Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

8SSE8ÖÜ, !9tl» MÁ-JÜS IC Üdvözlet Odesszából Odesszából, Szeged testvérvárosából érkezett üd­vözlő távirat, I. Butenkónak, az odesszai városi párt­bizottság titkárának és V. Surkónak, az odesszai vá­rosi tanács elnökének aláírásával, Sipos -Gézának, az MSZMP Szeged városi bizottsága első titkárának; má­jus 1. alkalmával Szeged dolgozóit köszöntik. A táv­irat szövege: „Fogadja szívből jövő üdvözletünket a dolgozók nemzetközi szolidaritási ünnepének, május el­sejének alkalmából. Kívánjuk Önnek és testvérváro­sunk összes kommunistájának és dolgozójának, hogy új sikereket érjenek el a szocializmus építésében. Erősöd­jék és virágozzék a megbonthatatlan baráti kapcsolat és együttműködés népeink között a kommunizmus nagy eszméjének szolgálatában." fi ív munka elismerése Útépítések gondjai A mérleg végül Is nyereséges A hasonlatok rendszerint sántítanak, vagy legalábbis kissé ostobán hatnak, abban azonban mindenképpen van valami, hogy az utakat, közműveket gyakorta a vá­ros érhálózatának nevezik. Hogy ez nem nélkülöz min­den alapot, azt alighanem akkor érti meg egy-egy vá­ros lakossága, ha olyan, vagy hasonló helyzetbe kerül, mint Szeged: vagyis utai­nak nagy részét — s ép­pen a fontosabbakat — fel­bontják. Igaz. hasonló ta­pasztalatai csak kevés vá­ros lakóinak akadnak, hi­szen — alighanem szeren­csénkre — ilyen méretű munkákra, mint amelyek je­lenleg Szegeden folynak, egy évszázadban alighanem csak egyszer kerül sor. Most érezzük is minden­bek terhét, akár tetszik, akár nem. A legtöbb em­bernek — már ami a napi köz! ekedésbeni bajlódásokat ifks j — nemigen tetszik, hogy egyszerre szinte telje­sen használhatatlanná vált három fontos sugárút is Sze­geden: az Április 4. útja, s ami még nehezebb dió, a Kossuth Lajos és a Tolbu­hm sugárút együttese. Így aztán naponta a magunk bő­rén érezhetjük, hogy aka­dozik az érrendszer műkö­dési'. Ám a napi bosszúsá­gokon túltéve magunkat, nem árt néha egy kicsit messzebbre is nézni. Mert egyet mindenképpen be kell látni: ezek az utak kiszol­gálták a maguk idejét, s ha most, amikor végre a nép­gazdaságnak telik is rá, nem fogtunk volna hozzá felújí­tásukhoz, azt nem csupán a városkép és a város tisztasá­ga bánta volna, hanem aa „érrendszer" is. Hiszen fsak a forgalmat tekintve: körül­belül két-három év múlva az E5-JÖS átmenő forgalma már legalább olyan lehetetlen ál­lapotokat teremtett volna a régi utakon, mint amilye­neket az építkezések és te­relések miatt most kell el­szenvednünk. Akkor viszont az áldatlan állapotokat in­kább az új érrendszerért vi­seljük. Hiszen nem is csak az utakról van szó — az lenne a könnyebbik eset —, hanem csatornákról, víz_ és gázvezetékekről, telefonká­belekről, elektromos háló­zatról és többek közt még a villamosról is. Mindezek­re, főként a csatornaháló­zat átépítésére mindenkép­pen sort kellett keríteni, ál­lapotuk talán sürgetőbb volt, mint az utaké. Végső soron még szerencsésnek is te­kinthetjük magunkat, hogy mindent egyszerre kell és lehet is megoldanunk. Igen, ez valóban szerencse, csak hát ára is van. Éppen az, hogy egyszerre három fontos útvonalra kellett sort keríteni. Kellett, de ami ta­lán a fontosabb: lehetett! Jó vagy rossz ez? Ha há­rom évre előre nézünk, csak örülni lehet neki. S a hely­zettel alighanem mindenki meg is békülne, ha nem ta­lálkozna olykor a tehetet­lenséggel. Mert azt minden­& megérti, hogy egy.egy L Ml keli bontani, át­építeni a közművekkel együtt, de azt már nagyon kevesen hajlandók megérte­ni, hogy miért áll hetekig, olykor hónapokig a munka például az Április 4. útján. Pedig sajnos áll, meglehető­sen gyakran. Lapunkban nemrégiben foglalkoztunk ezzel a témával, most fölös­leges lenne fölmelegíteni. De sajnos, az is tény, hogy a Tolbuhin sugárút immár vagy három esztendeje ki van kapcsolva a város ér­rendszeréből. Most végre új­ból mozgást, munkát látni itt is, ott is, s ez alighanem) jórészben az MSZMP Sze­ged városi bizottságának kezdeményezésére megkötött szocialista szerződésnek kö­szönhető. Annak és az álta­la fölbuzdított akaratnak is. Mert amikor Cseri István­nál. a KPM közúti igaz­gatóságának vezetőjénél ér­deklődtem a határidőkről! — meglehetősen gyanakod­va a Tolbuhin sugárúti baj­lódások miatt — ,azt a vá­laszt kaptam, hogy: „Betart­juk, betartatjuk." Pedig hát baj és gond bő­ségesen akad. Munka köz­ben rengeteg ismeretlen közmű, vezeték bukkant elő, amikor mindig néhány he­tes állás következett. Hi­szen meg kellett beszélni a vezeték stb. gazdájával: mi ez? Akarja.e még használ­ni, s ha igen, hogyan és ho­vá kell telepíteni? De nem is érdemes fölsorolni az! ilyen esetekben végigbajló­dandó hosszas hercehurcát. Annál is inkább, mert nem­csak a külső cégekkel kel­lett ilyenkor bajlódni, ha­nem az alvállalkozókkal is, akiknek — nem mindig és nem mindegyiknek — az ilyesmi nemcsak okot adott a munka félbehagyására és a késésekre, hanem ürügyet is. Szóval sok baj van egy ekkora — csak az 5_ös és az 55-ös út átkelő szakasza­it számítva mintegy 250 mil­lió forintos munkával, a rengeteg alvállalkozó és más vállalatok, no meg a föld alatti közműdzsungel közötti purparlék elsimításával, ma. gyarabbul a koordinációval. Még jó, hogy a szocialista szerződés teljesítését nagyon sok közreműködő becsület­beli ügyének tekinti, s ha akadozik az együttműködés, a városi tanács, no meg el­sősorban a szerződés kezde­ményezője, a városi pártbi­zottság mindig igyekszik „vi­lágosságot gyújtani a fe­jekben", azaz — többnyire igencsak eredményesen — közbelépni a munka folya­matossága, szervezettsége és koordinálása érdekében. Ilyen alkalom a közbelé­pésre — vagy inkább szük­séglet- — meglehetősen gya­korta akad, például ha el kell simítani a közműdzsun­gel vagy például az 5-ös út bejáratánál levő telephelyek szanálása miatti érdekellen­téteket, s azokat úgy egyez­tetni. hogy a közérdek jár­jon jól elsősorban. Végül is számolhatunk az­zal, hogy határidőre elké­szülnek az egyes szakaszok. Hogy milyenek lesznek? Már megírtuk, de alighanem jó megismételni. A Tolbuhin sugárúton középre kerül a villamossín. A Londoni kör­út és a Veresács utca kö­zött 15,2 méter széles lesz az út, egy-egy forgalmi és egy-egy leállósávval. Itt 1974. október 11-ig csak az út egyik oldala készül el. A Veresács utca és a Fonógyá­ri út között 10,5 méter szé­les lesz a sugárút, egy-egy forgalmi és egy leállósáv­val. Ez, csakúgy mint a re­pülőtér felé továbbvezető szakasz, teljesen elkészül október 11-re. Az 5-ös út esetében vala­mivel könnyebb a helyzet, nem