Délmagyarország, 1974. augusztus (64. évfolyam, 178-203. szám)

1974-08-19 / 194. szám

4 HÉTFŐ, 1974. AUGUSZTUS 19. 4 Helytállás cb földeken Or. Dintány Imre köszönő levele a gabonabetakaritásért As egész országban sikeresen befejeződött az idei gaz­dag gabonatermés betakarítása. Ebből az alkalomból dr. Dlmény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter le­vélben mondott köszönetet a nehéz aratásban helytállt dol­gozóknak. A miniszter egyebek között a következőket írja: „A gabontermés biztosítja az ország jövő évi kenyerét és megfelelő tartalékolást, a megnövekedett állatállomány takarmányellátásának javítá­sát és exportkötelezettségünk teljesítését. Az elért eredmé­nyek bizonyítják azt, hogy milyen tartalékok vannak a szocialista nagyüzemi gazdál­kodásban, ha megfelelő össz­hangban érvényesül a mű­szaki-anyagi fejlesztés, páro­sulva a tudomány eredmé­nyeivel, az emberi hozzáér­téssel, szorgalommal és fele­lősségérzettel. A szokásosnál később kez­dődő aratást kezdetben a csapadékos időjárás, egyes területeken pedig az ár- és belvíztől felázott talajok ne­hezítették. A kedvezőtlenebb körülmények közötti aratás sikeres befejezését nagymér­tékben segítette, hogy a Szovjetuniótól az aratás kez­detéig a nagy teljesítményű kombájnokat megkaptuk. Külön kiemeljük a kom­bájnosok nagyszerű, fáradsá­got nem ismerő munkáját. Kiváló teljesítményükkel, lelkedésedésükkel és fegyel­mezettségükkel a szocialista brigádok e téren ls újabb ösztönzést adtak a gabonabe­takarításban résztvevőknek. A pártunk XI. kongresszu­sa és hazánk felszabadulásá­nak 30. évfordulója tisztele­tére kibontakozott munka­versenyben a mezőgazdaság és az élelmiszeripar dolgozói az aratás eredményes befe­jezésére tett felajánlásaikat teljesítették. Ez a kongresz­szusi munkaverseny egyik nagy sikere. Az idei gabonabetakarítás példásan bizonyította a nagy. üzemek kölcsönös segítőkész­ségét: a nagy munkát koráb­ban befejező termelőszövet­kezetek és állami gazdaságok gépeikkel nemcsak szomszé­daik, hanem — ha a szük­ség úgy kívánta — a távo­labbi gazdaságok segítségére is siettek. Ez nagymértékben hozzájárult a betakarítás idő­beni befejezéséhez, a termés biztonságba helyezéséhez. Az idei kalászosgabona­termésért, a sikeres betaka­rításért elismerésemet és kö­szönetemet fejezem ki mind­azoknak, akik hozzáértő, áldozatkész, fáradságot nem kímélő szorgalmas munká­jukkal hozzájárultak az ered­mények eléréséhez." Célhoz ért Tarjánhan a fúrópajzs Másfél évvel ezelőtt azért a Makkoserdő sorról indítot­ták útjára a szovjet gyárt­mányú fúrópajzsot a Bányá­szati Aknamélyítő Vállalat dorogi körzetének dolgozói, hogy elkészítsék a szenny­víz-főcsatorna Rókus—Tar­ján közötti szakaszát. Ak­kor a vállalát vezetői, va­lamint a beruházók, a Sze­gedi Vízművek és Fürdők igazgatósága szocialista szer­ződést kötöttek. A bányá­szok vállalták, hogy a fú­rópajzs augusztus 20-ra el­éri tarjáni végcélját, a tel­jes alagutat pedig december közepére átadják. A fel­adat első része sikerült. Kö­zel másfél kilométeres út végén, tegnap az éjszakás brigád vezetésével a gép be­fejezte szegedi küldetését Elérte a Tápéi soron a most épülő nyolcadik ütem mel­lett kijelölt célt. összesen 2023 darab het­ven centiméter hosszú vas­betongyűrűt építettek be a csatorna elkészültéig. Sze­geden először dolgoztak fú­rópajzzsal, ezért ha kez­detben voltak ls nehézsége­ik, végül határidőre elké­szültek a munkájukkal a vállalat brigádjai. Ennek érdekébe sokat tet­tek a vállalat vezetői, a tervezők és a beruházók ls. A budapesti központ, a do­rogi körzet, az UVATERV, a MÉLYÉPTERV és a víz­művek szakemberei állan­dó munkakapcsolatot léte­sítettek. Nyomon követték a csatornaépítést és együtt tárták fel a hiányosságokat. Az eddigi eredmények ga­rantálják, hogy december közepéig befejezik a csator­na bélelését és úgy terve­zik, hogy november végére átadják a csatornaszakaszt. Ezután Alsóvároson kezde­nek hozzá az alagútépítés­hez egy másféle géppel. A Tápéi sort decemberben ad­ják vissza a forgalomnak. A tarjáni csatorna építési költsége mintegy 50 millió forint. Ennek felét a Bányá­szati Aknamélyítő Vállalat, a másik részét pedig az Épí­tésügyi és Városfejlesztési Minisztérium fedezi. A mi­nisztérium célprogram-bi­zottsága néhány évvel ez­előtt úgy határozott, hogy a fúrópajzsos csatornaépí­tést az aknamélyítő vállalat­ra bízza. Így kerültek az egykori szénbányászok Sze­gedre 1972. augugsztus else­jén. Eredményükkel most méltóképpen köszöntik az alkotmány ünnepét. A szegedi építkezés után Budapestre szállítják a fú­rópajzsot. Azelőtt azonban egy függőleges aknát építe­nek s ezen át emeli a gé­pet a felszínre. Életmód és közművelődés Kultúrpolitikánk egyik lényeges kérdése a közművelődés, ami a szerte­ágazó feladatok sokaságából áll és bizonyos, hogy már az óvodai képzéssel elkezdő­dik. Ebből a feladattenger­ből csak eggyel, az életmód és a közművelődés néhány főbb összefüggésével kívá­nok ez alkalommal foglal­kozni. Induljunk ki abból, hogy „a közművelődés nem szű­kíthető le a kultúra, a mű­veltség fejlesztésére, közve­títésére; fontos feladata a szocialista életmód, életfor­ma és magatartás kialakítá­sának segítése, q szocialista eszmékkel való értelmi-ér­zelmi azonosulás, a közössé­gi szellem a cselekvő erő, a közéleti aktivitás fejleszté­se" — írja a közművelődés­ről szóló párthatározat. Napjainkban alapvető Igényként jelentkezik, hogy a szocializmus rendje ne csak a béreket emelje, ne csak a lakások százezreit építse fel, hanem ezzel együtt művelt­séget is nyújtson, méghozzá társadalmi méretekben. Biz­tosítani kell a jelenkor meg­értéséhez és gyors változá­saihoz szükséges állandó al­kalmazkodás szellemi feltéte­leit. Indokolt, hogy az em­berek tisztában legyenek ön­magukkal, lehetőségeikkel, hogy képesek legyenek be­illeszkedni a társadalmi ha­ladás sodrásába. Tudás és magatartásbeli értékrendün­ket korszerűvé kell átalakí­tani, hiszen nem lehet egy előző kor eszméi, erkölcsei, és ag általa nyújtott ismere­tek és magatartásnormák szerint a mai korban élni. A szocializmust csak a közösségért cselekvő embe­rek építhetik föl. akik meg­találják az értelmes és hasz­nos élet módját, szándékaik megvalósulásának területét és a cselekvés örömeit. Ez azonban sohasem lehet spontán folyamat eredmé­nye, hanem feltételezi a közösség által ösztönzött és támogatott törekvéseket. Ha a társadalom életje­lenségeinek főbb folyamatait vesszük (tulajdon és osztály­viszonyokat), akkor azt le­het megállapítani, hogy azok ma szocialisták, vagy szoci­alista jellegűek. Még akkor is igaz ez. ha figyelembe vesszük, hogy átmeneti kor­ban élünk, ahol az egyes je­lenségek, folyamatok és ten­denciák még nem teljesen tiszták, nem teljesen kristá­lyosak, hanem átalakulóban vannak. , Ezekkel a szocialista jel­legű anyagi- hatalmi viszo­nyokkal kell, hogy