Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-08 / 210. szám

4 VASÁRNAP, 1974. SZEPTEMBER 8. MM—J*— MB11—IIIW lll—l— I irrMTITI I Siklós János: KézeSődés a világban Harun al Rasidnak, a hí- gyók kúsztak rajtuk: hosszú res bagdadi kalifának a pa- póznák, balták kerültek elö lotájából már csak romos a kinyúlt kajütök ablakából, falvázak fogadják az Ezer- és néhány perc múlva a haegy éjszaka meséit keresgé- jó dinamójáról kapott áram lő járókelőt. Milyen is le- megvilágította a környéket, hetett a csodakalifa otthona, Alighogy megszoktuk a mikor és hol osont ki a tit- fényt, a sok szekerce, fejsze kos ajtón az álruhás nagy- tisztásokat vágott a bozótúr, hogy belevegyüljön a bán, ahová azután lemencsere-berélő, lézengő tömeg tünk, és a fedélzetről lehorpiacos világába...? Nem ér dott székekre ültünk, föl addig az én fantáziám, — Halsütés lesz — monhogy ezt megfejtsem. Töp- dotta Starec, a tolmács. — rengtem én már az Eufrá- Mindjárt vacsorázunk. — A tesz partján is, a babiloni magyar csapat egy rakáson romok tövében, és egy kis ült. a legszélesebb tisztás papírra rajzoltam Szemlra- szélén, mert hát a tolmácsmis függőkertjét. De ez is berendezés (amelyet mi csak az én kis alföldi képze- adunk rendszeresen az iraletem színvonalát fejezte ki, ki kollégák részére) kezelői, s nem azt a hatalmas kultú- szcenikusai elképedve nézrát, amelyet egykoron Ba- ték a föllobogó tűz mellé bilon képviselt. Meg aztán nem régészked kerülő jeges ládákból kihúzott, nagy haldarabokat. II tudományos-technikai fejlődés és a műveltség a történelemben" ni küldtek engem oda, ha- (Egy-egy hal három-négy nem véleményt mondani ar- kiló volt) S a karóvastagról, hogy amit tettek, tesz- ságnyi dorongok szekercés nek, jónak tartjuk, s támo- hegyezését. és a lángok pagatjuk is. Éppen akkor ment rázzsá csitítását... A kiadós el onnan Szekér Gyula mi- haldarabok máris a dorongniszter, akt a kormány meg- nyársra húzva kerültek a bízásából — a kölcsönös elő- tűz fölé. Sercegett a parázs, nyök alapján —, nagy anya- szép, kövér csöppökben hulgi erejű gazdasági szerző- 'ott a halzsír, s erős illat dést kötött. De még milyen emelkedett a levegőbe. — Jó szerződést! Ez lesz a vacsora? — kérElgondolkoztatott viszont dezt„e Nagy Mihály a maSaddamnak, az ország má- «yar műszak, brigád ionoké, sodik emberének záró fel- Mir® Starec elmondta hogy szólalása, aki a kurd kérdést az Eufráteszban fogott nagy emiitette. Arabok és kurdok, hai, a legl°bb a vilfS°n: végre, békében akartak élni *»?thangqk siylto' a szörnyű meleg, sivatagi za'a * a tlT földön. Szépen is alakultak áara, A tömött bozoa dolgok, mert 1968 után, 'ok ,f«lé..£ áfttal?. ahányszor csak ott voltam hogy * * 8zt*s szé,ín k - s kurd vezetőkkel is be- ínk sétálnak, es figyelik a széliem a jó viszonyra koromfekete söté séget. Hirhajló gondolatokat és gya- eldszor "ak zümmögő korlati lépéseket tapasztal- hangon as. az"tan e«y« erőtam. S most meg az öreg sebben dudo10 csoport, ősi kurd vezér, Barzanl nem arab ™lód>aval tette elviautonómlát, hanem önálló selhetőbbe a varakozást kurd államot akar, olyan . ,Nem .,értetta™- mit ^ feltételekkel, hogy az iraki ki a r3'mua für8f. vIdá™ olajtermelés zömét adó ku- me.lbdi^a- ^ azutan az eltak a kurdok gazdaságába nyují°U; 8Íro',Fana8zos züm~ kerüljenek, ne az egységes mbgés- Mi volt ebben olyasIraki állam gazdaságát ké- ml- ™ar a babiloni pezzék rabszolga és a zsoldos kato_ ' ., „na is tudott, és mi volt az, Saddam erélyes volt nem ami ÜJ ,t már • hagyja mngat a központi ál- zad hí,zott Szé volt ez fl Mnveiy nnffv hal ^ ho«v hirlelen kórusmuzsika, csönMilyen nagy baj az, hogy d„ mélabú mácS70r gvors. éppen most csapott fol a zaklatott