Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-09 / 133. szám

VASÁRNAP. 1974. JŰNIUS 1 A

z élet csodaszép pillanatait lestük el képriportunkban: a hivatásukra készülő védőnők és szülésznők szakmai igyekezetét; egy barátságos pillanatot, amint a védőnő meglátogatja otthon a kisbabát és a mamát; meghitt utcai sétát, midőn három gyönyörű gyermekével indult kellemes sétaútra egy édesanya; síró kis vasgyúrót az orvosi rendelőben, egészségének ellenőrzésekor, és a postás bácsit, aki az apróságok „fizetését", az anyasági segélyt kézbesíti a népes családnak. A társadalmi gondoskodás és szeretet apró epizódjait örökítik meg Somogyi Károlyné képei. De ezek az epizódok már végig kísérik anya és gyermek életét a mi társadalmunkban. A jövő század szakmunkásai H

a egy családban a gyermek számára egy öltöny, nagykabét, vagy akár egy pár cipő vásárlására kerül sor, elképzelhetetlen, hogy a szülő, vagy a szülők ne legyenek jelen, ne segítsenek a választásban. Mennyivel nagyobb, úgyszólván életre szólóbb esemény ennél a pályaválasztás; annak eldöntése, hogy az általános iskola, vagy a középiskola elvégzése után hogyan, hol és mit tanuljon tovább a gyerek? Mégis, ez utóbbiról, a hivatás helyes megtalálásának segítéséről hány esetben lemaradnak a szülők, mondván: „Te tudod, mit akarsz." A másik véglet ezzel szemben a szülői tekintély elvén alapuló „beavatkozás", amikor a szülő, a legjobb szándékkal ugyan, de mégiscsak a saját ismeretei és ismeretsége alapján maga dönt gyermeke helyett, maga választ pályát, vagy iskolatípust számára Fenti végletek egyike sem járhátó út, annál kevésbé, mert nagyon nehéz százszázalékos biztonsággal megtalálni az „igazit", még abban az esetben is, amikor a tanuló-szulő-iskola együttesen dönt. A gyerek önismerete és ismerete elengedhetetlen a pályaválasztáshoz. s még ha e feltételek adottak, akkor is nagy figyelmet és törődést igényel a gyermek további tanulásának egyengetése, érdeklődésének helyes irányítása. A képesség, tehetség és alkalmasság megfigyelése és számbavétele a szülői ház, az iskola és a tanuló együttes feladata. A cél, hogy egy fiatal se kallódjon el. s váljon szakképzettség nélküli, pályatévesztett, vagy sorsával elégedetlen felnőtté. Ma a továbbtanulás lehetőségei rendkívül széleskörűek, és sokkal inkább beszélhetünk a bőség zavaráról, mint a választás szűkösségéről. A szakmunkásképző intézetekben 62 ezer fiatal kezdheti meg tanulmányait az 1974—75-ös tanévben, 185 szakmacsoportban, s az üzemek, vállalatok szinte két kézzel kapnak minden szakképzett fiatal után. A tanulóévek alatt, a tanulmányi eredménytől függően 90 forinttól 750 forintig terjedő ^ösztöndíjat kapnak a szakmunkástanulók, napi egy forintért ebédelhetnek, havi 70 forintot fizetnek a diákotthoni elhelyezésért. Mindezeken felül 20 kiemelt szakmában — a kovács, öntő, esztergályos stb. — 200 forint plusz ösztöndíjhoz is jutnak. A szakmunkáspályát választók tanulmányalkat korszerű tantervek, jól felszerelt tanműhelyek és képzett szaktanárok segítségével végezhetik. Kormányunk évről évre többet, milliárdokat fordit a szakképzésre, miután nem kevesebbről van szó, mint hogy a jelen pályaválasztói négy-öt évtizeden át dolgoznak, 20Í4-ben mennek nyugdíjba, tehát a jövő század szakmunkásai is közülük kerülnek ki. A végzett szakmunkások számára is biztosított a munka melletti továbbtanulás, hérom esztendő alatt levelező vagy esti tagozaton elvégezhetik a középiskolát, érettségi vizsgát tehetnek. Nem zsákutca tehát a szakmunkáspálya, amiből nincs kivezető út, hanem ellenkezőleg, olyan alapokat ad, amelyek megkönnyítik a továbbképzésre később megérők, illetve azt később igénylők boldogulását. A szakközépiskolák az elmúlt esztendőkben közkedvelt iskolatípussá váltak. Különleges szerepük van például a lányok szakképzési hátrányainak ellensúlyozására, ezért döntenek egyre többen e mellett az iskolatípus mellett. A gimnáziumok a felsőfokú oktatásra készítenek elő, a munkás és paraszt fiatalok azért nem maradhatnak el innen sem. mert a gimnázium elvégzése után megalapozottabb tudással pályázhatnak az egyetemekre és főiskolákra. Idén 52 ezren érettségiznek, közülük az előzetes felmérések szerint, 28 197 fiatal jelentkezik a 15 300 felsőfokú oktatási helyre. A műszaki és a természettudományos pályák iránt — a népgazdasági igényekhez mérten — kisebb az érdeklődés. Ugyanakkor a humán pályákon túljelentkezéssel kell megküzdenie a pályázónak. Magyar-történelem szakon például 15-szörös a túljelentkezés, a jogi egyetemekre négyszeres, az orvosi egyetemekre két és félszeres. Ezek a tények arra figyelmeztetnek, hogy a körültekintés, az alkalmasság és lehetőségek egybevetése minden esetben nélkülözhetetlen, KOCSIS ÉVA Mohácsi Regős Ferenc Csendélet Áthelyezés — Üdvözlöm, Kiss elvtárs! — Ó. Kovács .. — Mélységes tiszteletem ... khm ... khm ... úgy látom, az új főnök már ténykedik. — Mi a fenét grasszálsz te munkaidőben a folyosón? — Hát csak úgy ... — Igen? És mi újság nálunk? Minden rendben? — Természetesen, Kiss elvtárs. — Mit szorongatsz a hónod alatt? — Ö, ez egy iratcsomó ... Iratkapocs kellene hozzá. — Furcsa, hogy egy mérnök gémkapocsért caplat. Szólj a titkárnőnek, és elintézi. — Hát éppen elintézhetné, csakhogy pillanatnyilag nincs titkárnő. — Beteg lett? — Makkegészséges. Csupán áthelyezték. — Hová helyezték? — Az értékesítési és panaszirodához! — Elment az eszed? Na, gyere be gyorsan az irodámba, és mindent tisztázunk. — önnek már nincs irodája, Kiss elvtárs. — Nincs? Hát hova tűnt volna? — Átadták kérem. Átadták az értékesítési és panaszirodának. — Hogy-hogy átadták? — Hát csak úgy egyszerűen, és kész. Eddig a „reklamáció"-nak, az „értékesítés"-nek is volt külön osztálya, de az „és"-nek még nem. Most csináltak a kettőből egyet. — De hát ez felháborító! Az én beleegyezésem nélkül? Amikor itt én vagyok a főnök?! —• Csak volt. — Hogy-hogy voltam? — Csak úgy. Már nem főnök, önt átirányították. — Hová irányítottak? — A kazánosztályhoz! — A hová?... — Tessék megnyugodni, természetesen főnöknek. A kinevezést saját szememmel láttam. — És ki hozta ezt a hülye határozatot? — Balog. — Nahát! Azonnal felkeresem! Majd én megkérdezem tőle, hogy... — Ne fáradjon, öt szintén áthelyezték. A tröszthöz! — Ja, vagy úgy... És miféle papír ez nálad? — Ez egy határozat. — Miféle határozat? — Határozat az én kinevezésemről. — Hát te mi vagy? — A hivatal űj főnöke. Balog helyett. SZUKONYI ALADÁR VÉDŐNŐK ÉS SZÜLÉSZNŐK KÉPZÉSE A VÉDŐNŐ LÁTOGATÁSA HÁROM GYERMEK EGY CSALÁDBAN >