Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

2 SZERDA, 1974. MÁJUS 1 Piaci árak Az tan epre tekintettel, kedden volt a szokásos hetipiac, szerda helyett, s ünnep előtti felhozataj is" volt. A szegedi Móra Ferenc Tsz és a domaszéki Kossuth Tsz különösen primőr áruból hozott jelentős mennyiséget, s termelők áraihoz képest közepes áron árusították. A termelőknél a csirke kilója 30 forint, a tojás darabja 1 —1,10, a burgonya kilója 2,90 —5 forintba került. A sárgarépa kilója 10—14 forint, a gyökér 26—30, a vöröshagyma 5—6, a kelkáposzta 10. a saláta darabja 0,80— 1,50, a karalábé darabja 1,50 —2,50, a zöldpaprika pedig darabonként 1—5 forintba került, A retek csomója 0,50 —2,50, a zöldhagymáé 0,80— 1,50, az uborka 30—32 forint volt, a paraj 4—5, a sóska 6 forintba került. Uj könyvekről - sorokban A Kossuth Könyvkiadónál megjelent Árkus István: Véres napok Chilében- című riportkötete, amely a Népszabadság tudósítójának személyes élményei alapján ad képet az Alíende vezette chilei forradalom sorsáról, tragikus alakulásáról. Az ifjúságpolitika a megvalósítás útján címmel hasznos összeállítás vázolja az ifjúságpolitikai intézkedések realizálásának tapasztalatait. Az iparvállalatok munkájának pártellenőrzését tárgyalja Juhász György, kis kötete. Megjelent Ioszif Lavreckij: Che Guevara című életrajzi műve is; ez részletesen, sok érdekes fotódokumentációval illusztrálva mutatja be a dél-amerikai forradalmár tevékenységét, életútját. Nicholas Gage bűnügyi történetei A maffia nem egyformán fizet címmel kerültek egy kötetbe. Az Akadémiai Kiadó jelentette meg az Idegen szavak és kifejezések szótárát; Bakos Ferencnek a tudomány, a technika legújabb fejlődését, s az ezzel kapcsolatos műszavak terjedését is figyelembe vevő műve évek óta „hiánycikk" volt. Gerle György: Környezet- és településhálózat című tanulmánykötete a napjainkban sűrűn szóba kerülő téma nem szakemberek számára is közérthető tárgyalása. Második kiadásban látott napvilágot Selye János: Álomtól a felfedezésig című népszerű műve, amely az Egy tudós vallomásai alcímet viseli. Megjelent a Szociálpszichológia című tanulmánykötet, a tudományterület ismert külföldi műveDM POSTA LADA Válaszai az illetékes Az április 18-i Postaládánkban Dódogh Imréné kérdését tolmácsoltuk. Azt szerette volna megtudni, hogy kinek a feladata egy bal-, esetet a hozzátartozóival közölni. Az Országos Mentőszolgálat Csongrád megyei Szervezetétől dr. Benedek Judit főorvos válaszolt a kérdésre, az alábbi magyarázattal: „A mentőszolgálatnak nem feladata, hogy automatikusan értesítse az ellátott és szállított betegek hozzátartozóit, kivéve, ha a beteg a mentőkocsiban meghal. A hozzánk fordulóknak azonban a nap minden órájában készséggel megadjuk a felvilágosítást, hogy a keresett hozzátartozót szállítottuk-e, és ha igen, hová." Szerkesztői üzenetek Ballá Emma (Zászló u. 3.): Ha írását irodalmi műnek szánta, úgy közölni nem áll módunkban. Dr. Juüng Sándorné (Bécsi krt. 24.): A panasza jogos, egyetértünk abban, hogy minden szülő felelős a gyermeke neveléséért. Ügy érezzük, a problémát mégis csak egymás között kellene elintézniük. Dr. Kuraly Antal (Victor Hugó u. 5.): Bírálatát köszönjük. Szívesen vesszük, ha hasznos észrevételeit továbbra is eljuttatja a szerkesztőségünkbe. A Dolgozók Közgazdasági Szakközépiskolája felvételt hirdet az ÉRETTSÉGIZETTEK LEVELEZŐ TAGOZATARA. Jelentkezni lehet május 15-ig, a ..Körösy József" Közgazdasági Szakközépiskola (Szeged, M. Tanácsköztársaság u. 14.) irodájában. x Köszönet két kollektívának Révész József (Sirály u. 15.): arról ír, hogy elvesztette az április elején kapott fizetését, borítékkal együtt. Mivel ezzel a családi pénztár meggyengült, újsághirdetést adott fel, amelyben kérte a megtalálót: jutassa el a pénzt a címére. Néhány nap múlva a postás csekket hozott, de nem a fizetést küldték, hanem egy pénzösszeget, a