Délmagyarország, 1974. május (64. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-01 / 100. szám

2 SZERDA, 1974. MÁJUS 1 Nemzeti ünnep Portugáliában 9 Lisszabon (AFP, DPA) feloszlatták a hely, nemzet- sét, a politikai foglyok sza­gyűlést, betiltották a párto- badonbocsátását, és a „ten­A portugál katonai junta kat és a tüntetéseket. geren túli vidékek" problé­rendeletével nemzeti ünnep- Francois da Costa Gomes májának politikai megoldá­pé nyilvánította május else- tábornokot, a junta tagját is- sát. jét. Egyben felhívta a lakos- mét kinevezték a portugál , . fegyveres erők vezérkari fő- ® Párizs (MTI) posztra, a francia lapok a portugá­fosztotta Hai helyzettel foglalkozva meg alig hat hete. * hangsúlyozzák: május elseje Moszkva ÍMTI1 leSZ 32 első nagy Próbaköve Moszkva (Mii) annak, hogy zavartalan A szovjet sajtó élénken iesz-e a demokratikus fejlő­ságot, hogy rendbontás nél­kül, fegyelmezetten vonuljon nőkévé, arra a fel. A baloldali pártok és a amelytől Caetano szakszervezetek szintén fel. hívták tömegeiket, hogy mi­nél nagyobb számban vegyék ki részüket a csaknem fél évszázada első szabad május kommentálja a Caetano-kor­1. megünnepléséből, és nyil- mány megdöntése után Por dés további útja Portugáliá­ban. vánítsák ki támogatásukat a tugéliában kialakult helyze- A-, „itrák uavanis abban katonai junta iránt. * • •-' &-r tet. A moszkvai hírmagyará. reménykednek, hogy május Portugália katonaj vezetői zatok az események eddigi elsején olyan provokációs hozzájárultak, hogy hazatér- menetéből azt a következte- rendzavarásokra kerül majd hessen száműzetéséből dr. tést vonják le, hogy Portu- sorj amelyek szembefordít­Alvaro Cúnyal, a Portugál gáliában olyan pozitív folya- ják a katonákat a néptöme­Kommunista Párt főtitkára, mátok indultak el, amelyek gekkel. A Pigaro azt írja, az jelentősége messze túlterjed maoista irányzatú ultrabalos szervezet tagjai máris erőszakos cselekede­tekre izgató röplapokat osz­keddi száma togatnak. „Döntő pillanat" címmel jel- , ™u™anité lisszaboni „ , , , , . , , . , . . kulontudositoja szerint por­A DPA érte- lemzi a kialakult helyzetet. tugáliai demokratikus körök­dr. Alvaro Az utóbbi napok eseményei ben hagnsúlyozzák, hogy „a repülőgépen a szovjet lap értékelése sze- most következő napok dön­rint azt tanúsítják, hogy a tőek lesznek". A fasizmus veresege ugyan mar végle­gesnek látszik, de még nem A fasiszta rezsim még ötvenes években bebörtönöz- ennek az országnak a hatá­te a kommunista politikust, rain. akinek 1961-ben sikerült A Pravda megszöknie börtönéből és emigrálnia, sülése szerint Cunyal tegnap megérkezett Lisszabonba. A katonai junta folytatta hatalomra került katonai ve­a fasiszta rezsim tisztségvi- zetők megkezdték annak a lehet teljesen kizárni annak selőinek eltávolítását. Levál- programnak a végrehajtását, lehetőségét, hogy a reakciós tották Portugália—Guinea amely egyebek, között előirá- ultrák kísérletet tesznek főkormányzóját és funkcióit nyozta az alapvető polgári ^^k bekében átmenetileg egy katonai tri. jogok helyreállítását, a poli. provokációkat fognak elkö­umvirátusra bízták. Egyben tikai pártok szabad működé- vetni. A l'Humanité tudósítója azonban hangsúlyozza: a néptömegeket rendkívüli lel­kesedés hatja át, és bár Lisz­szabonban „még nehéz játsz­ma folyik", a tömegek tuda­tos, szervezett, felelősségtel­jes és reális alapokon való mozgósítása olyan irányba billentheti majd a mérleget, amely lehetővé tesízi néhány nagy országos probléma de­mokratikus megoldását. Hazaérkezeti Kubából küldöttségünk 0 Budapest (MTI) Kedden reggel hazaérke­zett Kubából a Czinege La­jos vezérezredes, honvédel­mi miniszter vezette katonai küldöttség, amely Raul Cast­ro Ruz altábornagy, a ku­bai forradalmi fegyveres erők miniszterének meghí­vására hivatalos, baráti lá­togatást tett a távoli testvér­országban. DöntS szakasz Kissinger Egyiptomban Algír (UPI, AFP) Négyszemközti megbeszé­keresi, útjának legfontosabb állomása azonban ezúttal is Damaszkusz lesz, ahová a lésen fogadta Huar Bume- am szerint csütörtökön dien algériai allamfo hetfon „^^wrai este Henry Kissinger ame­rikai külügyminisztert, aki röviddel előbb érkezett meg ötödik közel-keleti körútja első állomására. Találkozó­jukat munkavacsora követ­te, amelyen mindkét fél né­pes küldöttséggel képvisel- miko—Kissinger találkozóról érkezik. Ezt megelőzőleg Tél Avivba is ellátogat. 9 Kairó (MTI) Kairói politikai körök­ben bíztatónak tartják a Genfben megtartott Gro­tette magát. Kissinger ked­den továbbutazott az egyip­tomi Alexandriába, ahol kiadott közleménynek azt a bejelentését, amely szerint a Szovjetunió és az Egye­Szadat elnökkel tanácskozik, sült Államok összehangolja Kissinger jelenlegi utazása lépéseit a közel-keleti békés során több arab országot, rendezés céljából, és támo­köztük Jordániát, Szaúd- gatja a genfi békeértekezlet Arábiát és Kuvaitot is fel- mielőbbi felújítását. 24 Watergate-dosszié Alig néhány nappal az­utén, hogy egy szövetségi bíróság minden pontban ár­tatlannak találta John Mit­chell volt igazságügy, és Maurice Stans volt kereske­delemügyi minisztert, ismét a televízió kamerái elé állt — pontosabban: ült — a maratoni skandalum, a Wa_ tergate-botrány legmagasabb rangú érdekeltje. Richárd Nixon, az Egyesült Államok elnöke. Az időzítés egyetlen szem­pontból sem véletlen. Mind­inkább kiderül, hogy nem­csak az elnök politikai el­lenfelei szervezték meg egy forgatókönyv pontosságával azt a szűnni nem akaró el­járást, amelynek reményeik szerint el kellene vezetnie a végrehajtó hatalom legfőbb tisztségviselőjének vád alá helyezéséhez. Bebizonyoso­dott, hogy a Fehér Ház vé­delmezői is gondosan felépí­tették a helyenként ellentá­madásba átcsapó védelmet, amely minden jel szerint kezdi meghoznj a maga gyü­mölcseit. Annak, hogy Nixon éppen most jelent meg 35 percre a televízió képernyőjén, az egyik oka feltétlenül Mitchel­lel és Stans_szal kapcsolatos felmentő döntés. Az a tény, hogy az elnöki kampány legfőbb szervezője, Mitchell ártatlannak nyúlt, eleve olyan alapot je­lent, amelyről tovább lehet lépni. A másik ok valószí­nűleg az, hogy a Fehér Ház­nak egyre inkább sikerül kimutatnia; John Dean, a 34 éves volt fő jogtanácsadó, aki az elnök elleni roham kulcsembereként szerepelt, legalábbis „labilis személyi­ség", aki a saját vélt, vagy valóságos érdekeinek szolgá­latában nem riadt visszaj egyéb érdekek szolgálatától sem.. A harmadik, de egyáltalá­ban nem jelentéktelen ok külpolitikai természetű. Kü­szöbönáll az elnök moszkvai látogatása, és ez a szokásos­nál is sokkal nagyobb nem­zetközi rivaldafényt jelent. Érthető Nixonnak és kör­nyezetének az a kívánsága, hogy ezt a jelentős utazást végre legalábbis alaposan le­csökkentett belpolitikai bal­laszttal tehesse meg. A 24 vaskos dosszié 1200 oldala, amit az elnök nem­csak az illetékesek, hanem a nyilvánosság rendelkezésé­re