Délmagyarország, 1974. július (64. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-02 / 152. szám

KEöD, mt jCttTOS 3. 3 Egészségügyi dolgozók kitüntetése Hétfőn az Orvos-Egész­ségügyi Dolgozók Szakszer­vezetének Szentkirályi utcai Semmelweis-termében ün­nepséget rendeztek a nagy magyar orvostudós, Semmel­weis Ignác születésének év­fordulója alkalmából. A több mint két évtizedes hagyo­mánynak megfelelően ezen a rendezvényen adták át a Ki­váló Orvos, Érdemes Orvos, illetve a Kiváló Gyógysze­rész, Érdemes Gyógyszerész, valamint az Egészségügy Ki­váló Dolgozója kitüntetése­ket. Az évforduló alkalmából 102-en részesültek a meg­tisztelő elismerésben. Az ünnepélyes esemény résztvevőit — akik között ott volt dr. Medve László egész­ségügyi miniszterhelyettes, dr. Vidovszky Kálmán, az MSZMP Központi Bizottsága egészségpolitikai alosztályá­nak vezetője, dr. Darabos Pál, az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkára és dr. Gyüszü Mik­lós, a Magyar Vöröskereszt főtitkárhelyettese — dr. Aczél György egészségügyi minisz­terhelyettes köszöntötte, majd dr. Zsögön Éva egészségügyi államtitkár mondott beszé­det, majd átadta a kitünte­téseket. Az egészségügy területén végzett kimagasló munkájá­ért a Kiváló Orvos kitünte­tést kapta Csongrád megyé­ből dr. Tóth Károly, a Sze­gedi Orvostudományi Egye­tem tanára. Az Érdemes Or­vos kitüntetést vette át dr. Balázs Gabriella Sebestyén Jánosné, a deszki községi ta­nács körzeti orvosa. A Ki­váló Gyógyszerész kitüntetés­ben részesült Tichy Béla, a Szegedi Gyógyszertári Köz­pont gyógyszertórvezetője; az Érdemes Gyógyszerész kitün­tetést kapta dr. Kata Mihály, a Szegedi Orvostudományi Egyetem adjunktusa, * A Szegedi Orvostudomá­nyi Egyetem szemészeti kli­nikájának tantermében teg­nap rendezték a Semmel­weis emlékünnepélyt, ahol kitüntetéseket, jutalmakat adtak át. Az Egészségügy Ki­váló Dolgozója kitüntetést adományozta az egészségügyi miniszter Ormos Tivadarné ápolónőnek. Miniszteri dicsé­retben és a vele járó juta­lomban részesültek Lovai Fe­rencné, Merfelsz Zoltánná, Makra Irén osztályvezető ápolónők, Szegedi Istvánné fogászati asszisztensnő és Tyeplik Tiborné ápolónő. Az aranykoszorús törzsgárda-ki­tüntetéseket — negyedszáza­dos, illetve azt meghaladó munkájukkal — dr. Iváno­vits György akadémikus, egyetemi tanár, Lehotay Má­tyásné ápolónő, Popán János állatgondozó, Pallagh Lajos főápoló, Bedő Katalin ápoló­nő, Dinnyés János laboráns és dr. Németh András do­cens érdemelték ki. Szénbányászati tröszt, 85 ezer dolgozóval Oj tröszt kezdte meg működését hétfőn Tatabányán. A nehézipari miniszter — a Minisztertanács jóváhagyásával — hozta létre a Magyar Szénbányászati Trösztöt, amely a kilenc hazai szénbánya vállalat munkáját korábban koor­dináló Egyesült Magyar Szénbányák (EMSZ) helyett, de attól lényegesen eltérő jogkörrel és tartalommal irányítja majd a hazai szénbányászatot. Az új szervezet a legna­gyobb magyarországi tröszt, ugyanis 85 000 dolgozó tarto­zik hozzá. Székhelyéül nemcsak azért választották Tata­bányát, mert Komárom megye a hazai szénbányászat leg­jelentősebb központja, hanem azért is, mert működési fel­tételeit itt tudták a legjobban biztosítani. Két nap alatt háromhónapi csapadék Makón házakat fenyeget a belvíz Eddig a Tiszán és mellék­folyóin kialakult nagy ár­hullámok szólították munká­ba az árvíz elleni védekező­ket, most pedig, az elmúlt hét utolsó két napján, a nagy tömegű csapadék idézett elő veszélyes helyzeteket Szege­den, Makón, Hódmezővásár­helyen, Nagylakon, Apátfal­ván, Kübekházán. Kardos Imre főmérnök, az ATI­VÍZIG igazgatóhelyettese teg­nap arról tájékoztatott, hogy a Maros völgyében mintegy 30 kilométeres szélességben olyan mennyiségű csapadék hullott le, amely háromhó­napi átlagnak is megfelelne. A mért csapadékérték 70— 100 milliméter szombaton és vasárnap. Makón sok utcá­ban mintegy 340—350 ház került veszélyes helyzetbe. A mentésbe, a víz elhárí­tásába aktivan avatkozott be az ATIVÍZIG belvízvédelmi készültségé, a tűzoltók, a wigacdalkűdua _ tarsuiatote. Makói házak vízben Mintegy 18—20 házból Ma­kón kilakoltatták a legveszé­lyesebb helyzetbe kerülteket. A víz elvezetésére 28 darab nagy teljesítményű szivaty­tyút állítottak be, hogy a ve­szélyes helyzetet elhárítsák. Szombaton és vasárnap Szegeden 41 milliméter csa­padék hullott le, egész hó­napban pedig 167,6 millimé­ter. A talaj teljesen megtelí­tődött, s ennek következté­ben Tápén és Alsóvároson egyes helyeken megállt a víz, amelynek elhárítását azonnal megkezdték, ugyan­akkor másodfokú belvízvé­delmi készültséget rendeltek el. Hódmezővásárhelyen, Ma­kón, Apátfalván, Kiszombo­ron harmadfokú a belvízvé­delmi készültség. Az eddigi becslés szerint Csongrád me­gyében 12 ezer 600 hektár vetés, termőföld, kalászos, kapások kerültek víz alá, az összes elöntés a réteket és legelőket jg Somogyi Károlyné felvétele mintegy 20 ezer hektárra terjed. A nagy esőzés hatására a Körösökön és a Maroson is­mételten újabb árhullám alakult ki, és van levonuló­ban. Ez azonban nem befo­lyásolja lényegesen Szeged­nél a Tisza vízállását, amely változatlanul apadó tenden­ciájú. A Tisza végig apad, miután Szolnoknál 802 cen­timéter magasan tetőzött, s ez az árhullám ellapulva és lassan vonul lefelé. L. F. Eszmecsere a munkahelyi demokráciáról Közvetve, közvetlenül Vigyázzunk, véletlenül se kerüljön a címben levő két szó közé — a vessző he­lyett — egy harmadik. Nem közvetve vagy közvetlenül, hanem közvetve és közvet­lenül egyaránt élnie, létez­nie kell a munkahelyi de­mokráciának. Azonos tarta­lom más-más formái, meg­jelenítői csupán. Nincsenek alá- és fölérendelt viszony­ban. Egyformán fontosak. Egyformán fejlesztésre szo­rulnak. A bizalom kötelez Ismerős mondat. Sűrűn hallani. Főként a különbö­ző testületek tagjainak megválasztásakor. Az üzemi, a munkahelyi demokrácia közvetett érvényesítését ugyanis a dolgozók testüle­tekre bízzák. Például a pártbizottságra. A vállalati szakszervezeti tanácsra, bi­zottságra. Az alsóbb szintű párt- és KlSZ-vezetőségek­re. szakszervezeti műhelybi­zottságokra. S egyebek kö­zött a vállalati felügyelő bi­zottságra, hiszen annak is vannak munkás tagjai. Aki­ket. sok más, tisztséget ka­pott társukkal együtt, köte­lez a bizalom. Kérdés, mire kötelezi őket? Természetesen arra. hogy ismerjék a testület elé ke­rülő ügyeket. mondják el véleményüket, s persze, azo­két szintén, akik megválasz­tották őket. Legyenek kri­tikusok, igényesek, kezde­ményezők, ne gépiesen bólo­gatok . Lassítsuk csak gondolata­ink szárnyait, nehogy a fel­hők közé ragadjanak ben­nünket. Maradjunk a föl­dön. Elvben helytállóak azok a követelmények, ame­lyeket fentebb sorolni kezd­tünk. A gyakorlatban azon­ban a közvetett demokrácia fórumainak ténykedése a munkahelyek egy részén azért formális, azért keveset érő, mert semmi más. pusz­tán — ahogy ezt az üzemi szóhasználat ciúfolja — né­hány hegyibeszéd hangzik el. A vezetők, a szakterület illetékesei számadatok és szakmai kifejezések tömegét zúdítják a hallgatóságra. Igyekeznek „tudományosak" lenni, de legjobb esetben is annyi marad meg a részt­vevők többségének fejében, hogy „kellene" sok minden kellene. Hogyan, mi módon? Erről nem esett szó, erről nem kérték a testület tag­jainak véleményét. Holott ott kezdődött volna a kol­lektív munka, a demokrácia közvetett fórumának hasz­nossága. Esetleges, rendezetlen an­nak gyakorlata, hogy mit érdemes, mit kell e fóru­mok elé terjeszteni. A je­lenleginél világosabb — ál­lami és szakszervezeti — utasításokra. irányelvekre van szükség. A szó elrepül... Az írás viszont megmarad — tartja a közhiedelem. De öreg hiba. hogy sokszor az írás sem ér sokat. Köny_ nyű ez is. „elrepül". Hi­szen — áttérve a munkahe­lyi demokrácia közvetlen formáira — jegyzőkönyv, emlékeztető, összefoglaló ké­szül a termelési tanácsko­zásról, az üzemi munkás­gyűlésről, a brigádértekez­létről; a brigádvezetők he­lyi. s ágazati tanácskozásá­ról, az ifjúsági parlament­ről, a törzsgárda összejöve­teléről. a műszaki konferen­ciáról, a párt- és szakszer­vezeti, KISZ-taggyűlésről... Azaz tekintélyes a fórumok száma. Nem kevésbé az ott elhangzó észrevételeké, ja­vaslatoké, bírálatoké. Csak éppen.— „ ... azt szeretnénk, hogy hatékonyabban működjön demokráciánk, és nem úgy, ahogy ma még sok helyen előfordul; a dolgozók el­mondják ugyan a vélemé­nyüket, a vezetők meg is köszönik azt, de minden ma­rad a régiben" — állapítot­ta meg Kádár János 1974. március 28-án, a nyíregyhá­zi pártaktíván. Azaz csak a szó meg az írás nem elég. Arra is szükség van, hogy a kötelező cselekvés módjait kimunkáljuk. A vezetők sze­mélyes felelősségének érvé­nyesítését a dolgozók közvet­len tapasztalatainak hasznot sításában. Formalitások helyett Napjainkban — mind a dolgozók szemléletét, mind társadalmi viszonyainkat te­kintve — eljutottunk addig, hogy a közvetett és a köz­vetlen fórumoknak érdemi szerepet, hatáskört, ha úgy tetszik jogkört szánunk. A formalitások helyett. For­mailag ugyanis élnek a ter­melési tanácskozások. Rend­szeresen megtartják azokat stb. Ám mi múlik a dolgo­zóknak ezen az összejövete­lén? Döntenek a kiváló cím­re javasoltakról. Kész. Vajon ma már elég ez? Hiszen az emberek politikai, műveltségi, s persze szak­mai szintje is, jóval fölötte áll az egykorinak Igényük van tehát a többre. Arra például, hogy — akár a ter­melési tanácskozások új jel­legű lebonyolítása, akár más forma keretében — érdem­ben mondhassanak véle­ményt közvetlen munkahe­lyi vezetőjükről, a gazdasági munka egészéről. A Munkaügyi Minisztéri­um és a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa tavaly vég­zett, széles körű együttes vizsgálata egyebek között megállapította, hogy a dol­gozók nagy többsége nem a munkahelyi demokratizmus új fórumai után áhítozik, hanem a meglevők hatásos működtetését kívánja. A tö­meges vélemény jó jelző­rendszer! Kifejezi az igé­nyeket csakúgy, mint a le­hetőségeket. Azt, hogy a for­mák, értekezletek, tanácsko­zások gyarapítása helyett ér­demi feladatokat kell rábíz­ni a meglevőkre. Esetleg úgy, hogy — sok más mel­lett — a brigádvezetőj érte­kezletek előzetes véleményt nyilvánítanak az üzemi ve­zetők bizonyos körében a ki­nevezéshez. Esetleg úgy, hogy az üzemi szakszerveze­ti bizottságokban ne csak a megválasztottak legyenek ott, hanem az adott