DÉMÁSZ szegedi üzemigazgatóságától. A csekk hátlapján ez állt: „Mély megrendüléssel olvastuk hirdetését. E csekély összeggel próbálunk enyhíteni baján." Levélírónk ezúton szeretné megköszönni az igazgatóság valóban nem mindennapi, emberi és csak tiszteletet érdemlő cselekedetét. Miklós Sándorné (Tápé, Hunyadi János u. 29.): a Szegedi Közlekedési Vállalat nyugdíjasa, * a vállalat Kossuth-brigádjának és még jó néhány dolgozójának mond köszönetet, akik a lakását társadalmi munkában tatarozták. Mint írja, ' a lakása egészségtelenné vált a fal nedvessége miatt, és ezért pagyon jól esett neki, hogy volt munkatársai szabad idejüket feláldozva rendbehozták a lakását. Egy gombaszedő panasza Gombát szedegetett a munkahelye környékén Kószó Illésné, a szegedi kemping dolgozója, amelyet egy ismerősével beküldött ellenőrzésre. Az ellenőrzők szerint a gombát meg kellett semmisíteni, és ezzel levélírónk nem értett egyet. Néhány nap múlva ismét szedett, de most vett hozzá 10 dekát az egyik holtban, és így vitte be ellenőrzésre. Ekkor azt válaszolták neki, hogy a gombákat csak olyan, ember fogyaszthatja, aki nem érzékeny semmiféle gyógyszerre. Miután elmondta, hol szedte a gombát, az ellenőrző összetördelte és a szemétkosárba dobta. Levélírónk úgy érzi, hogy a vizsgáló helytelenül járt el. A mi véleményünk az, hogy aki nem gombaismerő, fogadja el a szakértő véleményét. Mjavitás - csiga mádra Ötvenegy napja javítják Kónya István (Erdei F. u. 79.): személygépkocsiját, a gépjárműjavító ksz-ben. Mint írja, a szövetkezetben megállapították, hogy az autó motorján generáljavítást célszerű végezni. A tulajdonos ebbe beleegyezett, és a javításhoz szükséges anyagokat is beszerezte. Miután azonban a harmadik megígért határidót sem tartotta be a ktsz, feltette a kérdést: mikor lesz kész a gépkocsi? A részlegvezető válasza most egyszerű volt; közölte: nem tudja, mikor tudják megjavítani. Levélírónk attól tart, hogy a gépkocsiját már csak a most kéthónapos kisfia tudja használni, miután felnő. lőinek írásaival. Változatlan lenyómatbari jelentette meg a kiadó az Űj magyar lexikon hetedik, A—Z kiegészítő kötetét. A Gondolat Kiadó, gondozásában látott napvilágot A francia irodalom a huszadik században című, kétkötetes mű, amelyet Köpeczi Béla szerkesztett; ő írta a bevezető tanulmányt is. KáldyNagy Gyula: Szulejmán című korrajza nemcsak a nagy török hadvezér és államférfi tevékenységét, hanem ennek legfontosabb korabeli vonatkozásait is tartalmazza. A Képzőművészeti Alap Kiadó Vállalata jelentette meg Pogány ö. Gábor és D. Fehér Zsuzsa: Magyar festészet a XX. században című művét, ez alkalommal minikiadásban. Az ízléses, színes reprodukciókat tartalmazó kis kötet a magyaron kívül angol, német és orosz nyelvű bevezetőt is tartalmaz. A Mai magyar művészet sorozatban látott napvilágot Németh Lajosnak Ország Lili művészetét bemutató kis kötete. , A/ Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó két érdekes szakkönyvet jelentetett meg. Az egyik gazdasági fogalmak magyarázatát adja, munkahelyi vezetők részére. Erdős Péter könyve második, javított kiadásban jelent meg, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének gondozásában, Adalékok a mai tőkés pénz, a konjunktúra-ingadozások és a gazdasági válságok elméletéhez címmel. A Minerva új könyve, a Tudományos kaleidoszkóp, a népszerű Rádiólexikon című műsor adásaiból ad válogatást, Simonffy Géza szerkesztésében. A Szépirodalmi Könyvkiadó ez alkalommal a Diákkönyvtárban jelentette meg Illés Béla: Kárpáti rapszódia című regényét. Az elsőkötetes Nádudvari Anna elbeszélései Fogjunk kutyát! címmel jelentek meg kötetben. Ízléses, a nagy költőhöz méltó újabb kiadásban láttak napvilágot Petőfi Sándor összes költeményei. Ismét kapható Jókai Mór egyik népszerű regénye, a Szeretve mind a vérpadig. Tabi László, a népszerű humorista legújabb karcolatait és komédiáit közli Sajdik Ferenc illusztrációival a Férjek és férfiak. A Magvető Kiadónál jelent meg Barabás Tibor: Három portré-ja, amely Mozart, Beethoven és Chopin, korábban egyenként már több kiadást megért életrajzi regényeit tartalmazza egy kötetben. Egy erős topolya címmel jelentek meg kötetben Hidas Antal összegyűjtött versei. Tervpályázat a pusztaszeri Nemzeti Emlékparkra Hetekkel ézelőtt . tartott ülést a pusztaszeri Nemzeti Emlékpark tervpályázatának feltételeit meghatározó bizottság, május 2-án pedig a Csongrád megyei Tanács végrehajtó bizottsága, az Építési és Városfejlesztési Minisztériummal közösen hirdeti meg az országos nyilvános , tervpályázatot az Ópusztaszer közigazgatási területén létrehozandó pusztaszeri Nemzeti Emlékpark területrendezési, építészeti, képzőművészeti és kertépítészeti kialakítására. A pályázat célja, hogy a létesítményekkel megfelelő emléket állítsanak a honfoglalás-kor legkiemelkedőbb államügyi aktusának, az első országgyűlésnek, továbbá a történelmünk felszabadulás utáni nagy eseményének, a földosztásnak. Mint köztudott, a magyar nemzet történelmének mindkét eseménye Pusztaszer nevéhez kapcsolódik. A hely kettős történelmi múltjának reprezentálása indokolja, hogy az emlékpark megvalósításánál a legmegfelelőbb művészi, műszaki, kulturális javaslatokat, elképzeléseket használják fel. Ezért is hirdették meg az országos tervpályázatot. A pályázaton minden belföldi jogi személy saját szellemi munkájával részt vehet, feltéve, ha a kiírás jellegét magára nézve kötelezően ismeri el. A kiírás és mellékletei május 2-től a helyszínen — az ÉVM gazdasági hivatala, Budapest V. kerület, Beloiannisz utca 2— 4. — személyesen, vagy a megbízott által vehető át» A kiírást és mellékleteit postai úton nem lehet megrendelni. A kiírás egyébként hirdetményből, a feltételek és munkarészek ismertetéséből, tervezési programból és a kiegészítendő mellékletékből áll. A pályázatokkal kapcsolatos kérdéseket a pályázók legkésőbb 1974. május 16-ig ajánlott levélben adhatják postára az ÉVM Műszaki Tervezési Főosztálya címére (1370. Budapest, V. PF. 613.) Pusztaszer Nemzeti Emlékpark tervpályázat felirattal. A kérdésekre a bíráló bizottság május 30-ig válaszol. ' Á pályaműveket lezárt csomagban a Csongrád megyei Tanács VB címére postán lehet beküldeni, a határidő 1974. augusztus 21. A pályaművek díjazására és megvételére 300 ezer forint áll rendelkezésre. A megadott keretösszegen belül a bíráló bizottság a pályadíj és megvétel összegét a művek egymáshoz való viszonyított értékének arányában úgy állapítja meg, hogy a díjazás 80 ezer forintnál nagyobb, illetve a megvételek összege 20 ezer forintnál kisebb nem lehet. A bíráló bizottság 1974. szeptember 15-ig hozza nyilvánosságra a pályázóit eredményét. A pályázat nyilvános és titkos, ezért a pályaműveket tartalmazó csomagot, az egyes munkarészeket és borítékot jellel, jeligével, névaláírással, vagy a szerző, illetve munkahelyére következtető utalással ellátni nem szabad. A májusi Tiszatáj Veres Péterre emlékezik a tegnap, kedden megjelent májusi Tiszatáj, Vekerdi László, Bata Imre, Fábián Ernő, Molnár György. Mocsár Gábor írásai mellett Czine Mihály közli Gaál Gábor leveleit Veres Péterhez. A szépirodalmi rovatban Tóth Béla kisregényének (Talpon) folytatását, Jókai I Anna regényének részletét ^ (Mindhalálig), valamint Fodor András, Győri László, Szilágyi Domokos, Szécsi Margit és Tornai József verseit olvashatjuk. A közelmúltban megjelent könyvekről írt kritikák teszik teljessé a Tiszatáj legutóbbi számát, melyet Fodor József. Kiss Attila rajzai illusztrálnak, s a műmellékleten eddig ismeretlen fényképek szerepelnek Veres Péterről. Hegedűs András: Móra Ferenc hétköznapjai CE Barátságukat alapvetően az ajándékozás jelöv* lemezte. Versenytársóik csupán az egymásért élésben lettek. Németh László állapította meg a Csehov leveleiről írott tanulmányában, hogy „a sok szép jelző közül azt az egyszerűt, hogy jó ember", oszthatjuk ki alkotóink közül a legkevesebbeknek. ök valóban jó emberek voltak, nyílt és tiszta szívűek. Kiss Lajos jegyezte fel Móráról, hogy olyan volt az egyénisége, „hogy aki először látta is, vagy beszélt vele, úgy erezte, mintha régi, meghitt, jó baráttal állana szemközt, csakúgy húzta magához az embert." Móra mellett ő is szebbnek látta a világot és tisztábbnak önmagát. Móra pedig a szerénység, a természetes közvetlenség, az önzetlenség megtestesítőjét ismerte fel Kiss Lajosban, s annyira tisztelte egyéniségének humánus értékeit, hogy élete végén már nem is barátjának, hanem testvérének nevezte őt. Halála előtt két héttel. 1934. ja. nuár 24-én írta utolsó levelét Nyíregyházára, s ebben így szólította meg Kiss Lajost: „Kedves testvér". Ünnepet jelentett számukra a levélváltás, s méginkább a személyes találkozás. Mindent tudni akartak egymásról, s ezért kölcsönösen biztatták egymást a levélírásra és az utazásra. S mennyi játék, szellemesség, édes furfang van ezekben a levelekben! Csak azok tudnak így írni egymásnak, és csak azok vágynak ennyire egymás látására, akiket az elvhüség és az önzetlen barátság fényes tiszta szálai kötnek öszsze. Ha a Kiss Lajos levele késett, Móra így írt: „Kedves Lajoskám, élsz-e még? Mi lehet, hogy úgy beléd fagyott a felebaráti szeretet? Haragszol-e, vagy csak elkevélyedtél?" Ha Móra rövid levél írásába kezdett, így indokolt: röviden írok, mert az idő nem pénz. Ha az volna, úgy nyújtanám mindkettőnk jóvoltáért, hogy Te még csak az elején járnál, mikor én még mindig írnék." Ha hosszabbra sikerült Móra levele, de még mindig volt közölnivalója, így „ijesztgette" barátját: „Tegyek-e még ide egy kutyanyelvet? Teszek én. Emlegesd meg, hékás, ha levelet kapsz tőlem — különben sem olyan hoszszú az, ha leszámítod belőle az elolvashatatlan passzusokat.": Kiss Lajos érezte és ki is aknázta e kedves játék humorát. Egyik alkalommal Móra a levelével együtt elküldte kis unokája fényképét, a fényképen a gyerek ceruzával írt üdvözletét is Kiss Lajosnak. Jött a válasz Szegedre. így: „Mikor megláttam a Kis Komámat, elkezdtem hozzá beszélni hangosan. Pedig magam voltam. Hun letöttem, hun fölvöttem. Egész belemelegödtem. Olvasnám oszt az írást, de hát ez valóságos ékírás. Annyit tudtam csak kisiribizálni, hogy a Kisembör krix-kraxokat írt a kép szélére. Rögtön tisztában voltam vele, hogy Apapa féltékeny a kis unokájára, mert lám e, krix-kraxnak mondja a ceruzaírás, pedig azt nyomban el tudtam olvasni. Világosan ezt írta a kis komám: .tisztölöm. Ferike.' A lányok is azonnal így olvasták. Ellenben az Apapa írásának most is van olyan része, amit hárman se tudunk kibetűzni, pedig minduntalan elő-elővesszük." S ha Mórának sokrétű elfoglaltsága miatt nem jutott ideje a levélírásra, ragaszkodásáról, hűségéről így biztosította barátját: „ ... ha esztendőben egyszer látod is a kezem írását, ... több és közelebb vagy te nekem, mint az egész Petőfi-Társaság." S különösen akkor csillogott levelükben a játékos ötlet, amikor látogatásra hívták egymást. Móra így csalogatta Szegedre Kiss Lajost: „...mar most itthon vagyok és bármikor szeretettel latlak és várlak. Csak azt tudasd rnésis egy kicsit előbb, hogy mikorra vágassak borjűt a tekozlo fiú tiszteletére." 1928 tavaszán Móra vegre biztosra ígérhette, hogy Nyíregyházára utazik, előadás tartására és baráti látogatásra. Kiss Lajos így évődött a március 7_én írt levelében: „Ha a magyar igazság három, úgy talán harmadszorra valóságosan itt leszel Nyíregyházán március 31_én. Már nem is merek előre örülni, mert félek, hogy ismét csak jóakarat marad lejöveteled. Ne félj, csak hidj! — gondolod te a bibliával. Hát hiszen hiszek, de — öreg atyámnak, az öreg oskola pedelusának szavai szerint: Hiszek Istenbe, de tödd a kezembe! ÍÉqlUtqtjuk.) ]