Délmagyarország, 1974. április (64. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-02 / 77. szám

Április 4. alkalmából: Átadták a művészeti díjakat1 Hétfőn, tegnap délelőtt a Parlament Vadásztermében AczÉl György, a Minisztertanács elnökhelyettese adta át a Kiváló és Érdemes Művész kitüntető címeket. Az ünnepelyes díjatadáson jelen volt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Övári Miklós, a Központi Bizottság titkára, Orbán László művelődésügyi minisztériumi államtitkár, dr. Kornidesz Mihály, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának osztályvezetője. A Minisztertanács a szocialista kultúra terén elért eredményeik elismeréséül A Magyar Népköztársaság Kiváló Művésze címmel tüntette ki EGRI ISTVÁNT, a Nemkeli Színház színész-rendezőjét; FARAGÓ ANDRÁST, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekesét; ILOSVAY VARGA ISTVÁN festőművészt; LUKÁCS MARGITOT, a Nemzeti Színház Kossuth- és Jászai-díjas színművészét: MÁRK TIVADART, az Állami Operaház Kossuth-díjas vezető jelmeztervezőjét: MIHÁLY ANDRÁS Erkel-díjas zeneszerzőt, Liszt-díjas karnagyot, a Zeneművészeli Főiskola Kossuth-díjas tanárát; SINKOVITS IMRÉT. a Nemzeti Színház Kossuth- és Jászaidíjas színművészét. A Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze címmel tüntette ki BOKOR PÉTER Bálázs Bela-díjas filmrendezőt: CHIOVINI FERENC Munkácsydíjas festőművészt, DR. CSERÉS MIKLÓST, a Magyai Rádió Jászai-díjas rendezőiét; CSODÁNV KÁLMÁN Munkácsy-díjas grafikusművészt; DÓZSA IMRÉT, a Magyar Állatni Dpérabáz Lisztdíjas szólótáncosát.; FÓRRAV GÁBORT, a Magyar Állami Operaház Erkel-díjas vezető díszlettervezőjét; GALSAY ERVINT, a Magyar Állami Operaház nyugdíjas magánénekesét; Z. GÁCS GYÖRGY Munkácsy-díjas festőművészt, az Iparművészeti Főiskola tanárát; GINK KÁROLY Balázs Béla-díjas festőművészt; GIRICZ MÁTYÁST, a Szegedi Nemzeti Színház .lászai-díjas igazgatóját; GÖRGEI GYÖRGYÖT, a MagyarNéphadsereg Művészegyüttese Liszt-díjas művészeti vezetőjét: GRÁQER MARGIT festőművészt; KERES EMIL Kossuth- és Jászai-díjas színészt, az Irodalmi Színpad igazgatóját: KÉZDY LÓRÁNTOT, a Magyar Televízió Balázs Béla-díjas fődíszlettervezőjét; KISHEGYI ÁRPÁDOT, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekesét: KOHUT MAGDÁT, a Nemzeti Színház Jászai-díjas színművészét; LUKACS ERVINT, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas karmesterét; MARCZIS DEMETERT. a Pécsi Nemzeti Színház Liszt-díjas magánénekesét: MÁRKUS LÁSZLÓT, a Madách Színház Jászai-díjas színművészét; MOLDOVÁN STEFÁNIÁT, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekesét; NEPP JÓZSEFET, a Pannónia Filmstúdió Balázs Béla-díjas rajzfilmrendezőjét ; PALCSÓ SÁNDORT, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas magánénekesét: PETRESS ZSUZSÁT. a Fővárosi Operettszínház Jászai-díjas színművészét : PÉCSI SEBESTYÉN Liszt-díjas orgonaművészt, a Zeneművészeli Főiskola tanárát; PONGRÁCZ PÉTER Liszt-díjas oboaművészt, a Magyar Állami Operaház zenekari művészét; RAJKAI GYÖRGYÖT, a TháUa Színház díszlettervezőjét; SÁRA SÁNDOR Balázs Béla-díjas filmoperatőrt; SZABÓ VLADIMÍR Munkácsy-díjas festő- és grafikusművészt; SZÖLLÖSY ANDRÁS Erkeldíjas zeneszerzőt, a Zeneművészeti Főiskola tanárát; TAR JANI FERENC Liszt-dijas kürtmüvészt: VANCSA LAJOS Balázs Béla-díjas filmoperatőnt és VARGA MAGDÁT, a debreceni Csokonai Színház magánénekesét. * Művészeti díjakat adtak át hétfőn a Fészek-klubban hazánk felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, Övári Miklós, a Központi Bizottság titkára, dr. Kornidesz Mihály, a Központi Bizottság osztályvezetője, Tömpe István, a Központi Bizottság tagja, a magyar rádió és televízió elnöke, dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes és Vass Imre, a Művészeti ' Szakszervezetek Szövetségének főtitkára. , A művelődésügyi miniszter a József Attila-díj első fokozatával tüntette ki: KARINTHY FERENC írót, KÉPES GÉZA költő-műfordítót, SZOBOTKA TIBOR írói. TÖRÖK SANDOR íróc, ZEEK ZOLTÁN költőt. Második fokozatot kapott: EEBERT JÁNOS kritikusműfordító, JOVANOVICS MIKLÓS' kritikus, szerkesztő, KAKOSY GERGELY író, SIMON VI IMRE költő, TÓTH ESZTER költő-műfordító. Harmadik fokozatot kapott: LÁZÁR ERVIN író, SIMONFFY ANDRÁS író és ÖRDÖGH SZILVESZTER író. A Jászai Mari-díj első fokozatát kapta: B. KISS ISTVÁN, az Állami Babszínház művésze; LEHOCZKY ZSUZSA, a Fővárosi Operettszínház színművésze; MARTON FRIGYES, a Magyar Rádió rendezője; SZTANKAY ISTVÁN, a Nemzeti Színház színművésze; TAHI TÓTH LÁSZLÓ, a Vígszínház színművésze; ZOLNAI ZSUZSA, a Nemzeti Színház színművésze. Második fokozatot kapott: GÖNDÖR KLÁRA, a veszprémi Petőfi Színház színművésze: GYÖR1 EMIL, a Pécsi Nemzeti Színház színművésze: KALÖ FLÓRIAN, a József Attila Színház színművésze: SZÉKELY G ÁBOR, a szolnoki Szigligeti Színház igazgatója: ZSÁMBÉKI GÁBOR. a kaposvári Csíky Gergely Színház főrendezője. Harmadik fokozatot kapott. CSALA ZSUZSA, a Vidám Színpad színművésze; ESZTERGÁLYOS CÉCÍLIA, a Thália Színház színművésze; SOLYMOSI OTTÓ, a Magyar Rádió rendezője; SCHÜTZ ILA, a Madách Színház színművésze; SZABÓ KÁLMÁN, a kaposvári Csíky Gergely Színház színművésze; VÁRNAGY KATALIN, az Állami Déryné Színház színművésze és a FALUDY-UGRÓCSOPORT. A Balázs Béla-díj első fokozatát kapta: ESZTERGÁLYOS KAROLY, a Televízió rendezője: JANKOVICS MARCELL, rajzfilmrendező; SZÍNETÁR MIKLÓS, a Televízió főrendezője. Második fokozatot kapott: FEJÉR TAMÁS filmrendező: KOCSIS SÁNDOR operatőr: KÓNYA KÁLMÁN fotóművész; RAGÁLYI ELEMÉR filmoperatőr. Harmadik fokozatot kapott: GLOSZ RÓBERT filmrendező: HALÁSZ MIHÁLY operatőr: MÁTRAY MIHÁLY operatőr; SZÉPLAKI GYULA filmoperatőr; VAYEIÍ TAMÁS díszlettervező. A Liszt Ferenc-díj első fokozatát kapta: GREGOR JÓZSEF, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese: KASZA KATALIN, az Állami Operaház magánénekese; SUDLIK MÁRIA, az Állami Operaház magánénekese; SZENDREI KARPER LÁSZLÓ gitárművész, az Országos Filharmónia szólistája. Második fokozatot kapott: GAAL ÉVA, az Állami Operaház magántáncosa; LEHOTKA GÁBOR orgonaművész, az Országos Filharmónia szólistája; LUBIK HEDVIG hárfaművész; PÁL TAMÁS, az Állami Operaház karmestere: SEBESTYÉN JÁNOS csembalóművész. Harmadik fokozatot kapott: CSAPÓ KAROLY énekművész, az Állami Népi Együttes tagja; RÉTI CSABA, a Szegedi Nemzeti Színház magánénekese: METZGER MARTA, az Állami Operaház magántáncosa. Az Erkel Ferenc-díj első fokozatát kapta: DR. DEMÉNY JÁNOS zenetudós; SZÉKELY ENDRE zeneszerző. Második fokozatot kapott: NÓVÁK FERENC, a Magyar Néphadsereg Művészegyüttese és a HVDSZ Bihari János táncegyüttesének koreográfusa; SOPRONI JÓZSEF zeneszerző, tanár. Harmadik fokozatot kapott: DARÓCZI BÁRDOS TAMÁS zeneszerző, az Állami Népi Együttes zenekari vezetője; GONDA JÁNOS zenetudós, előadóművész. A Munkácsy Mihály-díj első fokozatát kapta: KISS SÁNDOR szobrászművész; MIKO SÁNDOR iparművész, belsőépítész; SZANDAI SÁNDOR szobrászművész. Második fokozatot kapott: BÉR RUDOLF festőművész; MISKOLCZY LÁSZLÓ festőművész; SOLTI GIZELLA textiltervező-iparművész: VASVARI ANNA grafikusművész. Harmadik fokozatot kapott: ASSZONYI TAMÁS szobrászművész; BOGNÁR ÁRPÁD grafikusművész: CSÍK-1 SZENTMIHÁLYI RÓBERT| ii munkasok <bs ci ve szobrászművész; GÁCSI MIHÁLY grafikusművész és1 SZENES ZSUZSA textiltervező. iparművész. J