külföldiek kurd nacionalizmus lángja mind figyeitek. amelybe először a kurd ^ ,, ' kommunisták pusztulnak E-lél is jól elmúlt már. bele, mert ölik őket, saját a!?lkor a világos bádoglemez fajtájukból az elvakult düh- talakon elénk tették a nyárvei puskázó, bombázó nacio- so" »ü"u halat. Jó ize volt, nalisták. Szörnyű betegség a 8zé"'x,íehér1 * husa- vörösre nacionalista gyűlölet és faji P?rkölt a kűUeje Egeszítélkezés - vele egy nép *ege(s- . * ételt önmagát pusztíthatja el. kaPt""k- De hát kl tud megMert Saddam hadserege ar- «">' ~ a ma*a «agú villára kényszerült, hogy körül- !A.v,al's ~ bl,V5be,yében vegye az irdatlan, hegyes ket-három kiló sült halat? kurd vadont, amely Török- Mire megtömtük magunorsr.ág és Irán határáig hú- kat, a folyó fölött, Basra zódik... Mennyi millió, s fel61 a sivatag szélén meg_ mennyi kincs, s mennyi szerencsétlen élet pusztul el az Pattant az ég fekete burkaoktalan, vad, brutális nem- A látóhatárról lassan elhúzeti gőg dühén. zódtak a fényes csillagok, Sokáig tűnődtem Saddam picinyke légmozgás simogatjogosan kemény beszédén, s ta sá dt arcunkat. Mert ott közben egyre távolodtunk .... .... . hajónkkal a fényes, színes, hiába néztünk a szemegetőesti Bagdadtól. Sötétbe hú- en forró napba — arcunk zódtak az országúti pálmák, fakó bőre éppen olyan mas a Tigris partjáról jól lát- radt. ott nem barnít, csak ható datolyaerdők. Szépen, , , . .... csillogóan kivilágítva halad- é*et a naP- Azt mondják, tak lefelé, és a fedélzeten azért van ez, mert ott a arab láncosnék léptek fel: napnak nincsen ultraibolya kigyócsavarodást utánzó kisugárzása. mozgásukat őszintén csodáltam, mert úgy táncoltak a Hű, de jó lenne most ott tamtam-tamburák ritmu- hon, a Tisza-parton — gonsos zenéjére, mintha gumi- doltam magamban, de szóiból készült figurák lettek tak. gyerünk> mert kilenc volna. , . órakor folytatódik a munka. JS^JXT^ty: Ellibbent a tiszai gondolat ben kifordult, és dalladózva s leöblítettük ezt a faradt rásimult a bozótos, vad part- éjszakát egy kis arakkal ra. Matrózok ugráltak a ref- (olyan ánizs uiatú pálinka lektorok fényéből a sötétbe^ és mintha mechanikus erő ' ' , . , . mozgatta volna: hidak nyúl- víztől, hogy tejnek nézi az tak le a földre, vezetékkí- ember). A

z emberi alkotómunka által életre hívott tudomány, technika és műveltség együttfejlődése végig kísérhető a civilizáció fejlődéstörténetében az ősközösségtől a tudományos-technikai forradalomig. A történelemben tudatosan beszélünk műveltségről és nem közművelődésről, hiszen a műveltség közművelődéssé, a szó főnévi jelentéséből igei jelentésűvé, a jóllakottság érzése helyett művelődési éhségérzetet teremtővé csak és kizárólag a szocialista kulturális forradalomban kibontakozó tudományos-technikai forradalom meghatározott fejlődési szintjén beszélhetünk. Az embert Charles Darwin „szerszámkészítő állatnak", Oswald Spengler „városépítő állatnak" nevezi. Az ember ilyen fajta „definiálását" joggal lehet egyoldalúnak, szimplifikálónak, vitathatónak megítélni, témánk szempontjából azonban fontos , elemekre is utal — nevezetesen a műveltség és a munka, a műveltség és a közösség, a település — a történelmi fejlődés bizonyos szakaszától a város — kölcsönhatására. A létfenntartó munka és — bármilyen primitív szinten is — a közösség szükségességének felismerése és tudatos gyakorlása körül kell valószínűen a műveltség, a művelődés történelmi gyökereit keresnünk. Az emberi történet egyik első fontos technikai cselekménye a földművelés, az első lépés azon az úton, amelyen az ember folyamatos ellenőrzése és irányítása alá vonta az élő természetet. A kőkorszakban feltalált szövés a tudományban a geometria és az aritmetika alapjait teremtette meg. A fonás ez idő táji megjelenését joggal lehet az első ipari műveletnek nevezni. Az ókorban a kereskedelem megszülte a pénzt, létrehozta az írást — az emberiség történelmének talán legnagyobb manuális és intellektuális találmányát —, majd Föníciában feltalálták az ábécét, amely olcsóbbá és demokratikusabbá" tette a műveltséget, Az ókori Kelet műveltsége a „hadi utakon" és a „selyemutakon" egyaránt terjedt, és görög-római közvetítessél az európai műveltség termékenyítő szülője volt. Az ókori műveltség hatalmas hagyatékot teremtett, amellyel azonban a keresztény középkor korántsem sáfárkodott méltóan. Hiszen míg az ókori bölcselők számos tudományos gondolatot hagyományoztak az utókorra, addig a keresztény középkor inkvizíciója — a megsejtett tudományos igazságokat bizonyitani törekvő — tudósokat küldött máglyára. Az ókor izgalmasan vibráló művészeti világát a középkor a hét szabad művészet kristály merevségébe tömörítette. Ezzel együtt azonban szükségszerűen fejlődött a termelési és a haditechnika, amely új műveltségi szükségletet hívott életre, és arról se feledkezzünk meg, hogy a művelődéstörténet szempontjából a középkornak is voltak kiemelkedő alakjai. Közülük csak egyre, a korai középkor frank birodalmának Nagy Károly ára utalunk, akinek kultűráterjesztő törekvései közismertek, és aki — Apáczai Csere János szerint — a „nagy" jelzőt éppen ennek elismeréseként kapta az utókortól. összességében a művelődéstörténeti szempontból joggal sötétnek nevezett középkorban az elszomorító jelenségek mögött a termelőerők és a társadalom fejlődésében lényegi alapozó, egybeforrasztó, erőgyűjtő folyamatok bontakoztak ki, amelyek — az eddigi történelem legnagyobb, haladó irányú szellemi forradalmához — a reneszánszhoz vezettek. A reneszánsz, a reformáció új mű-* veltségeszményt szült, amelynek égyik jellemzőjeként a korszak kiemelkedő alkotóinál együtt jelentkezik az irodalom és a művészet, a filozófia és a természettudomány — a politikai törekvésekkel. A kor kiemelkedő gondolkodóiról — Leonardo da Vinci, Albrecht Dürer, Martin Luther stb. — írja Engels, hogy szinte valamennyien „benne élnek és lélegeznek a kor áramában, a gyakorlati harcban, színt vallanak és harcolnak, az egyikük szóval és tollal, a másikuk karddal, némelyikük mindkettővel. Innen a jellemnek az a teljessége és ereje, amely egész emberré teszi őket. A szobatudósok kivételek: vagy másod- és harmadrangú emberek, vagy óvatos filiszterek, akik nem akarják megégetni a körmüket." Az óvatos filiszterek jellemzője egy „műveltségi múltba tekintés", visszatérés a kultúra „örök értékeihez", * Részlet a szerzőnek a TIT III. Szegedi Müvelődéselmélett Nyári Egyetemén 1974-ben elhangzott előadáséból. mindenekelőtt a humán műveltség területén. A reneszánszban tovább növekszik az ellentmondás, amely mind élesebben különválasztja az uralkodó osztály növekvő körének humán műveltségét és a dolgozó tömegek természetes „termelési-technikai" műveltségét. A reneszánsz elkezdi a középkor kristály merev ember- és műveltségeszményének felszámolását. A középkori képzőművészet élettelen figuráit az emberábrázolásban a mozgó alakok váltják fel, amelyek szervesen kapcsolódnak a biológiai és a fiziológiai kutatásokhoz éppúgy, mint a mechanikai-dinamikai felismerések eredményeihez. A reneszánsz termelési kultúráját és szerkezetét még nagyjából a manufaktúra jellemzi, a tudomány azonban már „készül" az első ipari forradalomra. A nagy földrajzi felfedezések, Ptolemaiosz geocentrikus világképének helyébe Kopernikusz heliocentrikus világképének kerülése, a „működtetett világegyetem" helyére Newton „működő világegyetemének" állítása elvezetnek „a tudomány nagykorúvá válásához". Megkezdődik a törekvés a tudományok újfajta rendszerbe foglalására, és megjelenik az „enciklopédikus" embereszmény, amelynek révén a differenciálásnak indult tudományok egy sajátos „keresztmetszetének" polihisztori ismerete lesz a polgárság műveltebb részének példaképe. A

XVIII. században megindul az a folyamat, amelyet első ipari forradalom néven ismerünk, és voltaképpen három egymással összefüggő szakaszra osztható. Angliában kibontakozott ipari-technikai, Franciaországban a nagy társadalmi forradalom, majd e folyamat a Németországban kibontakozó ideológiai forradalommal vált teljessé, amelynek csúcspontja a tudatos munkásmozgalom szerveződésében gyökerező és egyben azt irányító marxizmus megjelenése. A' marxizmussal megjelent az a tudományos eszmerendszer és módszer, amelynek alapján a tudomány, technika, társadalom és kultúra fejlődésének összefüggéseit vizsgálni lehet. Ettől kezdve a tudomány és a műveltség olyan új ideológiai tartalmat is kapott, amelynek teljes kibontakozása a leninizmus megjelenésére és fejlődésére tehető, és napjainkban is a múlt, a jelen és a jövő vizsgálatának egyedül reális tudománya. Eme ideológiai megközelítés annál is fontosabb, hiszen a XIX. század második felében a tudományos felfedezések egész sora jelent meg — gondoljunk az energiamegmaradás törvényére, az elektronikára, az elemek periódusos rendszerére, az elektromágneses fényelméletre és lehetne még sorolni —, amelyre hivatkozva a burzsoázia a századfordulóra befejezettnek vélte a tudomány fejlődését. E burzsoá nézettel szemben Lenin vette fel a harcot számos művében — alapozva az ipari forradalom második nagy szakaszának tudományos eredményeire. Századunk elején ugyanis a molekula- és az atomkutatás, majd a világűr vizsgálata, a fénymozgások elemzése és megannyi tényező bizonyítani kezdi azt az igazságot, hogy a tudományos kutatásnak rem a makrovilágban, sem a mikrovilágban nincs határa, és a tudományos gondolkodás — Lenin szavaival — „örök és végnélküli közeledés a tárgyhoz". A kibontakozó és felgyorsuló ipari forradalom a társadalmi műveltséggel szembeni követelményeket is újra fogalmazza. Az uralkodó osztály a múlt század utolsó évtizedeire „műveltségi kényszerhelyzetbe" kerül, és többet kénytelen az ismeretek tárából az elnyomott osztálynak juttatni, mint a néphagyományon alapuló társadalmi műveltség. A fejlődő ipar ugyanis megsínyli bizonyos alapműveltség — az írni, olvasni, számolni tudás — hiányát, sőt valamelyes szakműveltséget is szükségessé tesz. Így szélesedik ki különösen a városokban, ipari körzetekben az elemi iskolák köre, megjelennek az első Ipari szakiskolák is. Emellett lassan bontakozni kezd a felnőttek ismeretpótlását szolgáló népművelés is. A tömegek művelődésében döntő jelentőségű — a munkásosztály társadalmi, gazdasági, politikai osztályharcának szerves részeként — a műveltség szélesítéséért folyó küzdelme. A marxizmus klasszikusai egyrészről leleplezik a burzsoáziának azt a törekvését, amelynek szellemében az elnyomottakat csak a kényszerű szükségesség határáig engedik művelődni — gondoljunk Engelsnek A munkásosztály helyzete Angliában c. művére^ másrészt megfogalmazzák a társadalmi művelődés fontos alapelveit és kritériumait — gondoljunk Marx A tőke c. művére, vagy az I. Internacionálé művelődési programjaira, a Párizsi Kommün művelődési törekvéseire. A hazai és nemzetközi munkásmozgalom a XIX. század végi műveltségi követeléseit Wilhelm Liebknecht „a tudás hatalom — a hatalom tudás" jelszava jól kifejezi. A századfordulót követően, amikor a nemzetközi munkásmozgalom középpontja Oroszországba tevődik át, Lenin írásaiban, beszédeiben, a bol-. sevik párt programjaiban mindenütt jelen van a politikai hatalom kivívásáért folytatandó eredményes harc feltétele és következményeként a ddlgozó tömegek művelődésének fejlesztése. Lenin közismerten nagy fontosságot tulajdonított a tudatosság jelenlétének a forradalmi harcban — ezt pedig megfelelő műveltségi színvonal nélkül nem lehetséges. Az orosz munkásmozgalom- fontos művelődésügyi terepe volt a vasárnapi iskolák rendszere, amelyet joggal nevezhetünk az ismerethiányok pótlását szolgáló munkásnépművelés fontos történelmi megjelenésének A vasárnapi iskolákkal foglalkozó cikkében írja Lenin: „Tudás nélkül a munkásság — védtelen, a tudás birtokában — hatalom!" A századforduló munkásmozgalmában ugyanakkor téves nézetek is fellelhetők a művelődéssel kapcsolatban. Gondoljunk az ifjúság iskoláztatásának tagadására — mondván, hogy a burzsoá iskola az ifjúság burzsoá nevelésének fő eszköze. Lenin és mellette a német munkásmozgalom olyan kiemelkedő alakjai, mint Clara Zetkin és Wilhelm Liebknecht, elutasították ezt a nézetet, és állástfoglaltak — a burzsoá állam feltételei között is — az állami iskoláztatás kiterjesztése mellett. Egyidejűleg az ifjúság politikai befolyásolása érdekében létrehozták a munkásmozgalom ifjúsági és gyermekszervezeteit, amelyek az ideológiai, politikai és az erkölcsi műveltségre nevelés fontos te.repei voltak, és a kapitalista országokban az osztályharcban ma is hasonló funkciókat töltenek be. A társadalom legszélesebb rétegeinek általános és szakmai műveltsége kiemelkedően fontos helyet kap a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét követően a bolsevik párt programjában és gyakorlatában éppúgy, mint a Magyar Tanácsköztársaság néhány hónapos fennállása idején megjelent határozatokban és intézkedésekben. Munkásosztályunk, népünk történetében 1919-ben a Tanácsköztársaság bukásából következően a tervek nem valósulhattak meg. Szovjet-Oroszországban azonban 1919ben a polgárháború időszakában Lenin kezdeményezésére a Népbiztosok Tanácsa törvényt alkotott az 50 évnél fiatalabb lakosság körében az analfabétizmus felszámolásáról. Akkor még nem tudhatta a világ, hogy a szocialista kultúrforradalom eme intézkedése Lenin programjában a GOELRO — az ország villamosítási terve — megvalósításának műveltségi feltétele volt, és az első lépés azon az úton, amely 1057-ben „Szputnyik-sokkot" okozott a burzsoá világban. Lenin szavai szerint „a gőz százada a burzsoázia százada, a villamosság százada a szocializmus százada". Ennek művelődési vetületét mindenképpen úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a gőz százada a népművelés első lépéseinek kora, a villamosság százada a közműveltség, majd a tudományos-technkiai forradalomban a szocializmus feltételei között a közművelődés kora. A XX. század első fele tudományos, technikai és műveltségi fejlődésének még csak vázlatos jelzésére sem vállalkozhatunk. A döntő jelentőségű a Nagy Októberi Szocialista Forradalmat követően a Szovjetunióban végbement fejlődés. Fontosak a nemzetközi és a hazai munkásmozgalom művelődésügyi törekvései, amelyek fejlődése jól nyomon követhető többek között a Komintern kongresszusi dokumentumaiban, a művelődésügy munkásainak nemzetközi antlfasiszt a összefogásában, a hazai baloldali erők — élükön a Kommunisták Magyarországi Pártja — kulturális törekvéseiben, a fasizmus elleni harc megannyi megnyilvánulásában. A

második világháborút követően a társadalmi és a tudományostechnikai forradalom, a művelődésügy területén egyaránt új helyzet alakult ki. A szocializmus százada immár egy világrendszer valósága lett, amelyben a legszélesebb tömegek magas szintű közművelődése egyidejűleg jog és kötelesség. KONCZ JÁNOS