Délmagyarország, 1974. október (64. évfolyam, 229-255. szám)

1974-10-13 / 240. szám

8 VASÁRNAP. ím OKTÖBER Űt — Tiltó táblák helyett - járható utak Átmenő forgalom tilos, zsákutca, terelőút. Sebesség­korlátozás; vigyázat, szem­beforgalom: Javasolt. vagy kötelező haladási irány... A nyitott szemmel közlekedő gyalogos is látja, hogy mos­tanában egyre több ilyen közlekedési tábla kerül ki Szeged útjaira, hogyne ven­né észre a járművel közle­kedő motoros, autós? Meg is lepődik, ha megszokott utvonaláról másfelé terelik, s ha egy-két hétig messze jár Szegedtől, hazatérve nem biztos, hogy az ismert úton erkezik a város központjá­ba. Sok felesleges kilométert leszünk meg mostanában, s nem csupán az útépitések miatt. Nem tanultuk még meg indulás előtt előre ter­vezni a legkevésbé forgal­mas. legcélszerűbb útvona­lat Kóválygunk a városban, keressük megszokott útjain­kat, s nem vettük még ész­re, hogy a nagyarányú út­korszerűsítésnek mi is segí­tőtársai lehetnénk. Ess e­rűbb közlekedésünkkel, ama még kevésbé forgalmas ut­cák Igénybevételével mi ma­gunk is enyhíthetnénk a nagy csomópontok forgalmi gondjait elkerülhetnénk a túlterhelt útvonalakat. A lehetősegek adottak. Minden fontosabb. s jelen­leg nem, vagy csak részben használható útvonal forgal­mának lebonyolítására, vagy tehermentesítésére már előre megépültek a terelőutvona­lak. így például a Kossuth Lajos sugárút szerepét át­vette a Zákány és a Hét­vezér utca, az Április 4. út­ja helyett használható a Bá­nomkert sor—Semmelweis utca, illetve a Hunyadi Já­nos sugárút. Ezekre annak Idején mi is felhívtuk a fi­gyelmet. azóta azonban újabb kilométerekkel gyara­podott az aszfaltburkolatú utcák hossza, s elsősorban a két körút kö'ött fokozatosan eltűnnek a kővel kirakott utcák, s bekapcsolódhatnak a forgalomba. Az elmúlt évben nyolc ki­lométer hosszú utat korsze­rűsített ilyen módon a város úthálózatának gazdája az I. kerületi hivatal. Mióta' a ke­rületi tanácsok az egész vá­rosra kiterjedő, centralizált szakterületi hatáskört kap­tak, egységesebb, átgondol­tabb lett a közlekedés ter­vezése is, his'en a város egészének érdekeit tartják szem előtt, az úthálózat nagyvonalúbb. koncentrált fejlesztésére nyílik ígv léhe<­tőség. S hogy a tanácsi mun­ka centralizálása ezen a té­ren ls sikerrel járt, biza. nyitja az egységes úthál'zit és közje'-edésl rendszer ter­vezete. Ma még csak a fel­fordulást. a fő útvonalait nélkülöző város rendetlensé­gét látjuk, de érezhető mar az elkészült útkorszerűsíté­sek forgalomszéthúzó hatá­sa. A város rekonstrukciójá­nak közlekedési kérdései sokféle feladat elé állítják az I. kerületi hivatalt, vala­mint a tanács építési és köz. lekedési osztályának szak­embereit A legtöbb erőt a fő útvonalak teljes átépíté­sére kell áldozniuk. A Szé­chenyi tér átépítése 10 mil­liót, az Április 4. útja 16 milliós költséget igényelt, a Tolbuhin és a Kossuth La­jos sugárút most folyó és a József Attila sugárút ter­vezett átépítése sem kisebb nagyságrendű. A forgalom és a terhelési értékek növe­kedése az ilyen, korszerű utak építését szorgalmazná, a lehetőségek határain belül ezekből a hosszadalmas, költséges átépítésekből kell a jövő úthálózatát létrehozni Kevesebb költséget igé­nyel, s gyorsabban megvaló­sítható a már burkolt utcák aszfaltozása, s amíg az anyagi erők a teljes átépí­tést csak a fő útvonalak ese­tében teszik lehetővé, ezzel a megoldással lehet a város úthálózatát gyors ütemben korszerűsíteni. Ez a megol­dás is tartósnak bizonyult, a Hajnóczy, a Gutenberg és a Gogol utca. a nemrégiben el­készült Juhász Gyula utca terhelési próbái jó eredmé­nyeket hoztak. Ezeket az utakat (ide tartozik a Lech­ner tér—Szappanos utca, a Szűcs—Beresenyi es Hullám utca körnvéke, a Damianich utca—Teréz utca; a Zászló utca—Ady tér környéke, a Béke—Ságvári és Jósika ut­ca területe) kellene felfe­deznünk magunknak, ezek szolgálják a forgalmas fő útvonalak és terelőútjaik tehermentesítését. A gyakor­lat . azonban azt mutatja, nem élünk még ezekkel a lehetőségekkel. A helyisme­rettel rendelkező szegediek sokat segíthetnének a túl­terhelt utak. csomópontok elkerülésével. A városon át­vezető utak tranzi'forgal­ma ugyanis olyan nagy, hogy a szegedi helyi forgalom le­bonyolítását már nem bírják torlódás nélkül. Az úthálózat tervezői ép­épen ezért szétválasztják az átutazó és a helyi forgalmat az E5-ös és az 55-ös út be­vezető sza'aszain. A tranzit­forgalmat, amelv nem érinti a város belső kerületeit, a Budaoesti út—Fonógyári út —Baíai út—Tolbuhin sueár­út—Veresács utca—GHva utca—CsTeoes sor—Szabad­kai út vonalán ve-etik ki a városból, a k*>7-oo*ba igyek­vők erről az útról a mosta­ni terelővonalon, a Vásár­helyi Pál utcán térhetnek le. Hamarosan befejezik a fenti útvonal építését, s készül már a Vasas Szent Péter utca —Pozsonyi Ignác utca—Cse_ megi utca, ezek is a helyi forgalom széthúzását szol­gálják majd. Megoldatlan még a József Attila sugárút és a Tisza közti utcák rendezése, erre azonbna csak az új híd, a szálloda és ifjúsági ház mi­atti tömbrekonstrukció után kerülhet sor. A második híd újszeged! oldalának rende­zési tervei is elkészültek, a Gyapjas Pál utca—Tárogató utca—Közép fasor útvonalá­nak aszfaltozása után Újsze­gednek ez a területe is be­kapcsolódhat majd az autó­buszforgalomba. • Köztudomású, hogy a Tá­ros régi útjai nehezen bír­ják a megnövekedett forga­lom terhelését. A Hunyadi János sugárúton, a Magyar Tanácsköztársaság útján gyakran közlekedők a meg­mondhatói, milyen veszélye­sek a kátyúk, a gödrök. Az átépítések és útkorszerűsíté­sek mellett jelentős anyagi megterhelést jelent ezeknek az utaknak a javítgatása is. Az erre az évre előirány­zott négymillió forint helyett már eddig hétmillió forintot költött a város a kátyúk eltüntetésére. (A Deák Fe­renc utca két. művelődési ház közti szakaszára és az Attila utca Jégkunyhó mellett! ..hullámvölgyének" javítására ezúton szeret­nénk felhívni a figyelmet) Ha nyitott szemmel já­runk Szeged utcáin, s a le­zárt utak helyett a nagy­szabású terveket, a közeljö­vő jobb közlekedését látjuk meg. ha magunk módján se­gitjük a város építőit, s a mai kényelmetlenségek he­lyett a holnap lehetőségeire figyelünk, jobban megértjük talán azokat, dók a tiltó táblákat egy-két év múlva leszereltetik a város útjai­ról. Pálfy Katalin örnyezetünk kultúrája Kocsikerék, asztalláb (A.) Aki ellátogat Zöámbékra, a művelődési házba, és nem­csak a már országos hírű lámpamúzeumot nézi meg — megbizonyosodván arról, hogy a petróleumlámpának is 150—200 év alatt hányféle divatja volt —, hanem bein­vitálják a művelődési ház ve. zetőjének hátsó kis lakószo­báiba is, ott olyan asztalfé­lét talál, amelyiknek egyik oldalát két kocsikerék között a tengely tartja. Hogy kerül a csizma az asz­talra? Még pontosabban: a kocsikerék a szobába? Meg a járomía a falra? Hogyan kerülnek a tudománytól ros­kadozó könyvespolcokra népi köcsögök? Minek a szalma, vagy a gyékényszakajtó a vá­rosi lakás íróasztalának sar­kára? És a rokka a sarokba? A kérdéseket hosszan le­hetne sorolni, és végül meg­toldani a következővel: az rendben van, hogy a forma­tervező művészek 6zögletesí­tik a kanalat, hosszúkássá te­szik a lámpagombot, formát­lanná a vízcsapot, de mit ke­resnek ezek a primitív, dur­ván megmunkált, többnyire falusi használati tárgyak a városi lakásokban? S nem is mindig használati tárgyként, hanem díszítőelemként; a festmény, esetleg a szobor, vagy kerámia helyén. Egyál­talán, miféle divat ez a né­pies kedés a lakberendezés­ben? A kérdésekre elég nehéz röviden válaszolni, mert hosszú előtörténete van en­nek a mai divatnak. Valaha élesen kétfelé vált a lakbe­rendezés. Falun a parasztem­berek hajdan szinte minden tárgyat, a házat is beleértve, maguk készítettek. A földes­urak jobbágymesterekkel dolgoztattak, akik nem rit­kán csodálatos művészi al­kotásokat produkáltak bú­torban, edényben, dísztárgy­ban, házban. A legjobb fes­tők, ékszerészek teljesen azo­Szeged a hazai lapokban 1974/41 Élelmiszer-gazdasági kiállilás Vásárhelyen Hódmezővásárhelyen, a Béke Szállóban, az Ifjúsági Házban és a Zrínyi utcai par­kolóhelyen élelmiszer-gaz­dusági kiállítás nyílt tegnap, szombaton délelőtt 10 óra­kor, a Hódmezővásárhelyi Hetek keretében. A hódme­zővásárhelyi mezőgazdasági termelőszövetkezetek mellett bemutatkoznak termékeikkel nz állami gazdaságok is. az Allatte-yésztesl Főiskola Tangazdasága, a megye élel­miszeripari üzemei, köztük a sütőipar, tejipar, húsipar, to­vábbá a Biogal Gyógyszer­gyár, méhész és halász szak­szövetkezet, részt vesznek va­uásztársaságok is a kiállítá­son. iteodesófjes', cöus nesMí­tatni Hódmezővásárhely és környéke élelmiszer-gazda­ságának 30 éves fejlődését, s szakmai előadásokat is hallgathatnak az érdeklődők. A kiállítás kedden, október 15-én zárja kapuit. Korszerűsítés A martfűi Tisza Cipőgyár­ban 6 millió forintot fordíta­nak az év végéig a munka­körülmények javítására, vé­dőfelszerelésekre, műhelyek világítására, az anyagmozga­tás korszerűsítésére, s beve­zeUic M sandiptycikát, at, TÖTH József: A dél-alföldi vonzásközpontok vonzásterületel­nek elhatárolása ez. interurbán telefonhívások alapján. Földraj­zi Értesítő, 1. szám. (Térképpel.) i MARTA Ferenc: Az egyetemi gazdasági munka korszerűsítése. Felsőoktatás) Szemle, szeptem­i ber. (Tapasztalatok a tudomány­i egyetemen.) I ACS S. Sándor; Októberben elkezdik a szegedi kamaraszín­ház műszaki átadását. Szocialista Művészetért, október. (Fénvkép.) KISZIN Miklós: A szegedi ze­nészek se maradnak le . . . Szo­cialista Művészetért, október. (A szakszervezeti szemináriumok­ról.) Paprikából pr'tamin. Esti Hír­lap, okt. 4. [A konzervgyárban.) A „Kincskereső" országos fo­lyóirat lett. Szolnok megyei Néplap, okt. 1. Hajdú-Bihari Napló, okt. 9. [A tanárképző fő­iskola által szerkesztett folyó­iratról.) FORDÖS Csaba: Partvédelem. Hajdú-Bihari Napló, okt. .1. [Sze­gednél. Fénykép.) G. SZABÓ (Mária): Adjuk a gyerek kezébe! — Köszöntjük a Kincskeresőt í Kisalföld, okt. ü. [A szegedi tanárképző főiskola folyóiratáról.) BODNÁR István: Baross Lász­ló-szobor, Lukjanvenko-emlék­mű szegeden. — ÜJ gabonafaj­ták otthonában. Magyar Hírlap, okt. 7. (A Gabonatermesztési Kutató Intézetről. Fénvkénnet.) Épül a Tisza-port. Eszak-Ma­lyarország, okt 8. [Fénykép a partfal építéséről.) | TÓTH Károly: Harminc év szabadság. Polgári Védelem, okt. 8. (A 30 esztendeje fölszabadult Szegedről. Fényképekkel.) BÁLINT Gyula: Százéves , az egyetemes postaegyesület. — saj­tótájékoztatót tartottak tegnap a Szegedi Postaigazgatóságon. Bé­kés megyei Népújság, okt. 8. Ünnepi gyűlés. — Városi he­lyett földgáz Szegeden. Magyar >?