismerését és nagyrabecsülését. A magyar népet jóleső érzéssel töltik el azok a ki­magasló eredmények, ame­lyeket a Német Demokrati­kus Köztársaság dolgozói a Német Szocialista Egység­párt irányításával a szocia­lista építőmunkában és a nemzetközi életben elértek. örömönkre szolgál, hogy az elmúlt negyedszázad folya­mán pártjaink és népeink barátsága a proletár inter­nacionalizmus alapján szo­rossá, bensőségessé, testvé­rivé vált. Együttműködésünk kiterjed az élet minden te­rületére, és eredményesen szolgálja népeink javát, a szocialista közösség érdekeit, a békéért és a haladásért küzdő erők egységének ügyét. Nemzeti ünnepünk, e ki­magasló történelmi évfordu­ló alkalmából további sike­reket kívánunk Önöknek és a Német Demokratikus Köz­társaság dolgozó népének a fejlett szocialista társada­lom építésében, a szocializ­mus győzelméért és a tar­tós békéért vívott harcban. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Fock Jenő, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke • Apró Antal, az országgyű­lés elnöke a Német Demok­ratikus Köztársaság megala­kulásának 25. évfordulója al­kalmából táviratban üdvö­zölte Gerald Göttinget, a Német Demokratikus Köz­társaság Népi Kamarájának elnökét. A Hazafias Nép­front, a SZOT, a KISZ, az OBT, a Magyar Nők Orszá­gos Tanácsa ugyancsak táv­iratban üdvözölték part­nerszervezeteiket. Külpolitikai reflektor Dél-vietnami .módszerek' Lisszaboni levél • Moszkva (APN) Olga Trofimova, a Novo6z­tyi (APN) szovjet sajtóügy­nökség hírmagyarázója fog­lalkozva azzal a „titkos há­borúval", amelyet a saigoni rezsim folytat politikai ellen­feleivel szemben, egyebek között a következőket írja: „Ha nem bűnös, üsd, amíg nem hajlandó vallani. Ha nem vall, üsd agyon." — Ez* az utasítást függesztették ki a saigoni rendőrségi helyisé­gek falaira. Mindazokra vo­natkozik ez, akik kifejezésre juttatják háborúellenes érzel­meiket, állást foglalnak a nemzeti megbékélés mellett, támogatják a párizsi megál­lapodások elveit. A saigoni börtönökben és koncentrációs táborokban ma is több mint kétszázezer sze­mélyt tartanak fogva, akiket a párizsi megállapodás 8. cikkelye értelmében, a rneg­. állapodas aláírását követő 90 napon belül szabadon kellett volna bocsátani. Dél-Vietnamban folytató­dik a tankok, a repülőgépek és a gyalogság háborúja — állapítják meg külföldi meg­figyelők, és azokat a szünte­len fegyveres provokációkat értik ezen, amelyeket Saigon folytat a felszabadító népi fegyveres erők ellen. De fo­lyik ott egy másik, a közvé­lemény előtt eltitkolt háború — az amerikai pénzügyi se­gélyből létesített katonai tör­vényszékek és nagy létszámú rendőri apparátus háborúja. Maga Thieu, aki a fog­lyok mindössze két százalé­kának szabadon bocsátására adott engedélyt, cinikusan ki­jelentette, hogy nála „nincs i több politikai fogoly". Szabadság születik * Ciprusi helyzetkép • Nicosia (MTI) Miután Kleridesz ciprusi ügyvezető elnök megváltoz­tatta korábbi elhatározását, s úgy döntött, hogy mégis hivatalban marad, nicosiai vélemények szerint rövid időn belül újra keli kezdőd­niük a görög és a török kö­zösség vezetői közötti tár­gyalásoknak. Denktas, a tö­rök közösség vezetője szom­baton üdvözölte Kleridesz döntését, s kijelentette: a tárgyalások újrafelvétele előtt nem hivatalos kapcso­latba lépnek az időpont rög­zítése érdekében. Jól érte­sült források szerint a meg­be6zélé6eket minden bizony­nyal a jövő héten felújítják. A mintegy tíz nappal ez­előtt megszakadt fogolycsere felújítására még nem tűztek kl időpontot. Megfigyelők szerint a szükséges forma­ságokat figyelembe véve, a fogolycsere legkorábban a jövő hét közepén folytatód­hat. A Haravghi, a ciprusi dol­gozó nép haladó pártjának (AKEL) lapja üdvözölte Kle­ridesz hivatalban maradását, rámutatva, hogy „lemondása káoszhoz vezethetett volna a szigeten". Ott voltam a portugál de­mokrácia első nagy győzel­ménél. Láttam a plakátokat ragasztó lelkes fiatalokat a lisszaboni Liberdade-n, a fa­sizmus, a reakció, ' a gyar­matosítás ellen tüntető el­szánt, fegyelmezett munká­sokat és diákőkat a Plaza Rossio-n. Ott voltam a párt székházában azon a napon, amikor az ellenforradalmi puccsra készülő „csendes többség" gyűlésre készült. Épp akkor érkezett a hír, hogy a gyűlést betiltották. A lelkes fiatalok vitték a röp­cédulákat, készítették a transzparenseket az ellen­tüntetésre. Alvaro Cunhal, a Kommunista Párt főtitkára ajtaját őrzik. Amikor MTI-s kollégámmal kértük, hogy néhány szót beszélhessünk vele, a magyar újságíróknak szóló barátságos mosollyal közölték: várjunk kicsit. Né­hány perc múlva megjelent az ajtóban Cunhal. Arca fá­radt, szeme piros az átvir­rasztott, végigtárgyalt éjsza­kától. Mégis odajött hozzánk, kezet szorított velünk, és né­hány mondatban jellemezte a helyzetet: „Nehéz küzdelem volt, de nagyszerű győzelmet arat­tunk. Bizonyára nem az utol­só próbálkozása volt ez a re­akciónak. További kemény harcokra készülünk föl. De a mai győzelem még jobban összekovácsolta a demokrá­cia erőit és a fegyveres erők mozgalmát. Erre támaszkod­va haladunk előre Portugá­lia megújhodásának útján." Felejthetetlen élmény volt a nagygyűlés a Campo Pe­queno-i arénában. A 217 Duklai megemlékezés 9 Prága (MTI) A kárpát-duklai hadművelet 30. évfor­dulója és a csehszlovák néphadsereg nap­ja alkalmából rendezendő ünnepségekre szombaton Lubomir Strougalnak, a CSKP Központi Bizottsága elnökségi tagjának, csehszlovák miniszterelnöknek a vezeté­sével párt- és kormányküldöttség érkezett Kelet-Szlovákiába. Szintén szombaton Kelet-Szlovákiába érkezett a csehszlovák néphadsereg kül­döttsége is, élén Martin Dzur hadsereg­tábornokkal, nemzetvédelmi miniszterrel. A szovjet hadsereg delegációjót az ünnep­ségeken Pavel Batyickij marsall, honvé­delmi miniszterhelyettes vezeti. Az ünnep­ségeken jelen lesz a Varsói Szerződés egyesített fegyveres erői főparancsnoksá­gának küldöttsége, Matvej Nyikitóin ve­zérezredes vezetésével, és a Csehszlová­kiában állomásozó szovjet középső hadse­regcsoport delegációja, élén Ivan Tyenyis­csev vezérezredessel. Vasárnap lesz a 30. évfordulója annak, hogy a Szovjetunióban alakult első cseh­szlovák hadtest katonái, a szovjet hadse­reggel együtt, a duklai-hágónál átlépték Csehszlovákia határát, s ezzel megkezdő­dött az ország területének felszabadítása. szakmai szervezetet tömörítő Intersindical rendezte. Ép­pen egy héttel korábban, ugyanebben az arénában bi­kaviadal volt, amelyet An­tonio de Spinola, volt állam­elnök is megtekintett. Spi­nola, aki szeptember 10-én a „csendes többség"-re hivat­kozva jelt adott a reakció­nak az antikommunizmus zászlajának kibontására. A „csendes többség"-nek kine­vezett reakciós kisebbség a bikaviadalt akkor ellenforra­dalmi tüntetéssé változtatta. Amikor Zojo, a torreádor — egyébként Portugália egyik legbefolyásosabb mágnáscsa­ládjának 6arja — leszúrta a bikát, s a tömeg ünnepelte, hatalmas transzparenst bon­tott ki, amelyen • ez állt: „Mindnyájan ott leszünk a szeptember 28-i nagygyűlé­sen!" De nem voltak ott, mert a demokrácia erői megakadá­lyozták a fasiszta gyüleke­zést. És Zojo, a torreádor mór azért sem, mert előző éjszaka egész családjával együtt, ellenforradalmi szer­vezkedés vádjával letartóz­tatták. Ugyanerre a sorsra jutott még néhány száz fa­siszta. Nos, ezen a másik kedden színültig megtelt