akadályozzák a mun­kát annyira a közművek. Ám gondokat okoz a szanálás és az, hogy feltehetően be kell építeni a Dorozsmai út ke­reszteződésébe a csak ké­sőbbre tervezett, 3,5 millió forintos forgalomirányító be­rendezést, amelynél — Ma­gyarországon először — aa útba épített érzékelők a for­galom nagyságához alkal­mazkodva vezérlik majd a lámpákat. Beépítése azért célszerű máris, hogy 1976­ban — amikor mindenkép­pen szükség lenne rá — na kelljen újra fölbontani az utat. Ez hamarosan eldől a KPM közúti főosztályán. Várhatóan hamarosan ren­deződik a rókusi állomás előterének ügyében a MÁV­val folyó vita, s akkor vég­leg eldől az is. milyen lesz az új Izabella_híd. A Kos­suth Lajos sugárút — a vil­lamos középre helyezésével, kétszer két forgalmi nyom és egy-egy leállósáv építésé­vel — 1975-ben készül el a Nagykörút és a Vásárhelyi Pál utca között, a teljes be­fejezés határideje pedig — amelyet minden bizonnyal sikerül tartani — 1976. no­vember 7. az Izabella-híddal együtt. S ezeket a határidő­ket — ahogyan Cseri Ist­ván mondta — nem „remél­hetőleg sikerül betartani", hanem tartani kell. Az egész város föl van túrva! — szoktuk olykor dühösen mondogatni. Való­ban. De erre azért volt szük­ség, hogy mielőbb elkészül­jenek ezek a régen várt új utak és közművek. A mun­kák okozta kellemetlensé­gek között azt is be kell lát­nunk, hogy egy évszázad­ban néhány évig elviselhe­tő az ilyen fölfordulás is, éppen a magunk érdekében, a kényelmesebb, szebb város érdekében. Szávay István Szegeden tegnap, kedden folytatódtak a május 1-i ünnepségek. Űjabb üzemek, vállalatok vették át a jó mun­ka elismerését: kitüntetést, oklevelet. Az ünnepségeken a munka élenjáróinak kitüntetéseket, jutalmakat nyújtot­tak át. Kiváló a Fémipari Vállalat A Kohó- és Gépipari Mi­nisztérium, valamint a He­lyiipari és Városgazdálkodá­si Dolgozók Szakszervezeté­nek elnöksége a Szegedi Fémipari Vállalatnak az el­múít év kimagasló gazdasá­gi eredménye alapján a Ki­váló Vállalat címet adomá­nyozta. Ebből az alkalomból a Tisza Szállóban rendez­tek ünnepséget, ahol megje­lent a Csongrád megyei pártbizottság képviseletében Bakacsi Júlia, a megyei párt-végrehajtóbizottság tagja, Prágai Tibor, a Szeged megyei városi ta­nács elnökhelyettese és Csala Mihály, a HVDSZ Csongrád megyei bizottságá­nak titkára. Az oklevelet a HVDSZ elnöksége nevében dr. Sali Ferenc titkár adta át Fogas János igazgatónak, Andó István szb-titkárnak pedig a Szakszervezeti Mun­káért kitüntetés ezüst foko­zatát. A Vállalat Kiváló Dol­gozója jelvényt 53-an vették át, egyéb jutalmazásokkal együtt 260 ezer forintot osz­tottak szét. Kiváló cím a Városgazdálkodási Vállalatnak Á Városgazdálkodási Vál­lalat tavalyi eredményei alapján elnyerte a Kiváló vállalat címet. A oklevelet dr. Salli Ferenc, a Helyiipa­ri és Városgazdálkodási Dolgozók Szakszervezete Központi Bizottságának tit­kára nyújtotta át Kovács Miklósnak, a Városgazdálko­dási Vállalat igazgatójának. A vállalat dolgozói tavaly is sokrétű munkát végeztek. Nagyot fejlődött a város la­kosainak nyújtott szolgálta­tó tevékenységük. Két éve ők gondoskodnak Tarján távfűtéséről, és ezt a fel­adatot is egyre jobban lát­ják el. Az idén átveszik a DÉGÁZ-tól az Odessza-lakó­telep fűtését is. Sokat tettek Szeged