Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)
1974-09-29 / 228. szám
6 VA&ARNAP, 1811 SZEPTEMBER 39. M OST, MIUTÁN FELSZABADULÁSI MAGAZINUNK EDDIG MEGJELENT NYOLC ÖSSZEÁLLÍTÁSÁBAN MEGISMERKEDHETTÜNK SZEGED GAZDASÁGI ÉS SZELLEMI FEJLŐDÉSÉVEL, ÉRDEMES FIGYELMET FORDÍTANI A POLITIZÁLÓ VÁROSRA IS, HISZEN — LENINNEL SZÓLVA — „A POLITIKA A GAZDASÁG KONCENTRÁLT KIFEJEZÉSE." SZEGED NÉPE OTT VOLT RÁKÓCZI ÉS KOSSUTH ZÁSZLÓI ALATT; PROLETARIÁTUSA HAMAR MEGTANULTA, MILYEN FEGYVEREKKEL SZÁLLHAT SZEMBE TŐKÉS ELNYOMÓIVAL; BÁR A TANÁCSKÖZTÁRSASÁG CSUPÁN HÁROM NAPIG TARTHATTA MAGÁT, A TÖRTÉNELEM NAGYSZERŰ ELÉGTÉTELE. HOGY 1944 ŐSZÉN A FELSZABADULT ORSZÁGRÉSZBEN ITT BONTOTT ZÁSZLÓT A MAGYAR KOMMUNISTA PÁRT, ÉS ADTA KI A JELSZÓT: „LESZ MAGYAR ÚJJÁSZÜLETÉS!"; ITT ALAKULT MEG AZ ELSŐ KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZERVEZET; ITT FOGALMAZTA MEG FELHÍVÁSÁT A FÜGGETLENSÉGI FRONT AZ ORSZÁG DEMOKRATIKUS ÁTALAKÍTÁSÁRA: S 1945 TAVASZÁN A MAI ÓPUSZTASZEREN — ÁRPÁD VEZÉR EGYKORI ORSZÁGGYŰLÉSÉNEK HELYÉN — KEZDŐDHETETT EL A MAGYAR PARASZTSÁG ÜJ HONFOGLALÁSA, A FÖLDOSZTÁS. A MUNKÁSOSZTÁLY ÉS PÁRTJÁNAK PÉLDAMUTATÁSA NYOMÁN A SZEGEDIEK MEGTANULTAK POLITIZÁLNI, ÉS A MUNKÁSOSZTÁLY POLITIKÁJÁT VALÓRA IS VÁLTANI. S JÖHETTEK BAR NEHÉZ IDŐSZAKOK IS, SZOCIALISTA CÉLJAINKTOL NEM TÁNTORODTAK EL, A HÉTKÖZNAPI POLITIZÁLÁS TETTEIVEL, MUNKÁJUKKAL, HELYTÁLLÁSUKKAL SZOLGÁLTAK ÉS SZOLGÁLJÁK MA IS A SZOCIALISTA MAGYARORSZÁG MEGTEREMTÉSÉT. Dózsa, Rákóczi, ]£ Kossuth Szeged követei, képviselői A krónikások ellentmondó adatokat hagytak . ránk. Istvánffy Miklós azt állítta, hogy Dózsa serege elkerülSzegedet. A sánccal és árokkal körülvett Palánk és háromezer (?!) védelemre kész halász késztette volna erre a kereszteseket. Eszerint Szeged népe szemben állott volna Dózsa fölkelésével. Istvánffy azonban nem kortárs volt, a parasztháború után született, krónikáját hallomásból, a győztes Zápolya-párti földesurak nézőpontjából írta. A kortárs krónikaírók, Szerémi György és Verancsics Antal tudósításai arról szólnak, hogy Szeged népe szép számmal kivette részét a harcokból Dózsa seregében. Rákóczi seregében is sok szegedi küzdött. A város egykori történetírója, Reizner János szerint a különféle hadtestekben szolgáló szegediek külön századot alkottak, saját zászlajuk volt. Sokan Bottyán János seregéhez szegődtek, mert őt személyesen ismerték: 1692-ben mint „mezőszegedi substitutus (helyettes) kapitány" Itt élt. és megnyerte rokonszenvüket. Vak Bottyán seregében a szegediek vízenjárók voltak: hidakat építettek, naszádokat, sajkákat kezeltek. Híres tisztjük volt Kiss Mihály, aki 1706. október 22-én Mádon, utcai harcokban halt meg. Bercsényi Miklós seresében Is szolBált két zászló alatt 250 szegedi Érsekújvár tájékán. Ocskay László híres „rongyosai" között három zászló alatt küzdöttek szegedlek, becsapva az osztrák tartományokba ls. E századoknak a tisztjel ls szegedlek voltak. A Kecskemét körül táborozó Illosvay Imre seregében nyolc zászló alatt voltak beosztva a szegedlek. Andrássy István és Vay Adám seregében is a „szegedi hajdúk" külön csapatot alkottak, Nem szerettek a német nevű Gundelfinger Dánlel ezredes seregében szolgálni. Szűcs János ezredében, a „dervis generális", t barátból lett kuruc Andrássy Miklós fölkelű seregében. Nagy István szabudesapalubnn ls voltak szegcdiek. Reizner Így 