Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

WtmUstm/P; máSÜS- « Szegeden löbb mint 1500 „vén diák" ballagott Több mint ezerötszáz „vén diák" éneke hangzott városszerte tegnap délelőtt. Szeged valamennyi középiskolájában, a gimnáziumokban és a szakközépiskolákban megrendezték a ballagási ünnepségeket. A végzősök szülei a tavasz virágaival díszített iskolakapukon léphettek be, hogy végignézzék fiaik-lányaik búcsúzását — az iskolától, amely négy évik második otthonuk volt, tanáraiktól, akiknek köszönhetik, hogy immár felnőtt, gondolkodó emberként jobban eligazodnak a világ dolgaiban. A szép, hagyományos iskolai ünnepségek hangulatában diák. szülő és pedagógus sohasem csak az elmúlt évek emlékeit idézi, mindig alkalom a ballagás a „hogyan tovább" végiggondolására is. Hiszen már holnap folytató-dik a készülődés, kezdődik az otthoni tanulás — az érettségire. A most ballagó másfél ezer középiskolás közül 537-en gimnazisták, a többiek a város különböző szakközépiskoláiban végeztek. Tegnap ballagott a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola 233 negyedéves hallgatója is, a délelőtti órákban tanszéki ünnepségeken búcsúztak, délben tarsomogyi KSroiyné felvétele A Déri Miksa ipari szakközépiskolában tegnap ballagtak az utolsó technikumi levelező és esti tagozatos osztályok tanulói színházban a ballagási dísz- Az ünnepség után megkoszoünnepséget, amelyen dr. Mo- rúzták a végzősök az intéholi Károly megbízott fő- zet névadójának, Juhász Gyutották meg a Szabadság film- igazgató mondott beszédet. Iának szobrát. Vendégvárás és feltételei Következetes belső ellenőrzésre lenne szükség Idegenforgalom és vendéglátás egymással összefüggő fogalmak, egyike feltételezi a másikat. Szeged azon városok közé tartozik, amelynek idegenforgalmát, vendéglátását országos viszonylati an is jelentősnek tartják. különösen az ünnepi hetek időszakában. Ha viszont azt vesszük alapul, hogy a rös :kei határátkelő az ország egyik legnagyobb forgalmat lebonyolító állomása, akkor arra is gondolunk, hogy ez a mindinkább növekvő forgalom Szegedet érintve bonyolódik le. Következésképpen Szeged idegenforgalma és vendéglátása már régóta nem idényjellegű. A jó vendéglátás feltétlenül kihat az idegenforgalom alakulására. Ahol jó ellátást kap a hazai és a külföldi vendég, oda mindig! szívesen visszatér. A nagyobb szegedi idegenforgalomnak még előtte vagyunk, éppen ezért nem árt kitérni néhány olyan jelenségre. amelyet tavaly széles körű ellenőrzések folytán tapasztalt állami, szövetkezeti és magánkiskereskedelemben a Csongrád megyei Kereskedelmi Felügyelőség. Miért most kell ezekről szólni? Azért, hogy a tavalyi hibák ne ismétlődhessenek meg. Fontos megállapítás, hogy az áruellátásban jelentős volt a javulás szinte minden, területen. Ez kedvező hatással volt a hazai és a külföldi vendégek fogadtatására. Jelentősen bővült az elszállásolási lehetőség is. Mind a szállodában, mind pedig PZ egyéb szervek által oiztosított szállásokat a szezor. teljes időszakában kihasználták. Etekintetben tehát e!örelőpés történt. Kielégítő volt a ha. ánkba érkező vendégek iá' ékoztatása is. A határállomáson az információs szolgálni igen jó munkát végzett, csakúgy, mint az Idegenforgalmi Hivatal diszpécserszolgálata is. Némileg változott a kép, araikor a kereskedelmi feluVyielősée ellenőrzéseinek soúÁ kiterjesztette vendéglőkBC. csarrdakra, otsztrokra. Számos esetben tapasztaltak szabálysértést, amiért pénzbírság kiszabását javasolták, sok esetben elégséges volt a figyelmeztetés. Találkoztak azonban nagy összegű árdrágítással, illetéktelen nyereséggel. Eléggé jellemző volt például, hogy fagylaltadagok kicsik, súlyhiányosak voltak. A cukrászdákban, presszókban arra hivatkoztak, hogy túl habos a fagylalt, s ezért nincs meg a kellő súly. Nyilvánvaló, pedig, hogy a fagylalt adagolása súlyban van meghatározva, minthogy a vásárló annak megfelelően fizet. Az volt a jellemző a fagylaltot árusító üzletekre, hogy próbamérésket nem végeznek, s ennek folytán károsodnak meg a vásárlók. A túl habos sőr is „problémát" okoz, mondván, hogy a gyors kiszolgálás miatt nincs idő várni a hab eloszlására. Nem egy esetben találtak az ellenőrök lyukas mércéket italok mérésére. Az pedig elég gyakori jelenség volt, hogy árjelzők véletlenül éppen akkor maradtak le gyümölcsökről, zöldségfélékről, ugyanakkor boltvezetők az áruk beérkezését követően a számlákon nem tüntették fel a fogyasztói árat. Találkoztak bizonylat nélküli áruk beszerzésével iá. Egy ÁFÉSZ-vendéglőben például 40 kilogramm virsli, 10 kilogramm sütőkolbász és 15 kiló rizses hurka árulkodott bizonylat nélküli beszerzésről. A hibát azóta korrigálták, de érdemes megemlíteni a vásárlók megkárosításának egy példáját a Szegedi Kosruth Halászati Tsz csárdájában: másodosztályú pontyból készített halételeket I. osztályú ponty ára szerint értékesítették. Tízezer forint vásárlói megkárosítást állapítottak meg, s ezt az illetéktelen nyereséget elvonni javasolták. Hasonló jelenséget tapasztalatak —i szintén halételek esetében — az Algyői ÁFÉSZ haíászcsásL dájában. és ugyanott megállapították, hogy a Kőbányai világos sört Kinizsi sör árában hozták forgalomba, a kommerszkonyakot pedig Cabinet-konyakként számították fel a próbavásárlás során. Baj volt néhány esetben az áruk kalkulációjával is. A kalkuláció elkészítésének elmulasztása szabálysértés, 3 ezer forint bírságot vonhat maga után. Előfordult olyan eset, hogy tarhonyalevesbe tejfölt, zöldséget, répát, csontot kalkuláltak, viszont mindezeket egyáltalán nem használták fel, hanem a kihagyott nyersanyagot egy fél csomag Vegetával helyettesítették. Az ilyen jelenség azért veszélyes, mert ugyanakkor a vendég; az étel jó ízét tapasztalja, holott becsapták. Egy másik esetben -r- hallatlan újítás! — halászlébe Vegetát kalkuláltak. Viszont nemi használták fel. Ugyanakkor olyan mennyiségben kalkuláltak vöröshagymát, hogy annak hozzáadásával a halászlé ehetetlenné vált volna. Az ilyen „kalkulálások" már árdrágításnak számítanak, s ez 5 ezer forintig terjedhető pénzbírsággal sújtható. Mindezek visszatérő jelenségek. mert ugyanazt a szabálytalanságot többször egy és ugyanaz a személy követte el egyik-másik üzletben. Ezek után kérdezhetjük: hol van a belső ellenőrzés? Nem fogadható el a vállalatok, szövetkezetek hivatkozása, hogy ellenőrzéseiket a hálózatban ismerik, s ezért a fogyasztói érdekvédelemben a munkájuk eredménye nem érezhető eléggé. A következetes belső ellenőrzés fedheti fel, szüntetheti csak meg az olyan szabálytalanságokat, visszaéléseket, amelyeket a kereskedelmi felügyelőség széles körű ellenőrzése időről Időre tapasztal. E. Rövid életrajzok J

önnek a fiatalok, s folyamatosan átemelik magukra a közéleti munka nehezét is. Körültekintő becslések szerint 5—10 esztendő múlva annyira kicserélődnek Csongrád megyében a vezető beosztású káderek, hogy a gazdasági életben 35—40, a tudomány, a kultúra és az egészségügy irányításában 60, az állami területen pedig mintegy 70 százalékban dolgoznak majd fiatalok. Ez az áramlás természetes. Arra kell csak ügyelni, hogy megfelelő arányban „öregek" is maradjanak a helyükön, hiszen az ő hűségük, politikai szilárdságuk, szakmai gyakorlottságuk és tapasztalatuk, érett emberségük nélkül lehetetlenné válna a politikai, igazgatási és termelő-építő munka. Mint ahogyan a csupa-tűz, a nagyot, merészet akaró fiatalok ereje és korszerű tudása is nélkülözhetetlen számunkra. És ahogyan a tudósállomány, vagy a mérnöki, technikusi gárda fiatalodik feltartóztathatatlanul, úgy a párt is szüntelenül frissíti, újítja sorait, nagy gondot fordít az utánpótlás nevelésére. Jönnek a KlSZ-fiatalok, jönnek a párt politikájával egyetértő, annak megvalósításáért szívvel-lélekkel küzdeni akaró ifjúmunkások és egyetemi hallgatók, hogy az idősebb pártmunkásokkal, a kipróbált forradalmárokkal vállvetve segítsék. lelkesítsék mindig többre, tökéletesebbre szocialista rendszerünk igenlőit, örvendetes, hogy az első negyedévben Csongrád megyében fölvett közel 200 új párttag közül 140-en kétkezi dolgozók, akik zömmel gyárakból, téeszekböl jelentkeztek, 110-en pedig 30 évesnél fiatalabbak. Vajon miért tartják fontosnak a mai lányok és fiúk, ifjú férjek és feleségek, nagydiákok, ipari tanulók, hogy szervezetileg is a kommunista párthoz tartozzanak, vagyis piros tagkönyvecskével is hozzákössék életüket a munkásosztály élcsapatához? Talán azt remélik, hogy így majd kevesebbet kell tanulniuk ugyanazért a bizonyítványért? Esetleg jobban érvényesülhetnek a pályán, amelyen elindulnak? Nem. Erre aligha gondol manapság az, aki látó szemmel jár az életben és tapasztalja azt a valóságot, hogy az érvényesülés nem a párttagságtól, hanem a szakmai kvalitástól és szorgalomtól, az emberi tisztességtől és jótulajdonságtól függ elsősorban. A párthoz tartozás — úgy is mondhatnánk — inkább nehezíti, mint könnyíti az egzisztenciális törekvéseket, amennyiben a kommunistáknak elemi kötelességük lehetőleg mindig többet vállalni a küzdelmek legnehezéből. a politikai, társadalmi munkák garmadájából. Sokan éppen arról vannak meggyőződve — jóllehet, koránt sincs igazuk —, hogy a mások gondjával-bajával törődés olyan időt rabol el, amelyet a szakmai képzésre és begyakorlásra lehetne fordítani, azaz, olyasféle önképzésre, amely nélkülözhetetlen a polgári boldoguláshoz. Egy ismerős közéleti férfiú éppen emiatt panaszkodott: „Képzeld, megkérdeztem 19 éves fiamat, mikor akarja kérni fölvételét a pártba, mire azt a választ kaptam tőle: Ugyan mire lenne az nekem jó? Egyetértek veletek is, meg mindennel, de én tanulni szeretnék." Hát így valahogy állunk mostanában. Mintha maga a párttagság ténye, a politikai tudatosság, tájékozottság és aktivitás, mintha a társadalmi kérdésekbe való beleszólás természetes emberi igénye, az észrevételek és javaslatok rendszeres elmondásának szándéka káros hatással lenne a szakmai tudásra. Még az a jó, hogy a társadalom fejlődéséért felelősséget érző fiatalok egészen másként gondolkodnak. Körülbelül úgy, hogy a politikai érdeklődés és normális társadalmi tevékenység nemhogy lohasztaná, inkább serkenti, tágítja az elmét a közgazdaságtan, vagy a matematikai stúdiumok teljesebb befogadására. Számtalan példa tanúskodik amellett — például Szent-Györgyi Alberté is —, hogy a neves tudósok, ismert nevű művészek rendszerint élénken érdeklődnek társadalompolitikai kérdések, illetve a világban zajló események iránt, s nem is tudnak nyugodt-közömbösek maradni. ha a reakció valamely gaztettéről értesülnek. Maga a párttagság, pláne, ha nem igényel teljes lekötöttséggel járó funkciót, szintén hasonló közéleti érzékenységet tételez fel, éppen ezért naivság azt állítani, hogy ez negatívan hatna a szakmai tanulmányokra. De hát mégis, hogyan gondolkodnak a párt iránt érdeklődő fiatalok? Miért, milyen okokból kopogtatnak be a pártirodára, hogy „titkár elvtárs, ha lehet, én is szeretnék tagja lenni a pártnak?" Az egyik belvárosi pártszervezet taggyűlésén, ahol legutóbb két huszonéves ifi fölvételi kérelmét tárgyalták, szintén megkérdezte egy idősebb kommunista: „Mondjátok el, miért akartok belépni?" Tizenöt-húsz évvel ezelőtt egészen természetes volt az ilyesmi, • a jelöltek, esetleg az ajánlók, szintén magától értetődőnek tartották válaszolni rá. Most sincs természetesen semmi kivetnivaló az efféle éberségízű kíváncsiságban. Ezen a taggyűlésen mégis hosszú, kínos csend következett rá. Látszott a fiatalok arcán, nem értik, mit akarnak tőlük, ök alighanem úgy fogták föl: korszerűbb gondolkodásmódjuk, kifogástalan szakmai munkájuk és rendszeres társadalmi tevékenységük révén jutottak el a taggyűlésig. ezenkívül mit kellene még mondaniok? Szinte segélykérően néztek körül. És a segítség egy másik föltartott kéz formájában jelentkezett is. Az újabb fölszólaló — egy szintén sokat látott, tapasztalt kommunista — töprengve és másokat is gondolkodásra késztetve azt próbálta fejtegetni, hogy a párt soraiba jelentkező mai fiataloknak tulajdonképpen alig van, vagy nincs különösebb mondanivalójuk. Nekik nagyon rövid az életrajzuk: születtek, tanultak, aztán az iskolapadból kikerülve. rögtön a vállalathoz jöttek dolgozni. Nincs régi múltjuk, a kapitalista dzsungelt — amelyben, mint oly sokan, ők is eltévedhettek volna, ha történetesen hamarabb születnek — csak történelemkönyvekből ismerik. Az ő útjukat már a mi rendszerünk egyengette a kommunista párt kapujáig; ők már a szocializmus erkölcsi normáit fogadhatták magukba; az ő forradalmi fejlődésüket már vigyázó elvtársi szemek figyelhették. V

itára nem is került sor. A taggyűlés elfogadta az indokolást, továbbá figyelembe véve az ajánlók által elmondottakat, egyöntetűen szavazott a két jelentkező fölvételére. Valóban: a mai 30— 40 évesek alapjában véve már nagyon egyszerűen, nagyon emberi módon érlelődhetnek kommunistává. Tömören fogalmazva, „csupán" átlagon fölüli társadalmi felelősség, tudásvágy és munkaszeretet szükséges hozzá. És. örömünkre, jönnek, mind többen jönnek közénk az ilyen fiatalok. F. NAGY IS.TVAN ültetik a fűszerpaprikát A Dél-Alföld legnagyobb „paprikás" gazdaságában, a szegedi Üj Élet Tsz-ben megkezdték a fűszernövény palántáinak ültetését. Nagy István, a szövetkezet elnöke elmondotta, hogy hatszázötven hektár a tei-vezett terület, s ebből száz hektáron új termesztéstechnológiát alkalmaznak, ami saját iparszerű rendszernek is nevezhető. A hagyományos módszertől ugyanis több tekintetben eltérnek: sűrűbb tőállománynyal ültetnek, vegyszeres gyomirtást és azt kiegészítő talajlazítást végeznek majd, a betakarításnál pedig csak az első szedés történik kézzel, utána géppel veszik le a termést. A földeket kiadós csapadék áztatta, s egyelőre nem kell öntözni, ami nagyban megkönnyíti és gyorsítja a munkát. Az új idényről a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat termeltetési osztályán Balogh Sándor elmondotta, hogy a kedvezőbb felvásárlási árrendszer fokozta a ter•meiési kedvet. Sok gazdaság, többek között a balástyai Móra Ferenc és az Egyetértés, a pusztamérgesi Rizling, a rúzsai Népszabadság, a lápéi Tiszatáj, a pusztaszeri Hétvezér, a gyálaréti Komszomol, a maroslelei Rákóczi Tsz, valamint a zákányszéki Május 1„ a domaszéki Kossuth Szakszövetkezet pótszerződést kötött. A szegedi tájkörzet „piros aranya" 4 ezer 658 hektárt foglal el és a szerződött mennyiség meghaladja a 30 ezer tonnát. A mezőgazdasági üzemek később fogtak hozzá az ültetéshez, mint más években, részben az esőzesek miatt, részben pedig azért, mert féltették a palántákat az esetleges fagyoktól, a karosodágtól. A nagy munkát azonban szeretnék május végéig, dc legalábbis június első napjaiban befejezni. Az előnevelt növenyek kiültetesct úgy gyorsítják meg, hogy a lehetőségekhez képest nyújtott műszakban dolgoznak, és ahol mód van rá, a nagyobb háztáji földeken is gépekkel tűzdelik ki a palántákat. Gyomtalanítás — helikopterekkel A Balatonfelvidéki Erdőés Fafeldolgozó Gazdaság fiatal erdőit helikopterről gyomtalanítják. Az idén alkalmazták először ezt a korszerű növényvédelmi módszert. A hazánkban használt traktoros permetezők csak korlátozottan mozoghattak a sziklás, hegyes terepien. A helikopter ugyanakkor akadálytalanul végzi a munkáját a gazdaság mintegy 6<io hektár új telepítésű erdője felett.