íínaut. Migyac Seaaek szava, okt. 8. [Befejeződött a földgázprogram.} ANTAL József: A bűza ter­mesztésének lehetőségei u Duna­Tisza közi homokon. Magyar Mezőgazdaság, okt. 9. [A Gabo­natermesztési Kutató Intézet kí­sérletei.) PÜNKOSTI Árpád: 111 eszten­deig szolgált. — Becsukták a régi szegedi gázgyárat. Népsza­badság, okt. 9. (Befejeződött a íöldgazprogram. Fényképpel.) [ABRAN László) A. L.: így volt rendelve. — A tanya kró­nikása. Szövetkezet, okt. 9. (Tö­mörkény Istvánról. Fényképek­kel.) HALASZ Gyula: A hírős és a hires város. Füles, okt. 10. [Sze­gedről is. Fényképpel.) LÖKOS Zoltán: Felszabadulása 30. évfordulóján. — Szeged ut­cáit Járva... — Irodalmi em­lékhelyekről és a város utcane­veiről. Népszava, okt. 10. [Is­mertetés Péter László: Szeged Irodalmi emlékhelyei és Szeged utcanevel című könyveiről.) A szovjet könyv hetének megnyitója Szegeuen. Magyar Hirlap, Magyar Nemzet, Nép­szabadság, okt. 11. TBOGMAVEB Ottó: Hol van Attila sírja? Magyar Ifjúság, okt. 11. (A múzeum ásatásairól ls.) FÉNYES Tamás: Szeged har­minc éve. Népsport, okt. II [Fénykép a Tisza-partról.) BOCSAK Miklós: Battonyától Nemesmedvesig. — Volt egy fa­híd Szegeden .. . Népsport, okt. II. [Sportélet Szegeden. Kertes Mihály és dr. Szamosszegi Bélá­né nyilatkozatával.) RÓZSA Gyula; Kaján Szege­den és Budapesten. — K<állítás a képtárban és a Petőfi Irodal­mi Múzeumban. Népszabadság, okt. ll. [Kritika Kaján Tibor kiállításáról.) ZSIDAI Pál: „Eltűnt" bányász­lakások. Népszava, okt. 11. (Problémák a szegedi olalbá­ayás:*h&ácoL korUL* nos rangban álltak az egyéb mesterekkel. A polgári társadalom meg­emelte a mesterek rangját, akik már nemcsak a földes­uraknak, hanem egymásnak is, várszerű otthonaikhoz illő, súlyee, formás, mívesen meg_ munkált bútorokat és egyéb tárgyakat készítettek. A pa­rasztok többnyire továbbra is az önellátásra rendezked­tek be. A modern nagyipar az­után új helyzetet teremtett. A sorozatgyártás olcsósága lehetővé tette, hogy a ko­rábbinál jóval szélesebb ré­tegek juthassanak hozzá az elemi használati tárgyakhoz, és bizonyos dísztárgytípusok­hoz. Persze a sorozat — és ezzel a művészi igénytelen^ ség — a minőség rovására ment. Valódi, értékes fest­ményeket kevesen tudtak vá­sárolni, sorozatban készültek hát a gyönge olajnyomatok. Ötvö6ök tervezte ezüst evő­eszközt ugyancsak a legjobb módúak vehettek maguknak, a tömegek számára gyártot­tak hát egyre közönségesebb fémötvözetekből, az ezüstöt utánzó evőeszközöket. Persze, más anyagban csak majmol­ni lehetett a nemesfémeket. S ugyanez volt a helyzet a bútorral és minden más hasz­nálati tárggyal. Falun, a legszegényebb sor­ban, egy ideig tartotta még magát a háziipar, de hama­rosan a gyári készítmény ol­csóbb lett, mint az, amit ott­hon csináltak. A hímzés, szö­vés, fafaragás, korongolás lassan csak az ünnepi dísz­tárgyak elkészítésének mód­ja maradt A hétköznapi élet dolgai kikerültek az üzletben kapható, olcsó gyári szériák­ból. Mint korábban már szó esett erről, századunk húszas éveiben, nagyjából az első világháború után — sok ok összejátszásaként — utat tört magának az a nézet, amely a sorozatgyártásnál is nemes formákra törekszik, de nem valami regenvolt ne­mes anyagból készült for­mát kíván utánozni, hanem elsőrendűen a tárgy funk­cióját, célját, használhatósá. gát veszi figyelembe, továb­bá a korszerű nyersanyago­kat, és csak a kettő ismere­tében alakítja ki az új for­mát Igen ám, de ez még min­dig gyári termék marad, ami azt jelenti, hogy ha veszek egyet a boltban — bármit: lámpát, szőnyeget, vízcsapot, vagy kerámiavázát —, biztos lehetek benne, hogy legalább több száz, de valószínűleg több tízezer embernek van vagy lesz hasonló lámpája, szőnyege, vízcsapja es kerá­miavázája. Ebben az idő­szakban fordult a figyelem a népművészet ma is élő, job­bára csak ünnepi viseletek­oen, dísztárgyakban jelentke­ző formái felé. Részben, hogy onnan eredeti tárgyakat köl­csönözzön a lakás egyéni be­rendezéséhez, részben, hogy a motívumokat modern tár­gyakon is alkalmazzák. Aa új'igény, új forma ó6 a régi díszítőelem szokatlanságuk­kal együtt adnak egyéni ízt, sajátos hangulatot a haszná­lati tárgyak külsejének. Mert az egyéniség egyre nagyobb szerepet kap a kor­szerű lakáskultúrában. Ami­kor az emberek menekülnek az egyformaságtól, nemcsak az unalom, a közömbös kör­nyezet ellen védekeznek, ha­nem személyiségük vetüle­tét, folytatását is szeretnék látni maguk körül. Jeles tár­gyakat, amelyek életükben valamiért nagyobb szerepet játszottak, motívumokat amelyek többek egyszerű dí­szítőelemnél, esetleg emlé­keztenek múltra, jelenre, kö­tődésekre, jelzik az ott lakó szépségideáljának karakterét és így tovább. Jó esetben. Mert ro66z eset­ben — s lehet, hogy ez van többségben — divatból, maj­molásból hordhatnak Ö6sze mindenfajta régi kacatot a lakásokba, amelyek semmit sem jelentenek azonkívül, hogy összegyűjtőjük szeret­ne ebben is divatos lenni. S persze, ettől lesznek megint csak egyformák. A kedves olvasó, ha a so­rozat eddigi cikkeiben nem talált semmi „tanácsadást", lakberendezői buzgalmat, aminthogy nem talál majd a továbbiakban sem, az éppeD azért van, mert senki egyé­niségét nem lehet általáno­sítliató mintának tekinteni. Azt az egyetlen tanácsot i le­het adni: azt keressék hasz­nálati tárgyakban, dísztár­gyakban egyaránt, ami sze­mélyes élményeket ad szá­mukra. Persze, nem könnyű dolog a kereskedelemben, vagy akár a régiségek között, esetleg a népművészeti tár­gyak között válogatva olyas­mire bukkanni, ami közel áll egyéniségünkhöz Még nehezebb ezeket az újonnan beszerzett tárgyakat a régi­ekkel harmóniába hozni. Mert ez a következő nagy kérdés. Hogy mennyire nagy, azt leginkább a drága hasz­nálati tárgyak, mindenek­előtt a bútorok példája iga­zolja. Igazán nem dobhatjuk ki az ágyat, vagy az asztalt, amit kaptunk, örököltünk, pusztán azért, mert nem egyéniségünk szerint való. De hát milyenek a mai búto­rok? Miből lehet válogatni? Mi van otthon? Ez lesz so­rozatunk következő folytatá­sának témája. Bernátb László Csillagászati hét Hagyománnyá vált, hogy évről évre megrendezik ha­zánkban a csillagászati hetet Az országos igyekezetből Szeged is kiveszi részét: a TIT Csongrád megyei szerve­zetének csillagászati és űrkutatási szakosztálya irányításá­val a jövő héten, október 14-től 18-ig rendezi meg a sze­gedi csillagászati baráti kör. Holnap, hétfőn este 6 órai kezdettel Bánkúti Szilvesz­ter, a csillagászati baráti kör elnöke tart előadást a galaxi­sokról Tágablp környezetünk és a Tejútrendszer címmeL Szerdán, ugyancsak este 6 órai kezdettel Márky Zay Lajos csillagász az üstökösökről és a meteorokról beszél, október 18-án, pénteken Bérezi Szaniszló egyetemi hallgató elő­adása kezdődik a legújabb holdkutat.ási eredményekről, este 6-kor. A programok színhelye a Juhász Gyula Tanár­képző Főiskola Hámán Kató utcai épületének II. emeleti pedagógiai előadója. Valamennyi alkalommal filmeket ve­títenek, a csillagászat és az űrkutatás legfrissebb eredmé gyeit mutatva bg,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom