Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-12 / 109. szám

VASÁRNAP, 1974. MÁJUS It. Ilj lendület a baromfitenyésztésben Nyolc-tízmilliárd forint jelentős összeg, különösen, ha tekintélyes hányada dollárban csordul az asztalon. A magyar baromfitenyésztés pedig évenként nagyjából ekkora értéket produkál. És még csak azt sem lehet mondani, hogy a hazai fogyasztó elöl visszük külföldre a csirkecombot vagy a kacsapecsenyét. Mert miközben — különösen egyes cikkekben — nagyhatalomnak számítunk a világpiacon, az itthoni fogyasztás is baromfihúsból negyedik, tojásból nyolcadik helyen áll a világranglistán. A hazai baromfitenyésztés hető el eredményes termelés. Bekövetkezett az a helyzet, amit a szakemberek a maguk kacifántos modorában úgy fejeznek ki, hogy „a genetikailag lehetséges paraméterek és a realizált paraméterek színvonalában fokozódó eltérés nyilvánult meg". Ezt magyarul úgy mondják, hogy a tudomány és a technika egyre tökéletesebb fajtákat, takarmánytápokat, eljárásokat és gépeket kínált, de mi ezeket nem használtuk kl, ezért a lehetőségek mögött egyre jobban elmaradtunk. Most léptük át az újabb fordulat küszöbét. Eldőlt a vita: érdemes a bormfiterakkos pályát futott. Az elmúlt évtizedekben a termelés meredeken ívelt felfelé, azután bizonyos megtorpanás következett be. Ugyanis a szakemberek vitatkozni kezdtek, hogy érdemes-e nekünk a fejlesztéshez drága fehérjetakarmányt behozni külföldről, miközben az elde a szabály a kisemberekre is érvényes. Termelésüket szervezni kell úgy, hogy legyen aki előállítja számukra az alapanyagot, a takarmánytápot, legyen, -akitől megtanulják a változó módszereket, és legyen, aki garantáltan átveszi a termést. Mindezek között pedig legyen egy, aki a teljes folyamatot átfogja, kézbentartja. Fajtákért sem kell külföldre mennünk, mert talán az egy libát leszámítva, hazai nemesítésben és hlbridizálásban jobban állunk, mint a szocialista tábor többi országai. Épületünk is van elegendő, újat építeni nem, vagy alig kell. De a meglevők alapos elmúlt esztendőkben cik- nyésztéssel foglalkozni, a ha- átformálásra, rekonstrukciózai kereslet emelkedik és a külső piaci elhelyezés is biztosítottnak látszik, csak persze azt kell termelni, amit a vevő keres. És akkor a dollárban kifejezett árak is kedvezőek lesznek. A baromfitenyésztés ismét elérheti régi jövedelmezőségét, de nem úgy. hogy a termelők ra szorulnak és még inkább érvényes ez a jelenleg alkalmazott gépekre, berendezésekre, szakkifejezéssel a technológiára. Az eddigi „egyrétegű" baromfitenyésztést most több rétegben kell csinálni. Eddig ugyanis az úgynevezett mélyalmon, a padlón, egy szintben kapirhelyezési piacok nem is lát- az áruiért többet kapnak, ha- gáltak az hprójószágok. És legfeljebb apró kerítések osztották tágas kockákra a csarnokot. Ma már ketrecekben kell elhelyeznünk a baromfit és a ketreceket több rétegben rakni egymás fölé. így ugyanazon épületben többszörös létszámú állománnyal dolgozhat a termelő. Persze egy Ilyen zsúfolt csarnokot másként kell szellőztetni, a ketrecben tartott jószágot másként kell etetniitatni, és ha az tojást termel, kell olyan gép is, amely automatikusan összegyűjti a tojást. És mindehhez ismét kell, sőt most még jobban kell az a bizonyos fegyelem. A rendszergazdák az összes szükséges kellékekkel a teendők pontos leírását is szállítják. Ezt milliméterre és másodpercre kell betartani, mert a mai színvonalon más módon már nem lehet termelni. szanak mindig biztosnak. A termelők viszont azt tapasztalták, hogy egyéb termelési ágakban többet hoz a befektetett forint, mint a baromfi Uzemágban. A termelés nem esett vlszsza, de ez a kettős ok megtörte a fejlődés iramát. Az érdekeltek egy ideig „nem figyeltek oda" eléggé a baromfitenyésztésre. Ez megint k0t következménnyel járt. Egyrészt elhanyagolták a beruházást. Nem modernizálták az épületeket, nem cserélték ki a lassanként elhasználódó berendezéseket. Másrészt viszont meglazult a baromfitelepeken az az Irgalmatlan fegyelem, amely nélkül ma már nem képzelnem úgy, hogy olcsóbban állítják elő. Ehhez a cselekvés láncszemeinek egybekapcsolódó sora szükséges * Jó példáért nem kell külföldre menni, mert amint tíz évvel ezelőtt voltak, úgy ma is vannak — sőt nagyobb számban — idehaza is világszínvonalon termelő üzemek. Ezeknek a példáját kell követni. És szakosodni kell. Egy üzemben ma már csak egyfajta baromfival, egyféle műveletet érdemes elvégezni. Tehát vagy tojást termelni, vagy pecsenyecsirkét. Vagy befognivaló libát előállítani, vagy libát hizlalni és így tovább. A kistermelők szerepe változatlanul nagy, Június 1—8: Szeged a hazai lapokban 1974/19 NIKOLENYT Árpád: Baleset- TÓTH Béla: A 47-es fő közlementes negyedév a szegedi szőr- kedésl út azegedi bejárati szamében. Bőripari Dolgozó, április, kasza ÚJ arculatot öltött.. . Szegedi sportmérlcg. Postás Népszava, máj. 9. [Fénykép a JóDolgozó. április. [A Szegedi Pos- zsef Attila sugárútról.) Paprikahírek. Népszava, máj. 9. IA szegedi Üj Elet Tsz-ről.J tás Sportkörről.1 HORVÁTH Tamás: „Szeged hlrös város". (Szabadtéri előzetes.) Kelet-Magyarország, ápr. 11. FÖRGETEG Szilveszter: Olajbányász fiatalok parlamentje Szegeden. Szolnok megyei Néplap, ápr. 12. GEBRI Antal: A napfény v% rosa. Pajtaa, ápr. 17. [Riport. Fényképekkel.I SAGT Olgn: A ..szegedi kukoricások". — .Ili fajta - több termés. Somogyi Néplap, ápr. 17. IA Gabonatermesztés! Kutató Intézetről. I Szolidaritási gyűlések országszerte. Magyar Hírlap, Népszabadság, ápr. 25. [Szegedről is.[ (ANTAL Anikói A. A.: Urbsdlplomácla. — Április 28: testvérvárosok napja. Magyar Hírlap. ápr. 28. [Interjú dr. Blczó Györggyel.1 BALCZF.R F.lemér: A Csongrád megyei Tanács új elnöke. Tanársok Lapja, máj. 3. [Interjú dr. Perjési Lászlóval. Fényképpel.I ALBERT István: Szegedi Nemzeti Színház. — Az öreg hölgy látogatása. Film. Színház. Muzsika, máj. 4. [Kritika Gottfrled von Élnem operájának előadásáról. Fényképekkel. | IPONKÖSTI Árpád]: Több ruha külföldre — gazdaságosabban. — 50 millió forint korszerűsítésre » Szegedi Ruhagyárban. Népszabadság. máj. 4. MATKO István: Több gáz. olaj. - Kétmilliárd forint rendkívüli ámogQtns. Magyar Hírlap, máj. 5 [Az nlgyöl olajmezőről la.) Szegődről. — Munkaruhák exportra. Esti Hírlap, máj 6- IA ruhagyárról.] TÓTH Béla: Tavasz a Tiszán. Petőfi Népe. máj. 7. IFénykép a Tisza szegedi szakaszáról.) (BALOG Jánosi b. J.: Gázenergia. — 2 300 ooo fogyasztó. Tükör, máj. 7. [Az algyői olajmezőről ls. Fényképekkel.] Miianyagból: Adám. Eva. Esti Hírlap, máj. 8. IMuanyag emberpárt kcszll szemléltetésre a szegedi Unlversal Ktsz.l Petrl Gábor professzor kitüntetése. Magyar Hírlap, Magyar Nemzet, Népszabadság, Népszava, niaj. 9. [A szegedi orvosprofeszszort a Magyar Népköztársaság Zaszlorendjcnck íükOzaUv, tüntetlek kU A kormány a rekonstrukcióhoz harmincszázalékos vissza nem térítendő állami támogatást biztosít. A konjunkturális helyzetben levő lúdtenyésztés épülőteihez egyedi elbírálás alapján ötvenszázalékosat. Az érdekeltek felfigyeltek ezekre a lehetőségekre. Országszerte a baromfitenyésztési kedv fellendülése tapasztalható. Földeáki Béla Ünnepi könyvhét Új müvek — Irodalmi esíok — Könyvsétány Tavaly az ünnepi könyvhét a magyar könyvnyomtatás 500 éves jubileumának jegyében zajlott. A magyar könyvkiadás és könyvter. jesztés kimagasló eredményeket ért el 1973-ban. Kétszázzal több könyv jelent meg, mint az azt megelőző évben, több mint X millióval magasabb példányszámban. A könyvvásárlás forgalma 214 millió forinttal emelkedett. Ezek az eredmények híven tükrözik a műveltségben bekövetkezett változásokat, a könyv iránt megnövekedett érdeklődést, a közművelődési intézmények és a kultúra munkásainak áldozatos tevékenységét. Az idei, 1974-es ünnepi könyvhetet az olvasáskultúra továbbfejlesztése, a munkásolvasók táborának növelése, új olvasórétegek megnyerése és a könyvszerető ifjúság jegyében rendezik meg. A munkásművelődés iránti elkötelezettséget szimbolizálja, hogy az ez évi ünnepi könyvhét országos megnyitójának színhelye Csepel, Budapest egyik legnagyobb munkáskerülete. Június 1-én, szombaton Fábián Zoltánnak, az írószövetség titkárának beszédével ünnepélyes keretek között nyitják meg a könyvhetet Szegeden. Az előző évektől eltérően a tizenhárom pavilonból álló könyvsétány nem a Kárász utcán lesz, hanem a Széchenyi téren. Itt állítanak fel színpadot, ahol mindennap szegedi középiskólák énekkarai, irodalmi színpadai adnak műsort. A könyvsétány pavilonjaiban a Szegeden tartózkodó írók és költők dedikálnak. Június 2-án, vasárnap délelőtt térzene lesz, délután „Legkedvesebb olvasmányom" címmel felsőtagozatos gyerekeknek rendeznek aszfaltrajzversenyt. A könyvhét idején a Közművelődési Palota aulájában kiállítás nyílik a Szegedi Nyomda legszebb termékeiből. Június 6-án a Tisza szálló koncerttermében irodalmi estet rendeznek, melyen többek között részt vesz Sánta Ferenc, Raffai Sarolta, Kormos István, Galgóczi Erzsébet, Lator László, Tóth Béla, Veress Miklós és Kiss Ferenc. Ugyanekkor a Tisza szálló halljában a jelenlevő írók és költők műveiből. valamint a könyvhétkiadványaiból reprezentatív kiállítást és vásárt szerveznek. Szeged több üzemében rendeznek író-olvasó találkozókat, iskolákban pedig rendhagyó irodalomórákat. A munkásolvasók vendége lesz többek között László Bencsik István, Varga Domokos, Hegedűs Géza, Újhelyi János. Az ünnepi könyvhét idején 136 új mű jelenik meg. Közöttük megtalálhatjuk a hagyományos könyvheti kiadványokat, így a Szép versek, a Körkép '74, a Rivalda '72— '73, az írószemmel 1973, a Szép Szó antológiákat. Nagy érdeklődésre tarthat számot Ladányi Mihály, Szécsi Margit. Károlyi Amy, Vas István új verseskötete, Galgóczi Erzsébet, Mándy Iván, Moldova György, Nemeskürty István, Örkény István, Raffal Sarolta. Szabó Magda egyegy új prózai munkája. A külföldi irodalmat kedvelőknek kínálják a kiadók Móravia kisregényeit, Neruda válogatott verseinek gyűjteményét, Eminescu verseit és Fegyin Városok és évek című munkáját. Számos képzőművészeti és zenei tárgyú mű is megjelenik, A Kossuth Kiadó gondozásában díszkiadásban kerül a boltokba Marx és Engels Magyarországról szóló írásainak gyűjteménye. A klasszikus irodalom kedvelői is megtalálhatják a magyar irodalom legszebb darabjait. Játszhatnak-e a gyermekek? A címben feltett kérdés az első pillanatban mesterkéltnek tűnik: természetes, hogy játszhatnak. Különösen azok az öt-hat éves apróságok, akik nap mint nap, szép időben és délután, boldogan hancúroznak, futkároznak, többek között a Dóm tér melletti görögkeleti templom mögötti kis téren. Vannak azonban olyanok is, akik nem így vélekednek: még az ekkora gyermekek szaladgálása, „megengedett szintű" hangoskodása is idegesíti őket. Már ez is sajátos mentalitásra, természetre vall, még akkor is, ha elismerjük embertársainknak a csendhez való jogát is. Ez sem lehet azonban mentség és magyarázat arra, ahogyan a Somogyi Béla utca 3. számú épület házfelügyelője cselekedett: durván rátámadt a gyermekekre, nyomdafestéket nem türö kifejezésekkel akarta kényszeríteni azokat, hogy ne futkározzanak az ablaka — amely erre a kis térre nyílik — alatt. S mikor egy éppen arra sétáló, 18 év körüli fiatalember figyelmeztette, hogy ilyen hangon a kisgyermekekkel nem beszélhet, ö is megkapta a magáét: a házfelügyelőnő minősíthetetlén szavakkal gorombította le a jobb sorsra érdemes fiatalembert. Még ez sem volt azonban elég neki. Nemsokkal ezután legorombított, majd leköpdösött egy férfit, aki — szerinte — nem megfelelő helyre támasztotta kerékpárját. S mindez ismét a szomszéd ház apró gyermekeinek a füle hallatára történt. Mindenképpen szót kell emelni tehát a „Palánk" — így nevezik a görögkeleti templom és a Tömörkény gimnázium közötti kis teret, illetve területet — apróságainak védelmében. Tetszik ez vagy nem bárkinek is, ezeknek az apróságoknak is joguk van a maguk kis játékára, futkározására. Joguk van természetesen a szülőknek is arra, hogy megvédjék gyermekeik lelkét az immár ismétlődő ríiocskolódásoktól, a környék lakólnak pedig arra, hogy ilyen jelenetek ne tartsák őket immár állandósuló izgalomban. Az Ingatlankezelő Vállalat feladata, hogy gondoskodjék e feltételek megteremtéséről. Pcrényl István Hegedűs András: Móra Ferenc hétköznapjai 72. Abban is volt valami hősi, ahogy utolsó napjaiban a családjára nézett. Móra életének nagy ajándéka a család volt. Nélküle képtelen lett volna élni. Most is a család pólyálta, párnázta azt a csónakot, amelyik lassan ereszkedett a halál fekete vizére. A felesége reszketett az ágy lábánál sápadtan, izgatottan, félelem és reménykedés között annyira, hogy még 6 biztatta: „Csak férfiasan. Ilonka!", „Szegény anyamadár"-nak nevezte feleségét, „aki arra született, hogy egész életében mindig vigyázzon valamelyikünkre, csak magára ne..." A feledhetetlen Panka, életfája „egyetlen virága", a drága Vadember és Mötyő, az életet szépítő két unoka, különösen Vadember, akinek a természetessége, leleményessége. gyermeki őszintesége kötetnyi tárca ihletője lett, és a gyermekként szeretett vő — ők adták a lehetséges enyhülést az irgalmatlan kínok idején. Mert rettenetes kínjai voltak. Móra Istvánnak írta: „ ... többet szenvedek, mint Krisztus a kereszten: viszketek, mint a csalánba hempergetett, s a legerősebb altatóval se tudok tíz percnél többet aludni." Volt éjszaka, amikor az asztalt rágta, vagy a szőnyegen fetrengett kínjában. „Halálos betegségében... nem a szenpanaszkodott, hanem szirtte pironkodva afölött kesergett, hogy szörnyű elesettségében a felesége és a leánya az önfeláldozásig kénytelenek szorgoskodni körülötte" — jegyezte fel az utolsó napok egyik tanúja, barátja, védelmezője, a literátus rendőrkapitány, Szalay József. Akik ezekben a napokban mellette voltak, azt mondták, hogy „hősi halottként esett el a betűk csataterén, az annyiszor emlegetett ólomszérükön". Mert Móra életének másik nagy ajándéka a munka volt. Foglalkozásába szenvedélyét ömlesztette. A munkája volt a szórakozása is. Még 1934. február 2-án is bevonszolta magát a dolgozószobájába, megírta a tárcát, az február 4-én megjelent, és Móra már február 8-án meghalt. Szerelmese volt az írásnak. Legrégibb gyermekkori emléke egy plakát. Ráhasalt, és le akarta róla .szedni a cifraságokat. Felvilágosították, hogy azok betűk. „Ekkor hallottam életemben először ezt a szót — írta Móra —, és ezzel a Fercsike nevezetű bórembukkra ráveretett a betűk lánca, amelyet csörgetni fog mindaddig, míg ágyat nem vetnek neki a Senki szigetén, ahol már most is lakik álmában." Hősi halottja volt a könyvtárosságnak és az ásatásnak is. Már rettenetes kínjai voltak, kitört rajta a sárgaság, kínozta a viszketegség, undora volt az élettől, de „lovassírjelentést" kapott Deszkről. kivitette magát, s az autóban fetrengve irányította az ásatást. „Előbb-utóbb rájön az ember arra — vallotta —, hogy az életet csak úgy lehet elszívlelni, ha megtaláljuk benne a testhez álló vesszőparipánkat... Az én vesszőparipám az ásatás, alapjában a legártatlanabb gyerekjáték, senkinek a vetését le nem gázolom, senkinek a lábára rá nem taposok vele ..." Hős volt Móra. mert a halál kapujában ls a szépre nyílt rá a szeme. A szanatóriumban, a műtét előtt, a teremben nem látott mást, csak egy nagy, sárga vászonfalat, de azon mindjárt észrevett egy kis pillét, amint pihent, majd szétnyitott szárnnyal keringeni kezdett. „Pávakék" — gondolta a műtét előtti álomba zuhanva. Az operáció után vonattal jött haza Szegedre. Verejtékes halántékát hozzászorította az ablaküveghez, s gyönyörködve nézte a búzatarlókat, a galambokat és a vasúti bakterházak vadszőlőit. Utoljára is a család. a munka és a szépség felé fordította az arcát! És olvasói felé. Mert megadatott neki. hogy olvasói aggódó szeretetével enyhítse, gyógyítsa kínjait. Egy drága nyomdászinas a gyomai Kner-nyomdában, ahol a legművészibb magyar könyveket állították elő, öt példányban készített Móra számára egy, a sárgaság gyógyításával foglalkozó kiadványt; ő tervezte, szedte, nyomtatta! Aztán Kotormány János is, „a múzeumi János"; a Móra „személye körüli miniszter", az operáció előtt egy cédulát nyomott gazdája markába — rajta a sárgaság elleni jóravaló orvosság receptjével. A kubikosok fájdalmas sóhajukat küldték utána, amikor a kórházba indult. A Szombat című lap 1934. februárjában nagybetűs címmel tudatta: „A jeruzsálemi falnál is imádkoztak Móra Ferencért." 1934. február 8-án megjelent a Kultúrpalota homlokán a fekete lobogó. A szövétnekek lángja magasan szállt „a nemzeti szolgálómester" koporsója mellől az ég felé! A Móricz Zsigmondé: „Elment és vele eltűnt a magyar irodalomból egy eredeti, sajátlagos, meghatóan őszinte s megilletően ragyogó magyar szín." A Tamási Ároné: „Sokan, sőt sergen olvastuk ezeket az ünnepi cikkeket, s nekem ilyenkor mindig úgy tetszett, hogy virágos alföldi mezőben fekszem, s a fejem felett megjelenik szűrbe öltözve, fején a derű kalapjával, kezében az igazság botjával és a lábán a mese csizmáival Móra Ferenc." A Sik Sándoré: „Jól tudtál beszélni, jobban és színesebben, édesebben és egyszerűbben talán minden kortársadnál... De aki beszélt belőled, az a jó ember volt. a nagy, meleg, kitartó, mindenkivel együttérző szív... Ez a jó ember többet érdemel és többet is kap hideg hódolatnál: Móra Ferenc, ... egy nemzet szeretete kísér sírodba." - msel