szépítéséért, tisztán­tartásáért is. Jelentős mérté­kű társadalmi munkát vé­geztek tavaly, amellett az elsők között szerepelnek az önkéntes véradó mozgalom­ban is. A Vörös Csillag Filmszín­házban tegnap megrendezett ünnepségen, az oklevél át­vétele után Kovács Miklós ismertette a vállalat tavalyi eredményeit, és megköszön­te dolgozóinak az odaadó munkáját. Szíves Lajos, az Építésügyi és Városfejleszté­si Minisztérium képviselője az Építőipar kiváló dolgozó­ja címet adományozta Pó­pity József gépkocsivezető­nek. Az ünnepségen részt vett dr. Biczó György,, a szegedi városi tanács elnöke. Berta István, a városi pártbizott­ság osztályvezetője, dr. Csa­la Mihály, a HVDSZ megyei titkára. Baló Ilona, a KISZ városi bizottságának első tit­kára is. Élüzem a tápéi gépészet Az Alsótiszavidéki Vízügyi Igazgatóság tápéi gépészeti üzeme immár harmadszorra nyerte el eredményes mun­kájával az Élüzem címet, amelynek ünnepségét ked­den tartották az új iroda­ház nagytermében. Számos kitüntetést mondhat már magáénak az itt dolgozó 500 főnyi munkáskollektíva. Üzemük többször kapott el­ismerő oklevelet, egyszer elnyerte a Szocialista mun­ka üzeme címet is, most vi­szont harmadszorra élüzem. Ezt a tényt méltatta ünnepi beszédében Dobi László, a gépüzem vezetője. Simády B'éla, az ATIVI­ZIG igazgatója gratulált a tápéi gépüzem munkáskol­lektívájának, az elért sike­rekhez, majd kitüntetéseket adott át. A Vízgazdálkodás kiváló dolgozója kitüntetés­ben részesült Szabó Mihály, a mindszenti szivattyútelep gépésze. Kiváló dolgozó ki­tüntetést kapott Dobi László, a gépüzem vezetője, Mauk­sinszky László, az admi­nisztráció vezetője, Németi Gyula vezető technikus, Csehó Istvánné ügyintéző, Magyar Győző üzemágve­zető, Czirok Mihály gépko­csivezető, Horváth Ferenc villanyszerelő, Márta István­né takarító, Biacsi Imre ud­varos, Szűcs Mihály föld­munkagép-szerelő, Balogh János földmunkagép-kezelő, Csipek Szilveszter szivattyú­telepi gépész, Kenéz Sándor szivattyútelepi gépkezelő. Oklevelek és dicséretek A Csongrád megyei Ál­latforgalmi és Húsipari Vál­lalatot elmúlt évi munkájának elismeréséül a Mezőgazda­sági és Élelmezésügyi Minisz­térium az ÉDOSZ-szal egyet­értésben Dicsérő Oklevéllel tüntette ki. A Munka Ér­demrend ezüst fokozatát kapta Katona Ferenc hús­ipari szakmunkás. A tegnap tartott ünnepsé­gen az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója kitüntetésben ré­szesült Lobkovitz Sándor, az igazgató első helyettese, So­hajda László beruházási osz­tályvezető, Lovászi Istvánné tervosztályvezető, Berta Lász­ló húsipari szakmunkás, Ber­ta Mihályné betanított mun­kás, Nacsa Ferenc húsipari szakmunkás, Temesvári De­zső húsipari szakmunkás, XJgrai Imre üzletkötő. Mi­niszteri dicséretet kapott Ke­resztes Imre gépkocsivezető, Barna Mihályné adminiszt­rátor, a Húsipari Tröszt Ki­váló Dolgozója címet nyerte el dr. Piros László igazgató és Bálint László, a vállalati pártbizottság titkára. A ve­zérigazgató dicsérő oklevelét nyújtották át Juhász István termelési főmérnöknek, Tóth Imre főkönyvelőnek, Marton József létesítmény főmérnök­nek. A .Vállalat Kiváló Bri­gádja címet érte el négy kol­lektíva. Az ünnepségen meg­jelent dr. Szániel Imre, a Csongrád megyei pártbizott­ság tagja. Kedden ünnepséget tartot­tak a Szegedi Paprikafeldol­gozóban abból az alkalom­ból, hogy tavalyi jó munká­jáért miniszteri dicséretben részesült a vállalat. Terme­lési értékük 97 millió forint­tal nőtt az elmúlt évben, így összesen 537 millió forintér­tékű árut állítottak elő a paprikások. Az ünnepségen Kiss Bé­láné szárítómunkás, Gál Sándorné levesporkeverő, Lázár Mihály csoportvezető és Lévai András csoportve­zető az Élelmiszeripar Kivá­ló Ddolgozója kitüntetést kapták, Kádár Sándorné szá­rítógépkezelő miniszteri di­cséretben részesült. A mun­kában élen járók között több mint 250 ezer forintot osz­tottak szét. A szegedi tömegközlekedés lebonyolításában és a szo­cialista munkaversenyben el­ért eredményeiért a Közle­kedés- és Postaügyi Minisz­térium, valamint a SZOT fő­titkára által adományozott dicsérő oklevéllel tüntették ki tegnap, kedden a Szegedi Közlekedési Vállalatot. Ez alkalomból a vállalat igaz­gatója, dr. Várhalmi Károly megkapta a Közlekedés Ki­váló Dolgozója kitüntetést. A vállalat tíz dolgozóját jutalmazta kiváló dolgozó címmel, és az egyéni ver­senyben élen járók között mintegy 100 ezer forint ju­talmat osztott szét. Május 1. előestéjén értékelték a szo­cialista brigádverseny ered­ményét is: 10 szocialista bri­gád részesült elismerésben. A közlekedési vállalat a dicsé­rő oklevél átadását bensősé­ges rendezvényen ünnepelte tegnap este a Tiszagyöngye étteremben. A tavaly végzett eredmé­nyes munkáért az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt dicséretben részesítette a Délalföldi Gázgyártó ésSzol­gáltató Vállalatot. Az okle­velet tegnap délután vette át dr. Varga János igazgató a vállalat központjában rende­zett ünnepségen. Ebből az alkalomból ketten kapták meg a Vállalat Kiváló Dol­gozója kitüntetést, átnyújtot­ták a szocialista brigádok jel­vényeit, összesen 221 ezer forint jutalmat osztottak szét. Miniszteri dicséretet kapott q Vidia Kereskedelmi Válla­lat. Kedden 58 dolgozónak adták át a Vállalat Kiváló Dolgozója jelvényt és okle­velet, a vállalat igazgatója, Börcsök Ferenc pedig mi­niszteri dicséretet kapott. A tavalyi eredmények alapján a Szegedi Elektro­mos Szövetkezet elnyerte a KISZÖV vándörzászlaját és oklevelét. A tegnap tartott ünnepi gyűlésen Horváth János, a Csongrád megyei KISZÖV elnöke nyújtotta"át az elnökség vándorzászlaját és oklevelét dr. Tukarcsy Lászlónak, a szövetkezet el­nökének. A szövetkezet dol­gozói vállalták, hogy az idén két kommunista szombatot tartanak, amelyek termelési értékét — mintegy 40 ezer forintot — gyermekintézmé­nyek segítésére utalják át. Dicséretben részesítettek négy szegedi lakásfenntartó szövetkezetet a tavalyi jó gazdálkodási eredményekért, a lakóházak környékén vég­zett társadalmi munkáért, a példás kollektív együttélé­sért. A SZÖVOSZ elnökségé­től a Móra Ferenc lakás­fenntartó szövetkezet kapott országos dicsérő oklevelet és jutalmat. A Vedres István, a Barátság 1967. és a Kál­vin tér 3—4. lakásfenntartó szövetkezetet a MÉSZÖV el­nöksége részesítette megyei dicséretben és jutalomban. Az okleveleket és jutalma­kat Ördögh László, a SZÖ­VOSZ Országos "Éanácsának tagja nyújtotta át. Kiváló szövetkezeti munkáért Laka­tos Albert, a Móra Ferenc lakásfenntartó szövetkezet elnöke kapott kitüntetést és jutalmat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom