Délmagyarország, 1974. június (64. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-02 / 127. szám

VASARNAF, im JÜNltJS 2. Intézkedések a felnőttoktatás érdekében Az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács ülést tartott Megtárgyalta a Művelődésügyi Minisztérium és a Munkaügyi Minisztérium előterjesztéséi a felnőttoktatás korszerűsítéséről. Felkérte a művelődésügyi minisztert, hogy a felnőttoktatás szervezeti és tartalmi fejlesztése érdekében tegye meg az előterjesztésben javasolt és a vitában elfogadott intézkedéseket; a Magyar Rádió és Televízió elnökét, hogy szervezzen adásokat a munkájuk mellett továbbtanuló dolgozók tanulmányainak segítésére; a különböző főhatóságok vezetőit, tegyenek hathatós intézkedéseket, hogy a főhatóságok alá tartozó vállalatok és intézmények dolgozói minél többen végezzék el munkájuk mellett az általános iskolát, szerezzenek munkájuk mellett középiskolai és felsőfokú végzettséget; a Szakszervezetek Országos Tanácsát, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsát, valamint a KISZ Központi Bizottságát, hogy érdekvédelmi tevékenységük keretében állítsák előtérbe a dolgozók munka melletti tanulásának segítését és az erre való ösztönzést. A tanács a továbbiakban új egyetemi és főiskolai szakok létesítésére fogadott el határozatot Csak állami? A könyvhét! Lokálpatriótának nyitánya Tudták az ügyesebb főkönyvelők, már az állami kocsik használatát fékező rendelkezés előtt, jobban járnak, ha kocsi vásárlására buzdítják utazgató embereiket, ha kilométerpénzt fizetnek, és nem autót meg sofőrt tartanak. E rendelkezés óta meg különösen gyakoriak a hivatalos ügyben futkározó személykocsik. Bajban csak akkor vannak tulajdonosaik, ha úticéljuknál tiltó tábla fogadja őket: „Csak állami gépkocsik részére". Még ha a parkírozás egyre inkább gond is, minek ilyen apróságról szólni? Mindenekelőtt a közlekedési táblák becsületéért. Parkírozóban ugyan nem szokott baleset történni — legfeljebb felírnak egy „közületileg kiküldött maszekot". A tilalmi táblákra azonban • egyformán hallgatni kell, akár a parkírozást, akár a biztonságos sebességet szabják meg. P. A. lenni... A városi Ifjú Gárda-zenekar pattogó ritmusú muzsikája csalogatta a járókelőket tegnap, szombaton délelőtt a Kárász utcára. Könyvutcává változott ismét a szegediek népszerű sétáló utcája. Tíz Tékozlás és takarékosság f3„) Elégetni vagy megenni? Nemzetközi szállóige: a rintnál többre rúg az az érkőolajat már bűn elégetni, ték, amelyet a közületi gépde megenni még nem le- járművek — a mezőgazdasáhet. A tréfában rejlik igaz- got nem számítva — hajtóság. Sikeres kísérletek iga- és kenőanyag formájában elzolják, hogy nagy tápértékű fogyasztanak. Ugyanakkor élelmiszerek állíthatók elő vizsgálatok bizonyítják, hogy nyersolajból... Az olaj valóban a legsokoldalúbb alapanyagok egyike. Feldolgozása, nemesítése során több származéka az induló ár húsz-, ötvenszeresét éri el. Egy esztendő alatt a világpiacon a mosószerek egyik nélkülözhetetlen összetevőjének, a dodocilbenzolnak az ára — kőolajszármazék ez is — a háromszorosára ugrott Tavaly hazánk 6,5 millió tonna kőolajat importált, túlnyomó részét a ' Szovjetunióból. A világ olajfogyasztása — napjaink növekedési ütemét tekintve — tízévenként megkétszereződik. 1973-ban 670 millió liter normál- és 220 millió liter szuperbenzint faltak föl Magyarországon a járművek. A? üzemanyag-felhasználás másfél évtized alatt a négyszeresére növekedett. Ma a mező- erdő- és vízgazdálkodás tizenötször anynyi villamosenergiát igényel, mint 1960-ban. A szállítás és hírközlés háromszor annyit. Tavaly 88 ezer új fogyasztót kapcsoltak be a villamosenergia-hálózatba. Tyúk is, tojás is A régi hasonlattal élve, az anyag, az energia, az eszköz tyúk is, tojás is egyszerre. Nem lehet eldönteni, legutóbbi időkben 1,3 melyik volt „előbb"; az anyag kitermeléséhez energia kell, az energia élőállításához energiahordozó, ez utóbbi felszínre hozatalához megintcsak energia és eszköz ... Ezért, hogy a bedöglött cement, a törött tégla, a hulladékba lökött fém anyag- meg energiapocséko!as is egy füst alatt. S menynyi ilyen füst; száll, sűrűn szo szerint. Évente hárommilliárd ítv az egy kilométerre jutó üzemanyag-felhasználás öt év alatt 10 százalékkal növekedett, s ezt semmi sem magyarázza, csak a munka- és gazdálkodási fegyelem lazulása. Teher, egy vállon Furcsa útra tévednek azok, akik úgy gondolkodnak: takarékoskodjon az állam, de ne a mi iparágunkon, vállalatunkon. Számítások szerint az egy főre jutó acélfelhasználás 1980-ban az országban már 390—400 kg lesz. Tehát teremtse elő az állam az ércet, a félkész terméket, a hazai megmunkáláshoz az energiát, s azután a feldolgozó iparágakban csináljanak az acéllal, amit akarnak... Abszurdum? De hisz' erről tanúskodik a gyakorlat ! Az államnak valóban módjában áll növelni az importot. Ha — s ez a „ha" nagyon fontos — a vállalatok, szövetkezetek megtermelték annak ellenértékét! Az állam — ebben az esetben a kormány — vállalta azt a terhet, hogy a közelmúltban 1,5 milliárd forint támogatást nyújtott a kőolaj- és földgázkutatásokra, csak a millió- dollárt biztosított műszervásárlásokra. Egy vállon azonban nem nyugodhat a takarékosság, az ésszerű gazdálkodás terhe. Két váll kell ahhoz. Felhasználóké, fogyasztóké éppúgy, mint termelöké. Mert úgy látszik, azt a legnehezebb megtanulni, hogy ebben az orszagban minden vail a miénk. Mégha sűrűn nem is akarjuk odatartani! Előrejelzések szerint az idén mintegy 30 milliárd forint értékű energiahordozót használunk fel. Ha sikerül egy százalékát megtakarítani, akkor ez 300 millió forint értékű eredménnyel ér fel! Például úgy, hogy elsősorban a Dunai és a Beremendi Cementműben növekszik a termelés, mert ezek fele annyi energiával állítanak elő egy tonna cementet, mint a régebbi gyárak Azután úgy, hogy a' hazai földgáztermelés bővítése»e — amire mód van — olajat helyettesítenek, az idén körülbelül százezer tonnát. Továbbá úgy, hogy a hőtermelésnél szigorítják a gazdálkodást. Itt egyszázaléknyi megtakarítás — átszámítva — évi 240 ezer tonna olajjal egyenlő az országban! S erre reálisak a lehetőségek, mégcsak különösebb intézkedések sem kellenek hozzá. Elég, ha rendesen becsukják az ablakokat, a lakásokban és az irodákban, a műhelyajtókat az üzemekben, ha egyenletesebbé szervezik a termelést, s nem kell a gőzt a levegőbe engedni, mert éppen nincs mit csinálniuk a szárítóberendezéseknek ... Mészáros Ottó Következik: Megyünk a ví« alá. könyvpavilonban kínálják az idei ünnepi könyvhét több mint 130 új kiadvámyát. Az ünnepi könyvhét megnyitóját tegnap délelőtt rendezték meg a Móra Ferenc Könyvesbolt előtt. Csernák Árpád, a Szegedi Nemzeti Színház színművésze mondott verset, majd dr. Csetri Lajos irodalomtörténész ünnepi beszédével vette kezdetét a június 8-ig tartó ünnepi könyvhét szegedi programja. Ma, vasárnap délelőtt 11 órakor a Kárász utcán, a könyvpavilonok között a Radnóti Miklós gimnázium irodalmi színpada ad műsort Holnap, hétfőn délután 3 órakor a gyerekeket várja a könyvutca. Legkedvesebb olvasmányaim címmel aszfaltrajzversenyt rendeznek részükre. A könyvhét megnyitásának első óráiban már nagy volt a forgalom a könyvesboltokban és a könyvpavilonok körül. Legtöbben azokat a féláru kiadványokat keresik, melyek évek óta az ünnepi könyvhetek slágereinek számítanak. így a Szép versek 1973. a Körkép '74, a Rivalda 72—73 és az írószemmel 1973 című kötetek sokasága talált gazdára. Sokan keresik a Fénytestű szerelmesek című novellaválogatást. Az oroszlán torka címmel közreadott 20. századi magyar egyfelvonásosokat és A város a hegyekbe megy című szovjet dokumentumprózaválogatást. A verseskönyvek közül Pilinszky új kötetének, i Ladányi Mihály hatvan új I verset tartalmazó könyvének ! és Neruda válogatott verseij nek van nagy sikere. (Könyv! heti összeállításunk a lap 6 '—7—8. oldalán.) I Közlemény Értesítjük a város lakosságát, hogy az utcai virágágyak beültetésére ingyenesen felajánlott 20 000 db virágpalánta kiosztását Üjszegeden, a Thököly u. 48. szám alatti kertészeti telepünkön június 3-án megkezdjük, Átvétel: naponta 7—14 óra között. Szegedi Városgazdálkodási Vállalát SZEGED 5 NAPOS AUTÖBUSZKIRANDULAS INDUL BÉCSBE július 17—21-ig. Részvételi díj: 2180.— Ft + útlevél. Jelentkezés és részletes felvilágosítás: IBUSZ. SZEGED, Klauzál ter 2. Telefon: 12-020. E

igy város és lakói oly szoros kölcsönhatásban élnek, hogy egyiket megismerve, akár látatlanban a másikról is véleményt lehetne mondani. A lakók életformája. mentalitása szükségszerűen nyomot hagy a szűkebb, tágabb környezeten, az emberek így vagy úgy mindenképpen magukhoz alakítják, a maguk képére formálják lakóhelyüket, a várost. Illetve, tálén mégsem egészen így van. Kisvárosokról alighanem nyugodtan el lehetne mondani mindezt, ám Szeged már kinőtt ebből a kategóriából. A város egésze korántsem egységes ebből a szempontból, lakóikhoz inkább az egyes városrészek idomultak, sokat elárulva életformájukról és mentalitásukról is. Hiszen milyen nagy'a különbség Üjszeged kertvárosának kifelé forduló, csak dróthálóval kerített virágos telkei, vagy például Alsóváros átláthatatlan deszkakerítések mögé zárkózó, önönmaguknak élő portái között? Szemléletes a példa, a különbség, de — bár megérne egy misét — fölösleges lenne most okain, az egyik erényein, vagy a másik hibáin meditálni. Ebben az esetben sokkalta fontosabbnak tűnik az a tény, amelynek nem elemzésére, inkább illusztrálására szolgált a példa: az emberek anélkül, hogy kimozdulnának lakásuk ajtaján, portájuk kapuján kívül, egyszerűen otthoni életformájukkal is befolyásolják,' sőt alkalomadtán meghatározzák egy-egy városrész képét jellegét. Vagyis a legszűkebben vett magánélet is szükségszerűen közéletívé válik, akarva-akaratlan otthonaban is mindenki többe-kevésbé részese a szó legszorosabb értelmeben vett közéletnek. így vagy úgy, de mindenki meghatarozoja is egy városrész jellegének. Mindezt azért is érdemes elmondani, mert sokan vannak akik — talán az én házam, az én váram mentalitásból — idegenkednek attól, ami közéleti; nem szívesen lépnek ki lakasuk falai vagy portájuk kerítése mögül. Pedig hát — íme a példa — a magán- és a közéletet még egy hajszál sem valasztja el egymástól, olyannyira összetartoznak. S ezzel önmagunk érdekében is jó, ha tisztában vagyunk. Vannak emberek — számot nem merek- írni de alighanem több ezren Szegeden —, akik évek óta hihetetlen ambícióval, lelkesedéssel dolgoznak a városért. Jónéhányat ismerek közülük. Olykor még köszönő szóban sem igen van reszuk, mégis immár sok ezer forint értéket tettek le valamennyiünk asztalára — társadalmi munkában. Ismerek olyan embert, aki már vagy a nyolcadik óvodában szereli be lobbedmagával társadalmi munkában a gázfűtést, esztendők óta javítgatja egy iskola felszerelési tárgyait, vagy éppen játékokat készít óvodáknak. De nem csupán róluk érdemes szólni. Igaz, a munka senkit sem köt le egyénileg túlzottan és hosszú időre, mégis imponáló, hogy immár másodszor vállalkoztak a város fiataljai, a KISZ szervezéseben tízezer fa elültetésére. Munkájukat dicséri az iparövezet kis erdeje, az idén pedig a rendező-pályaudvar környéke fog megifjodni a kezük munkája nyomán. Ezek a fölajánlások, KISZ-szervezetek, szocialista brigádok munkájukkal átfogják az egész várost: segítenek ahol lehet, s ahol szükség van rájuk. Márpedig, szükségből van elég. Közhelyszerűen bár, de találóan a növekedés gondjaira szokás hivatkozni. S valóban így van. Ugyan kinek szúrt volna szemet ezelőtt néhány évtizeddel a városok peremkerületeinek elhanyagoltsága? Senkinek. Ám időközben megszületett a kontraszt: a lakótelepek, s az új ipari üzemek. Rendezettségük már nem tűri meg maguk mellett az elhanyagoltságot. Olyan ellentét ez, amelyen változtatni kell. És a felgyorsult fejlődés nemcsak ellentéteket, hanem ellentmondásokat is szült. Tizenegynéhány évvel ezelőtt sokkal kevesebb volt az óvoda, mint manapság, azért elboldogult az ország. Ám a gyors iparosítás egyre több nőnek adott munkát, s felborult az egyensúly, hiszen a munkavállalás egyik előfeltétele lett az óvoda. S éppen a felgyorsult fejlődés miatt következett be az az állapot, hogy mire hozzáláthattunk volna az egyik ellentmondás feloldásához, már három újabb született helyette. S mindez — bár senkinek sem jó — szükségszerű velejárója az egészséges, intenzív társadalmi, gazdasági fejlődésnek. E gondok megoldása pedig társadalmi részvételt, közösségi összefogást kíván egy régi igazság, a „segíts magadon" jelszava alapján. S mindebben az eredményeken, a város gazdagodásán túl talán éppen a közösségi részvétel az egyik legjelentősebb tényező, amely a közéletiség egy új — talán nem is egészen új — formájául szolgálhat. Azt hiszem, mindenki szamára ismertek azok a határozatok, amelyek a pártbizottságok pártszervezetek egyik legfontosabb feladatává teszik a várospolitikai munkát Ezt az utóbbi évek felgyorsult városiasodása, iparosodása és ennek számos várospolitikai és ezáltal társadalmi következménye tette szükségessé. És e tendenciák mar nem csupán társadalmi összefogást, közös munkát kívánnak meg valamennyiünk érdekében, hanem újfajta közösségi, pontosabban közéleti szemléletet. Egy városban az ember saját portája, saját lakásának legszűkebb környezete sem magánügy, valahogyan mindenképpen közösségivé válik. Ráadásul senki sem marad meg saját kapuján belül. Mindenképpen részese a városrész életének, ahol lakik, sokkal inkább, mint a város egészének. S éppen ez a megfontolandó. Senki sem zárkózhat magába, a magán- és a közélet határ nélkül olvad egymásba. Életmódjával, saját lakásával vagy házával is mindenki részes egy-egy városrész jellegének formálásában. V

annak helyi szervei a Hazafias Népfrontnak, a KISZnek. Az eddigieknél jóval inkább lehetne élni az általuk adott, bennük rejlő lehetőségekkel, ha kell, kérve a területi pártszervezetek segítségét, támogatását. És mindebben nekünk, lakóknak is kezdeményeznünk kell, Alsóvárostól Tarjánig, Újszegedtől Rókusig. Hiszen a legújabb városrészben, Tarjánban is akadnak bőven olyan gondok, kérdések, melyeket közösen lehet és kell is megoldani. És ezáltal nemcsak a praktikus napi gondok-bajok megszüntetése lehet a célunk, hanem annál jóval több. Az egészséges közéletiség kialakítása, a városhoz tartozás érzésének valódi kifejlesztése, az, hofy kezünk, szándékaink és emberségünkhöz szabott céljaink ne csupán egy pillanatát szabják meg egy-egy városrész életének, hanem fejlődésének folyamatát is közvetlenül befolyásolják. Mert lokáspatriótának lenni, a város egészét szeretni csak úgy lehet igazán, ha a városnak azt a részét, amelyben élünk, s amely fölött áttekintéssel rendelkezünk, közösen igyekszünk magunkhoz alakítani, valóban a magunkévá tenni. SZAVAI ISTVÁN t