ó füllel hallgatózva, látó szemmel nézegetve az élet zsongását, lehetetlen észre nem venni, hogy határozottan vidámodik a lakosság hangulata. Sokan a természet izgató megújulásával magyarázzák ezt, legtöbben azonban úgy vélik, másutt kell az okot keresni. Azt mondják, a Központi Bizottság legutóbbi ülése tovább erősítette az évek óta bontakozó emberközpontú szemléletet, tehát „újabb jó szelet kapott a párt munkáspolitikája". Az optimista közvélemény szerint következetesen érvényesül a X. pártkongresszusnak az a határozata, hogy tovább kell erősíteni kommunisták és pártonkívüliek, hivők és nem hivők együttműködését, mindazokét, akik vállalják a közös célt: a szocialista Magyarország fölépítését. Általános tapasztalat, hogy ma már nem a megélhetés a legfőbb gond, hanem a nyiladozó szocialista öntudat továbbfejlesztésének. az emberi méltóság megőrzésének a lehetősége. Nem az a leggyakoribb beszédtéma manapság, hogy ki menynyiért dolgozik, milyen ruhában jár, mit eszik vacsorára — inkább a munkahelyi viszonyokat emlegetik az emberek. A köznapi boldogságot keresik egyre buzgóbban és reménykedőbben műhelyekben és irodákban egyaránt, azt a boldogságot, amely korántsem azonos már az alapvető létfenntartási igények kielégítésével. Annak, hogy egy önmagát is becsülő munkás, vagy alkalmazott boldog embernek tudja és vallja magát, már korántsem a pénz a legelső^ föltétele, jóllehet, a több fizetést, a magasabb jövedelmet akárki szívesen bevételezi. A tisztességes munka magától értetődő elismeréséből fakadó kellemes közérzet gyakran többet nyom a viszonyok serpenyőjében, mint akár a szociális körülmények javulása, a munka könnyítése, vagy a sommásabb kereseti lehetőség. Sokan mondogatják mostanában, hogy 4—50Ü forintos fizetésemelésért sem fordítanának hátat a megszokott, megkedvelt közösségnek. amelyben a vezetők is „észnél vannak'. ,s nemcsak szavakban, hanem intézkedéseikben is a demokratizmus gyarapításának hívei. Taláu azért oly hangos néha a vezetés stílusáról, módszereiről folyó vita, mert a jó és a rossz közötti különbség a termelési eredményekben nehezen mérhető. Akik a legnagyobb meggyőződéssel vallják, hogy a szerénységgel párosult igazgatói vagy műhelyfőnöki hozzáértés, illetve az emberekkel való -kifogástalan bánásmód végső soron az üzem céljainak gyorsabb, biztosabb • elérésével termi meg gyümölcsét, azok is kénytelenek elismerni: elefántcsonttoronyból utasítgató istenkedéssel. a munkásoktól való teljes elzárkózással is lehet hosszabb-rövidebb ideig eredményeket fölmutatni. Az ilyenek legfeljebb arról feledkeznek meg, hogy a munkasikerek nem az úgynevezett csalhatatlan vezetőknek köszönhetők elsősorban, hanem annak a törvényszerűségnek, hogy a munkások, s általában a dolgozó emberek képtelenek hanyagul végezni a dolgukat, mert önmaguk becsüléséért, a társadalom boldogulására is gondolva tartják 'erősen a frontot. S megfordítva, a mások véleményét mélyen lebecsülök, a merev parancsolgatás hívei sem tagadják, hogy „van abban a demokratikus vezetésben is valami jó", azonban azt lelkelik. hogy az nagyon időigényes, szinte passzió egy nagyon elfoglalt főnök számára. Vajon, eszükbe jutott-e már' az így okoskodóknak. hogy ők nem akármilyen üzemet, hanem szocialista üzemet igazgatnak, s ezt a tényezőt a munkások nagyon is számon tart jak. Azt mondják ugyanis: ha a szocialista társadalom vezető erejének, a munkásosztálynak tagjaival ném'ely „káderek" éppúgy magas lóról beszélnek, mint régen a tőkés tulajdonosok, akkor menni kell a pártbizottságra, hogy térítsék észhez az ilyeneket. Az már önmagában is nagyon szép dolog, hogy az emberek mindjárt a pártra gondolnak, ha valamely hiba elhárításához segítségre van szükségük. Sajnos, a gondolat fölvetődésétől a cselekvésig elég bizonytalan az út. Sokan százszor is megfontolják, elinduljanak-e rajta, s így a