Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-04 / 181. szám

VASÁRNAP, 1974. AUGUSZTUS 4. 5 SZEGEDI ÜNNEPI HETEK 1974 A hattyúk tava. Előadás a Dóm téren este 8 óra­kor. Fotóklubok X. Szegcdi Szalonja. Fotókiállítás meg­nyitása a Bartók Béla Mű­velődési Központban, dél­ben 12 órakor. Kass János, Reich Ká­roly és Würtz Ádám Shakes­pearc-illusztrációi, kis­plasztikák, plakettek, ér­mek. Kiállítás a Képcsar­nok bemutatótermében, hétfőtől. Szeged környéki népélet, tékák, ládák, szőrhímzések. Néprajzi kiállítás a Bartók Béla Művelődési Központ­ban. Megnyitó délben fél 12-kor. XV. Szegedi Nyári Tár­lat a Móra Ferenc Mú­zeum képtárában, szep­tember 16-ig. Kokas Ignác festőművész kiállítása a November 7. Művelődési Központban, szeptember l-ig. Mészáros Dezső szob­rászművész szabadtéri szo­borkiállítása a Móra-park­ban, augusztus 20-ig. Melocco Miklós szobrász­művész kiállítása a Köz­művelődési Palota kupo­lájában, augusztus 20-ig. Móra Fcrenc-emlékkiál­lítás a Somogyi-könyvtár olvasótermében, augusz­tus 20-ig. A tápai gyékényszövés. Kiállítás a tápéi művelő­dési házban, augusztus 24­ig. Nemzetközi Gokartver­seny. Széchenyi tér, dél­előtt 10 órától. Nemzetközi Kézilabda Kupa. Döntők az újszegedi Kisstadionban. Természetjárók országos találkozója. Szabálytalan karrier Odefte-Odilia: Nyina Pavlova Íme, egy szabálytalan művészkarrier. Mert annak nevezte életpályáját Nyina Pavlova, a minszki balett szólótáncosnője, aki A haty­tyúk tava ma esti szegedi előadásán Odette-Odilia sze­repét táncolja. — Valóban nem szabályos karrier az enyém, bár már parányi gyermekként is tán­cosnő szerettem volna lenni, öntevékeny művészeti cso­portban dolgoztam, a Belo­rusz Állami Táncművészeti Iskolában mindössze két évig tanultam. Legkedve­sebb szerepem a Csipkeró­zsika című balettben Auró­ra. Azért nőtt annyira a szí­vemhez, mert — bár ezt a szerepet szinte kizárólag be­futott balerinák táncolják — nekem ez volt az első fősze­repem. A közelmúltban is­mét. nagyon jelentős felada­tot kaptam. V. M. Jelizarjev­nek, fiatal vezető balettmes­terünknek új. modern hang­vételű balettjében, a Car­men-szvitben táncolom a címszerepet. Nagy izgalom­mal és szeretettel készültem ennek a szerepnek eltánco­lására, melyet nemrég mu­tattunk be Minszkben, mos­tani. magyarországi turnénk során pedig Budapesten fo­gom táncolni Carment. A modern baletthez való jó viszonyunkat meghatározza vezető balettmesterünk hoz­záállása. felkészültsége, kí­sérletező kedve, amire iga­zán nem panaszkodhatunk. Odiliát. Így is fogalmazhat­nánk. ez a szerep balerina­avató. Amikor a szegedi előadás­ra terelődik a szó, a hatal­mas nézőtérről beszélgetve hirtelen felbukkan egy em­lék. — Kijevben vendégszere­peltünk néhány évvel ez­előtt, a hatalmas méretű, 6 ezer nézőt befogadó Kultúra Palotájában. A Don Quiote című balettben Kittri szere­pét táncoltam. Javában folyt az előadás, amikor észrevet­tem. hogy kibomlott a ba­lettcipőm fűzője. Igyekeztem a kulisszák mögé táncolni, de minden próbálkozásom kudarcba fulladt. Partnerem nem érezte a kínjaimat. Így aztán lengő cipőfűzőkkel és rettenetes izgalommal tán­coltam végig az előadást. Az­óta nagyon vigyázok, és Sze­geden is fokozott gondosság­gal fűzöm be a balettcipőt. T. L. Díszletezők Számukra reggel kezdődik az előadás Diákok és szakemberek, södő félhomályban lesznek különben színházban dolgo- csak részesei az élménynek, zók. A nézők nemigen lát- az előadás varázsának. Van­ják őket, hacsak napközben el nem vetődnek a Dóm tér naptól áttüzesedett, izzó fa­lai közé, s arra is akad energiájuk, hogy megállja­nak a süppedős aszfalton. Csak ekkor láthatják a tü­zelő ég alatt sokmázsás hi­nak azonban jónéhányan, e nagy mű láthatatlan szerep­lői, akik számára reggel gör­dül föl a képzeletbeli füg­göny, s kezdődik az elő­adás: maga a szabadtéri. Nappal is él a tér, nappal is szolgál élményekkel. A dak, állványok, kocsik fölé nézők estéli, reflektoroktól vi­görnyedő félmeztelen ala- lágos hűvösét ismerik, az kokat, a tér nyelvén: a dí- előadást magát. Ekkor már szitokét. Este, amikor ki- nem érződik a naptól át­gyúlnak a reflektorok s izzott díszletek enyv- ésfes­fényár önti el a színpadot, este eltűnnek a színfalak mögött, s csak halovány szi­luettjük látszik a felvonás­közökben, a fényfüggöny va­kító sugara mögötti félho­mályban, amint eltűnnek és újjászületnek a sokmázsás díszletmonstrumok. * A néző számára este kez­dődnek a játékok, a hűvö­Varázslóhoz méltó varázslat Rotbart: 3akov Botvínnik Magas, markáns energikus, Jó néhány nagyszerű ba­lett főszerepét táncolta príar Nyina. Amatőr csoportból indult, ma vezető táncosnő. Amiről kislányként dott. — Szuvorov tábornok mondta egyszer: nincs olyan katona, aki ne akarna tá­bornok lenni. Hogy mit je­lent a balettben a tábornok­ság? Természetesen azt, hogy minden balettintézeti növendék, minden kartán­cos szólószerepről álmodik, mindenki vezető táncosnő szeretne lenni. Ehhez persze, a tehetségen kívül, sok-sok munkára, gyakorlásra és le­mondásra van szükség. Ügy érzem, A hattyúk tava Odette-Odiliája ilyen „tá­bornok-szerep", ezért is mondhatom, hogy pályafu­tásom egyik legfontosabb alakítása. Valahogy minden táncosnő így van ezzel a szereppel: az az igazi baleri­na, aki jól eltáncolja Odette­erős testalkatú, arcú, rendkívül mindig mosolygó férfi. Könnyen barátkozik; szereti a társaságot. — Rö­viden így jellemezhetnénk Jakov Mihajlovics Botvinni­kot, a minszki balett tagját, álmo- akj A hattyúk tava előadá­sain több szerepben is be­mutatkozik a közönségnek. A fanfárok felharsanása előtt, idejében helyet foglal öltözőjének tükrénél. Hatá­rozott mozdulatokkal vá­lasztja ki a festéket, maga­készíti el a sminket. Varázs­lóhoz méltó varázslat; pár vonással még hangsúlyozot­tabbá teszi az orr, a szem és a szemöldök vonalát, a nem létező ráncokat is lát­hatóvá nagyítja — fésülik már a parókát is. Hamaro­san Rotbart, a varázsló néz ránk a tükörből. Fotósok ankétja Ma, vasárnap délben nyit­ja meg Szegeden, a Bartók Béla Művelődési Központ­ban a magyarországi fotó­klubok tizedik szegedi sza­lonját dr. Laczó Katalin, a Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztályának csoportvezetője. Immár ti­zedszer rendezi meg' a Bar­tók Béla Művelődési Köz­pont és a Szegedi Fotóklub a megyei és a városi tanács, a Magyar Fotóművészek Szövetsége és a Népművelé­si Intézet támogatásával a szegedi szalont, a magyar fotókluboknak az országban ­egyedülálló, klubonkénti be­mutatkozását. A kiállítás nemcsak a nézők számára érdekes, mint az ünnepi he­tek egyik jeles tárlata, ha­nem a szakmabeliek, az. al­kotók számára is, mivel egyedülálló lehetőséget biz­tosít az összehasonlításra, a fejlődés, stagnálás, vagy ép­pen visszafejlődés klubon­ként felmérésére. Éppen ezért rendez min­den esztendőben szakmai an­kétot. konferenciát a Nép­művelési Intézet Szegeden, a szalon megnyitása előtt. Tegnap, szombaton Réti Pál fotóművész nyitotta meg az ankétot a Népművelési In­tézet vizuális művészeti osz­tálya nevében, azután dr. Lajos Sándor fotóművész, a Szegedi Fotóklub tagja tar­tott szakmai bemutatót. Elő­adásában az ország fotó­klubjai Szegedre jött képvi­selőinek beszélt az egyes klubok munkájáról, a ma­gyar fotóművészet helyzeté­ről — a kiállított anyag tükrében. — Már gyermekkoromban nagyon szerettem táncolni. Könnyedén sajátítottam el az orosz tánc legnehezebb fogásait is. Persze, csak kedvtelésből, a magam örö­mére táncoltam, eleinte nem is gondoltam arra, hogy ezt válasszam hivatásomnak. Így, csak tizenhat éves ko­romban — szüleim és roko­naim biztatására — jelent­keztem a leningrádi balett­A maszkirozás percei tek főbb szerepeiben léptem lírai szerepekben. Ezért szí­fel. Többek között a Rómeó vesen tanulom és élvezettel és Júliában, a Csipkerózsi- mutatom be a különböző né­fcában, o Hamupipőkében. — Miért hagyott fel ezek­kel? — Hamarosan észrevettem, hogy alkatomnak, vérmér­sékletemnek inkább az ener­intézetbe. Tanulmányaim vé- gikusabb szerepek felelnek geztével, legelső szerepem a Don Quijote Espadója volt. Eleinte a klasszikus balet­meg. Ügy érzem, karakter­figurák megjelenítésében többre vagyok képes, mint pek táncait. Gyakran lépek fel orosz, cigány, spanyol tánccal. Szeretem ezeket a szerepeket: sokszínűek, vál­tozatosak. J. M. Botvinnik a varázsló mellett magyar és spanyol tánccal is bemutatkozik a Dóm téri színpadon. L. Zs. tékillatú kipárolgása. Már nem tudnak részesei lenni a tér nappali világának, a produkció születésének. Vé­gülis csak nézői a produk­ciónak. Közös munka a színház. Színészek, rendezők, vilá­gosítók, öltöztetők, díszlete­zők együttes munkájának eredménye. S éppen róluk, a díszítőkről érdemes külön is beszélni. Számukra reggel kezdődik az előadás. Le kell bonta­ni délig az előző napi dísz­leteket, s délután felállíta­ni az esti színpadképet. Sok­mázsás emelvények, hidak, lépcsők és falak lódulnak helyükre kezükben. A süly­lyedő aszfaltban akadozó, apró kerekeken nehézkesen gördülnek a tonnás kocsik. De történjék bármi, dél­utánra már állnia kell a díszleteknek. Tíz-tizenöt mé­teres falak léceire kulcso­lódnak görcsösen az ujjak, s mozdulnak a ritka nehéz díszletek.. Itt nincs zsinór­padlás: minden a kézen mú­lik, az erőn és az ügyessé­gen. Ezen múlik, hogy es­tére állnak-e a díszletek, s ezen múlik a másik, a tár­sak testi épsége is. Mert veszélyes a pillanatnyi ki­hagyás, az izmok lazulá­sa. Este, amikor kigyúlnak a reflektorok, már a köny­nyebbje következik. A hű­vösségben tizenkét órai munka után is könnyebben engedelmeskednek az izmok s az sem baj, hogy a fel­vonások között sietni kell a változásokkal, hogy a félho­mályban a másodpercekkel azelőtt még fénylő reflekto­roktól elvakult statiszták és színészek között kell cipelni a hidakat, falakat és lép­csőket, s már az sem baj, hogy a munkanap az éjsza­kába nyúlik, a tér estéli nyüzsgésébe. S a tizenhat­órás műszak után másnap reggel újra kezdődik a pro­dukció, a kezekben ismét meglendülnek az izzó ég alatt a sokmázsás díszletek. Üj nap kezdődik a téren. Szávay István Csajkovszkij klasszikus balettjének, A hattyúk tavá­nak második felvonását áb­rázolja képünk. Éjszakai je­lenet az erdei tisztáson fek­Délután Szavay vö tavon: hattyúk népesítik István újságíró tartott vita­indító előadást a klubkollek­ciók tartalmi törekvéseiről. A konferencia ma délelőtt folytatódik: a klubok kép­viselői megbeszélik, hogy milyen aktuális feladataik lesznek az ország felszaba­dulása 30. évfordulójának esztendejében, ­be a színpadot, bagolyszár­nyú gonosz varázsló röpköd a táj fölött, a hattyúkat kémleli, s megfélemlíti a tisztásra érkező hattyúlányo­kat. Hamarosan érkezik a herceg, hogy megkeresse zsákmányát, a sebzett haty­tyút. Pillanatfelvétel a minszkiek előadásának han­gulatos második felvonásá­tól. Siflis József felvételei

Next

/
Oldalképek
Tartalom