a húszezer nézőt befogadó aréna. Az In­tersindical hívására eljöttek a gyárak, az üzemek, a hiva­talok dolgozói, hogy hitet te­gyenek a dolgozók és a fegy­veres erők mozgalmának egysége mellett Ezer és ezer torok, tízezer felemelt ököl hirdette a fasizmus elleni harcot, a dolgozók egységét és éberségét követelő jelsza­vakat- És újra és újra éltet­ték az MFA-t, a fegyveres erők mozgalmát Egyszerre öt, zöld egyen­ruhás, barna barrettes kato­na vetette át magát a porond korlátján, és két karjukat felemelve üdvözölték a gyű­lés résztvevőit. A tömeglel­kesedés leírhatatlanná emel­kedett Az idő már éjfélre járt, a telihold beragyogta az aré­nát. A szónokok egymást kö­vették. Én a nézőteret, a ki­pirult arcokat figyeltem. Lel­kesítő volt. Az emberek meg­mártóztak a frissen nyert szabadság mámorában. Gáti István A portugál válságból való kibontakozással kezdődött a hét: a szélsőjobboldal puccskísérlete már az előző hét vé­gén meghiúsult, vusárnapra-hétfőre már csak a politikai és személyi következmények levonása maradt. Spinola tábor­nok lemondott. Az elnöknek távoznia kellett, hiszen az ő nevével és nyilván az ő áldásával szerveződött, az előző hét végén a reakciós csoportok tervezett tüntetése, amely államcsínybe torkollott volna. Spinola az utolsó pillanatig kitartott amellett, hogy az általa „csöndes többségnek" nevezett jobboldal hulluthassa a hangját. Amikor aztán ezer és egy bizonyítéka lett a baloldali közvélemény által mar jelzett puccsveszélynek, Spinola tábornoknak le kel­lett köszönnie... E sorok írója 1971 nyurun látta először a Caixas-bör­tón félelmetes falalt Lisszabonban. Akkor még suttogva magyarázta a kisérő: ide hurcolják a portugál demokratá­kat, a hírhedt titkosrendőrség áldozatait. Ez év nyarán mór a pribékek ültek ebben a börtönben. Most százszám kerültek a rácsok mögé azok a szélsőjobboldali személyek, akik a múlt szombat délig reménykedtek, hogy egy­kettőre újra a hatalom birtokosaivá válhatnak. A héten szamtalan bizonyíték került elő, hogyan szer­vezkedett a portugál reakció — nem minden külső segít­ség nélkül — a hatalomátvételre: hány fegyvert halmoz­tak fel, és hány bankszámlát hyitottak a fegyveres akció költségeinek fedezésére. Az eset tanulságos lecke a portu­gál polgári tömegek számára: a demokráciát csak jobbról fenyegeti veszély, megvédeni, továbbfejleszteni pedig nem lehet másként, csupán a baloldali pártok és a fegyveres erők mozgalmának összefogásával. Szerencse, hogy a fegyveres erők mozgalmában (így is nevezték: a kapitányok mozgalmában) tekintélyes a nép érdekeit szolgáló, baloldali gondolkodású katonák száma. Politikai jelentősége nagy a ténynek, hogy a tájékoztatás­ügyi államtitkár most Conceicao e Silva őrnagy lett, ez a haladó gondolkodásúnak ismert tiszt, magát az államtit­kárságot pedig a miniszterelnökségnek rendelték alá, így Goncalves alezredes, a kormányfő, elsőként szólhat bele e fontos állami feladat ellátásába. Goncalves miniszterelnök egyébként a puccskísérlet óráibun bebizonyította, hogy méltó a baloldali erők bizalmára. A sajtó a mai Portugáliában nagyhatalom (ezt a ta­pasztalatot szűrheti le ma a Lisszabonban megforduló ide­gen) ezzel, a sajtóval foglalkozni, megfelelően tájékoztat­ni — a fegyveres erők mozgalma és a baloldali pártok szemszögéből nézve döntő jelentőségű. Most már látszik, hogy a jobboldal számára milyen fontos volt, hogy július­ban leválthatták a tájékoztatúsügyi miniszteri posztról az idős Rau Regót, a Republica főszerkesztőjét, és helyébe a maguk emberét, Sanches Osório őrnagyot neveztethették ki, aki viszont a puccskísérlet idején ledobta álarcát. A dél-európai politikai szintér mozgalmas események­kel szolgált másutt is a múlt héten. Olaszországban le­mondott a kormány, Cipruson merényletet kíséreltek meg Kleridész ügyvezető elnök ellen, Görögországban megkez­dődött a választási kampány, Törökországban politikai al­kudozásokkal járnak a kormányalakítási kísérletek. Mind­ez megmutatja, milyen súlyponti helyzete van világunk­ban Dél-Európának, a Földközi-tenger térségének! Az olasz kormányválságnak csak formai oka a „balkö­zéppolitika" három tartópillére közül kettőnek, a szocialis­táknak és a szociáldemokratáknak a vitája. A válság poli­tikai és gazdasági okokra vezethető vissza. Külpolitikailag tarthatatlan az olyan elképzelés — márpedig ilyesmiről van szó! —, hogy Olaszország NATO-elkötelezettségét még inkább elmélyítsék, az „olasz csizmába" még több repülő­teret, hadikikötőt, rakétabázist rakjanak bele. Belpolitikai­lag pedig előbb-utóbb el kell jutniok az olasz uralkodó köröknek a felismerésig, hogy be kell vonni egy széles körű kormánykoalícióba az olasz kommunistákat is! Nél­külük nincs lehetőség életképes, kormányzöképes kabinet összeállítására. A gazdasági problémák megoldása szintén csak így jelentkezik: a kommunisták javasolta reformok számbavételével, megvalósításával. A tőkés világ pénzügyi szakemberei, iparosai és ban­kárjai mind Washingtonra tekintettek a héten. A Sheraton­park hotelben ülésezett a nemzetközi valutaalap és a vi­lágbank közgyűlése. A testület elé állt Ford amerikai el­nök is, és beszédében harcot hirdetett az infláció ellen A majdnem háromezer főnyi hallgatóság (pénzügyminisz­terek és a jegybankok igazgatói, gazdasági szakértők egész­hada) komor kedvvel hallgatta. Nem túlzás azt állítani, hogy a közgyűlés résztvevőinek nagyobbik fele súlyos váü ságtól tart a tőkés világban. Ki tudja, hány milliárd lesz az idén már az olajat vásárló, iparilag fejlett tőkés or­szág fizetésimérleg-hiánya? És ki tudja felmérni annak a hatását, hogy az úgynevezett „olajdollár" milliárdjai ho­gyan hullamzanak majd a Közel- és a Közép-Kelet olaj­termelő országai, meg a nyugati bankok között, fokozva az ismételt valutaválságok miatt már amúgyis kialakult pénz ügyi egyensúlyzavart a tőkés világban? McNamara — emlékszünk rá, valaha Kennedy had ügyminisztere volt, és még Johnson alatt is ő irányította az. amerikai hadsereg vietnami agresszióját 1 —, mint a világbank elnöke, azt javasolta, hogy a következő öt évben 36 milliárd dollárra emeljék a világbank kölcsönalapját. Arra tett célzást, hogy ennek az összegnek a nagy részét az olajexportáló országok teremtsék elő. Kétségtelen, hogy vannak gazdag olajtermelők: az. egyik Iran. Uralkodója, a perzsa sah, a héten fejezte be ázsiai körútját, amelynek nyilván az volt a célja, hogy Irán ázsiai politikai és gazdasági hatását megnövelje. Az idén Irán már 12 milliárd dollárt tudott elkölteni (tavaly csak 7 és fél milliárdot!) úgy, hogy két- és többoldalú kölcsönöket adott, külföldön helyezett el tőkét, törlesztette adósságalt, és megfizette az Iránba irányuló külföldi im­portot. Emlékezetes, hogy Irán külföldi tőkebefektetési so­rozatával megszerezte a nyugatnémet Krupp-cég részvé­nyeinek tekintélyes részét, és Franciaországban is sok száz milliós nagyságrendű üzleteket kötött. Az ókorban Dárius kincse volt legendás, ma Irán gaz ­dagsága válik azzá. Kérdés, mire fordítja dollármilliárd­jait a „sahinsah". S hogy politikai hatását milyen irányban használja fel. Szingapúri, ausztráliai, új-zélandi, indoné­ziai és indiai körútja jelezhette, hogy az ázsiai és a csen­des-óceáni térségben máris nagyobb beleszólást követel magának a dolgok alakulásában Pálfy József

Next

/
Oldalképek
Tartalom