szükséges jelzések csak nagy késéssel, esetleg egyáltalán nem jutnak el illetékes helyre. Talán a félelem, a „ne szólj szám..." fajta tapasztalat ennek a magyarázata? Bizonyára ez is. De alighanem része van a tétovázásban, vagy a hallgatásban valamiféle szemérmes szerénységnek is, esetleg olyan humánummal vegyes dacnak, hogy „minek másokat bemártani, egyszer majd csak észre veszik föntről, hogy milyen nálunk a helyzet". Nézőpont kérdése, hogy ez a magatartás szimpatikus-e. Ahhoz azonban aligha fér kétség, hogy lassítja, fékezi a párt szándékainak megvalósulását, azt a törekvést, hogy a legjobb munkások közéleti emberekké formálódjanak, és szavuknak súlya legyen a vállalati gazdálkodásban is. Valóban sok gondú — egyébként közmegbecsülésnek örvendő és beosztásának jól megfelelő — gazdasági vezető eképpen aggódott alig egy hónapja: „Miért kell erről annyit beszélni (mármint az üzemi demokráciáról). miért kell lovat adni nag^ szájú dologkerülők alá." Ez az elvtárs nem ért félre semmit, ó valóban meg szokta hallgatni nemcsak közvetlen munkatársait, hanem a munkások legjobbjait is, sőt hittel vallja, hogy gazdálkodási sikereiknek jórészt ez a titka. Semmire sem tartja azonban az olyanok szövegelését, akik „örökké hepciáskodnak, de nem csinálnak semmit". Szerinte a demokratizmust gyakorolni keli, a fecsegés ezen vajmi keveset segít. Igaza van. Legfeljebb az aggodalmát nem osztjuk, illetve nem tartunk attól, hogy a demokratizmus kiteljesedéséért. folytatott küzdelem árt a munkafegyelemnek, illetve táplálja a lazaságokat. Akik benne élnek, mozognak ebben a problémakörben, talán azok tudják a legjobban, hogy a munkásosztály nem holmi kéremszépen-demokráciáért száll síkra, hanem olyasféle szituáció megteremtéséért. amelyben a vezetői döntések sokak véleményén alapulnak, mert az ilyen döntések — vagy ha tetszik, utasítások — végrehajtását mindenkitől jogosan meg tudja követelni. „G lyönyörű képességünk, a rend ", csak olyan vezetőkkel képzelhető el, akikben az elvtársi-munkatársi együttérzés. körültekintés. lényeglátás, önállóság, döntési készség, határozottság, ellenőrző akarat mind-mind kifejezésre jut. A munkások nem a nyámnyila, mindenki előtt jó embert játszó vezetőt tisztéül:. hanem azt, akiben van önkritikusi érzék, és azt is meg meri mondani, ha valaki szamárságokat beszél a kollektívában. Azt becsüli, aki a kommunista párt útmutatása szerint végzi szerényen a dolgát, abban a szilárd meggyőződésben, hogy ezzel nemcsak a javak termelését, rohamosan növekvő igényeink kielégítését segíti elő, hanem az emberek öntudatának fejlődését is. F. NAGY ISTVÁN Szoviet küldöttség látogaiasa Szegeden Barátság-vonat érkezett Budapestre a Szovjetunióból, 360 munkást s szakszervezeti vezetőket hozott. A szovjet vendégek népes csoportja tegnap, hétfőn Szegedre érkezett. A Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsának székházában Hajas László, az SZMT titkára köszöntötte a 180 tagú küldöttséget. Jelen voltak a különböző szakmák szakszervezeteinek megyei titkárai is. a vendéglátók képviseletében. A küldöttség a találkozó után megkoszorúzta a szovjet hősi emlékműveket a Széchenyi téren. Délután megnézték a város nevezetességeit, néhányad ismerősökként, mert a,felszabadító hadsereg katonái voltak, illetve később delegációk tagjaiként jártak Szegeden. Ma üzemlátogatással folytatódik a program. Egy csoport tagjai építőipari munkások, s az Alföldi Porcelángyárba látogatnak, a vasutasok megtekintik a MÁV Szegedi Igazgatóságának oktatási intézményeit. A textilesek számára a HÓDIKÖTben tartanak divatbemutatót, egy-egy csoportot pedig áz ATI VÍZIG és a szalámigyár fogad. .Képünkön: A küldöttség egy csoportja az SZMT székházában. Acs S. Sándor felvétele