Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-07 / 157. szám

THSARNHP, KM. JÜLIÜS T 5 Tízezer fiatalt várnak SZEGEDI ÜNNEPI HETEK 1974 Ma, vasárnap délben. 12 órakor Melocco Miklós szobrászművész kiállítá­sát Kerényi József kecske­méti főépítész nyitja meg jx Közművelődési Palota kupolájában. A gipszszob­rokat bemutató tárlat au­gusztus 20-ig tekinthető meg. Holnap, hétfőn este 8 órakor kezdődik Lehotka Gábor orgonaestje a Dóm­ban. Műsorán Bach, C. Franck és Liszt művei sze­repelnek. Holnap, hétfőn kezdődik a Compcontrol '74 tudomá­nyos konferencia a Csong­rád megyei tanács épületé­ben. A Móra Ferenc múzeum állandó kiállításai: Hunok, avarok, magyarok; Szeged környéki népélet; A Tisza élővilága; Szeged a ma­gyar irodalomban; Szegedi Galéria; Kőolaj és földgáz. A kiállítások hétfő kivé­telével naponta 10-től 18 óráig tekinthetők meg. Ebben az évben immár nyolcadik alkalommal rende­zik meg a Szegedi Ifjúsági Napokat. A KISZ Szeged városi bizottságának és az Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodának háromna­pos eseménysorozata évek óta része a Szegedi Ünnepi Hetek programjának. A Sze­gedi Ifjúsági Napokra az ország minden részéből kü­lönvonatokkal, különautóbu­szokkal mintegy 10 ezer fia­tal érkezik Szegedre. Vas megyétől Szabolcsig az Expressz megyei kiren­deltségein már szervezik a különvonatokat, autóbuszo­kat, melyeken július 26-án, pénteken érkeznek a fiata­lok ezrei Szegedre. A VIII. Szegedi Ifjúsági Napok ün­nepélyes megnyitójára július 27-én, szombaton délután 5 órakor kerül sor a Széche­nyi téren. A megnyitó látvá­nyosabb eseménye lesz a 40 —42 produkcióból álló szín­pompás ifjúsági karnevál. Láthatjuk majd a városi ta­nács tornyának virágokból elkészített makettjét, felvo­nulnak a szegedi legendák: boszorkányok, a népélet ké­pei. A karneváli menetben szerepel a flugos futam sze­gedi változata, Pinoccio, VIII. Henrik és szegedi feleségei meg számos vidám, humoros produkció. Míg előző este Kacsóh Pongrác: János vi­téz című daljátékát tekinti meg 5 ezer fiatal, addig a megnyitó napján, szombaton Vörösmarty: Czillei és a Hu­nyadiak című drámáját lát­hatják az ország különböző részeiből érkezett fiúk és lányok, A szombati progra­mot hajnalig tartó utcabál zárja a Széchenyi téren. A Szegedi Ifjúsági Napok harmadik napján, vasárnap az újszegedi szabadtéri színpad a programok csomó­pontja. Néptáncosok • ff va ff minősítő versenye Tavaly már a negyedik gatagával, gazdag program­alkalommal kezdődött a jávai a szegedi nyár. Az új­Nemzetközi Szakszervezeti szegedi folklórbemutatók mellett ezrek nagy élménye Néptáncfesztivál színes for­Zenei program Lehotka Gábor koncertje mellett még két orgonaest szerepel az ünnepi hetek műsorán. Július 29-én OigertCin­tin, augusztus 12-én Kovács Endre és Mészöly Katalin sze­repel a dómban, este 8 órai kezdettel. Július 14-én játszik az újszegedi szabadtéri színpadon, este 8 órától, az Omega­együttes, július 21-én a Várkertben mutatkozik be a Mu­sica Hungarica Antiqua. Ismét megrendezik a városi ta­nácsház udvarán a Muzsikáló udvar koncertjeit, július 25-én és augusztus 14-én a Collegium Musicumnak, illetve a szegedi szimfonikusok kamaraegyüttesének felléptével. Július 28-án könnyűzenei összeállítást hallhatnak az ér­deklődök az újszegedi szabadtéri színpadon, térzene augusz­tus 11- és 18-án lesz, délelőtt 11 órai kezdettel, a Széche­nyi téren. Idegen anyanyelvünk Százados betegségünk a külföldmajmolás. Szigligeti Ede egyik korai népszín­művében. a Szökött kato­nában, eleven céltáblákat állít emlékére. A milánói álarcosbálon bizonyos Ten­geri és Parti nevezetű ura­kat leckéztet meg a francia Sain Geran. mivel derék honfitársaink odáig vitték a puccot, hogy nem átallot­ták dicsekedni: elfelejtet­tek magyarul. „Feljegyzem, mert holnap magamnak sem hinném — így a derék francia, majd csípősen hozzá —, ne vegyék le ál­arcaikat, félek, nem talál­nának pirulni." A sztori csattanója: monsieur Geran viszont egészen tűrhetően beszélte nyelvünket, a sze­gedi börtönben raboskodott. Ma sem ritka, ha az or­szágot járva időnként olyan érzése támad az embernek, mintha nem itthon, valahol külföldön meresztgetné sze­meit. A jelszó: mindent az idegenforgalomért! Jó. Odá­ig rendjén, hogy több nyel­vű étlapot kínál a pincér, utcákon, bolti kirakatokban németül, oroszul, angolul invitálnak szívélyes üdvöz­letek, a kiállítások, múze­umok katalógusai külföldie­ket is eligazítanak stb. Az ügy csupán akkor kelle­metlen, ha a magyar nyel­vű lapokat, feliratokat nem leli az ember. Mint jeles fővárosi szállodánkban — nem is a legelőkelőbb, kife­jezetten külföldieknek re­zervált szobákban —, ahol különös módon „magyarul" csorgott a vízcsap, nyikor­gott a kilincs, hiányzott a ruha- és cipőkefe, mind­össze az eligazító füzetecs­kékből, cédulákról felejtet­ték el anyanyelvünkön tájé­koztatni a fizetővendége­ket Udvariasan közlik az étkezési lehetőségeket, a kötelező reggeli választé­kait, a házirend apróságait, a szobába kért italok fel­árait, figyelmeztetik a ko­csitulajdonosokat, mikor ti­los parkolni a szálló előtt — németül, angolul. A ha­zai úgyis tudná? Vagy aki csak magyarul beszél, ke­ressen más helyet az or­szágban? Furcsa. Számtalanszor elmondjuk, tudjuk, kis ország va­gyunk. Azt sem rejtjük vé­ka alá, hogy vendégszerető nemzet (bár néha többet beszéljük, mint tesszük). Szép-hasznos törekvés ap­ró figyelmességekkel ked­veskedni a hozzánk látoga­tónak, ám magunkat sem illik alábecsülni. Tartozunk ennyivel egymásnak, adott esetben — a külföldiek sze­mében is. N. I. volt a Dóm téri gálaest, a kétrészes lakodalmas játék előadása, amelyet a magya­rokkal együtt hét nemzet táncosai mutattak be — ta­valy másodszor. Az idei ünnepi hetek prog­ramját lapozgatva nyilván sokaknak feltűnt már, hogy a néptáncosok gálaestje nem szerepel a szabadtéri bemu­tatók között és fesztivált sem rendeznek. A mindig nagy­sikerű, már nemzetközi hír­nevű szegedi seregszemléről természetesen nem kell le­mondanunk, mindössze még egy esztendőt kell várnunk a néptáncművészet hazai és külföldi mestereinek újabb találkozójáig. Tavaly hatá­rozta el a SZOT Elnöksége, hogy ezután kétévenként ren­dezik meg a nemzetközi fesz­tivált — ha lehet még szín­vonalasabban, nagyszabású Dóm téri gálaestekkel. A közbeeső években pedig mi­nősítő versenyekre hívják meg a hazai szakszervezeti néptánccsoportokat. Az I. Minősítő Bemutató pénteken kezdődik Szege­den. Tizennégy magyar nép­táncegyüttes a színházban mutatja be a versenyprog­ramját pénteken és szomba­ton, majd a versenyek záró­akkordjaként négy csoport közreműködésével gálaestet rendeznek az újszegedi sza­badtéri színpadon, szombaton este. A bemutatók alapján öt­tagú, magyar szakemberekből álló zsűri minősíti a néptán­cosokat. A versenyek mel­lett szakmai tanácskozásokat is rendeznek, amelyek témá­ja többek között a szakszer­vezeti néptáncmozgalom helyzete, a táncpedagógusok munkája. A Magyar Szakszervezeti Együttesek I. Minősítő Be­mutatója vasárnap fejeződik be az oklevelek átadásával. L Gólyaszámfálők A fecske és a gólya gye­rekkorom szent madara. Amikor naponként szakado­zott rajtunk a nadrág, a fé­szekszedés egyenes következ­ményeként, se fecskéhez, se gólyához nem nyúltunk vol­na. Tavaszi érkezésüket han­gos verssel köszöntöttük. Meg sem fordult a fejünkben, hogy valamelyik nem érti a verset. Bizonyítékunk is volt rá, hogy érti. Csak elkiáltot­tuk, hogy hozzál nekünk kis­babát, és hozott. Most hallom, mennyire fogy a gólya. Ötévenként számlálják őket, amilyen pontosan csak lehet. A tíz évvel ezelőtti százból öt év alatt harminchárom elfo­gyott. Mostanáig maradha­tott belőle összesen húsz-hu­szonöt. Gyorsul a fogyásuk, mint a szabadesés. Eszi őket a vegyszer, mert megeszik a vegyszeres tücsköt-bogarat is. És ette őket az aszály is. Tavaly, tavalyelőtt és azelőtt kiszáradtak a tocsogók, oda­odakapott a gólya a kiscsir­kékre is. Sok fészket ledön­tötték, hogy a csirkét védjék. A megmaradt gólyáknak la­kásgondjaik vannak. ORNIT, BUDAPEST A gólyák mai ál­lapotáról három embertől szereztem ismere­teimet. Magyar Leventétől, a tanárképző főiskola tanárá­tól, Bogdán Istvántól, az új­szegedi hőközpont kezelőjé­től, és Salamon Lászlótól, a vízügy autószerelőjétől. So­kat lehetne beszélni arról, hogyan lesz és miért lesz a hőközpontosból meg autók orvosából munkaidő után madarász. Most ők számlál­ják hármasban a nagy fész­kek lakóit. Délután indulnak és holdvilágnál térnek haza. Van még hely a kocsiban, tartsunk velük! Nemzetközi gólyaszámlálás tanúi lehe­tünk. Az egész világon most számlálják őket. Dóc és Balástya között van egy csárda, itt állunk meg először. Nem egy korty ital­ra, hanem itt ígérték tegnap, hogy fészkek után érdeklőd­nek. — Sajnos, nincsenek — tárja szét a kezét a csárda asszonya. — Gólyát keres­nek? — kérdezi egy szénás ember. — Csak menjenek jobbra, jó sokáig, aztán bal­ra, megint jobbra, éppen odaérnek, ahol a gólya fész­kel. Nem ilyen egyszerű az út, ekézőt, postást, permetezőt, biciklin járó menyecskét is kérdezünk, de* megtaláljuk. Himbálódzó földutakat já­runk, érdeklődnöm kell: kié a kocsi? Magyar Leventéé. Nem sajnálja? Ennek ez a sor*a. Kevés ide a kilomé­terpénz! Nem kevés, hanem semmi. Megtaláljuk a fészket, az anya őrzi. Villanyoszlop te­tején van, fölmászni nem le­het. Hiába készítették a szép gyűrűt — rá van írva, hogy ORNIT, Budapest. V. 541.—, a fészek egyetlen kölyökgó­lyája nem kerül be evvel a számmal a gólyák anyaköny­vébe. Eperfa tetejéről táv­csövezik Széli Györgyék a madarat. A szomszédok sze­rint voit itt kettő is, de az egyik kiesett. Sok kilométerrel arrébb, túl Balástyán, Kistelek alá küld el minket a másik út­baigazítás. Nagy csapat em­ber a fészek alatt: apa és fia verekszik, a többi békíti őket. Agyoncsaplak, kinyo­mom a szemed — az eny­hébb szavak közül való. A tényállás valami ilyen lehe­tett: beivott az öreg — lát­hatóan nem először —, és a hitvány ital családjával for­dította szembe. Gólyafészek árnyékában ilyen csetepatét elképzelni se tudtam volna. Más a fantázia, más a Itt kedves szóval fogad­nak bennünket, amit a gó­lyáról mondani tudnak, mind elmondják. — A múlt héten jön két férfi, látja a fészket, meg­áll. Bejön az egyik, hogy szeretnének fényképezni. Azt éppen lehet, mondom neki, de ha sikerül a fölvétel, ad­hatna belőle. — Nehéz dolog lesz. — Nem ingyen gondoltam, megadnám az árát. — így is nehéz. Messze lakunk. — Tudja a posta, hogy ez a tanya a világon van, biz­tosan elhozza. — Csakhogy mi Dél-Ame­rikából jöttünk. — Honnan? — Dél-Amerikából. Ked­ves mama, én tizennyolc év óta még fiagólyát se láttam. — Nem szóltam én erre semmit, csak gondoltam. Ha te éppen tizennyolc éve nem láttál gólyát, akkor téged senki nem küldött Dél-Ame­rikába. Ha ennyire szereted, kár volt neked odamenned. De a címünket azért föl­írták. AZ ISKOLA GÓLYÁJA GÓLYACSATA Kórházi működésének Szombaton azonnali ha­tállyal felfüggesztette a szombathelyi Markusovszky kórház kórbonctani osztá­lyának működését a Szak­szervezetek Vas megyei Ta­nácsának munkavédelmi fel­ügyelősége. Az osztályon ugyanis rendkívül rosszak a rminkakorirtmenyek, osztály felfüggesztése óta hiányoznak a szükséges egészség- és munkavédelmi berendezések. A kórház ezen részlegé­nek korszerűsítése egyéb­ként azért húzódik, mert át­helyezését tervezték a gyógy­intézet általános rekonstruk­ciója keretében. valóság. Ez a fészek üres, még csak most rakják. Ezt is villany fájára tette a madár. Mire beérünk Kistelekre, akkora vihar kerekedik, ugrani is alig tudunk be a presszóba. Mit tehetnének a madará­szok esőben, megkérdezik a kávét-fagylaltot hozó kis­lányt, tud-e gólyát. Szép kislánytól sokfélét kérdezhet­nek a férfinépek, alighanem ezt még nem kérdezték tőle. Gyanakszik a szeme, de ar­ra a bölcsességre jut, hogy nem vagyunk egyformák, ta­lán ilyen embereknek is lenni kell, megmondja tehát, hogy a kömpöci úton van egy fészek. Még esik az eső, mire oda­érünk. Nekem még az előző veszekedés ketyeg a fejem­ben, mikor hallom itt, a ta­nya gazdáitól, hogyan szer­zik a lakást a jámbor tekin­tetű gólyák. Jött ide egy pár tavasszal, lehet, hogy tavaly­ról valók. Meg is igazgatták a fészket, laktak szépen, lak­tak csöndben, egyszer, haj­nalok hajnalán, vendégek jöttek. Csata támadt, gólya­csata, nagy lármával. Az erősebbek kisöpörték a régi lakókat, kivágták a teljes berendezést, mind a két to­jást, azóta ők kelepelnek benne. De kicsi nincsen egy se. Lehet, hogy amazok, a bor nyomása alatt, éppen a gó­ílyáktól tanulták a feet nem­feedék párharcát? Ott, a kömpöci úton tud­tuk meg, hogy itt, bent a faluban is van fészek, az új iskola ud­varán. Révész Pál újságolja, heccből került ide. A torna­tanár fölmászott a nyárfára, fölrakott rá egy nagy kosa­rat — Meg is lett az eredmé­nye. Rátalált a gólya, négy év óta lakja, és nekünk az­óta éppen hat unokánk szü­letett. Reklámnak se rossz! Minden kellék előkerül a kocsiból. Olyan mászóvas, amelyikkel minden fára föl lehet kapaszkodni. Kötéllét­ra, kampó, minden van, de az én aggodalmam csak nö­vekszik. A fönti világból van annyi tapasztalatom, hogy a kocsikerék nagyságúra tere­bélyesedő fészekbe igen ne­héz belenyúlni alulról. Ha kérdeznék, meg is monda­nám. Különben is itt az este, hét óra elmúlt, ne kezdjünk hozzá! A madarászok nem gondo­latolvasók, ennélfogva Bog­dán Pista kapaszkodik föl­felé a bozóttörzsű nyárfára. Föl is ér a fészek aljáig, ülő­két is vitt magával, mostál­lóka lett belőle. Kiköti ma­gát, nyújtózkodik, kampóval húzná ki a gólyát, de nem éri el. Furcsa a világ. Most a ta­nár mászik föl a szemközti nagy kéményre, és tökéletes távirányítással vezeti az ak­ciót. Háromnegyed nyolc, mire kézbe kerül a reszkető madár. Az ő lábára teszik a mai nap egyetlen gyűrű­jét, beszédes bizonyítékaként annak, hogy gólyáéknál igen rossz a népesedési arány. Négy fészekben összesen ket kicsit találtunk. Horváth Dezső

Next

/
Oldalképek
Tartalom