0- . egri seregszámlájét: „Szóval: Szeged összes fegyverfogható népe mind részt vett a nagy és dicső nemzeti küzdelemben. Egytől egyig támaszai, bajnokai voltak a szabadságharc ügyének. Szeged népe a haza védelmében már ekkor is oly részt vett kl magának, aminél nagyobbat, jelentősebbet egyetlen város •em mutathat fel." Lehet, hogy ez lokálpatrióta túlzás volt, da bizonyos, hogy Szeged népe százötven évvel később, Kossuth szabadságharcából is kivette részét. A 48-as új alkotmány nyomán szervezett nemzetőrség létszámát Kossuth 1849. január 9-én 8 ezerre tette; Reizner szerint az átlagos számot hétezerre tehetjük. 27 gyalogos és 4 lovas századból állott; egy-egy század létszáma eléggé eltérő volt. A századokat általában parancsnokaikról nevezték el. Korda János volt a nemzetőrség őrnagya, később ezredese. 1848. november 17-én nevezték ki Földváry Sándort őrnagyul. Ugyancsak még 1848 nyarán szervezték meg a szegedi 3. honvéd zászlóaljat. A toborzást Szeged országgyűlési képviselője, Osztrovszky József és Rengey Ferdinánd végezték. Ennek a zászlóaljnak volt egy ideig parancsnoka Damjanich János, majd Földváry Sándor iker testvére, Károly. A zászlóalj létszáma 1280 volt, de 1689-re is fölugrott. A 3. honvéd zászlóalj 43 csatában vett részt: Szolnok, Tápióbicske, Nagysalló, Komárom, Buda — megannyi állomása a fehér tollas, kék sipkás szegedi honvédek hőstetteinek. Szolnoknál, 1849. március 5-én, a kartácszáporban, 700 sebesültje és halottja lett a zászlóaljnak. így nem csoda, ha Világos Idején, 1849. augusztusában már csak 193-an maradtak életben. A délvidéki szerb mozgalmak elleni védekezésül 1848 őszén még egy 600 főből álló „önkénytes mozgó csapat" kiállítását is elrendelték. Ugyancsak ősszel szervezték meg sorozás útján a 33. honvéd zászlóaljat ls. A kormányrendelet szerint Szegednek 550 újoncot kellett adnia a 19—22 éves korosztályokbői. „Ezen zászlóaljat ls méltán vallja tehát Szeged magáénak — írja Reizner —, a zászlóalj pedig babéral gazdag sorában büszkén mutathat a branylszkói dicsőségre, mely főként az ő határozó s döntő fellépésének köszönhető." 1848. október 4-én érkezett — alföldi toborzóűtja során — Szegedre Kossuth Lajos. A Baumfeind-ház (a mostani tiszti klub) elé kihozott templomi szószékről szólította meg a hatalmas piactéren (akkor még a mai Széchenyi tér és Klauzál tér egyetlen hatalmas térség volt) a roppant sokaságot: .,Szegednek népe. nemzetem büszkesége, szegény elárult hazám OSZIOJM! Mélyen megilletődve hajlok meg előtted. Mikor Szegedhez közeledtem, sajnálni kezdém, hogy mellemből kifogyott a hang; de midőn Szeged népét látom, úgy látom, hogy nincs mit sajnálnom, mert Itt többre nincs szükség, mini hogy a lelkesedés előtt mélyen meghajoljak. Midőn én, az ország teljhatalmú biztosa s a honvédelmi bizottmány egyik tagja, népfelkelést inté&ndő, utamban más helyekre bementem, azzal mentem be, hogy lelkesedést ébresszek; de Szegedre azért jöttem, hogy itt a lelkesedést szemléljem." Kossuth amnesztiájával vette kl részét a délvidéki harcokból Rózsa Sándor kétszáz főnyi lovas szabadcsapata. A krónikások följegyezték, hogy hősiesen harcoltak, % bár egyike-másika nem tudott ellenállni rabló hajlamainak, a vezért nem illetheti szemrehányás. Rózsa Sándor maga derekasan küzdött; az emberei miatt, s a rá is általánosított vádak miatt azonban csalódottan húzódott kl a (anyákra, többé nem vett részt a harcokban. 1848 decemberében Kossuth rendeletére gerilla csapatokat szerveztek országszerte. Szegeden rövid idő alatt hét századba osztott 1500 főből álló zászlóalj alakult; ekkor ezt vette át Földváry Sándor őrnagy. Leghíresebb haditettük volt 1849. április 3-án Szenttamás visszafoglalása. Tisztjeik közül nevesebbek voltak: Molnár Márton (Reizner apósa), Várady Ignác (a későbbi percsorai ^hős, Vasváry Ödön nagyapja) és Zsótér Andor, Mikszáth regénymodellje, Tóth Mihálya. A győzelem emlékére 6 ezer darab hadijelvényt készíttettek, de mire elkészült, Szegedre bevonultak a császárlak. A jelvényeket beolvasztották harangöntéshez, mindössze 25 darabot őriztek meg. 'Perczel Mórnak 1888-ban, szegedi látogatásakor még átadtak egyet. Egyet sokáig őrzött a szegedi múzeum. Ma már csak rajzát ismerjük. 1849-ben még újabb szegedi seregek támadtak: az újoncokból alakult a 103. zászlóalj, a guerillákból a 104. Nyáron toborzás kezdődött általános népfölkelésre. És Szeged még mindig adta embereit. Harcoltak, véreztek: Szőregnél, Temesvárnál, Világosnál végképp elvéreztek. A harc elbukott, de tanulsága évszázadokon át, napjainkig világít A levéltárban 1722 óta vannak adataink arról, kiket küldött a város képviselőjeként az országgyűlésbe. Az első kettő Csöke János és Podhradszky György volt. 17*l-ben T*mesváry András és veje, a híres Kárász Miklós lett a követ. 1802ben Dugonics Adám képviselte városunkat, az író Dugonics András öccse. A reformkor helyben nevesebb közéleti férfiai, akik rövidebbhosszab ideig ugyancsak a város követei voltak: Nagy Ferenc, H6dy Imre, Szilber János, Szilber Antal. 1843-ban lett először a rendi országgyűlés tagja Aigner Ferdinánd (1808—1858), akit 1848ban — immár Rengey Ferdinándként — Osztrovszky György (1818—1899) társaságában az első magyar népképviseleti országgyűlésbe is elküldött Szeged népe. Az önkényuralom korában (1849—1860) természetesen nem volt a városnak semmiféle képviselete. Amikor az októberi diploma némi föllélegzést hagyott a nemzetnek, Szeged ellenzéki társadalma csakazértis a negyvennyolcasokat küldte képviselőül: Klauzál Gábort és Dáni Ferencet. Klauzál Gábor (1804—1866) a reformkor kiemelkedő közéleti szereplője. Klauzál Gábor halála után Vadász Manó (1805—1883) örökölte a mandátumot. 1869-ben az emigrációból visszatért Horváth Mihályt, 48-as csanádi püspököt és kultuszminisztert választotta Szeged követéül. 1872-ben követtársa lett Kállay Ödön, ugyancsak derék szabadságharcos, öt halála után Hermán Ottó, a neves természettudós és haladó, függetlenségi politikus váltotta föl. Az árvíz körüli években volt képviselő Bakay Nándor, a helyi iparosodás úttörője, a kenderfonógyár alapítója, Kossuth levelező társa. 1884-ben az ellenzék képviselője Her- . rnun Ottó, a kormánypárté a Szeged újjáépítéséért szerzett érdemeiből élő Tisza Lajos. 1892-ben az ellenzék Bábú Emut választotta meg követéül. Helyét Polczner Jenő ügyvéd foglalta eL Tisza Lajos halála (1898) után pedig az 6 helyét Lázár György. 1904ben Lázár polgármester lett, ekkor előbb báró Talllán Béla, majd leköszöntével 1905-től báró Bánffy Dezső lett a kormánypárti képviselő, az ellenzéki pedig Polczner után Becsey Károly, majd Kelemen Béla, aki utóbb ellenforradalmi szereplésével tette hírhedtté nevét. Bánffy halála (1911) után Gerllczy Ferenc, az ő halála után (1914) Rózsa Izsó, az ő halála után (1918) Pálfy József, a későbbi polgármester. lett a kormánypárt képviselője, Kelemen Bélát pedig, amikor 1917-ben főispánná nevezték ki, Kószó István ügyvéd követte az ellenzéki képviselő posztján. ( « A forradalmakban, elsősorban Szeged francia megszállása miatt, nem nyílt mód országos képviseletre. Az ellenforradalom idején már három képviselője lett Szegednek: 1920-ban gróf Teleki Pál. Pálfy Dániel és K6szó István. 1922-ben a liberális és szociáldemokrata ellenzék összefogásának eredményeként Peidl Gyula lett Szeged ellenzéki képviselője, 1926-ban még mellé került • liberális ellenzéki Rassay Károly ls. A kormánypárt ugyanekkor Klebelsberg Kuno grófot juttatta be a parlamentbe Szeged követeként. 1931-ben Peidl helyére Peyer Károlyt választották, később helyét Káthly Anna foglalta el. 1935ben Rassayt újra választották, a kormánypárt pedig Shvoy Kálmán nyugalmazott altábornagyot és Gömbös Gyula miniszterelnököt küldte az országgyűlésbe. Gömbös lemondott, s helyére Hunyadi-Vas Gergely került. Szégyenszemre nyilast is választott 1989-ben Szeged. A kormánypártot ugyanakkor ismét Teleki Pál és Varga Jözsef iparügyi miniszter, majd ez utóbbi lemondása folytán Peták Nándor, Teleki halála után pedig Rosta Lajos. A debreceni Ideiglenes Nemzetgyűlésbe 1944 decemberében Szeged a következőket küldte: Agócsi János, Balogh István, Bernáth András, Bozsó János, Dobó Gyula, Donászy Kálmán, Farkas István, Gerö Ernő, Gombkötő Péter, Gyólai István, Horváth József, id. Komócsin Mihály, Lakó Antal, Nagyiván János, örlev Zoltán, Pap Róbert, Purjesz Béla, Rákosi Mátyás, Révai József, Valentiny Ágoston, Vass János, Virág István, Vörös József és Wagner Gyula. Az 1945. november 4-i választásokon a következők lettek a szegedi képviselők: Bálint Sándor (kisgazdapárt), Balogh István (kisgazda), Dénes István (kisgazda), Dobó Gyula (kisgazda), Erdei Ferenc (parasztpárt), Jászai Bálint (kisgazda). Keresztes Tamás (kisgazda), Kéthly Anna (szocdem), id. Komócsin Mihály (kommunista), Nagyiván János (kisgazda), Oláh Mihály (kommunista), Révai József (kommunista), Sághy S. János (kisgazda), Szőnyi Ferenc (kisgazda), Valentiny Ágoston (szocdem). Az 1947. augusztus 31-i választáson a szegediek képviseletében az alábbiak kerültek a parlamentbe: Bálint Sándor, Bárkányi Ferenc, Dékány András, Fodor István, Implom Ferenc, Keresztes Tamás, Kéthly Anna, Moór Gyula, Papdi György, Pardy Ferenc, Pfeiffer Zoltán, Pongrácz Aladár, Révai József, Szeder Ferenc, Veres Péter, Zöld Sándor. Papdi György halála után, 1949ben Antalffy György örökölte a mandátumát. Az 1949. május 15-i választáson Császár Balázs, ifj. Komócsin Mihály, Kurlik Imréné, Révai József. Tóth Antal, Vígh Istvánné és Zöld Sándor lett országgyűlési képviselő, 1953. május 5-én Karácsonyi Béla, Nagy Sándor, Révai József, Rusznyák István és Vígh Istvánné, 1958. november 16-án pedig Apró Antal, Bóii László, Lacsin Mihályné. ök és negyedikként megválasztott dr. Petri Gábor kapott mandátumot 1963. február 24-én és 1967. március 19-én is. Az 1971. április 25-1 választás óta Apró Antal, dr. Biczó György, dr. Petri Gábor és Takács Imréné Szeged országgyűlési képviselője. V Kádár János (jobbról) és Németh Károly társaságában Apró Antal (középen) szegedi országgyűlési képviselő a Parlament folyosóján.