szink­ronban legyen az ember tu­datának, életmódjának és magatartásának állapota és változása. Életünk szocialis­ta élésének imperatívuszait (összetevőit, alkotóelemeit) még ezután kell kidolgozni, összefoglalni. Mindezt meg kell tanulni. Egy szakma elsajátításához évek szüksé­gesek. A munkafolyamat be­gyakorlásához hosszú Időt biztosítanak a vállalatok. Vajon egy új életmód elsa­játítása automatikus lehet? Aligha! A modern ház nem tenyészti ki, az automata gépsor nem gyártja le a mo­dern embert. Az csak a mindennapok harcának. a tudatos cselekvés és mun­kálkodás erőfeszítésének eredménye lehet. Művelődéspolitikánk időszerűségét — számos té­nyező mellett — aláhúzza, hogy az életmódváltozásunk ls napirenden van. A szoci­alista építés eddigi évtize­dei elégséges alapot adtak ahhoz, hogy lekerüljön na­pirendről az a kérdés, hogy — „miből éljünk?" Ez a kérdés történelmileg eldőlt. Az új kérdés viszont: „ho­gyan éljünk?2 Erre a kérdésre több le­hetséges választ adhatunk. Élhetünk kispolgári, polgá­ri és szocialista módon. A helyes válasz nem lehet két­séges; nekünk az élet szo­cialista élését kell választa­nunk. Életkörülmények alatt azoknak az anyagi, szociális és kulturális tényezőknek összességét és színvonalát értjük, amelyek között az emberek élnek. Életmódon pedig azt értjük, ahogyan az emberek a fenti viszonyokat hasznosítani képesek, aho­gyan dolgoznak, élnek, mű­velődnek. Milyen alkotóelemekből tevődik össze a szocialista életmód? Hogyan éljünk szo­cialista módon? Azt gondoljuk, hogy a szo­cialista életideál, az élet élé­sének szocialista modellje az alábbi főbb tényezőkből áü; úgymint — a munka szocialista vég­zéséből; — a közösségi életből, és — a családi, a magánélet­ből. Foglaljuk össze röviden a szocialista életmód legfőbb tartalmi jegyeit, A szocialista életmód és életélés leglényegesebb ösz_ szetevője, alkotóeleme a munka, a munkához való szocialista viszony. A mun­ka ilyen meghatározó, szere­pének számtalan oka van; termelő-teremtő munka nél­kül nincs társadalom; a munkavégzés képessége emelte ki a természetből, az állatvilágból az embert; az új társadalom is munkában, a munka által születik, az anyagi és szellemi értékek létrehozásának szakadatlan folyamatában. A mi világunkban a mun­ka különösképpen egyszerre szüli, formálja, alkotja az új társadalmat és az embert. Ennek legfőbb oka. hogy a szocializmusban újra meg­valósul, helyreáll a tulajdon és a munka egysége. Ez a legfőbb forrása és táplálója a munkához való új viszony­nak. A munka formáló tényező. A munka részekre bontott folyamata és ritmusa — nemcsak fe­gyelemre nevel, hanem egy nagy közösség szerves részé­nek képzete is felerősödik, tudatosodik az emberekben. Az is nagyon lényeges, hogy a megélhetés, az életszínvo­nal és ennek nagyságrendje — a végzett munkához kötő­dik. Ha a munka az ember leglé­nyegesebb társadalmi tevé­kenysége, akkor nem szabad megengedni, hogy ez a folya­mat szocialista tudat nélküli legyen, s azt még kevésbé, hogy negatív tényezőkkel (kapzsiság, önzés, egoizmus) párosuljon. A szocialista módon élő ember felkészül­ten és szívesen dolgozik. Számára a munka már nem teher, főleg nem kényszer, hanem a képességek hasz­nosítása és felajánlása a tár. sadalom számára, az alkotás öröme. Ez az igény nem a holnapé, hanem a szocialista munkabrigádok jelentős ré­szének jelene. A szocialista életmód má­sik sarkköve a közösségi élet. A szocialista ember csak kö­zösségi ember lehet. Ennek szintén anyagi okai vannak elsősorban. Az a tényező, hogy egy használati tárgy előállításában megszámlálha­tatlanul sok ember vesz részt — ez a kollektivitás irányában hat. arra ösztönöz. Egoistaként nem születik az ember, hanem azzá lesz, mert ilyen hatást gyakorolt reá környezete. A közösségben végzett ter­melő tevékenység növeli az emberben az együvétartozás tudatát éppen úgy, mint a társadalomfenntartó erő sze­repének megértését és elkö­telezett hordozását A ma Társadalmunk embere intellektuálisan csak mint a közösség tagja gya­rapodhat, emelkedhet fel; szoros szellemi és termelési­alkotásj érintkezésben a kö­rülötte levő emberekkel. Az egyén életének, szabadságá­nak kiteljesedése csak mint a közösség egy tagjának lé­tezése útján valósulhat meg. Még a szocializmus ls mint új társadalmi rend csak egy­ségben, a szocialista közös­ség erejével védhető meg, és építhető fel. Ezért kell a kö­zösségi gondolkodásnak, élet. élésnek benső tartalommal bíró magatartásnormává len­ni. Közösségi életformára és magatartásra nevel a munka. A munkán belül gyorsan nö­vekszik a szellemi hányad. Ezt a szellemi hányadot hi­vatott elsajátíttatni a közmű­velődés. Így válik közműve­lődési céljaink megvalósítása a szocialista életforma kiala­kításának emelőjévé. A szocialista módon élő embertől idegen a bezárkó­zás, a közösség ügyeitől és gondjaitól való elfordulás. élet­formá­jának további építőköve a magánélet. Van-e, legyen-e magánélete a szocialista mó­don élő embernek? — vála­szunk csak az Igen lehet. Az ember gyakorlatilag hármas funkció szerint él: a termelőmunka; a közéleti-, társadalmi élet; és a ma­gán, a családi élet törvé­nyei alapján. Eddig az em­berek termelőmunkájának és társadalmi-közéletj tevé­kenységének kifejlesztésével foglalkoztunk elsősorban. Legkevesebb idő, energia és figyelem az emberek ma­gán. és családi életének gaz­dagítására, szépítésére, tar­talmának formálására jutott. Ezután sem akarunk bele­avatkozni, beleszólni az em­berek magánéletébe. Ellenke­zőleg. Az maradjon meg az egyén szuverén jogának. A magánélet legyen minél szebb, kiegyensúlyozottabb és meghitt intimitásával le­gyen az egyén ambícionáló­ja. ösztönzője. Arra törekszünk, hogy a magánélet tartalma és for­mája legyen harmonikusan összhangban a társadalom eszmei és gyakorlati céljai­val. Ezt azért fontos hang­súlyozni, mert számos család életének atmoszférája aszink­ronban van a társadalom céljaival, s ez sok konfliktus forrása. Gondoljunk például a vallásosságra. Számos gyer­mekből és fiatalból alkal­mazkodó képmutatást vált ki a család vallásos légköre és az iskola szocialista szellemű nevelésének összeegyeztethe­tetlensége. A magánélet JF1 szükségességét az egyén, a család relatív autonómiája húzza alá. Minden ember és család élhet — és él is! — önálló, háborítatlan életet, de az egyéni élet önállósága nem szakadhat el a társa­dalom életétől, és főleg nem fordulhat azzal szembe. A társadalomtól „függet­len" életszemléletet nevetsé­gessé tesz minden jó könyv, amit kézbe vesz az ember, hiszen a könyv már önmagá­ban ls társadalmi termék. De társadalmi eszméket sugá­roz a bekapcsolt tv és rá­dió. amely egy ország kö­zösségének szellemét nyújtja minden hallgatójának. Mindannyian tanúi va­gyunk a magán- a családi életek gazdagodásának, szo_ cialista vonásai erősödésé­nek. Miért tesszük mégis szóvá az életmód szocialista tartalmának fejlesztését? Mert sok még a lélektelenül, a hanyagul dolgozó ember, mert gyakran felborulnak családi életek, emelkedik a válások és az elhagyott gyermekek száma, időnként megerősödik és újra képződik az egoizmus, a harácsolás, mert sok még a tartalmat­lanul elpazarolt élet és aZ öngyilkosok száma ezen a vidéken. Ezért mondjuk, hogy a közművelődés növelje az emberek szakképzettségét, adjon általános, kulturális is_ mereteket, de egyben tanít­son, ösztönözzön szocialista életvitelre is. Nem követelünk mi aszkétizmust, azt sem, hogy minden ember máról holnapra kommunista mó­don éljen, de azt igen, Wogy szocialista eszrneiségű; bécSü­letes, népet, házát, családot szerető, tisztességesen dolgo­zó és élő, a társadalompoliti­kai kérdésekben előretekintő, haladást szolgáló, az utódok­nak példát és emberséget mutató életet éljünk. Az élet szocialista élésé­nek tartalmát és formáját nékünk, szocialista országok­nak, népeknek, államoknak és pártoknak egyenként és külön-külön kell megteremte­nünk, kidolgoznunk. A szocia­lizmust építő ember élet­jtódexéből sok mindent meg­fogalmaztunk már, de még nem mindent. Á marxista szociológiának és pszicholó­giának ebben a kérdésben még sok a tennivalója. A tőkés világ számos or­szágának lehetnek — és vannak is — fejlettebb ter­melőberendezéseik, az építés­ben és termelésben egyelő­re nyújthatnak többet és színvonalasabbat, de az- is bizonyos, hogy a szocialista életvitel, életmód kialakí­tásához nem nyújthat példát, mintát, modellt, a kapitalista társadalom, hiába is keres­nénk ilyet. n7 pint szocialista élésé­ül. CICI re csak a. mi. a szocialista társadalmunk ad­hat, szülhet mércét. Miért? E helyen most hadd ne szól­jak a szocialista és a ka­pitalista társadalom közötti lényeges . különbségekről, amelyek önmagukbaa is ki­zárják az emberi ^.^etmód tartalmi azonosíthátoságát. Egy tényezőt vegyünk csak: nem azonosak a fogalmaink. Még ugyanazok a fogalmak is más lényeget, más tartal­mat takarnak. Itt van például az a fo­galom, hogy könyv. Ez alatt mi tényleges és valóságos kulturális értéket értünk. (Ennek bizonyítéka, hogy a felszabadulás óta több klasz­szikus művet adtunk ki ma­gyarul és olcsón, mint Euró­pa tőkés országai együttvé­ve). A tőkés országokban a könyv fogalma alatt a szex, a pornográf és a ponyva „irodalmat" ls értik. De vehetjük azt a fogal­mat ls, hogy erkölcs: Ha pontosak akarunk lenni, ak­kor legalább két erkölcsről, az elnyomók és az elnyomot­tak erkölcséről kell szólni. Mi viszont erkölcs alatt egy, a szocialista erkölcsöt ért­jük. Ugyan ilyen következ­tetésre jutunk, ha a demok­rácia, a munka, vagy a be­csület fogalmát vesszük elemzés alá. És sorolhatnánk tovább. Hiába fejlettebb több vo­natkozásban a tőkés társa­dalom — erkölcsi normák­ban, a szocialista életélés követelményeinek kidolgo­zásához mintául nem szol­gálhat. A szocialista ember életmódjának kialakítása csak a mi társadalmunk pro­duktuma lehet. Ebben nincs mit tanulnunk a kapitaliz­mustól. A szocialista élet­módideált, életmódnormá­kat nékünk magunknak kell összeállítanunk úgy. hogy az méltó legyen a szocializmus rendiének emberéhez. Ügy tűnik, hogy a szoci­alista életvitel lényegesen tpbb, mint műveltség meg­szerzése. Ez csak a társada­lom és az egyén együttes cselekvésének eredménye le­het. Ebben a folyamatban a műveltség csupán az egyik alapfeltétel. DR. ÁGOSTON JÚZSEF

Next

/
Oldalképek
Tartalom