Délmagyarország, 1974. szeptember (64. évfolyam, 204-228. szám)

1974-09-17 / 217. szám

KEDD, 1974. SZEPTEMBER 17. 5 Két színházi este a bukarestiekkel Olvasó brigádok A szerződések példatá- munkázás. Kiderült, nem munkában, a hétköznapi róban bizonyára egye- csupán a rendelkezésre álló életben napról napra új dülálló, hogy üzemi könyv- idő mennyiségén múlik, ki, követelmények előtt állunk. mikor vesz könyvet a kezé­Az olvasás rangja ezért több magánügynél. Ezért fontos, hogy a több jusson be. Ha hiányzik az igény, ha nem érezzük szükségét az olvasásnak, a több időt a könyvekre is. is a régi, megszokott élet­formánk keretei között töltjük el. Lehet-e magánügy, hogy munkája után ki, hogyan Különösen a munkások­ból szerveződött brigádok­ban fölbecsülhetetlen jelen­tőségű, hogy csökkenjen a távolság a műhelyek és a tárak és brigádok kötnek megállapodást. A brigádok tagjai előbb-utóbb állandó olvasókká válnak. Felaján­lásaik közül kétségtelenül ez a leghosszabb időre szó­ló. Nem titok, hogy szembe­tűnő ellentmondás van a világszínvonalú magyar Vannak, akik annak tart­könyvkiadás és a könyvek ják; pedig a társadalomnak ^ TklnthetT"senki olvasottsága közötti Ne- js köze van hozzá. Szamta hány esztendeje a Magyar ian gazdasági, jövedelem- . . ... könvvtárra vo_ írók Szövetsége által meg- politikai, szociális intéz- °^kozó .orok^ Eüenkez?­hirdetett Olvasó Nepert kedés hat éle unkre, me- elismerés jár érte. mozgalom felhívása közölte lyeknek áttételesen az élet- Tisztelet íölismerésnek, a a lehangolo tényt: az ol- forma alakítasa is célja. A vasás az értelmiségiek és a munkaidő-csökkentés ezek munkások jelentős részénél közül szinte a legközvetle­jobbára alkalmi időtöltés, nebbül fejezi ki a szocialis­•••MMfeÉlHMMMMHMkHtt gazdálkodik^ az idejével? könyvtárak között. A mun­kások műveltsége: közügy. Ezért nem tekintheti senki formálisnak a vállalások­somogyi Károlyné felvétele Jelenet a Chirlta naecsága című komédiából Lés préeíeux, azaz kényes­kedők névvel illették a fran­cia társasági szalonok vá­lasztékosnál is választékosabb stílussal hivalkodó nyelvtisz­togatóit, akiknek buzgó hí­vei odáig jutottak, hogy egy­mást sem értették. Mollére fricskázta őket ellenállhatat­lan humorral. A kényeske­dőkre kellett gondolni ön­kéntelenül is Chirita udvar­tartása láttán, nem csupán azért, mert a puccos naccsá­gáéknál sikk egy francia ne­velő, hanem mert nagyon árulkodó figurák mozognak Alecsandri színpadán. Fél­szemmel Párizsra kacsintgat­nak, másik szemük meg csi­pás a vidéki portól, s mivel a képesség szolidabb a vágy­nál, beérik a jászvásári leve­gő „hazai Párizsával". A ké­rők, szelíd vidéki bojárok, sem tehetnek egyebet, ha rö­vid látszatra is, följebb ha­zudják magukat a társadal­mi ranglétrán. A létrafokokra hímzett rangkórságra, mint az embe­rek időtlen gyermekbetegsé­gére épített Tudor Musatescu átdolgozása is Alecsandri múlt századi komédiájából — így lehetett ma is friss, életszagú, vidám a játék, mellyel a Bukaresti Nemzeti Színház szombat este bemu­tatkozott Szegeden. Az elő­adás nyelvezetét eredetiben csak kevesen élvezhették, o karakter, a játék stílusa vi­szont szembeszökően, tisztán tárulkozott fel. Radu Boru­zescu mozgékony és prakti­kus díszletel, Miruna Boru­zescunak a népviseletből merítő jelmezei jó szolgála­tot tettek Horea Popescu el­söprő lendületű, rengeteg mozgást igénylő és a szere­pekben nem titkolt öniróniát is elrejtő rendezésének. Dra­ga Olteanu hordóidomokkal és kereplőnyelvvel megáldott Chiritája köré népszínműves bőséggel sereglett föl a kora­beli társadalom, kétbalkezes szolgálótól a kormányzóig szinte valamennyi fontos, jel­legzetes és épületes figurájá­val. Lehet fölbecsülni, mi min­den fér az olló két szára kö­zé, amit két este nyitottak szélesre a bukarestiek. Va­sárnap ugyanis merőben más színházat játszottak. A mai amerikai dráma eredeti te­hetségű szerzőjének, Edward Albeenek 1982-ben írt, világ­szerte föltűnést keltett da­rabját, a Nem félünk a far­kastólt. A dráma engem sok­ban emlékeztet Ravel Bole­rójára, vagy a színpadnál maradva Csehovra. A látszó­lagos cselekménytelenség fel­színi tükre alait kifeszülő belső cselekvések rendkívüli szívóssággal kibogozott háló­jára, mely könyörtelenül be­keríti-bevonja hőseit, s mint a római cirkuszarénákban neivel tudja le- vagy föl­transzponálni — nem értik el Albee szándékát. Együtt­érzően bújnak szerepeikbe. A földre került gladiátoroknak, rendező, Michel Fagadau, vi nincs belőle menekvés. szont titkon ügyel rá, hogy A közönség két kitűnő sze- a családi harmónia és karrier rep találkozását ünnepelte fölényével érkező fiatalabb két kitűnő színésszel. „A szá- pár, Honey és Nick távozá­nalom a sajnált személyt le- sakor utánuk küldje el rész­alacsonyító érzelem. Az vétét a néző, mert belőlük együttérzés nem lealacsonyí- az a fölismerés (a fölisme­tó — hirdette Albee a darab- rés kimondása?) hiányzott, járói. — Engem nem érde- amely nélkül nehéz teljes és kel a szánalom, engem az őszinte életet élni. együttérzés érdekel." Radu * Beligan, ez a sugárzó intel- A Bukaresti Nemzeti Szfn. lektusú, hihetetlen belső erő- ház társulata, három buda­vei játszó színész és Marcela pesti és két szegedi föllépés Rusu, aki a színpadon föl- után. tegnap délelőtt haza­gerjesztett nagy feszültségű utazott Szegeden két nagy­* , „ szerű eloadas emléket hagy­aramkört mindig a nő, az t^k asszony, a házastárs ösztö- Nikolényi István Nem tartunk ott, hogy a könyv állandó társ, barát legyen minden családban. A munkaidő csökkentése, a több szabad idő sem sokat változtatott a helyzeten. Er­ről is hivatalos adatok ta­núskodnak. Két nagy­üzemben, Csepelen és a győri Vagon- és Gépgyár­ban szociológiai vizsgálat mutatta ki, hogy a több szabad idő sem növelte szá­mottevően az olvasási ked­vet. A könyveket — szinte minden korcsoportban és ta társadalom elveit, okosan fölhasznált szabad idő hozzásegíti az embere­ket, hogy összhangba ke­rüljenek környezetükkel, örömet leljenek munká­jukban, áttekintsék mun­kájuk értelmét. Az érdek­lődő, tanuló, olvasó, a vi­lág dolgait rendszerbe fog­laló emberek saját kisebb és nagyobb közösségük ügyeit is felelősebben tud­ják alakítani. Az ismeret­szerzés, a megszerzett tudás folyamatos gyarapítása fel­foglalkozási ágban — jóval tétele, hogy a dolgozók megelőzi a televíziónézés, a mint munkavállalók, és ál­kertművelés, férfiaknál a lampolgárok megfelelően barkácsolás, nőknél a kézi- tudjanak élni jogaikkal. A szándéknak, amely a mun­kások életformájának ré­szévé kívánja tenni az ol­vasást, s kötelezettséget is vállal érte. A brigádok olyan légkört akarnak ki­alakítani, hogy a meccs és a televízióműsor mellett könyvekről is beszélgesse­nek. Megkeresik és megta­lálják a módját, hogy az is könyvet vegyen a kezébe, aki eddig csak az újságot lapozta át. Egymás érdek­lődését ismerve ajánlanak kedvcsináló olvasmányt a könyvbarátok társaiknak. A szerződések nyomán idővel az üzemi könyvtárakat sa­ját házikönyvtárukként használják, otthonosan mo­zognak polcai között. V. E. KIÁLLÍTÁSI Spittaltól Kecskemétig A szegedi Bartók kórus sikere — Amerikai tapasztalatok A szegedi Bartók Béla Kó- — Mit tart az együttének- túra elterjesztését szeretnénk Falra hányt rajzok Ezzel a sokat sejtető, (ön)- alelnöke, a Magyar Nemzet ironikus címmel rendezte főszerkesztője, meg első, gyűjteményes kiál- Kaján Tibor kiállításóra lítását Kaján Tibor karika- érdekes plakát invitál. A rej­turista Szegeden, a Móra Fe- télyes mosolyó Kaján—Mona renc Múzeum képtárában. A Lisa. már előlegezi a tárlat tárlatot vasárnap délben nyi- Jf ^kaCisuStának totta meg Pethő Tibor, a legjellemzőbb sajátosságait. Magyar Újságíró Szövetség Nem csupán könnyed kaca­gást, felszínes élményt ígér kal.ik.„)l]ri,tf... ez a kiállítás. Sokkalta in- Kai lKatunsta • kább elmélyülésre, önvizs­késztet. NÁPLO elérni. Nyári, másfél hónapos egyesült államokbeli utam is ezt a célt szolgálta. Welles­ley-ben és Chautauqua-ban tanítottam szolfézst és kar­vezetést, az ottani Kodály rus az ausztriai Spittalban lés alapvető feltételeinek? megrendezett XI. nemzetkö- — Egy kórus soha nem at­zi kórusverseny népdal-kate- tói jó, hogy a tagjai egyéni­góriájában harmadik, műdal- leg milyen tehetségesek. Mu­versenyén pedig első helye- zikalitásra persze szükség zést ért el. A kórus az el- van, hiszen enélkül a betaní­múlt években több nagy sí- tó munkája az idomításra Intézet vendégeként. A több kerü hangversenyt adott hasonlítana, de az úgyneve- tagú magyar pedagógus­Szegeden, nevüket ismeri a zett nagy hangok megnehezí- küldöttség azt próbálta bizo­kórusmuzsika minden barát- tik az együtthangzás megte- nyítani a tanfolyam hallga­ja, a nemzetközi elismerés és remtését, az együttessé for- tóinak, hogy a magyar zene­sikersorozat mégis meglepe- málódás akadályai lehetnek, oktatásnak tulajdonképpen tés volt. Vezetőjükkel, Roz- — Az elmúlt héten újra nincs is különösebb titka. A gonyi Évával a kórus eddigi megkezdődtek a kóruspró- módszer elsajátítható, átül­munkájáról és terveikről be- bók. Milyen tervei vannak? tethető más nemzet zenevi­szélgettünk. — Először a gondokat em- lágába. — A törzsgárda már öt líteném. Kilencen váltak meg éve énekel együtt, korábban az együttestől, mert befejez­Kardos Pál vezetésével, aki ték tanulmányaikat, vagy ál­nekem is tanárom volt, s én lást változtattak. Többségük magam is sokat köszönhetek négy-öt éve énekelt, kiválá- , suTc^ neki. Mivel négy évvel ez- suk nagy veszteség, 'új tago- ^^fTualános iskol^ls g?m előtt a kórus részt vett a kat szívesen látunk, de csak zar*f', altala™f. Í®2°Í ® spittali versenyen, az idei aki önként jön. Nálunk nincs ^ecskeméfen Az meghívást már mint ismerő- felvételi vizsga, csak próba- £öm amlt érz^k ^vv « sok kaptuk. idő. Az új kórustag egy idő °JS!"™rlJZ. - Milyen volt a verseny után úgyis megérzi, való-e ko/fv^^le^etek s^: invonala? kórusba, el tudja-e érni v*f^Iwwí®1MI' — Hazajövetele után, szep­tember elsejétől fontos meg­bízást kapott. — A jövőre negyedszáza­színvonala? ívuiuaua, <ri tuuja-c ronBiSsal tarkított Naev a — Nincsenek versenyta- együttesünk szakmai szintjét, -a pasztalataim, nem mondha- meg tudja-e találni az embe- aUSnak ?ki^vermekeket nl" tom, hogy gyenge vagy erős ri közösséget. Terveink tehát vei különösen Tkkor ha nagy múltú, híres iskolában volt a mezőny. De a meg- attól függnek, hogyan módo­hallgatott kórusok mind- sul a kórus összetétele, mer- „ . . egyike jól felkészült, igényes refelé kell mozdítanunk ed- a „ar^mérhető köz­kórusmunka alapján kapott digi mércénket. ™ "lenül csak s^óra érik be meghívást. A népdal-kategó- - A magyar zeneoktatás őtlmslrilnnf igazgatói ria szoros versenyét mutat- eredményeinek híre elterjedt £:.fnn® ja a díjazott kórusok közötti az egész világon. minimális pontkülönbség, a - Mert nem csinálunk be- fu°™ mon ' műdalversenyben ugyanak- lőle nemzeti titkot. Kodály édesapam szokta mon­kor teljesen széthúzódott a Zoltán zenepedagógiai mun- aam" "na egy ev e lervezel mezőny. Volt néhány megle- kásságának megismertetése, petés. A legutóbbi győztes az úgynevezett Kodály-mód­— vess krumplit, ha öt évre — ültess szőlőt, ha ötven év­peit-s. n itfíuujuui sjuti" m ugjucvc/.cu n.uuap-iuuu- „—» bécsi kórus például a hato- szer tapasztalatainak átadá- re neveij emDeri. dik helyre szorult vissza. sa révén a magyar zenekul­Pálfy Katalin nemcsak azért, mert rajzaival gyak­eálatra késztet Tönreneő ran találkozunk a Magyar galatra Késztet. íoprengo Nemzet a Tükör és más ia. kMerű r3kacajra reménytef- ha^ain- ÜJságír6i -81' MHJSSSTSH kat- akinek eszköze a szatíra, tó művész ^Uozofíkus ^Ucat, |z ^ ^^ minden ötlete, rajzi leiemé- . ; b ü s rajzalnak e nye szilárd világnézetéből ] alapvető pilléré{ az újért Sdó Síinél Tnoliti lelkesedő művész friss szelle­torlodó gondjaiból, apoliti- fogékonysága, ironikus­szatirikus humora fűszerezi. SSK? LtJSiti?Grafikai világában nem tűr kf , W ontoJhh leJieflTm sallangokat, kliséket, felesle­ki a legfontosabb, leg jellem- motívumokat, de még zőbb motívumokat. Egy-egy g f k ó nélk'üli vonalat r ^ SerSai ass? zsss-jsk trsa^iti kiemelésének, a sűrítésnek egyedi szintjén mindig álta- érheti m<Wját, vibráló ötle­lános igazsagokat keresnek, '"""-1 • mindig mindannyiunkat érin­tő dolgokról mondanak ítéle­tet. A karikatúra borotvaéles fegyverét a legnemesebb cé­lok szolgálatába állítja nagy- ión.ra1zokban, de személyes 5s»bsasr« ^-ssa^tsrc teinek egyéni előadását. Nemcsak napjain^ apró­cseprő problémáira, a korun­kat foglalkoztató nagy gon­dokra ismerhetünk rá a Ka­len (gondoljunk csak a leve gőszennyeződés feldolgozó sorozatára). Kaján Tibor „publicisztikai inkre és gyarlóságainkra is. Így válunk mi mindannyian proDieman Ka-án internacionaiista kari­katúráinak szereplőivé. Tandi Lajos Szeptember 17—29: Duna—Tisza közi napok Kedden, ma kezdődik s két hétig tart Bács-Kiskun me­gyében a Duna—Tisza közi napok rendezvénysorozata. Elsősorban a megye mező­gazdasági és iparj fejlődését mutatják be. valamennyi nagyobb településen kiállí­tásokon és előadásokban, de minden napra jut valami érdekes esemény is. Kecske­méten például a hét köze­pén vitaminparádé, cukrá­szati verseny és borkéstoló lesz. A város éttermeiben, több ezer vendég véleménye alapján díjazzák a legízlete­sebb ételeket, s a legudvaria­sabb. legszebben terítő fel­szolgálókat is. A hét végén szinte, min­den nagyobb községben és településen szüreti mulatsá­gokat, bálokat rendeznek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom