Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-29 / 228. szám

101 VASÁRNAP, 1974. SZEPTEMBER 29. « Osztályharcos munkásság A

szocialista munkásmozgalom Szegeden — az ipari fejlődés megindulásával együtt a kiegyezés utáni évtizedekben bontakozott ki. Az 1870cs évek közepén létrejöttek az első önsegélyező egyesületek. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt megalakulása nagy hatással volt itt is. 1890. május elsejét még csak a nyomdászok ünnepelték, de a 90-es évek első felében létrejöttek a különböző szakegyletek, ahol már szocialista szellemű nevelés és agitáció folyt. Szeged az 1890-es évektől az egész Dél-Alföld szocialista mozgalmának egyik központja lett. A korai szocialista mozgalom számos kiemelkedő vezetőt nevelt, mint Heckermann István, Gyűrey Rudolf, Héger Mihály, Ábrahám Mátyás és sokan mások. Az első világháború kirobbanása után — főként a háborús rendszabályok és a behívások miatt — megtorpant az addig szépen fejlődő munkásmozgalom. Az elégedetlen munkások száma gyorsan növekedett, és a munkásszervezetekbe való áramlás Szegeden különösen szembetűnő. A szociáldemokrata párt taglétszáma az 1912-es 1400-ról 1917 végére már 6 ezerre nőtt. Szegeden az ország legjelentősebb vidéki szociáldemokrata pártszervezete működött, holott, közismert, hogv a város ipara fejletlen volt. 1917—18-ban a tömegbázisra támaszkodó párt már politikai tényezővé vált a városban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatását is tükrözte az 1918 januári általános politikai sztrájk, amelyben 12 ezer szegedi munkás vett részt. 1918. május elsejét munkabeszüntetéssel és nagy politikai demonstrációval ünnepelték meg az újszegedi népligetben. A júniusi általános politikai sztrájk szinte kiterjedt az egész városra, és megmutatta a munkásság forradalmi harckészségét is. 1918. október 31-én, a budapesti forradalmi események hírére, Szegeden tüntetéssorozat kezdődött, és a délutáni tömeggyűlésen már 30 ezer ember ünnepelte a forradalom győzelmét. A Kommunisták Magyarországi Pártja létrejötte után Szegeden is szerveződött a forradalmi baloldal, és még 1918 december végén létrejött a KMP szegedi szervezete. A szegedi kommunisták rövidj fdő alatt nagy befolyásra tettek szert különböző szakszervezeti csoportokban (festők, famunkások, cipészek szakszervezetében) és főként a katonaság körében. A munkások harca utcai tüntetésekben is megnyilvánult: március 9-én a munkanélküliek, 10-én a katonatömegek tüntettek. 1919. március 11-én általános sztrájkot és népgyűlést tartottak a Klauzál téren. A nártnak már közvetlen fegyveres Teje. f»lfegvverzett munkásalakulatai is voltak. Erre támaszkodva. 1919. március 14—15én kísérletet tett a helvi munkásság a hatalom átvételére, amely azonban nem járhatott eredménnyel. A Magyar Tanácsköztársaság kikiáltását, a két munkáspárt egyesülését kitörő lelkesedéssel fogadta a város proletariátusa. A Forradalmi Kormányzó Tanács kinevezésének híre március 21én elterjedt a városban. Udvardi János, a KMP szegedi szervezetének titkára már az új munkáshatalom teljhatalmú megbízottjaként tért visza Budapestről. Március 22-én délelőtt a helyi kommunista pártszervezet beleolvadt a szociáldemokrata pártba, megalakult a város irányítását kézben tartó forradalmi intéző bizottság és a háromtagú direktórium, amelynek tagjai Czibula Antal, Udvardi János és Wallisch Kálmán lettek. A város munkássága a vezetést mindenütt vértelenül vette át, és direktóriumok létrehozásával biztosította a munkásság hatalmát, a tanácskormány rendeleteinek végrehajtását. Szegedi kommunisták közreműködtek Hódmezővásárhelyen és Szentesen is forradalmi szervek létrehozásában. Szegeden a munkáshatalom mindössze öt napig állott fenn, mégis jelentős fejezete ez a város történetének. A helyi direktórium intézkedések sorozatával biztosította a proletariátus diktatúráját, és próbálta enyhíteni a hosszú háborúban elgyötört tömegek szegénységét és nyomorát. Már március 22-én megkezdte a Vörös Hadsereg szervezését, a munkások felfegyverzését, majd Andorka Sándor és Gladics Gyula irányításával különleges munkásszázadot állítottak fel a proletárhatalom ellenségeivel szemben, és amelynek sajátos agitációs feladata is volt. Intézkedéseket hoztak a szociális helyzet javítására. A lakásnyomorúság enyhítésére külön bizottságot hoztak létre. Különösen jelentősek voltak a közoktatás és a szocialista szellemű nevelést célzó intézkedések. Ennek érdekében március 22-én új lapot adtak ki. Szegedi Vörös Újság, majd A Proletár cimmel. Országosan is kezdeményező erejű volt, hogv a helyi közoktatást átszervezték a kulturális elmaradottság leküzdése céljából, majd a vallásoktatást eltörölték. Csókást Etelka tanítónő tanmenetet készített „Szocialista erkölcstan" tanításához. A feladatok megvalósítására azonban már nem volt idő és lehetőség. A francia antant intervenciós csaoatok 1919. március 26-án a direktóriumot elűzték, amelv kénytelen volt Szatvmazra visszavonulni. Helvére a Szegedi Munkástanács másik direktóriumot nevezett ugvan ki, de ez már csak formális tevékenységet folytathatott, ezt is csunán néhány hétig. Szeaed irányítója ettől kezdve a francia városkormánvzó volt. és a franciák fokozatosan átadták a hatalmat a helvi burzsoá éréknek. Szeged átmenetileg ellenforradalmi központtá vált. S

zeged készült a felszabadulásra. Jóllehet a munkásság vezetőit a német megszállás után rögvest elhurcolták, az Itthon maradottak felvilágositó szava erősebben hatott, mint a hivatalos rendeletek és fölhívások parancsai. 1944. október 8-án a hatóság plakátokon szólította fel a lakosságot a város elhagyására, de jobbára csak az urak csomagoltak, összekapkodva értekeiket és a város vagyonából elmozdídhatót. Ezen a délutánon elment az utolsó vonat A visszamaradt fasiszták különös megbízatással tartottak ki még egy napig: október 9-én este felrobbantották a hidakat. A Tiszába roskadt a közúti híd és a bombázásoktól már megrongálódott vasúti híd maradéka is. Aztán ők is elosontak. Várakozásteli, izgatott csönd szakadt a városra. De ebben a csöndben már kezdett fölpattanni az új élet burka: október 10-én kommunisták tanácskoztak a rend helyreállításának feladatairól, az élet megindításának folyamatáról, a kommunista párt legális szervezetének megalakulásáról. Tombácz Imre, id. Komócsin Mihály, Komócsin Antal, Csúri József, Gombkötő Péter és mások, akik tudatosan készültek az új történelmi szituációra. De nemcsak kommunisták, kiábrándult polgárok, városukat féltő köztisztviselők is megmérték az idő szavát, s az egykori jegyzőkönyv tanúsága szerint a városháza légópincéjében október 10-én délután értekezleten döntöttek a város „polgári feladásáról". „A város ekkor már a közvetlen közelben felfejlődött orosz haderő tüzérségi tüze alatt állott, a viz és villany szolgáltatás megszűnt, és attól kellett tartani, hogy a várost rommá lövetik, annak ellenére, hogy a városban védő csapatok már nincsenek. Ennek megakadályozása, valamint annak érdekében, hogy a város lakosságának élete és vagyona megkíméltessék, szükségesnek mutatkozott az orosz katonai parancsnokság megkeresése aziránt, hogy a felesleges vérontástól és a város további lövetésétől tekintsen el •.."' — olvashatjuk a jegyzőkönyvben. Az erről szóló írást Bohó András mérnök kézbesítette a szovjet csapatoknak, még aznap este, valahol az alsóvárosi temető táján, a Petőfi Sándor sugárút végén, s a parancsnok azonnal beszüntette a tüzet, a csapatoknak elrendelte az előnyomulást, így Szeged október 11-én szabadságra ébredt. A Szegedet elfoglaló hadművelet mindössze 24 óráig tartott, s megközelítően sem okozott olyan károkat, mint a megelőző bombázások vagy a fasiszta pusztítás. A légitámadások során 120 lakóház semmisült meg és 665 megsérült, a fasiszta rombolás számláján pedig ott van a két híd elpusztítása, a vasúti berendezések felrobbantása, a mozdonyok és a vagonok elhurcolása, az üzletek kifosztása, a termények jó részének elszállítása és a jószágállomány felének elhajtása. Minden intézmény vagyonát magukkal „menekítették", s amit ijedtükben nem tudtak elhurcolni, azt megsemmisítették vagy a Tiszába süllyesztették. A fölszabadulás első napján egycsapásra föloldódott a félelem éa az idegesség a közvéleménytlajtovics szovjet városparancsnok Rajk Lászlóval, dr. Hamvas Endre megyés- Megbeszélés a városházán. Bal oldalon Szirmai István áll, az első sorban püspökkel és Dénes Leó polgármesterrel egy nagygyűlés elnökségében. Komócsin Illés, Ortutay Gyula, dr. Ttldy Zoltán és Balogh István. ben. Október 11-én délben már hatalmas tömeg sereglett össze a Széchenyi téren — kit a hála érzése szólított az utcára, kit a kíváncsiság —, s az emberek megnyugodva látták, hogy két zászló leng a városháza tornyán: a szovjetek vörös zászlaja és a magyar nemzeti lobogó. Egy hét sem kellett ahhoz, hogy a kommunisták szervezett rendbe sorakoztassák erőiket. Október 18-án már városi nagygvülést szerveztek a színházban a szabad szakszervezetekkel közösen, melyen ott volt a KMP küldötteként Vas Zoltán is. S ezen a szegedi nagygyűlésen a fasizmus elleni nemzeti egység meghirdetése volt a legfőbb mondanivaló: „Felhívunk minden pártot, társadalmi intézményt, raz egyházat, hogy fogjunk össze, ha új Magyarországot akarunk építeni". Másnap október 19-én — Révai József, a Központi Bizottság tagja beszélt a Magyar Kommunista Párt szegedi szervezetének taggyűlésén: „A magyar nemzet vezető pártjává keli leküzdenünk magunkat. Ki kell törni ezekből a keretekből, amelyekbe bezártak bennünket! Meg kell mutatnunk, hogy nem vagyunk egy kis illegális csoport, hanem egy nagy párt!... Vállalni fogjuk a reánk eső részt a magyar jövő újjáépítésében, ehhez azonban az kell, hogy a magyar demokrácia kivívásának feladatát megoldjuk." A határozat pedig, amelyet ezen a taggyűlésen elfogadtak, történelmi éleslátásról és történelmi hivatástudatról vall: 1. A taggyűlés teljes mértékben magáévá teszi a párt központi vezetősége által előterjesztett akcióprogramot. 2. Haladéktalanul meg kell indítani a kérlelhetetlen harcot a nyilas banditák ellen, és utasítjuk a városi tanácsban, a rendörségen, a polgárőrségben működő kommunistákat, hogy teljes erejüket vessék latba annak érdekében, hogy a városi hatóságok a nyilasok elleni harcot teljes eréllyel folytassák. 3. A szegedi kommunisták kötelessége minden erejükkel odahatni, hogy a többi demokratikus, németellenes pártok részvételével megalakuljon a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front szegedi bizottsága. 4. A szegedi kommunisták a párt központi vezetősége által előterjesztett akcióprogram értelmében teljes erővel fognak harcolni a független, demokratikus, népi Magyarország megvalósításáért. Hogy Szeged lakossága milyen gyorsan megtalálta dolgát és küldetését az új viszonyok között, s közöttük is milyen tudatos aktivitással léptek föl a kommunisták. arra hadd idézzünk meg egy jegyzőkönyvet, amely a kommunista párt ifjúsági szervezetének 1944. október 20-i üléséről szól. Komócsin Zoltán foglalta össze a legsürgősebb tennivalókat: „Most OTMMI! ilr IFJÚSÁGA! XTTÍJ " MÜOTIIR MMMUIOTH MIT £u\ VT októbtf JU*«. vaunup dclilMt fljfe' A SZÉCHENYI-MOZIBAN • IFJÚSÁGI NAGYGYŰLÉST Komooin Zoltán Varia Sándor . Maaos Láuló Ilm •• ml ' i II 9.... miil ' P - < ' « « Rjnuiaai! rrsftnjA! Erttisqi lati*' Felhívás Ifjúsági nagygyűlésre. annak az ideje van, hogy a körülöttünk tornyosuló akadályokat legyűrve, célkitűzéseinket a megoldás felé vigyük... Mi egynéhányan, akik évek óta dolgozunk a szervezet keretein belül, egy programot dolgoztunk ki, amelyet itt előterjesztünk..." — és olvasta a munkatervet, amely szerint a régi rend romjain egy új, egészségesebb, anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt magasabbrendű társadalmi formát kell építeni. Október 13-án érdekes, a mai olvasónak sokat mondó és a kor hangulatát sok mindenben megőrző polgármesteri rendeletet hirdettek ki Szegeden. „Az összes üzletek, üzemek, gyárak, közúti villamosvasút, műhelyek, vendéglők, éttermek működésüket azonnal megkezdeni tartoznak. Ezek zavartalan működését a katonai parancsnokság biztosítja. Az árakra nézve az 1944. október 10iki állapot az irányadó. A város egész területén fizetési eszközként a szovjet pénzt is el kell fogadni. Egy szovjet rubel értéke 10 pengő. Minden vendéglő, kifőzés, tejcsarnok, étkezde tartozik az átlagos napi szükségleten felül 20 adaggal többet készíteni, és azokat az orosz katonaság részére fenntartani. Az adagok csak az orosz katonai parancsnokság utalványára szolgáltathatók ki, és az utalványok minden hó 5, 10, 15, 20, 25 és 30 napján kifizetés végett a város katonai parancsnokságán nyújtandók be." Egy napra rá Butenko városparancsnok is plakátot ragasztatott a szegedi utcákon. Ezeken pedig egyebek között ezt olvashatta a lakosság: „Kijelentem, hogy a magyarok polgárjogát, birtok- és tulajdonjogát meg fogom védeni". Jellemző a szovjet csapatok magatartására egy másik korabeli nyomtatvány is, amelyen Szeged polgármestere a következő felhívást tette közzé: ..Az orosz katonai parancsnokság felhivásá(Folytatás a 8. oldalon.)