terület szo­cialista brigádjainak képvi­selői szintén. M. O. Kölcsönös bizalom Á határőrök és a lakosság kapcsolatai — Három párt-végrehajtóbizottság együttes ülése A szegedi járási párt-vég­rehajtóbizottság, a kiskunha­lasi és az orosházi határőr­kerület párt-végrehajtóbizott­sága tegnap, hétfőn együttes ülést tartott Röszkén. Azért ebben a helységben, mert a „Határőr község" címet vi­seli és példás a kapcsolat a ennek a katonák — akik nyilvánvalóan a nép sűrűjé­ből valók — a lakosság tá­mogatásával tesznek eleget. Szabályos útiokmányokkal — köztudottan — utazhatnak külföldre a magyar állam­polgárok, s szívesen foga­dunk minden tisztességes határőrség és a lakosság, az szándékkal ide érkezőt. Van­őrs és a községi párt- ésta- nak azonban olyan emberek nácsi szervek, a téeszközösség, — büntetett előéletűek, a fe­valamint az iskola között. A megbeszélésen részt vett és felszólalt Gém László, a ha­tárőrség pártbizottságának titkára is. Az ülés témája a határőri­zet, a határrend, az őrsök kapcsolata a lakossággal, sze­repük a községek életében volt. A határrend része ha­zánk általános, törvényes rendjének. Államhatáraink védelme, őrzése kötelesség, s Orvosi műszerek Tízszer nagyobb szériák gyártását teszi lehetővé a magyar orvosi műszergyár­tásban a nemzetközi gyárt­manyszakositás es együtt­Íjetei>zairHtvavi-múkodes, s a Medicor gyárt­mányainak már 40 százaléka szakosított termék. ­Eredményesen kutatják a Medicor szakemberei a to­vábbi együttműködési tehe­tőségeket. lelősségrevonás elől menek­vők, kalandvágyó fiatalok—, akik illegálisan kísérlik meg a határ átlépését. Hazánk la­kosságának igen kis töredéke ez, de velük, vagy a bűnös szándékkal érkező némely külföldivel szemben ébernek kell lennünk. Például Rösz­kén, Tiszaszigeten és Üj­szentivánon öregek és fiata­lok vigyázó szemei kísérik a gyanús idegent. Az őrsök tisztjei és sorál­lománya jelentős tényezők a határmenti községek életé­ben. Közreműködnek a la­kosság tájékoztatásában, ott vannak a közélet sok fóru­mán, a helyi kulturális élet­ben stb. A községekben a határőröket szeretik; kölcsö­nös a bizalom, a tisztelet a határőrök és a lakosság kö­zött. Az ülés — egyebek között — kiemelte: a kialakult együttműködés további tö­•kélete&itesére adottak, a fel­tételek. Hangoztatták: az őr­sök és a községek párt-, ál­lami és téeszszervei, az isko­lák szélesítsék azt a munkál­kodásukat, ami a fiatalok körében erősíti a szocialista hazafiság, az internaciona­lizmus tudatát. Ennek kap­csán merült föl, hogy az őr­sökre bevonuló újoncok szá­mára készítsenek a közsé­gekben olyan helytörténeti összeállítást, amelyből képet kaphatnak arról a vidékről, ahol szolgálatot teljesítenek. Helyes, hogy időközönként a határmenti községek párt­és tanácsi szervei is értéke­lik a határőrség és a lakos­ság kapcsolatait, az ezzel összefüggő tennivalókat. A „Határőr község" címet ki­érdemelt helységekben — foglalt állást az együttes ülés — minden évben tanácsülé­sen emlékezzenek a cím el­nyerésének évfordulójára, öt­évenként pedig rendezzenek határőrünnepséget. A tanácskozáson számosan szólaltak fel, tettek észrevé­teleket. Az együttes ülés ál­lásfoglalását a határmenti községek párt- és állami szervei, az őrsök megtár­gyalják. A cél: erősödjék a határőrség és a lakosság sok­rétű kapcsolata, a határ együttes óvása; segítsék a katonák szóval és tettel még jobban a községek fejlódeset.

Next

/
Oldalképek
Tartalom