is bocsát, a Fehér Ház szóvivői szerint fordulatot jelent az elhúzódó ügyben. A kifejezés jogosságát ma még nem lehet ellenőrizni, de az biztosnak látszik, hogy valami lényeges máris tör­tént: azok, akik a Water_ gate-ügyet elsősorban az el­nök pozitív külpolitikai lé­John. pései ellen akarták fordíta­bizo- ni, most, idegesek. Az pedig már többször kiderült, hogy az ő idegességük általában jót tesz a világbékének... Baráti munka­látogatás után M ár az előjelek is kedvezőek voltak, amikor a múlt hét végén Joszip Broz Tito és Kádár János, a ma­gyar és a jugoszláv tárgyalócsoport élén találkozott egymással fővárosunkban. A jugoszláv lapok kiemelték, hogy Tito elnök budapesti „baráti munkalátogatásán köz­vetlenül és kötetlenül cserélhetnek véleményt" a tárgyaló felek. A belgrádi Borba kiküldött munkatársa tudósításá­ban nemcsak az államfőnek kijáró, legnagyobb tisztelet­adásról számolt be, hanem a meleg baráti hangulatról is. „Az általános benyomás, hogy a fogadtatásban megnyilvá­nult Kádár és Tito elvtárs személyes barátsága" — jelen­tette lapjának. A legnépszerűbb belgrádi újság, a Politika „Az együttműködés tartós hidjai" címmel közölte a látoga­tás eseményeit Tito elnök azóta hazautazott, s a magyar—jugoszláv tárgyalásról megjelent a közös közlemény. Ez rögzíti a Kádár János brioni látogatása óta a magyar—jugoszláv vi­szonyban bekövetkezett örvendetes fejlődést, hangsúlyozva, hogy a két ország kapcsolata sokrétűen fejlődik, amint­hogy szélesedik az MSZMP és a JKSZ együttműködése is. A kölcsönös megismerést segítik időről időre a két ország vezetői közötti véleménycserék, s az eddigi, kézzelfogható fejlődés kedvező feltételeket alakított ki a hosszú távú együttműködéshez. Része van ebben a magyar—jugoszláv gazdasági együttműködési bizottságnak. El ne feledjük a közelmúlt eseményei közül: a nemrég aláírt egyezmény az Adria-olajvezeték megépítéséről nem az egyedüli jele gaz­dasági kapcsolataink bővülésének. A legutóbbi egy év alatt a magyar—jugoszláv árucsere mintegy 30 százalékkal nőtt, s az idén valószínűleg eléri a 170 millió dollárt, ami vi­szont távolról sem jelenti azt, hogy e téren, különösen a termelési kooperációban minden lehetőséget kimerítettünk volna. A magyar—jugoszláv közlemény rámutat, hogy a szí­vélyes és elvtársi légkörben folytatott megbeszélés jól szol­gálta a két párt, a két ország baráti együttműködésének ügyét. A két állam együttműködése megfelel a két szocia­lista ország és népe érdekeinek. Magyarország és Jugo­szláv^ tiszteletben tartja a szocializmus építése útjainak és a két ország nemzetközi helyzetének sajátosságait A nemzetiségek javára tett minden lépés hozzájárult népeink barátságának elmélyítéséhez, kapcsolataink erősítése pedig a szocializmus, a haladás, a béke érdekeit szolgálja. Az alapvető nemzetközi kérdésekben a magyar és a jugoszláv álláspont megegyezik, vagy közel áll egymáshoz. A két tárgyaló csoport üdvözölte a nemzetközi feszültség csökkenését, de figyelmeztetett arra, hogy léteznek az eny­hülést veszélyeztető gócok, amelyek felszámolásáért har­colni kell. Mindkét ország változatlanul készen áll arra, hogy további erőfeszítéseket tegyen a tartós békéért, a nemzetközi biztonság erősítéséért, a békés egymás mellett élés elvének érvényesítéséért. Joszip Broz Tito az eredményes tárgyalás után baráti látogatásra hívta meg Kádár Jánost Jugoszláviába a köl­csönös véleménycsere gyakorlatát tehát minden jel sze­rint tovább folytatjuk úgy, amint az megfelel népeink a 9 Bonn (MTI) Döntő szakaszába érke­zett az európai biztonsági értekezlet, és mind a négy témakörben elképzelhető a gyors megegyezés — jelen­tette ki keddi sajtóértekez­letén Hans-Jürgen Wis­chenwski, az SPD vezetősé­gi tagja. Wischenwski a kö­zelmúltban több országban tartott tájékozódó jellegű megbeszéléseket a biztonsá­gi konferenciáról. A biztonsági értekezlet távlatait derűlátóan ítélte meg. Csupán a harmadik té­macsoportban (információ­csere és emberi kapcsola­tok) nem sikerült még sze­rinte megfelelő eredményre jutni. Felszólította a nyuga­ti országokat, vizsgálják fe­lül tartózkodó magatartásu­kat a biztonsági értekezlet állandó szervének létrehozá­sával szemben, hiszen egy ilyen szerv működése érde­kében van a Nyugatnak is. szocializmus, a "béke oszthatatlan érdekeinek. Összefogás az óriások ellen Napjainkban a tőkés országok mun­kásmozgalmában — s korántsem csu­pán azokban a szakszervezetekben, amelyeknek élén kommunisták állnak — növekvő erővel tör utat a felis­merés, hogy korunk kapitalizmusát minden eddiginél jobban meghatá­rozza a legnagyobb tőkés csoportok összefogása, a nemzetközi monopóliu­mok térhódítása. A multinacionális monopóliumok, tevékenysége sok or­szágot fog át, nemegyszer a földgolyó valamennyi nem szocialista országá­ban tevékenykednek — egységes üz­letpolitikai elvek, egységes gazdasági, stratégiai elgondolások alapján. A statisztikákból, amelyeket a közel­múltban a tekintélyes Le Monde Diplomatique hozott nyilvánosságra, a többi között kitűnik: — mostantól 1985-ig, ha a jelenlegi tendencia folytatódik, mintegy 300— 400 multinacionális vállalat fogja el­lenőrizni az összes ipari tőke mintegy 80 százalékát; — a multinacionális cégek leány­vállalatainak termelése és eladásai már most több mint 200 milliárd dol­lárral meghaladják a világ teljes ex­portját; — a tőkés világban feldolgozott ter­mékek exportjának 35—60 százaléka monopol jellegű anyavállalatok és sa­ját külföldi leányvállalataik között bonyolódik, nem pedig egymástól független külföldi partnerek között. Mammutcégek Ezek a statisztikák azonban ko­rántsem tárják fel a multinacionális cégek befolyásának tényleges aránya­it a világgazdaságban. Már most maroknyi mammutcég kezében össz­pontosul a világ valamennyi nagy iparága össztermelésének mintegy • 80 százaléka: hetet találunk belőlük a kőolajiparban, tizenötöt a kőolajve­gyészetben, kétszázat a vegyiparban, tízet a precíziós elektronikában, nyol­cat a gumigyártásban, kilencet a papírgyártásban, ötöt az üvegiparban, kilencet az autógyártásban. Még az a néhány vállalat is, amely külsőleg mindeddig megőrizte füg­getlenségét, egyre jobban összefonó­dik a társulások, a bankok közvetí­tette közös ellenőrzések, a szabadal­mak felhasználása, a piacfelosztási egyezmények stb. révén. A Shell­Royal Dutch máris társult más nagy multinacionális cégekkel (ezek több­ségükben feltételezhetően konkurren­sei) egy tucatnyi üzletre; a Standard Oil of New Jersey több mint harminc vállalattal társult. Mintegy 35 multinacionális csoport — nagyobb részük az amerikai mo­nopóliumok és tőke gyámkodása alatt — uralkodik Nyugat-Európa gazda­sági élete -fölött, elsősorban a korsze­rű iparágakban: az elektronikában, a villamos készülékek és berendezések gyártásában, a kohászatban, a petrol­kémiában és a vegyiparban. A sort hosszan lehetne folytatni... A multinacionális monopóliumok tevékenységét nem hirdetik fanfárok. Akcióikat igyekeznek az ismeretlen­ség és a személytelenség ködfüggö­nyébe burkolni. Eközben azonban nemcsak a dolgozók gazdasági és szo­ciális vívmányait veszélyeztetik, ha­nem rendszerint megtalálhatóak a legreakciósabb, legveszedelmesebb po­litikai törekvések mögött is. Össze­fognak a revansizmus olyan politikai erőivel, mint a CDU—CSU, a Német Szövetségi Köztársaságban; támogat­ják a kalandor terveket a fegyverke­zési verseny fokozására, s egy nyu­gat-európai integrált fegyveres erő kiépítésére. Megtalálható a kezük az olyan katonai puccsok mögött, mint a legutóbbi görögországi hatalomátvé­tel, és messzemenően érdekeltek Lisz­szabon gyarmati háborújának folyta­tásában. Közös cselekvés Ilyen körülmények között a mun­kásosztály szervezeteinek lehetősége és történelmi felelőssége is hallatla­nul megnőtt. Az európai tőkés orszá­gok kommunista és munkásoártiai. amikor brüsszeli tanácskozásukon kö­zös cselekvésre, a szocialistákkal való összefogásra szólítottak fel, épp eb­ből, a kialakult helyzetből vonták le a következtetést. Ebben az értelem­ben egyáltalán nem volt véletlen, ha­nem messzemenően törvényszerű ta­nácskozásuk jelszava: állítsuk szembe a monopóliumok Európájával a mun­kások, a dolgozók Európáját. Újra be­bizonyosodott, hogy a kommunista pártok jelentik azt a politikai erőt, amely nemcsak regisztrálni képes az eseményeket, hanem marxista elem­zéssel kiutat is tud mutatni a dol­gozók számára. Óriási jelentősége van a dolgozók egységes fellépése szempontjából a nemzetközi szakszervezeti mozgalom­nak, ennek a 250 milliós szervezett erőnek. Feltétlenül pozitívumként le­het értékelni azt, hogy a szakszerve­zeteken belül — azokban a szakszer­vezetekben is, amelyek eddig soha nem működtek együtt a Szakszerve­zeti Világszövetséggel — izmosodnak az új tendenciák. Olyan felismerés van születőben, hogy egységes fellé­pés nélkül még a pillanatnyi gazda­sági követelésekért sem lehet sikere­sen harcolni, hát még az imperializ­mus körülményei között mindinkább veszélyeztetett szabadság- és szak­szervezeti jogokért. Úf erök a sorokban Ma már nem kizárólag arról be­szélhetünk, hogy a fejlett tőkés or­szágokban, a gyárakban, s a műhe­lyekben együtt sztrájkolnak a kom­munista, szociáldemokrata és a pár­tonkívüli munkások. „Fent" is növek­szenek az egyetértés elemei. Tavaly októberben Várnában, a VIII. Szak­szervezeti Világkongresszus munká­jában 93 országból 168 szakszervezet küldöttei vettek részt. Ha figyelembe vesszük, hogy az SZVSZ-nek 55 tag­szervezete és 150 milliós tagsága van, s a kongresszuson rajtuk kívül még 113 szervezet képviseltette magát, ak­kor még inkább szembetűnő az új tendencia térhódítása. Az év legelején Genfben találkozót tartottak az euró­pai országok szakszervezeti vezetői, megteremtve az európai szakszerveze­ti együttműködés új alapjait. Alig több mint egy hónappal ezelőtt pedig Prágában az SZVSZ és a keresztény irányzatú Munka Világszövetség kül­döttei találkoztak, s első ízben egyez­tek meg: elő kell segíteni a közös ak­ciókat a nagymonopóliumok és a mi­litarizmus ellen. 1974. máius elsején tehát, — a szó szoros értelmében s képletesen is — új erőkkel gyarapodnak azoknak so­rai, akik a munkásosztály jogaiért, érdekeiért fognak össze, országhatáro­kon, és tegnapi ideológiai határmezs­gyéken átívelő szolidaritással. Vajda Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom