Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-17 / 217. szám

4 KEDD, 1974. SZEPTEMBER T£ Bútorlapok Nagylakról A bútorkészítés ma már a ragasztóval összekeverik, Méretrevágás, csiszolás és aligha lenne elképzelhető paplan nagyságú darabokra minőségellenőrzés után abú­pozdorjalemezek nélkül. Eb- elterítik és a hőprésbe csúsz- torlapokat a csarnokba bé­ből a fát helyettesítő könnyű tatják. Mindezt nem embe­anyagból évente 23 ezer köb- rek, gépek teszik. Az auto­méternyit gyártanak a KSZV mata gépsort Svédországtól kerülnek aztán a megrende­álló vagonokba rakják, eme­lővillás targoncával. Innen |Egy hét Észak-Lengyelországbon A táj és az emberek nagylaki kendergyárában. De vásárolták 8 évvel ezelőtt. A talán jobban érzékelhető ez beruházás, beleértve az épü a mennyiség, ha azt mond­juk, jóval több mint 1 mii- forintba lió négyzetmétert adnak el egy év alatt az alig húsz cen­ti vastag lemezből. Alap­anyagot a bútorlapokhoz a kenderkikészítő gyárak ad- azonban nagy rutinnal nak, miután a cannabis sa­tivát összetörik, belőle a ros- munkájukat, tokát kiválasztják, s meg­maradnak a mogyorónyi poz­dorjadarabok. Ebből napon­ta 900 mázsa kell, ennek ne- egy dolgozó az egyszerre 11 lökhöz. Legnagyobb tétel­ben a Budapesti Bútoripari let elkészítését is, 160 millió Vállalat vásárol tőlük, még­került. Kezdetben hozzá 8—10 ezer köbméter­sok nehézségük volt, mert az nyit évente. Évi exportter­üzem szakemberei, dolgozói vük 4—5 ezer köbméter bú­nem ismerték kellőképpen a torlap. Az idén Jugoszláviá­gép működését. Most már ba és Olaszországba szállít­vég- ják terméküket. A hazai és zik nehéznek nem mondható külföldi vásárlók természe­A hosszú ma- tesen hiba nélküli árut kér­sina mellett mindössze há- nek, de ez nem okoz gon­rom embert látni, egyikük az dot hiszen az j osztályú anyag adagolasát ellenőrzi, ' lapot készítő hőprés reit figyeli, s végül madik, a gép másik olda­_jr, lan kikerülő kész lapokat ről, Eperjesről, Szegvárról, szemrevételezi. összesen szá­Sarkadról hordják gyedrészét a nagylaki rost­üzemből szívják át csőveze­téken, a többit Mezőhegyes­gyártmányok részaránya je­műsze- lenleg 92 százalék, a terve­a har- zett 88 százalék helyett. De nem megy kárba a gyengébb minőségű, sőt még a selejt­lap sem. A környékbeli ter­teher- Zan dolgoznak a bútorlap­autóval. Tesznek hozzá még üzemben, három műszakban, melőszövetkezetek megvásá lenpozdorját is, amelyet a Lenfonó és Szövőipari Vál­lalat komáromi és mikosd- lektíva a minap érkezett ha­egyebek között négy szocia- rolják ezeket, s a festés után lista brigád. Az egyik kol- gazdasági épületek építésé­pusztai telepéről szállítanak, za a szovjetunióbeli juta­re használják. Közel 60 millió forint ér­ugyancsak autóval. lomüdülésről, amelyet a vál- téket termelnek egy év alatt A másik alapanyagból, a lalaton belüli, szakmai-kul- a nagylaki bútorüzemben, műgyantából évente több turális vetélkedő megnyeré- Jövő ősszel a régi hőprés mint 3 ezer tonnát kapnak a sével érdemeltek ki. Az em- helyett újat vesznek, ezzel fűzfői nitrokémiától. Ha lítetteken kívül lapcsiszolók, eddigi eredményeiket is túl­mindcn együtt van, az osztá- meósok, laboránsok alkot- szárnyalhatják. lyozott és szárított pozdorját ják a létszámot. Sz. 3. 1. HAZASSAG I. kerület Szeged: Kiszel Attila és Molnár Mária. Blenlek János és Csá­nyl Ilona, Elek Attila Miklós és Kis Margit. Oroszlány ayula, Jó­zsef és Körtvélyessy Katalin. Fábián György József ós PAger Anna zsuzsmma, Jenet Ferenc ós székely Katalin, Kovács Já­nos és Bemáth Murla, Bodó Im­re és Kovács Márta. Temesvárt József és Büresük Mária, Kácz János és Tóth Eva Julianna, schemmel András és Tar Mária, Sós József és Puskás Katalin, kának József, Kovács Miklós Családi események Bakos Józsefnek és Tanács Etel­Tóth Oábor István és Papp Julianna. Oláh Tamás Péter és Antal Katalin, Vosmás Béla és Nagy Hona, S/abó Jenő IUég és .lessens/.ky-Pavlovlcs Judit. Er­dei László éa Révész Aranka, Veres István és Csányl Erika Katalin. Adok János és Dobó Marianna házasságot kötöttek. II. kerület Sándornak és Kulcsár Zsuzsan­Csúcs Istvánnak és Ordögh Irén­nek Edit Mária, Fekete László­nak és Szabó Mária Annának László Vencel, Furák Lászlónak és Oyergyás Aranka Editnek Attila László, Kiss Károlynak és Mészáros Irmának Andrea, Nagy Ferencnek és Llnd Erika Piroskának Nikoletta Erika, Si­sák József Jánosnak és Kiss Margitnak József, Jakus József­nek és Simhercz Jolánnak Edit. Nádházi Sándornak és Cseri Pi­roskának Sándor. Méhes József Mihálynak és Békán Dojnának Norbert Gábor, Kozmás Miklós Lászlónak és Kókai Emília Eri­nának Szilvia Márta. Bárkányi kának Andrea nevű gyermekük Flóriánnak és Virág Erzsébetnek született. Mónika. Rcder Nándornak és HALALOZAS Szabó Zsuzsannának Attila Vlk- I. kerület tor. Szabó Jánosnak és Rekett­Szeged: Banka Lajos. Koczián pK ' Istvánné Mihály Mária, Szűcs A?"'n»k £ "hé7r Lajos, Lakatos Gergely Sándor, a. B^ríi Má^n^t wzífn ?» Komor István, Szakács György és Hal.nl Már.anak Maria, La- császár Antal Kn-i vit-il Hnr­Szrgcd: Füleky Elemér és Haj- kutos Pálnak és Csüllög Márlé- váthlstvánlvánvlIstvánLalon du Ibolya. Kocsis Ferenc János nak Pál. Hevesi Józsefnek és vőneícl IUéi Töncll Jénos Nor: él Szilágyi Jolán. Gémes Ferenc Monokl Erzsébetnek Zoltán Jó- bert pai p károly Deák Eszter és Szász Mária, Szító György -zsef. Dunai Péternek és Marót! Mária Vass Lajos Bérezi Kál­és Megyeri Magdolna, Kórász Honának Beáta Katalin nevű mán Jánosné Wénér Margit, Se­István József cs Hamu Irén Ag- gyermekük született. bök P61né Berta Mária Csikós nes. Martonosi Sándor . I Kuklls III. kerület József, Tóth Kálmftnné Vajda Erzsébet. Tóth István cJ Magéra szeged: Balogh Istvánnak és Ilona, Nagy János. Kádi Sán­Eva Mária. Budai János és szues Eperjesl Rozáliának Zoltán Ist- dorné Barta Erzsébet meghalt. Eva Matild házasságot kötöttek. ván dl. Doró Gézának és Er- II. kerület III. kerület délyl llonn Margitnak Tibor, Szeged: Galyas Jenő, Zelel Szeged: szabó I.-.tvun és Papp 16th Gyulának és Kovács Mária Péter, Nemes János. Jernel Ml­Edlt házasságot kötöttek. Margitnak Gyula. Tóth Jánosnak hályné Nagy Klára. Klspál Vince SZELETES és Juhász Mária Magdolnának meghalt. I. kerület Zoltán János. Süli Lászlónak és m. kerület Szeged: Dtmovlts Miklósnak és Te,hcs Máriának László, Szécsi Szeged: Gombkötő Lajos, Or­Lakutos Erzsébetnek Edit. Illés Istvánnak és Zslkai Katalin Ilo- dög Ferenc, Hell Istvánné Tör­Tlbornak és Tóth Idának Tibor, nának Szilvia Katalin, Bodó köly Erzsébet. Dudás Károly, Oelger Imrének és Vctró Kata- LiiszIÓ Sándornak és Volford Nagymlhály Sándor, Busa Vll­Unnnk Erika. Lippal Gézának es ROzálla Katalinnak László Zsolt. mos. Juhász-Vödrös Mihályné Takács Angéla Irénnek Géza Babarczi Istvánnak és Hódi Má- Korom Anna, Lachata András, Zsolt, Ördög Gézának és Vörös rianak Márta. Dudás István Ml- Mészáros Dezsóné Veszelka Má­Glzella Annának Róbert István, hálynak és Ordögh Franciská- rla. Tukora Lajos, Szladek Béla, Német Ferencnek és Provics nak Róbert. Kauezki Mártonnak Szabó Szllveszterné Koszó Ju­1 bolya Jusztinánál: Zoltán, szal- és Cslzlk Évának Anikó Eva. Hanna. Csamangó Ferenc, Mol­ma Ferencnek és Farkas Évának Kolompár Károlynak és Kolom- nár Mihályné Kolonich Ilona, Ferenc Imre. Barkóczl Győző prtr Jolánnak Tibor, Pálmai- Béni József, Sisák József, dr. Pálnak és Pohankovlos Erzsébet- paila;: Mihály Györgynek és Bogdán Ernőné Joő Mária, nek Boglárka, Somogyi György sály Irén Évának Barbara, Sztnoj Bogdán meghalt. Józsefnek és Kovács Ilonénak Talán nem tévedek nagyot, ha azt mon­dom, Monaco parti sétánya­in több magyar turista meg­fordul, mint a lengyel ten­gerpert középső részén. Az útikönyvek és leporellók bő­ven és színesen ismertetik Krakkót, Varsót, Poznant, vagy Gdanskot, illetve e vonzó városok környékét, de például Koszaiint és az azo­nos nevű vajdaságot néhány kurta mondattal elintézik. Pedig érdemes ezzel a vi­dékkel is megismerkedni. Merem remélni, hogy a sze­gedieket is érdeklik azok az impressziók, amelyeket a Lengyel Népköztársaságban szereztem hét-nyolc napos lá­togatásom idején. Előre bo­csátom, volt alkalmam közel menni az élethez, a problé­mákhoz, tehát nem csupán autóból és vonatablakból gyűjtögettem benyomásai­mat, hanem találkozások, hallgatózások és beszélgeté­sek révén. Szép, kies tájban, meg­nyerő, lelkes emberek — ez­zel sűríthetném egyetlen mondatba a bennem rögző­dött összképet. A prospektu­sok szerinti sík vidék inkább lankás és enyhén dombos a valóságban. Az emelkedőkön különösen dús növényzet te­nyészik. a hajlatokban nagy kiterjedésű tavak csillognak, ahol pihenni, horgászni és csónakázni lehet. Hozzátar­tozik a képhez az itt-ott ló­val szántogató, vagy traktor­ral aratógépet vontató pa­raszt, továbbá a szétszórtan legelésző fekete-tarka hol­land tehenek. Bár az ország 17 megyéje, illetve vajdasága közül a kőszálin! a legrit­kábban lakott, nemcsak fal­vakban, hanem szétszórt ta­nyaházakban is élnek em­berek. Az apróbb-népesebb településeket lombsátrat ké­pező öreg hársakkal szegé­lyezett utak kapcsolják ösz­sze, s mivel ez az ősi len­gyel föld sokáig Németor­szághoz tartozott, szinte min­den községben és városban megtalálni a porosz ízlésű, vöröstéglás templomot, pos­tát, iskolát, gazdasági épü­leteket. Amerre jártunk, sok me­leg kézszorításban, baráti ölelésben volt részünk. Az egyik útszéli vendégfogadó Tamás György, Kiss Imre Attilá­nak él Sobór Ilona Annának Adrienne, Rácz Lászlónak és Györkcl Erzsébetnek Gábor, sln­kovlts Lajosnak és Dózsa Jolán­nak Szilvia. Dókány Mihálynak és Pernekt Anna Ilonának Zsolt, Kelemen Bélának és Budavári Ilonának Akos Róbert. Gyuris Vencelnek és Gyuris Máriának Gábor, dr. Madftcsy Lászlónak és Szőke Máriának Tamás, Kasza Lászlónak él Likerecz Máriának Anita Adél. Szalontnl Ferencnek és Szabó Rózának Róbert. Kol­lár Imrének és Szabó Máriának Krisztián Imre, Kardos Sándor­nak és Tóth Erzsébetnek Sándor, Péter János Andrásnak és Pa­ragl Aranka Líviának Tünde, Horváth Istvánnak és Abordán Piroskának Csilla Ilona. Péter Józsefnek és Csontos Ilonának Norbert. Vörös Istvánnak és Adamovles Borbála Margitnak István András. Kovács Géza Lászlónak és Kovács Ágnesnek Kitti. Széc.sl Ferencnek és Kószó Piroska Jolánnak Marietta Rita, szélpál Ferencnek és Kntogány Aranka Katalinnak Viktória. Ba­logh Lajosnak és Balog Erzsé­betnek Erzsébet Etelka. Varga Istvánnak és Kovács Franciská­nak István Károly, Hoffmann Györgynek és FOÍHS Julianna Margitnak Eszter Olga, Kozma Györgynek és Kucska Teréziá­nak Juciit. Blte László Sándor­nak és Marofka Annának Ta­más, Juhász Tstv&n Pálnak és Somogyi Gizellának Katalin. Pap Dezsőnek és retróezl veroniká­nak Tibor. Márton Bélának és Ambrus Piroskának Ildikó Pi­roska. Hegedűs Antalnak és Dotanccr. Teréznek TnmAs, Dobó Szilveszternek és Huszka Gizel­lának Gábor Szabó Istvánnak és Szalal Máriának Tstván, For­rás Lászlónál: és Török Katalin­nak Katalin. Varga Sándornak és Nagy Máriának Gábor Zoltán. Mennyit kereshet a dolgozó nyugdíjas? Kőszálin! táj pincére például állandóan és rendszeres felújításukra. Ke­föltűnően csak velünk foglal kozott, s miután serényen fölszolgálta vacsorának az íz­letes vaddisznóoldalast, ajándéknak szánva bökte ki az egyetlen magyar monda­tot, amit ismert: „szeretlek magyarok". A mackós moz­gású, mosolygós képű me­gyei tanácselnök, Stanislaw Mach, fontos értekezletet ve­zetett, amikor meghallotta, hogy szegedi magyarok ér­keztek a megyei pártbizott­ságra. Rögtön átugrott né­vés a csemegebolt, annál több az emléktárgyakat kínáló ke­reskedő. Nézegettem, ml van az üveg mögött. A lábbeliken olyasféle árak, mint Szege­den. Csak zlotyban, persze. Az ital drágább. A férfiöltö­nyökön ezernyolcszáz—két­ezer-nyolcszáz zlotys árcédu­la, az ingeken kettőszáz—há­romszázötvenes. A tévéké­szülékeket nyolcezer-ötszóz­tizezer zlotyért kínálják, a kazettás magnók kétezer-öt­el- ni. Figyelmen kívül kell azonban hagyni az öregségi rokkantsági nyugdíjjal N. V.-né szegedi olva- nyugdíj megállapításáig sónk nemrég ment nyűg- telt. díjba. Mint nyugdíjas, sze- Korlátozác nélkül az. «. retne tovább dolgozni. Egy J^jai dolgS akinek egyUtt folyósított egyéb ellá­hclyen olyanokat foglalkoz- aröreÍsLi vfgfrokkantsá- tások összesét" lgy Például tatnak, akik nyugdíjuk 32 öregS6g1' VagY roKKantsa­mellett iiiviir.. korlátozás nélkül 83() forintot nletve 6zepiem- "ZY^Z^i^i^r^kT dolgozhatnak. Azt kéri ol- ber J, kiegés7/téíisel Pótlekot és a hazastarsi pót­vasonk: ismertessük: kik azok a nyugdíjasok, akik ,_'!_C"„.í_C"étCleK meIleUdo1- fl^élmen "kívülJ ha^ásávai! korlátozás nélkül kereshet az, aki látását legalább 95 szá­zalékban elvesztette. Ezenkí­vül, aki egészségügyi, okta- . d- „ .. maaa. tásl, gyermek- és szociális " „ az özvegyi nyugdijat, a bal­eseti járadékot, a családi lékot. Olvasónk a levelében kö­gozhatnak. A rendelkezések szerint a nyugdíjas minden évben ál­talában 840 órát dolgozhat, a munkabér nagyságától füg­getlenül és a korlátozása nélkül. Aki .ÍSÍ"!* zölt új munkahelyen korlá­tozás nélkül akkor dolgoz­hat, ha nyugellátása a havi 830, illetve szeptember 1-től a 880 forint összeget nem ha­nyugdíjának intézményeknél takarító, 11- ^^ a^SZThÖ Koriatok uettcüí Aki pe- ^^^" ^n^ézmYnyTnéi órát Keresetétől dig év közben megy nyűg- tUlT^L^ ' X függetlenül, kivéve, ha rok­kantsági nyugdíjas, mert .... . „_ , , fűtőként dolgozik, díjba, az annyiszor 70 órá­val csökkentett órakeretben Az öregségi és rokkantsági azokra még külön szabály is dolgozhat, ahány teljes hó- nyugdíjnak a levonás nélküli vonatkozik, nap a nyugdíjazás évében a összegét kell számításba ven. Dr. V. M. hány szavas üdvözlésre, SZ£Z—négyezer-ötszázért kap­majd annak hangsúlyozása céljából, hogy milyen na­gyon jól érezte magát a Ba­laton partján. Grzmiacában, egy eldugott kis faluban, a művelődési ház vezetője, Da­nuta Miler fogadott megha­tó szívélyességgel. Slupskban, a megye legnagyobb városá­ban pedig a Kereskedelmi és Halászati Központ igazgató­ja, Zenon Lewand emelt új­ra és újra poharat a magyar —lengyel barátságra. A me­gyeszékhelytől mintegy 70 kilométerre dél felé, egy kí­sérleti gazdaságban találkoz­tunk Janusz Matyval. Az idős mezőgazdasági mérnök ebédre is meghívott, hogy ott többször is hangoztassa: amit Magyarországon, Deb­recen környékén látott né­hány termelőszövetkezetben, azt igazán szocialista gazdál­kodásnak lehet nevezni. Más­nap egy városi családnál volt részünk szíves vendéglátás­ban, ahol a 75 éves hallga­tag nagyapó csak egyetlen­egyszer szólalt meg: „de jó lenne ismerni egymás nyel­vét, akkor nagyon kibeszél­hetnénk magunkat". A mintegy 65 ezer lakosú Koszalin majdnem félúton fekszik Gdansk és Szczecin között. A megyeszékhelynek nincs sok nevezetessége, hi­szen a háború errefelé szin­te földig rombolta a városo­kat. A monumentális Mária­templomot, a hírhedt góti­kus hóhér-házacskát, a jel­legzetesen porosz stílusú ka­szárnyát, és néhány megma­radt, régi épületet kivéve itt minden új és nagyvonalú. Az utcákon tisztaság és rend. A tanácsházatér impozáns négyszögénél csak a leg­újabban épült városrész hat modernebbnek, változatos lakóházaival, üzleteivel, pa­zar kivilágításával és széles útjaival. Ezen a vidéken ke­vesebb autó szaladozik, mint például a jóval sűrűbben la­kott Sziléziában, a megye­székhely-státus azonban nagyvárosias élénkséget is hozott Koszaiinnak. Korán reggel gyárba igyekvő mun­kások tömege, később diákok százai, tíz-tizenegy órától pe­dig vásárolni szándékozó asz­szonyok színesítik és hango­sítják a főutcákat. Az új vá­rosrészekben Ízlésesek a ki­rakatok, a régi épületek egy részében azonban eléggé el­hanyagoltak, az üzletvezetők kevés gondot fordítanak hatók. Vendéglőben a kávé egy tizesbe kerül, a tea ugyanannyiba. De vigyázni kell, mert nem mindenütt. Jobb helyen hetvennégy zlotyt kértek három regge­liért, másnap hétkor ugyan­ott, ugyanaz a hölgy — igaz­két-két tojással többet ren­deltünk — százhetvenegyet számolt. Máig sem tudom — lengyel barátaim is csak a vállukat vonogatták —, a tea drágult-e meg egyetlen éj­szaka, vagy a tüzelő, a rán­tottasütéshez. Amikor Janek, a kocsivezető tankolt, néztem a mérőt, ötven liter 92 ok­tános benzinért többet fize­tett félezer zlotynál. Mond­ják, ez év márciusa óta nem olcsó mulatság az autózás. És a nők? Nagy divat a haj szőkítése és a szemfestés. Igen sok vastag talpú, már­már otromba facipőt láttam, amelyben a többnyire vé­kony dongájú lányok alig képesek kecsesen lépkedni. Egyébként mindent horda­nak: kackiás falatszoknyát és nevetségesen bő szárú pan­tallót, áttetsző, vékony blúzt és bolyhos melegítőt, pele­rint és agyon használt far­mernadrágból összetákolt krinolinfélét. És mindezt pá­ratlan bájjal, magabiztosan és vidám hangulatban. A Balti-tenger tíz kilo­méternyire van ide, s bizony gyakran zuhog a hűvös eső. De az emberek mintha már megszokták volna, sokan meg sem gyorsítják lépteiket. Akiknél nincs ernyő, azok körülállják a sátras tetejű kioszkokat, és ráérősen be­szélgetnek, vagy föllépnek a buszok lépcsőire. Két spic­ces ifjút láttunk, akik har­sányan magyaráztak egy­másnak, a rendőr azonban leintette őket. F. Nagy István Mikrobusz és személygép­kocsi részére garázst keresünk Arany J. u. környékén. Tervező Vállalat, Kossuth Lajos sgt. 10. x *

Next

/
Oldalképek
Tartalom